Szlovénia és Horvátország kiválásának bejelentésével 1991 júniusában megindult Jugoszlávia felbomlása. Bár a valódi önállóságukat csak később érték el, a szlovénok (és a horvátok) június 25-ét ünneplik a függetlenségük napjaként. Nézzük meg, hová jutott három évtizeddel később a „kis-nagy ország”, Szlovénia? Társadalmi-gazdasági beszámoló a délnyugati szomszédunkból.

Vass István írása a #moszkvater.com számára

Szlovénia a függetlenség elnyerése után csakúgy, mint a többi közép-európai állam, az euroatlanti és a NATO csatlakozást tűzte ki célul. Ennek elérésében meglehetősen sikeresen teljesített, sokszor hivatkoznak rá bezzeg országként. A képet némileg árnyalja, hogy az Európa Unió (EU) soros elnökségét július elején átvevő Janez Jansa vezette jobboldali szlovén kormány ugyanúgy a brüsszeli kritikák kereszttüzében áll, mint az Orbán-kabinet. Jansa egyébként az elnökség nyitó sajtótájékoztatóján a kettős mércét nevezte az EU-integrációra leselkedő legnagyobb veszélynek, és visszautasította, hogy Szlovéniát, és más országokat másodosztályú tagokként kezeljenek az unióban. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy Brüsszel szerinte nem mindig ugyanazzal a mércével méri a kelet-európai tagállamokat. Úgy vélekedett, hogy végső soron a kettős mérce eredményezte Jugoszlávia felbomlását is.

„A szlovén kormányfőt a hasonló hatalomgyakorlási stílusuk miatt sokan a hasonlítják a magyar miniszterelnökhöz, Jansa pedig ezt az összehasonlítást kifejezetten hízelgőnek nevezi”

Bár a szlovénok sosem váltak igazán a jugoszlávizmus híveivé, viszont élvezték a Tito-féle külön utas szocializmus előnyeit. Szlovénia gazdasági teljesítménye sokszorosa volt a szövetségi átlagnak, kiterjedt külföldi gazdasági kapcsolatai voltak, ipara jelentős részben nyugati piacra termelt. Egészen 1989-ig fel sem merült az elszakadás lehetősége, egy lazább, konföderális Jugoszláviát szerettek volna. A túlzott szerb központosítási törekvése, és a szövetség állam gazdasági csődje volt a kiváltó oka a függetlenség kinyilvánításának. Érthető, hogy amikor a gazdasági helyzet romlani kezdett, a szlovénok egyre gyakrabban mondták:

„a saját pénzünkkel mi gazdálkodjunk!”

Szlovénia a viszonylag gyorsan és kevés áldozattal lezárult kiválása után egészen a 2004-es EU-s csatlakozásig Magyarországgal fej-fej mellett haladva számított Közép-Európa éltanulójának. Azóta sok víz lefolyt a Dráván és a Száván. A szlovénok az euró bevezetéséhez kapcsolódó szigorú gazdasági kritériumokat már a csatlakozás utáni harmadik évben teljesítették. Míg a később csatlakozott horvátok most 2023-at jelölték meg a közös valuta átvételére, minálunk ez már régen lekerült a napirendről. Mialatt a szlovén egy főre jutó bruttó hazai termék a függetlenség óta megnégyszereződött 6000 amerikai dollárról 25 ezer USD-re, és az átlagbér is jelentősen növekedett, méghozzá euróban számítva.

„A polgárháborús 1991-es helyzethez viszonyítva – majdnem 30-szorosára emelkedett, 43 euróról 1278 euróra. Nálunk a fajlagos GDP 15 900 dollár, az átlagkereset pedig valamivel 800 euró alatt van”

Egy felmérés szerint harminc éve ebből 17-szer mehettek volna fodrászhoz havonta a szlovén nők, tavaly viszont már 36-szor. Ennek oka az, hogy az infláció Szlovéniában harminc év alatt nem volt akkora, mint a keresetek növekedése. A bérek 27-szeresükre, az árak valamivel több, mint 24-szeresükre emelkedtek ennyi idő alatt.

