„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Ezzel szemben a kazettás ATACMS rakéták esetében Washington két legyet ütne egy csapásra, mivel az Ukrajnának nyújtott támogatás kipipálása mellett alapvetően is kivonta volna ezeket az eszközöket a szolgálatból”
Forrás:Wikipédia
Az NBC csatorna pénteki információi szerint Zelenszkij legutóbbi, amerikai körútjának egyik személyes találkozója során személyesen Joe Biden ígérte meg ukrán kollégájának az MGM-140 ATACMS típusú ballisztikus rakéták átadását. Az informátorok az ügy érzékeny mivolta miatt nem árulták el, hogy pontosan milyen határidővel és hány rakéta érkezhet Ukrajnába, ám maga a döntés is mindenképpen egy alapvető fordulatot jelentene Washington politikájában.
„De mi is az az ATACMS rakéta?”
Röviden összefoglalva az MGM-140 ugyanazon koncepció mentén született meg, mint a szovjet Tocska-U, vagy az orosz Iszkander-M rövid hatótávolságú harcászati ballisztikus rakéták. Azaz mobil szárazföldi indítóállásokról biztosítanak hadműveleti – taktikai – szinten mélységi csapásmérő képességet az ellenséges vonalak mögötti kiemelt objektumokkal – mint parancsnoki központok, lőszerraktárak vagy egyéb infrastrukturális elemek – szemben. Ezen eszközök maximális hatótávolságát korábban az 1987-ben elfogadott kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétarendszerekről szóló INF szerződés – INF – 500 kilométerben határozta meg, ám az 2019-ben Oroszország és az Egyesült Államok vitája miatt érvényét vesztette.
MGM-140 ATACMS rakéta tesztlövészeten
Az MGM-140 ATACMS rakéták kifejlesztésére a hidegháború utolsó évtizedében került sor, mg a tűzkeresztségen az 1991-es öbölháborúban esett át. Szemben szovjet társaival az ATACMS rakéta előnyét könnyű telepítése adja, mivel a javadalmazást tartalmazó konténer cseréjével mind a kerekes M142 HIMARS, mind annak elődje, a lánctalpas M270 MLRS rakéta-sorozatvetők képesek a használatára. Előbbi egy, míg utóbbi kettő ATACMS rakéta indítására képes.
„Az évek során számos eltérő ATACMS változat állt hadrendbe 165-300 kilométer közötti hatótávolsággal”
Az eddig nyilvánosságra került információk alapján Kijev vélhetően a kazettás robbanófejjel felszerelt M39 változatok valamelyikét kaphatja meg, amelyek egyenként 300-950 darab M74 típusú altöltetet tartalmaznak. Utóbbiak típusa mellesleg részben megegyezik az Ukrajnának már korábban átadott kazettás DIPCM lőszerek altölteteivel.
Ukrajna szempontjából a fő kérést az jelenti, hogy vajon az eredeti M39 vagy a továbbfejlesztett M39A1 változatot kapja-e meg Kijev. Előbbi csupán 165 kilométeres hatótávolsággal és inerciális rávezetéssel rendelkezik, míg utóbbi már 300 kilométeres körön belül képes csapást mérni GPS alapú rávezetés mellett.
Az ATACMS rakéta alváltozatai
Forrás:Lockheed Martin
Ismerve az ukrajnai konfliktus sajátosságait, az orosz hátország elleni eredményes alkalmazáshoz utóbbi alverzió szállítása lenne Washington és Kijev szempontjából az ideális.
„Mire használhatja Kijev az ATACMS rakétákat?”
Lényegében az ATACMS rakéták a háború első hónapjaiban még nagyobb szerepet kapó, ám azóta eltűnt Tocska-U rakétarendszerek kiváltására szolgálhatnak nagyobb maximális hatótávolság, illetve pontosság mellett. Hasonlóan a Tocska-U 9M79/9M79-1 rakétáihoz, az ATACMS kazettás M39/M39A1 változatai is főképp nagyobb kiterjedésű területcélok elleni támadásokhoz használhatóak, 120 helyett 300 kilométeres maximális hatótávolsággal.
A Kramatorszkot 2022 áprilisában támadó ukrán Tocska-U rakétafokozatának maradványa Kramatorszkban. Megfigyelhetőek az Iszkandertől eltérő vezérsíkok és az egyes körökben „grillrácsként” hivatkozott jellegzetes kormánylap
Forrás:Telegram
A kazettás robbanófej következtében kiemelt infrastrukturális elemek, mint a krími híd ellen az ATACMS rakéták csak korlátozottan használhatóak. Ám mint ahogy azt Kirilo Budanov, az ukrán katonai felderítés – GUR – vezetője egyik interjújában elmondta, Kijev az ATACMS rakétákat főképp a hátországban fekvő orosz parancsnoki központok, valamint légibázisok ellen kívánja alkalmazni. Mondanunk sem kell, ez esetben ismét a Krím-félszigetre, illetve a Krasznodari terület – mint Taganrog – katonai objektumaira érdemes figyeljünk.
