Az ukrajnai hadszíntér eseményei az elmúlt napokban sokkal inkább Kijev külpolitikai környezetéhez, mint magukhoz a frontokhoz kapcsolódtak. Bár a harcterek esetében donbasszi offenzíva hiányában csekély változás állt be, annál aktívabbá vált a szomszédos Dnyeszter Menti Köztársaság. Az elmúlt évtizedekben békés terület nem elképzelhetetlen, hogy második frontként belesodródik a háborúba. Milyen érdekek és szereplők állhatnak a transznisztriai helyzet eszkalációja mögött?

Ahogy annak jelentőségét legutóbbi jelentésünkben is vizsgáltuk, a konfliktus kezdete óta az ország villamosított vasúthálózata képezi az ukrán hadigépezet logisztikai gerincét. Az orosz társadalmat magával ragadó szakértői vitára pontot téve Moszkva hétfőn mintegy hét ukrán objektum ellen intézett támadást, amelyet kedden továbbiak követték. Az orosz védelmi minisztérium közleménye szerint többek közt a Kijev környéki Fasztov, a Lvov melletti Krasznoje, vagy a lengyel határhoz vezető vonalon fekvő Kobel transzformátor alállomásait is találat érte.

Kedden és szerda hajnalban hasonlóan az orosz cirkáló rakéták célkeresztjébe került az Odessza melletti Zatoka vasúti hídja, amely az első felvételek alapján csak kisebb sérüléseket szenvedett. Viszont ahogy azt szerdán az odesszai katonai adminisztráció szóvivője, Szerhij Bratcsuk is megerősítette, a második csapás hatására az átkelő megsemmisült. Érdemes egyelőre ezen információkat kellő óvatossággal kezelni, miután több korábbi esetben is kiderült, hogy az állítólag megsemmisült infrastruktúra az állításokkal szemben helyreállítható károkat szenvedett.

„A zatokai híd jelentőségét pedig az adja, hogy rajta keresztül vezet az egyetlen olyan vonal, amely a romániai területeket köti össze Odesszával tisztán ukrán fennhatóság alatt”

Ugyanis bár több vonal is vezet Dobrudzsából a besszarábiai régióba, azok mind Moldován, de ami fontosabb, Transznisztrián haladnak át. A román területről érkező fegyverszállítások esetében pedig kérdéses, hogy Zatoka kiesésével az egyelőre hivatalosan semleges álláspontra helyezkedő Chisinau vajon átengedi-e azokat. Az áruforgalom esetében pedig habár a szakadár terület eddig nem akadályozta az Ukrajnába tartó vonatokat, nem kizárt, hogy a napokban történt incidensek hatására lépéseket tesz annak csökkentésére vagy akár teljes leállítására.

Bár egyelőre a Dnyeperen átívelő hidak kilövése még várat magára, az eddigi támadások szinte azonnal éreztették hatásukat. A menetrend felborulása mellett a középső és nyugat-ukrajnai vonalakon jelentős átmeneti torlódás alakult ki, amelynek feloldásához szükségessé vált a dízel mozdonyok bevonása. Ez nem csak szervezés szempontjából okozott problémákat, de a főképp a hadsereg számára félretett üzemanyag-készleteket csökkenti. Ráadásul katonai szempontból a legnagyobb sikert épp a nyugati fegyverszállítások megzavarása okozta, amellyel rövid időre megbénult a Lengyelország felől érkező katonai teherforgalom. Becslések szerint a vasúti infrastruktúrában keletkezett károkat, csak középtávon lehet teljesen helyreállítani.

„A frontvonalak tekintetében nem állt be érdemi változás, ismét a Donbassz tágabb környezetében folyt a legtöbb összecsapás”

Noha a Donbassz után a második legfontosabb jelentőséggel a Nyikolajevet magába foglaló délnyugati frontszakasz bír, az egyes falvakat érintő helyi összecsapásokon túl komolyabb harcok nem folytak. Nyikolajev térségét inkább a zatokai vasúti híd kilövése érinti, mivel az északi kötött pályás összeköttetés problémái miatt főképp az említett fővonalon folyt a délnyugati frontvonal csapatainak ellátása és az átcsoportosítás. Várhatóan pár nap szükséges a működés részleges helyreállításához, és csak ezt követően állhat helyre a délnyugati ukrán csoportosítások ellátása. Természetesen lehetséges az utánpótlás és a személyzet szállításának áthelyezése közútra, de az a vasúthoz képest jóval kisebb volumenben és gazdaságtalanabbul tudja csak végrehajtani.

