„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Koszovóra Szerbia minden látszat ellenére sem tart igényt, csak az északi, szerbek lakta járásokra”
Fotó:EUROPRESS/Armend NIMANI/AFP
Szerbia lojalitásában bízni az Egyesült Államoknak kevés oka van. Szerbia legutóbbi „csínytevése”, hogy Moszkvával közösen hadat üzent a „színes” forradalmaknak, apportként az orosz ellenzéki vezérek belgrádi találkozójáról a szerb hírszerzés által készített felvételeket vitte be Alekszandar Vulin, belügyminiszter a Nyikolaj Patrusevvel alakított „munkacsoportba”, amit aztán a Nyugat által támogatott ellenzéki vezérek otthoni lebukása követett.
„Mégis több jel utal arra, hogy az Egyesült Államok – mintha egy régi számlát törlesztene – rá fogja hagyni Szerbiára a délszláv térség rendezését”
Jóllehet a belgrádi propaganda sikeresen elkendőzi a lényeget, és úgy állítja be, mintha az Egyesült Államok üldözné Alekszandar Vucsics Szerbiáját, valójában ennek az ellenkezője igaz. Példa erre Bosznia-Hercegovina (BiH), ahol az amúgy sem működő központi államot kettős bojkott – az ottani szerb és horvát vezetésé – bénítja. Az amerikai diplomácia futott egy-két tiszteletkört az ellentétek feloldására, így a boszniai Szerb Köztársaság kiválásával fenyegetőző Milorad Dodik megzabolázására, és a horvátok által igazságtalannak tartott választási törvény módosítására. Matthew Palmer személyében külön felelőst nevezett ki ez utóbbinak a figyelemmel kísérésére. Aki egyébként a legutóbbi boszniai látogatását elhalasztotta, mert, mint mondta, az álláspontok olyan messze vannak egymástól, hogy megegyezésre nincs remény.
„Érdekes, hogy Boris Johnson brit kormányfő is kerített egy megbízottat, Stuart Peach nyugalmazott brit légi marsallt, aki jó kapcsolatokat ápol a jelenleg is fungáló balkáni vezetőkkel”
Szorosan együtt fog működni Gabriel Escobar amerikai helyettes külügyi államtitkárral és Miroslav Lajčákkal, az EU nyugat-balkáni különképviselőjével. Peach még be sem fejezte balkáni tényfeltáró körútját, amikor a brit felsőházban máris Dodik elleni szankciókat, és a NATO fokozottabb szerepvállalását követelték Bosznia-Hercegovinában (BiH). A tapasztalat azt mutatja, hogy Londonnak eszében sincs a boszniai szerbek vezetőjét félreállítani, nagyon is komolyan gondolja viszont az utóbbit, a visszatérést a brčkói körzetbe és a tuzlai repülőtérre. Vagyis visszaállítaná az ellenőrzést BiH fölött, amit William Hague, volt brit külügyminiszter már korábban szorgalmazott.
Escobar Emmanuel Macron francia elnök látogatásával egy időben volt Zágrábban, az Adriai Charta (tagjai: Albánia, BiH, Észak-Macedónia, Horvátország és Montenegró) miniszteri értekezletén.
„A francia-horvát stratégiai partnerségi megállapodás kapcsán Macron meleg szavakkal méltatta a horvát szövetség fontosságát”
Ugyanezt tette egy kicsit arrébb Escobar is. Horvátország a látogatás alkalmával véglegesített szerződés alapján 12 Rafale F 3R használt harci repülőgépet vesz Franciaországtól.
Úgy látszik, az Egyesült Államok ezt az ajánlatot nem tudta „természetben” felülmúlni – mint tette ezt a tengeralattjárókkal Ausztráliának, vagy a hadihajókkal Görögországnak -, helyette 84 használt Bradly M2 A2 harcjárművet ajánlott fel ajándékba. Majd közölte, hogy az ajánlat csak 2022 januárjáig érvényes. Zoran Milanović, államfő az Egyesült Államok ajánlatának elfogadását szorgalmazza, Andrej Plenković miniszterelnök viszont Brüsszel híve, és pártfogoltja, így ő a francia ajánlat mellett volt, bár egyelőre még az amerikaira se mondott nemet. Jártasságával uniós berkekben kiadós támogatást szerez hazájának uniós forrásokból, viszont olyan kompromisszumokra kényszerül, amelyek ellene és pártja, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) ellen hangolják a közvéleményt. Ilyen volt például az, hogy az EU-ban kihátrált a BiH horvátok igénye mögül, miszerint legitim, saját maguk által választott képviselőt akarnak az Államelnökségben. Legalább is ezzel vádolja az államfő, aki most a boszniai horvátok szószólójává lépett elő.