„Hogyan viszonyul az ATACMS Ukrajna meglévő mélységi csapásmérő fegyverzetéhez?”
Sajátságos módon a ATACMS rakétákkal szembeni védekezés majdnem könnyebb, mint a Storm Shadow vagy francia társa, a SCALP-EG esetében. Ugyanis utóbbiak légi indítású alacsony észlelhetőségű cirkáló rakétáknak, míg előbbi szárazföldi ballisztikus rakétának minősül. Nem belemenve a két kategória közti részletes összehasonlításba, a Storm Shadow esetében az elfogást mind a folyamatosan változó repülési útvonal, mind pedig a rakéta kialakítása nehezíti. A cirkáló rakéták meghajtásáért hasonlóan a vadászgépekhez egy gázturbina felelős, amely lehetővé teszi a célpont több irányból való megközelítését, valamint a radarhorizont alatti – kevesebb, mint 200 méter – repülést.
Storm Shadow indítása
Egyúttal a tervezés során kiemelt figyelmet kapott az alacsony észlelhetőség, amely mind a rakéta kialakításában, mind a felhasznált anyagok terén tükröződik. A tervezés során a mérnökök igyekeztek a radarkeresztmetszet csökkentésére a lekerekített forma, valamint a részben rejtett szívócsatorna alkalmazásával. Ezen felül a borítást úgynevezett radarabszorbens bevonat alkotja, amely a beérkező radarjelek többségét a hagyományos fémlemezekkel szemben nem visszaveri, hanem elnyeli. Utóbbi kombináció révén az orosz légvédelem csak jóval később, kisebb távolságból és rövidebb reakcióidővel tudja csak a beérkező rakétákat észlelni, csökkentve az elfogás lehetőségét.
„Ezzel szemben az ATACMS, akárcsak a szovjet Tocska-U egy jóval kiszámíthatóbb ballisztikus pályán érkezik”
A magas repülési sebesség következtében nem is jöhet szóba a borítás esetében radarabszorbens bevonat. Ellenben a végfázisban mutatkozó magas sebesség következtében a ballisztikus rakéták elfogására nem minden esetben képes a hagyományos légvédelem, helyette vagy dedikált rakétavédelmi, vagy kombinált lég- és rakétavédelmi rendszer szükséges. Orosz részen erre a kifejezetten ballisztikus rakéták ellen kifejlesztett Sz-300V széria – legmodernebb tagja az Sz-300V4 –, valamint a közepes hatótávolságú Buk-M2/M3 csapatlégvédelmi rendszerek képesek, valamint korlátozottan az Sz-350 „Vityaz” és az Sz-400.
Az Sz-300V4 exportverziójának – Antyej-4000– bemutató videója
Az ATACMS rakéták előnyét a korábban vizsgált, már az ukrán fél rendelkezésére álló indítóplatformok jelentik az M142 HIMARS és az M270 MLRS rakétatüzérség képében. Gyakorlatilag csak a javadalmazást kell cserélni és ezen eszközök alkalmassá válnak az ATACMS rakéták indítására.
„Orosz részről pedig ez képezi a legnagyobb veszélyt, mivel a nagy mozgékonyságú HIMARS indítójárművek szinte bárhol megjelenhetnek”
Jócskán kisebb infrastruktúra szükséges az ATACMS használatához, mint egy légi indítású cirkáló rakétáéhoz és nagyobb területről is lehet őket bevetni. Míg a repülőterek száma korlátozott, addig a HIMARS/M270 indítójárműveket lényegében csak az ukrán úthálózat kiterjedtsége korlátozza. Másrészt Kijev vélhetően a Storm Shadow rakétákhoz hasonlóan elterelő/túlterheléses támadások részeként kívánja az ATACMS egységeket alkalmazni, ahol első körben a különböző csalik/drónok kötik le az orosz légvédelem figyelmét, amelynek hibáit/réseit kihasználva aztán a tényleges csapást végre lehet hajtani.
Elég csak a szevasztopoli orosz Fekete-tengeri Flotta központját ért támadásra gondoljunk, ahol az ukrán fél részben túl is terhelte előzetesen az orosz légvédelmet
Forrás:Rybar
„Hány darabot kaphat Ukrajna a rakétákból?”
Nos, érdemes már az elején leszögezzük azt, hogy még magának az Egyesült Államoknak is csupán korlátozottak a készletei a típusból, mivel annak gyártása 2007-ben leállt. Habár az elmúlt években születtek tervek a gyártás újraindítására, valamint Precision Strike Missile – PrSM – néven megindult a váltótípus fejlesztése, mindkettő esetében még éveket kell várni azok megvalósulására. Az ATACMS rakéták esetében az összes alváltozatból a gyártás 2007-es lezárultáig nagyjából 3700 ezer darab készült. Utóbbiakból Washington 1991 óta legalább 560-at használt el, főképp az iraki és afganisztáni háborúk során, míg 900 darab az M142 HIMARS/M270 MLRS operátorokhoz került.