Vélhetően részben válaszul a zatokai vasúti híd kilövésére, illetve a sokak által jósolt függetlenségi népszavazás előkészítésére az ukrán csapatok Nyikolajev térségéből szerda éjjel rakétatámadást indítottak Herszon ellen. A BM-27 Uragan rakéta-sorozatvetők mellett három Tocska-U ballisztikus rakétát is indított az ukrán haderő Herszonra, utóbbiak közül kettőt sikerült az orosz légvédelemnek lelőnie. A támadás egyik kiemelt célpontja lehetett a helyi tévétorony, amely egy rövid adásszünetet eltekintve tovább folytatta az orosz adók közvetítését Herszon régióban. A támadás nem járt halálos áldozatokkal.

„Kelet-Ukrajna esetében egy jelentősebb észak-donbasszi katlan kialakulásának vagyunk a szemtanúi”

Az orosz kiszögellés fokozatos kiszélesítése mellett főképp a lokálisan jelentősebb települések szisztematikus elfoglalása zajlik. Ráadásul a kramatorszki ukrán erők ellátása az átmeneti zavarokon túl helyreállt, így nem csak üzemanyag, de muníció is érkezik a csapatokhoz. Ahogy az Észak-Donbassz helyzete is mutatja, kiemelt fontosságú lenne a Dnyeper átkelőinek semlegesítése, miután annak hiányában Kijev akadálytalanul képes csapatait ellátni a „bal parti Ukrajnában”.

„Bár az Izjum környéki orosz előrenyomulás kétségtelenül lassú ütemet mutat, ám egyáltalán nem eredménytelen”

Szemben a korábbi 45-50 kilométerrel, jelenleg csupán 20-25 kilométer választja el az orosz csapatokat a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomerációtól. Ráadásul egyúttal egy nagyobb katlan kezd kialakulni a Donyecki és Luganszki területek határvidékén, benne Szlavjanszkkal, Kramatorszkkal, Szeverodonyeckkel és Liszicsanszkkal. Ezen települések békeidei lakosságszámát tekintve egy közel félmilliós katlan kialakítása zajlik jelenleg. Ráadásul esetükben az észak-donbasszi frontvonal leginkább megerősített területeiről is van szó. Ahogy azt már a korábbiakban megjegyeztük, a megerősített területek elfoglalását követően gyorsulhat fel a donbasszi orosz műveletek léptéke.

Ami pedig a déli frontvonalat érinti, hasonló felőrlő harcoknak lehetünk tanúi, mint Izjum térségében, csak annál jóval kisebb léptékben. A mérsékelt előrehaladás részeként egyes területeken az orosz egységek újabb 7-10 kilométert haladtak, ám Velikaja Novoszelka és Guljajpolje még mindig ukrán ellenőrzés alatt áll. A dél-donbasszi frontvonalhoz kapcsolódóan vélhetően a zaporozsjei alumíniumkombinát elleni rakétacsapások is a helyi ukrán erők fegyveres utánpótlásának zavarását célozták az ott található állítólagos fegyverraktárak kilövésével.

„Nem elképzelhetetlen, hogy a sokak által várt nagyszabású donbasszi offenzíva úgymond más formát ölt”

Miután Izjum és Guljajpolje térségében is látható, a gyors előrehaladás taktikája helyett az orosz fél inkább a lassabb, de alaposabb felőrlés taktikáját választja. Egyes jelentések 1:7-hez teszik az orosz-ukrán veszteségek arányát, ami még ha bizonyos mértékben vélhetően túlzó is, mindenképp rávilágít milyen intenzív összecsapások folynak a Donbasszban. Kérdés persze, milyen mértékben tudnak majd az orosz műveletek a jövőben felgyorsulni, miután minden felőrlés ellenére a jelenlegi tempó elégtelen az ukrán erők hatékony likvidálásához. Immár a Donyecki Népköztársaság vezetője, Gyenyisz Pusilin is nyíltan pedzegetni kezdte, hogy Moszkvának meg kéne indítania a nagyobb szabású donbasszi műveleteit.

„Viszont váratlan adalékként tűnt fel az ukrajnai háborúban Transznisztria”

Az 1992-ben függetlenedett keskeny terület sajátságos státusza ellenére viszonylag békésebb szegletként volt ismert, ahol mintha az egykori szovjet valóság élne tovább. Bár 2014-et követően a helyi orosz békefenntartó kontingens ellátása és váltása megnehezült, egészen mostanáig nem tűnt úgy, hogy bármi radikális változás is érné Transznisztriát. Ám az elmúlt napok incidensei drasztikusan megváltoztatták a Dnyeszter mente biztonsági helyzetét.

Hétfőtől szerdáig összesen négy nagyobb esemény történt, amelyek közül a legfontosabb kétségtelenül a majaki rádióállomás felrobbantása volt. Az 1960-as években, még a szovjet hadsereg igényei szerint épült objektum felrobbantásáig az orosz tévécsatornák és rádiók számára szolgált átjátszó állomásként.