A gyors fejlődésének az oka Szilágyi Imre történész elemzése alapján, hogy az „ország a Nyugat felé a szocializmus idején is nyitott volt, fejlett a munkakultúra”, illetve a választott átalakítási modell „elnyerte az emberek rokonszenvét”. Harmadszor, „a szocialista önigazgatás idején szerzett tapasztalatok alapján, valamint a jelenkori német mintát követve az alkalmazottakat is bevonják a vállalatok ellenőrzésébe”, s az átalakítás során a szociális szempontokat is igyekeztek figyelembe venni.

A privatizációt ott a vállalati vezetés hajtotta végre, de „ezt egyrészt szigorúan ellenőrizték, másrészt a lakosságot sem zárták ki belőle” (ingyen szétosztott részjegyekkel indult a privatizáció első fázisa, és ebbe minden szlovén állampolgár bekapcsolódhatott).

„Ez a megoldás lelassította a privatizációt, de kisebb megrázkódtatást okozott, mint a régió többi országában lezajlott magánosítás”

A szlovén gazdaság ezután gyorsan kiheverte az átalakulás és a piacvesztés bajait, és az 1990-es években Szlovénia az egyik leggyorsabban fejlődő ország lett a térségben, „dacára annak, hogy 2000 elejéig nem igyekeztek bevonni a külföldi tőkét”. A privatizáció megerősítette tehát azt a hosszú távú szlovén szemléletet, hogy a társadalmi különbségeket csökkenteni kell. Nemzetközi statisztikákból tudjuk, hogy Szlovénia a világ egyik legegyenlőbb országa lett függetlenségének kivívása után. A vagyon- és jövedelemelosztás a skandináv országokéhoz hasonlóan igazságosabbnak tekinthető Szlovéniában, mint térségünk sok más államában.

„A szlovénok gazdagságát nem csak a száraz gazdasági adatok jelzik. Megfigyelhető az autópályák állapotának minőségében, a városok rendezettségében az emberek hangulatában. Nem véletlenül tekintenek sokan rá úgy, mint ha Ausztria egyik tartománya lenne”

A gazdasági prosperálásban oroszlánrésze van a tavalyi évig folyamatosan felfutó ágban lévő turizmusnak. Több, híres nemzetközi magazin, köztük a Forbes, a Condé Nast, vagy a National Geographic pedig a top desztinációk közé sorolta 2021-ben, amely sokat segíthet majd a turizmus visszaállításában a koronavírus-járvány okozta visszaesés után. A fenti magazinok az országot általában a zöld, fenntartható és biztonságos jelzőkkel azonosítják. Szlovénia vált ugyanis a világ első „zöld országává”, Ljubljana pedig Európa zöld fővárosává 2016-ban. Az ország 2020-ban a Best of Europe díjat is megkapta.

„Valóban, több apró jele van ennek a zöld átállásnak. Rengeteg a biciklis, és a fővárosban ingyenesen üzemel – egyelőre teszt jelleggel – egy elektromos minibusz járat, a Kavalir.

A délnyugati szomszédunk rendszerváltás utáni gazdasági növekedését talán csak a sportban történő erőletörése múlja felül. Az ország földrajzi adottságai tökéletesek ahhoz, hogy szinte minden sportágat űzhessenek az alig kétmilliós népességű, és három Magyarország megyényi országban. Rendelkeznek meseszép, alpesi tájakat idéző magashegységgel, vagy ott az a vékony tengerparti szakasz Olaszország és Horvátország között. Minden adott tehát hogy a síelés, a különböző vízi sportok, a túrázás és az egyéb extrém sportok kedvelői is megtalálják maguknak a lehetőséget és az infrastruktúrát a hobbijukhoz.