„Szinte példátlan az Ivo Sanader miniszterelnöksége óta nem tapasztalt jó viszony Horvátország és Szlovénia között, amely nemcsak a tengeri határ miatti viszály elcsitulását, hanem a három észak-adriai kikötő (Koper, Rijeka és Trieszt) együttműködési megállapodását eredményezte az idén”
Ahogy akkor, úgy most is Janez Janša ül a szlovén oldalon a miniszterelnöki székben. A Szlovéniát következetesen egy új délszláv gyűjtő államba betuszkolni igyekvő baloldal minden mesterkedése ellenére harmadszor is vissza tudott kerülni a hatalomba a Szlovén Demokrata Párt (SDS) élén, és a megbuktatására irányuló kétségbeesett erőfeszítések, erőszakba torkoló tüntetések dacára közel két éve van nyeregben. Az előrehozott választásokról az ellenzék mostanra lemondott, és jövő áprilisig egy sokadik közös miniszterelnök-jelölt felkutatásán fáradozik.
„A hasonszőrű kormányok révén úgy Horvátország, mint Szlovénia jó kapcsolatokat ápol Magyarországgal”
A baloldali pártok és a túlnyomórészt irántuk elkötelezett szlovén sajtó mindent megtesznek, hogy ezt megzavarják, és a magyar miniszterelnök Janšára gyakorolt káros hatását leleplezzék. A délszláv térség újrarendezéséről idén kiszivárogtatott „non paper”-be is belekeverték. A dokumentumról kiderült, hogy semmi köze sem Janšához, sem a magyar kormányfőhöz. A szocialista blokk szétesése óta a balliberális oldal minden követ megmozgat, hogy a közép-európai, de főként az egykori Osztrák-Magyar Monarchia országait távol tartsa egymástól. Jövőre magyar és a szlovén választási év lévén erre fokozottan számíthatunk. Az idei év hozott viszont Zágrábban jogerős ítéletet, két év szabadságvesztést Hernádi Zsolt, a MOL vezérigazgatója ellen, vesztegetés miatt. A baloldali horvát sajtó örömmel konstatálta, hogy a magyar ellenzék jelezte, ha hatalomra kerül, akkor kiadja Hernádit Horvátországnak.
„A búcsúzó 2021-es év ismét felszínre hozta a látensen meglévő terveket egy nagy vagy legalább is nagyobb Szerbia létrehozására, valószínűleg az Egyesült Államok áldásával”
Idén ez, a „szerb világnál” határozottabb formát öltött az úgynevezett „Nyitott Balkánban”. Ehhez, az uniós csatlakozásra váró délszláv utódállamokat, ismét csak Belgrád főhatósága alatt tömörítő csoporthoz Albánia és Észak-Macedónia csatlakozott. Az új Balkán-szövetség tagjai az egymás közti határok lebontását, a munkaerő és a tőke szabad áramlását irányozták elő, némelyikre nézvést már megállapodásokat is kötöttek. Szerbia távlatosan minden olyan utódállam bevonására törekszik, amelyikben szerb kisebbség él, első lépcsőben valószínűleg konföderációs keretben. Várható a boszniai Szerb Köztársaság csatlakozása.
„A nagyhatalmak hozzáállásából arra lehet következtetni, hogy tudomásul fogják venni BiH szétesését, ha annak eljön az ideje”
A muszlim népesség, legalább is a hadsereg tábornokai szerb sajtó értesülések szerint ellenállásra készülnek. Felajánlották szolgálataikat az Államelnökség muszlim tagjának, Šefik Džaferovićnak és a muszlim szavazatokkal a horvátok képviselőjévé lett Željko Komšićnak. BiH esetleges felbomlása veszélybe sodorhatja Horvátország területi integritását is, annál is inkább mert sem Szerbiával, sem Boszniával nincs rögzítve a határa.
