//Az egoizmus lett a vezérlő elv
„A jelenlegi lehangoló helyzetért az Egyesült Államok a felelős” #moszkvater

Az egoizmus lett a vezérlő elv

MEGOSZTÁS

A Valdaj Klub idei jelentése szerint a régi rendet mindenkinél hatékonyabban veri szét a globális vezető szerepében gyengülő, ezzel nehezen megbékélő Egyesült Államok

„A jelenlegi lehangoló helyzetért az Egyesült Államok a felelős” #moszkvater
„A jelenlegi lehangoló helyzetért elsősorban az Egyesült Államok a felelős”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski

Omladozó, széthulló világról ír a Valdaj Klubnak a világ átalakulásának állásáról szóló, az idén sorrendben ötödik alkalommal kiadott jelentése, amelyben a vezérlő elv az egoizmus. S hogy mi vár ránk, káosz, kétpólusú rend vagy valami teljesen új berendezkedés, egyelőre nem látható. Ahelyett, hogy szép lassan kirajzolódnának az új világrend körvonalai, a kép mind nehezebben értelmezhető mozaikká alakul. A jelentés szerzői szerint ez a helyzet évekig, sőt akár évtizedekig is eltarthat, s eközben minden állam leginkább önmagával lesz elfoglalva. A jelentés ismét megállapítja, hogy a régi rendet mindenkinél hatékonyabban veri szét a globális vezető szerepében gyengülő, ezzel nehezen megbékélő Egyesült Államok.

A hidegháború utáni rendezett, korlátok között tartott átmenetre 1991-ben minden esély megvolt, ám idővel kiderült, hogy hiányzik ehhez a közös, minden fontos szereplő által elfogadható értékrendszer, ideológiai, politikai bázis.

„Kína és Oroszország felemelkedése végleg romba döntötte azokat az elképzeléseket, miszerint az új világrend majd a hidegháború vége után néhány évig uralkodó liberális megközelítésen alapulhat”

A sikertelenség másik oka, hogy nem akadt olyan legitim hatalom, amely felállította volna az új rend intézményrendszerét. Ennek a szabályait általában a győztesek érdekei diktálják, ám a hidegháború olyan sajátságos konfliktus volt, amelynek nemzetközi jogi értelemben nem volt győztese, csupán informálisan ismerték el annak az Egyesült Államokat. Ez azonban nem adott megfelelő legitimációt az új rend kialakítására. Tetézte a gondokat, hogy a hidegháború végével egyidőben teljesedett ki a globalizáció, amelynek idővel megjelentek az árnyoldalai. Ráadásul hatékony globális irányítási mechanizmusok nem szilárdultak meg, a politikai legitimáció pedig nemzeti szinten maradt.

A problémákat tetézték a nemzetközi életben a fejüket felütő új jelenségek. Így a kereskedelmi háborúk átpolitizáltsága, a gazdasági háború eszközeinek, így a szankcióknak a tömeges bevetése a geopolitikai versengésben, az információnak a nyomásgyakorlás legfőbb eszközévé válása, a modern kori tömeges népvándorlás megindulása, a regionalizáció és a globalizációra adott egyéb válaszok.

„Az államok mindinkább befelé fordulókká, egoistákká váltak, eluralkodott a gazdasági protekcionizmus. Közben mindinkább elmosódtak a szembenállás határai, eluralkodott az erőviszonyok átalakulásából és a világ felgyorsulásából eredő bizonytalanság. Jellemző, hogy paradox módon éppen az első számú hatalom, az Egyesült Államok rombolja szét a leghatékonyabban az előző rendet, míg a feltörekvő Kína inkább megőrizné azt”

A Valdaj Klub immár ötödik éve kíséri figyelemmel a már nem működő régi és a még nem kialakult új rend közötti átmenet. Az alaphangot a 2007-es münchenihez hasonlított úgynevezett valdaji beszédével 2014-ben Vlagyimir Putyin adta meg. Mint akkor fogalmazott, a világban a káosz lett az irányadó, s újjá kell építeni a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Azt is egyértelművé tette, hogy a jelenlegi lehangoló helyzetért az Egyesült Államok a felelős. „A dzsinnt kiengedték a palackból, s azt már az úgynevezett irányított káosz teoretikusai sem tudják oda visszatuszkolni. A világot veszélyes hellyé tette a dolgok amerikai intézése” – értékelt az orosz elnök, aki „geopolitikai újgazdagnak” nevezve azzal vádolta meg az ölébe pottyant hatalommal visszaélő Amerikát, hogy a „hidegháború győzteseként” a saját érdekeinek megfelelően akarta átszabni az egész világot. Maga alá próbált gyűrni mindenkit, ezzel anélkül, hogy újat hozott volna létre, szétverte a nemzetközi kapcsolatok korábban bejáratott, a kölcsönös tiszteleten és az erőegyensúlyon alapuló modelljét.

A következő években a Valdaj jelentései már arra hívták fel a figyelmet, hogy

„a játék egyre inkább szabályok nélkül zajlik, a kettős mérce általánossá vált”

Mindezt a bizonytalanságot az erősödő geopolitikai szembenállás, a Nyugat viszonylagos gyengülése és ezzel párhuzamosan erősödő türelmetlensége mellett az is fokozza, hogy a leginkább nem Nyugatként leírható feltörekvők mind nagyobb beleszólást követelnek a globális ügyek rendezésébe. A kép közben egyre sötétebb lett. Két éve a Valdaj szakértői már úgy látták, hogy a jelenlegi átalakulást az előzőektől leginkább a folyamatok globális mérete jellemzi. S innen is ered elsődlegesen a bizonytalanság, hiszen maga a globalizáció van válságban, pontosabban torzult el a kiválasztottakat különösen segítő és a lemaradókat az eddiginél is nagyobb hátrányba hozó átalakulás irányába.

Tavaly már azt állapították meg az értékelők, hogy az átalakulás minőségileg új fázisba lépett, mivel az eddig fennálló rend eróziója a nemzetközi szintről átterjedt a belső folyamatokra is. A vezető hatalmak rohannak a „házi feladatot” teljesíteni, a saját házukban oltani a tüzet, s a globális folyamatokat szabadjára engedték. „A stratégiai frivolitás korát éljük, amikor a világ kisebb és nagyobb szereplői önös érdekből kockáztatják a biztonságot” – szólt a jelentés kulcsmondata.

„Ezt az egoista magatartást tetézi – tették hozzá -, hogy a hidegháborúban kialakult veszélyérzet a Szovjetunió összeomlásával megszűnt, egyfajta ellazulás vett erőt a világon, amely az egyre gyülekező viharfelhőket látva aggodalomra ad okot”

Már csak azért is, mert még csak most lépünk a kardinális átalakulások korszakába, s a feszültség a geopolitikai téren, a gazdasági és a szociális szférában, a kultúrák egymáshoz viszonyulásában csak növekszik. Ezt a bizonytalanságot csak fokozza a technológia forradalmi átalakulása és a környezet gyors változása. Megvan az esély arra, hogy az új rend ezúttal ne kataklizmákon, háborúkon keresztül, hanem evolúciós módon szülessen meg, ehhez azonban az eddiginél komolyabban kell közelítenünk a problémákhoz. Az átalakulások viharában a vészjelző lámpa már kigyulladt, ami legalábbis a növekvő problémák érzékelésére utal.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.