Az M142 és M270 rakétatüzérségek potenciális fegyverzete, beleértve az ATACMS rakétákat
Forrás:Twitter/X
A The Washington Post értesülései szerint 2023 augusztusának végén amerikai szolgálatban összesen 1486 ATACMS rakéta állt, amelyek közül 1122 rendelkezett repeszromboló, míg 364 kazettás robbanófejjel. Az ATACMS rakétákra viszont magának az amerikai haderőnek is égető szüksége van a világ konfliktusövezeteiben, értve itt főképp a Közel-Kelet térségét. Így amennyiben sor is kerül az átadásra, az mindenképp csak korlátozott mértékben történik.
„Ám még az ukrán hírszerzés szerint sem fognak ezek a rakéták a háború menetén változtatni”
Még maga Kirilo Budanov szerint sem fogják a háború erőviszonyait érdemben megváltoztatni az ATACMS rakéták, mivel azokból utóbbi cél eléréséhez „több százas nagyságrendben lenne szükség”. Orosz Telegram csatornák becslése alapján vélhetően Kijev nagyjából 60 rakétát kaphat Washingtontól, ám a pontos szállítás körülményei, illetve a beérkező alváltozatok pontos típusa továbbra sem ismert.
„Miért éppen most dönthetett Washington az ATACMS rakéták átadása mellett?”
Utóbbi egy felettébb érdekes kérdés, mivel ezekre az eszközökre Ukrajnának éppen, hogy az ellentámadás kezdeti szakaszaiban lett volna égetően szüksége az orosz utánpótlási vonalak, illetve parancsnoki központok elleni műveletek során, elvágva a közvetlen frontcsapatokat az őket kiszolgáló másod és harmadvonalú egységektől, illetve magától a hátországtól. Helyette azt látjuk, hogy az átadás – amennyiben egyáltalán megtörténik – esetleg 2023 negyedik negyedévében lehetséges csak, amikor viszont már az őszi raszputyica sártengere nem teszi lehetővé a támadó műveletek végrehajtását.
Kazettás robbanófejjel felszerelt M39 rakéta működés közben
Természetesen lehet arra is gondolni, hogy esetlegesen már a több helyen pedzegetett téli/2024-es aktuális ukrán ellentámadás előkészítése zajlik, ám az emlegetett 60 darab ballisztikus rakéta azok eredményességén mit sem változtatna. Washington valós motivációja vélhetően két részből áll. Egyik oldalt akárcsak a tüzérségi kazettás lőszerek, úgy a nagy hatótávolságú ATACMS rakéták átadását is részben a kényszer hajtja, avagy szárazföldi téren nincs más átadható eszköze Amerikának. A fentebb említett PrSM, vagy az oldalunk által is bemutatott GLSDB fejlesztése még javában zajlik és belátható időn belül nem tudnak megjelenni az ukrajnai harctéren.
„Ezzel szemben a kazettás ATACMS rakéták esetében Washington két legyet ütne egy csapásra, mivel az Ukrajnának nyújtott támogatás kipipálása mellett alapvetően is kivonta volna ezeket az eszközöket a szolgálatból”
Akárcsak ahogy Európa tette a hidegháborúból – kiemelten értve itt a Varsói Szerződés egykori tagállamait – megmaradt inkurrencia készleteivel, úgy Washington számára is egyszerűbb, ha a költséges megsemmisítés helyett a kivonandó eszközöket egyszerűen átadja Ukrajnának. Persze szigorúan a szolidaritás, illetve a segítségnyújtás jegyében.
„Másrészt, akárcsak a <Leopard-koalíció> esetében, úgy most is nyomás alá lehetne Berlint helyezni”
Ugyanis Párizzsal vagy Londonnal szemben Berlin nem mutatkozik kompromisszumkésznek a Taurus cirkáló rakéták átadását illetően. Utóbbi eszközt lényegében a Storm Shadow típus német-svéd szteroidokon felnövelt változatának tekinthetjük, minimálisan nagyobb robbanófejjel, illetve 500 kilométer feletti hatótávolsággal. A típus ellenben csak Németország, Spanyolország és Dél-Korea esetében van hadrendben, illetve átadásához a német kormányzat hozzájárulása szükséges.
Dmitro Kuleba az oly sokszor tapasztalt, bunkóan követelőző stílusában, figyelmen kívül hagyva német kollégáját már biztosnak veszi a Taurus rakéták átadását
Viszont akárcsak kezdetben a Leopard 2 harckocsik esetében, úgy most is Berlin félve a lehetséges következményektől hezitál a kérdésben és igyekszik az átadást késleltetni, illetve potenciálisan szabotálni. E téren jelenthet újabb kényszer értékű precedenst Washington ATACMS felajánlása, akárcsak az Abramsek esetében. Hiába nem akarta Berlin a Leopard szállításokat, miután már Washington is megtette a – mellesleg jelképes mennyiségű – lépést, más választása nem maradt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
