„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A jelenlegi lehangoló helyzetért elsősorban az Egyesült Államok a felelős”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Brendan Smialowski
Omladozó, széthulló világról ír a Valdaj Klubnak a világ átalakulásának állásáról szóló, az idén sorrendben ötödik alkalommal kiadott jelentése, amelyben a vezérlő elv az egoizmus. S hogy mi vár ránk, káosz, kétpólusú rend vagy valami teljesen új berendezkedés, egyelőre nem látható. Ahelyett, hogy szép lassan kirajzolódnának az új világrend körvonalai, a kép mind nehezebben értelmezhető mozaikká alakul. A jelentés szerzői szerint ez a helyzet évekig, sőt akár évtizedekig is eltarthat, s eközben minden állam leginkább önmagával lesz elfoglalva. A jelentés ismét megállapítja, hogy a régi rendet mindenkinél hatékonyabban veri szét a globális vezető szerepében gyengülő, ezzel nehezen megbékélő Egyesült Államok.
A hidegháború utáni rendezett, korlátok között tartott átmenetre 1991-ben minden esély megvolt, ám idővel kiderült, hogy hiányzik ehhez a közös, minden fontos szereplő által elfogadható értékrendszer, ideológiai, politikai bázis.
A sikertelenség másik oka, hogy nem akadt olyan legitim hatalom, amely felállította volna az új rend intézményrendszerét. Ennek a szabályait általában a győztesek érdekei diktálják, ám a hidegháború olyan sajátságos konfliktus volt, amelynek nemzetközi jogi értelemben nem volt győztese, csupán informálisan ismerték el annak az Egyesült Államokat. Ez azonban nem adott megfelelő legitimációt az új rend kialakítására. Tetézte a gondokat, hogy a hidegháború végével egyidőben teljesedett ki a globalizáció, amelynek idővel megjelentek az árnyoldalai. Ráadásul hatékony globális irányítási mechanizmusok nem szilárdultak meg, a politikai legitimáció pedig nemzeti szinten maradt.
A problémákat tetézték a nemzetközi életben a fejüket felütő új jelenségek. Így a kereskedelmi háborúk átpolitizáltsága, a gazdasági háború eszközeinek, így a szankcióknak a tömeges bevetése a geopolitikai versengésben, az információnak a nyomásgyakorlás legfőbb eszközévé válása, a modern kori tömeges népvándorlás megindulása, a regionalizáció és a globalizációra adott egyéb válaszok.
A Valdaj Klub immár ötödik éve kíséri figyelemmel a már nem működő régi és a még nem kialakult új rend közötti átmenet. Az alaphangot a 2007-es münchenihez hasonlított úgynevezett valdaji beszédével 2014-ben Vlagyimir Putyin adta meg. Mint akkor fogalmazott, a világban a káosz lett az irányadó, s újjá kell építeni a nemzetközi kapcsolatok rendszerét. Azt is egyértelművé tette, hogy a jelenlegi lehangoló helyzetért az Egyesült Államok a felelős. „A dzsinnt kiengedték a palackból, s azt már az úgynevezett irányított káosz teoretikusai sem tudják oda visszatuszkolni. A világot veszélyes hellyé tette a dolgok amerikai intézése” – értékelt az orosz elnök, aki „geopolitikai újgazdagnak” nevezve azzal vádolta meg az ölébe pottyant hatalommal visszaélő Amerikát, hogy a „hidegháború győzteseként” a saját érdekeinek megfelelően akarta átszabni az egész világot. Maga alá próbált gyűrni mindenkit, ezzel anélkül, hogy újat hozott volna létre, szétverte a nemzetközi kapcsolatok korábban bejáratott, a kölcsönös tiszteleten és az erőegyensúlyon alapuló modelljét.
A következő években a Valdaj jelentései már arra hívták fel a figyelmet, hogy
Mindezt a bizonytalanságot az erősödő geopolitikai szembenállás, a Nyugat viszonylagos gyengülése és ezzel párhuzamosan erősödő türelmetlensége mellett az is fokozza, hogy a leginkább nem Nyugatként leírható feltörekvők mind nagyobb beleszólást követelnek a globális ügyek rendezésébe. A kép közben egyre sötétebb lett. Két éve a Valdaj szakértői már úgy látták, hogy a jelenlegi átalakulást az előzőektől leginkább a folyamatok globális mérete jellemzi. S innen is ered elsődlegesen a bizonytalanság, hiszen maga a globalizáció van válságban, pontosabban torzult el a kiválasztottakat különösen segítő és a lemaradókat az eddiginél is nagyobb hátrányba hozó átalakulás irányába.
Tavaly már azt állapították meg az értékelők, hogy az átalakulás minőségileg új fázisba lépett, mivel az eddig fennálló rend eróziója a nemzetközi szintről átterjedt a belső folyamatokra is. A vezető hatalmak rohannak a „házi feladatot” teljesíteni, a saját házukban oltani a tüzet, s a globális folyamatokat szabadjára engedték. „A stratégiai frivolitás korát éljük, amikor a világ kisebb és nagyobb szereplői önös érdekből kockáztatják a biztonságot” – szólt a jelentés kulcsmondata.
Már csak azért is, mert még csak most lépünk a kardinális átalakulások korszakába, s a feszültség a geopolitikai téren, a gazdasági és a szociális szférában, a kultúrák egymáshoz viszonyulásában csak növekszik. Ezt a bizonytalanságot csak fokozza a technológia forradalmi átalakulása és a környezet gyors változása. Megvan az esély arra, hogy az új rend ezúttal ne kataklizmákon, háborúkon keresztül, hanem evolúciós módon szülessen meg, ehhez azonban az eddiginél komolyabban kell közelítenünk a problémákhoz. Az átalakulások viharában a vészjelző lámpa már kigyulladt, ami legalábbis a növekvő problémák érzékelésére utal.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