„A szlovén sport folyamatoson kitermel egy-egy világklasszist az összes látványsportban. Elég csak említeni Samir Handanovićot és Jan Oblakot a labdarúgás, Anze Kopitart a jégkorong terén. Az észak-amerikai kosárlabda bajnokságban, az NBA-ben befutott a még mindig csak 22 éves Luka Dončić óriásplakátjaival lépten-nyomon lehet találkozni az országban”

Dončić feltűnésével egyidőben, a sportág egyik nagy meglepetését szolgáltatatta Szlovénia, miután első helyzet lett a 2017-es Európa-bajnokságon.  A szlovén kézi- és jégkorongcsapat, ha nem is tartozik a közvetlen elitbe, de állandó résztvevő a nagy világeseményeken. Nem úgy, mint a labdarúgó válogatott, amely két sikeres világbajnoki (2002 és 2010) és egy Európa-bajnoki szereplése (2000) óta nem alkotott maradandót. Az alpesi ország a téli sportokban eddig 2014-es szocsi olimpián teljesített a legjobban 8 db éremmel (ebből kettő arany) legeredményesebb sportolójuk pedig  az alpesi síző, Tina Maze.

Dončić mellett a legújabb királyuk Tadej „ Poga” Pogačar országúti kerékpáros, aki épp a napokban nyerte meg a leghíresebb kerékpáros körversenyt, a Tour de France-t.  A 22 éves szlovén kerekes ezzel megvédte a tavaly először elhódított Tour-elsőségét. Pogačar, aki tavaly életében először indult a francia körversenyen, nem egyedüli fecske a sportágban, a 31 éves honfitársa, Primoz Roglić (tavaly 2. helyezett az összesítésben) idő előtt kényszerült feladni az idei, 108-ik Tourt, de a 26 éves Matej Mohoric is aratott két szakaszgyőzelmet, illetve az utolsó, „párizsi” befutón a 32 éves Luka Mezgec is elkönyvelhetett egy negyedik helyet a nagy sprint után.

„Ennek a számtalan sikernek az alapjai a célzott állami sport költések (a sport finanszírozásnak csak mintegy 15 százaléka állami pénz), kiemelt jugoszláv hagyományokon álló tehetség kiválasztás és széles tömegsport bázis, ahonnan kikerülnek a tehetségek”

A szlovén sportba viszonylag kevés központi állami pénz megy, évi mintegy 10-20 millió euró, ennél körülbelül kétszer több folyik be a sportegyesületekhez az önkormányzatoktól, és egy kisebb rész még a nemzeti lottóból is átpörög a sportalapon keresztül. Ezek a közpénzek összesen a sportfinanszírozás 15 százalékát adják, de a sport és rekreációs tevékenységre fordított források 85 százalékát a magánszféra (szülők, a magánegyesületek és cégek) teremti elő.

„Azt, hogy a szlovén sportban tényleg figyelnek a tehetséggondozásra, mutatja, hogy számos sztárjuk rendkívül fiatalon éri el sikereit. Tadej Pogačar a Tour de France második legfiatalabb győztese lett tavaly, Luka Dončić pedig kosárlabdában döntött meg számos korrekordot – Spanyolországtól az Egyesült Államokig”

A szlovén kormány sporttal foglalkozó stratégiai programjából kiderül, a lakosság 64 százaléka űz valamilyen sporttevékenységet. 2001 és 2012 között sportolóik száma 52 százalékkal nőtt, az élsportolók által begyűjtött érmek száma pedig a nemzetközi versenyeken majdnem évi tíz százalékkal gyarapodott ugyanebben az időszakban. A siker kulcsa elsősorban az egyéni és családi kiemelkedés vágya, ami a kisebb országokban sokszor erősebb motivációs erő.

Felhasznált irodalom:

https://24.hu/kulfold/2021/07/10/szlovenia-horvatorszag-fuggetlenseg-1991-gazdasag/

https://privatbankar.hu/cikkek/makro/szlovenia-mas-utat-valasztott-megis-sikeresebb-mint-magyarorszag.html