„Belgrád nem mondott le az egykori Krajinai Szerb Köztársaság területéről”
A nemzetközi közösség az ottani szerb vezetésnek akkor felajánlott széleskörű , a boszniai szerbekével azonos szintű , vagyis állam az államban autonómiából, illetve a háború idején a horvátok ellen bevezetett fegyver embargóból következtetve nem fog ellenkezni. Ahogy a brit és az amerikai, úgy a szerb politika sem változott e tekintetben. Az idén az ellenzék már nem is volt jelen a szerb parlamentben. Ez egyébként sem számítana, hiszen erről a kérdésről ugyanaz a véleménye, mint az uralkodó Szerb Haladó Pártnak (SNS).
„Még könnyebb préda Montenegró. Tavaly augusztusban a szerb és orosz barát pártoknak sikerült kiszorítaniuk a hatalomból a 30 éven át egyeduralkodó, és az ország függetlenségét visszaállító Szocialisták Demokratikus Pártját (DPS). Jóllehet Montenegró lakossága is szerb, annak mintegy fele – főként az egykori önálló államiság okán – megkülönbözteti magát a <birodalmi> szerbektől”
Az ország geopolitikailag értékes zsákmány volt a NATO-nak, amely a keleti Adria és Bar kikötőjének ellenőrzéséről nem fog szépszerével lemondani. A tavalyi választási győzelem ellenére a legradikálisabb szerb párti erőt, a Demokratikus Frontot (DF) eddig sikerült a kívül tartani a kormányból, de az idei év az általa gerjesztett feszültség jegyében telt. Új kormányt követel, a saját minisztereivel. Belgrád hozzáállása rugalmas, montenegrói exponensei viszont egyre radikálisabbak.
Az Egyesült Államoknak és a neki szekundáló EU-nak jövőre taktikát kell váltania. Ha korrupciós mantrájával száműzi a politikából a még mindig legnépszerűbb Milo Djukanović államfőt, nagyon visszaeshet a pártja, a DPS támogatottsága, s a többi párt, amelyekre a Nyugat támaszkodhat nem jelentős.
„Koszovóra Szerbia minden látszat ellenére sem tart igényt, csak az északi, szerbek lakta járásokra”
Mivel a terület megosztása még mindig csak lebegtetett megoldás, ezeknek területi autonómiát jelentő szövetségét akarja elfogadtatni az albánokkal. A dokumentumot erről egy korábbi kormány aláírta, de Albin Kurti jelenlegi kormányfő szabotálja. Trump egyszer már eltávolította a hatalomból, hogy utódjával aláírasson egy kétes értékű megállapodást, a februárban megtartott választáson azonban Kurti visszatért. Az első figyelmeztetést, hogy ez az országlása sem lesz hosszú, már megkapta. Az őszi helyhatósági választáson pártja, a Vetevëndosje (’önrendelkezés’) csúfosan leszerepelt.
Koszovó most más pártfogót keres, és a NATO-tagsághoz Törökországtól remél segítséget. Nehezíti a helyzetét, hogy csatlakozásával a „Nyitott Balkánhoz” Tirana is beállt Belgrád mögé. Szerbiához hasonlóan lehetőséget kap ugyanis egy nagyobb Albánia megvalósításához, beszippanthatja a szomszédságból az albán lakosságú területeket. Hogy az albánok mit gondolnak erről, azt szerb zászlók égetésével jelezték a „Nyitott Balkán” vezetőinek decemberi tiranai találkozója idején.
„Észak- Macedónia lakossága is véleményt nyilvánított, amikor az októberi helyhatósági választáson szinte mindenütt a nemzeti konzervatív Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) jelöltjeire voksolt”
Ennek hatására lemondott a Nyugat által hatalomra segített szociáldemokrata Zoran Zaev. Az ismert forgatókönyv szerint, választások kiírása nélkül váltja őt az ugyancsak szociáldemokrata Dimitar Kovacsevszki. Vajon ő lemond-e a macedón nyelvről, hogy megnyerje Bulgária támogatását az uniós tagsághoz?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