„Ugyanis a terület többsége oroszajkú, és közülük 200 ezren orosz állampolgársággal is rendelkeznek”

Míg az ukrán fél Oroszországot vádolta meg egy hamis zászlós művelet végrehajtásával, addig a helyi hatóságok Kijevre mutogatnak. Figyelembe véve, hogy Moszkva számára semmilyen pozitívumot nem hozna egy újabb front megnyitása – sőt épp ő maga kerülne lehetetlen helyzetbe – inkább az utóbbi szcenárió valószínűbb. Egyelőre ugyanis a Dnyeszter mente – és az ottani orosz kontingens – összeköttetés hiányában teljesen ki van szolgáltatva a szomszédok jóindulatának.

„De mi adja Transznisztria jelentőségét?”

Nagyjából egy létesítmény, ami nem más, mint a Cobasna település határában található egykori szovjet lőszerraktár. Az ukrán határtól mindössze két kilométerre fekvő objektum ugyanis egyes becslések szerint 20-22 ezer tonnányi lőszerkészletnek ad otthont, amelyet még a Csehszlovákiából és NDK-ból kivonuló szovjet csapatok hagytak hátra az akkori Nyugati Katonai Körzetben. A moldovai polgárháborút követően közös megegyezéssel orosz békefenntartók jelentek meg a térségben, akiknek a legfőbb feladata a cobasnai lőszerraktár fokozatos felszámolása lett volna, ami viszont teljesen a mai napig nem történt meg.

„Egyes vélemények szerint pedig Kijevnek épp ezekre a lőszerekre lenne égető szüksége”

Még ha 30 év tárolás után csupán a készletek fele lenne bevethető állapotban, az is hatalmas segítséget jelentene az ellátási problémákkal küzdő Kijevnek. Összehasonlításképp egy 152 milliméteres tüzérségi gránát tömege nagyjából 44 kilogramm, így még a csökkentett kolbasznai arzenálból is mindegy 227 ezer darabnyi tüzérségi gránát jönne ki.

„Viszont az szinte biztos, hogy ha veszélybe kerülne Cobasna, Moszkva előbb robbantaná fel akármilyen módon, minthogy Kijev kezére juttassa”

A robbanás pedig a bejrútinál is nagyobb léptéket öltve, orosz becslések szerint fél Moldovára kihatással lenne. De az sem tartható kizártnak, hogy Ukrajna célja az utánpótlás helyett épp a lőszerraktár felrobbantása lenne, mint tette azt Belgorod, Brjanszk vagy épp szerdára virradóan Voronyezs esetében. Az átmeneti káosszal Ukrajna ugyanis Moszkvát hozná nehéz helyzetbe, és ismét bizonyítaná, képes fájdalmas célpontok ellen hatékonyan fellépni.

„Mindeközben az sem elképzelhetetlen, hogy Kijev egy Transznisztria elleni akcióval kívánja a Donbasszt legalább részlegesen tehermentesíteni”

Figyelembe véve, hogy nagyjából 1500 orosz békefenntartó erő állomásozik a szakadár területen, egy nagyobb léptékű ukrán támadást az még Transznisztria fegyveres erőivel együtt sem lenne képes elhárítani. Utóbbival pedig Moszkva lépéskényszerbe kerülne, avagy vagy hagyja veszni helyi csapatait – és egyúttal saját állampolgárait –, vagy a nyikolajevi front mentén nyugati offenzívába kezd. Ez bár elsőre éppen negatívumként tűnhet fel ukrán szempontból, de miután a támadáshoz a helyi erők nem elegendőek, mindenképp át kell csoportosítani a donbasszi orosz csapatok egy részét. Kevesebb donbasszi orosz katonával az offenzíva sem tud úgy haladni, ami pedig lehetőséget teremt az ottani ukrán főerők kimentésére. Továbbá a kimentett főerők akár ellentámadásba is kezdhetnek az orosz csapatok ellen Harkov térségétől kezdve egészen Herszonig.

„Ám az érdekek itt még nem érnek véget, ugyanis Transznisztria az üzemanyagellátás szempontjából sem másodrangú”

A közös moldáv-ukrán fennhatósággal biztosítható lenne a cikk elején felvázolt vasúti összeköttetés Romániával, azaz akadálytalanul áramolhatna a teheráru Odesszába. Ráadásul az elmúlt napokban több olyan videó is nyilvánosságra került, amelyek alapján Moldova – és áttételesen Románia – irányából tömegével érkeznek Ukrajnába a vasúti tartálykocsik. Avagy az ukrán haderő üzemanyag hiányát a román kikötőkön keresztül próbálja enyhíteni. A román partokon vasúti tartályokba töltött olajtermékek pedig Dél-Ukrajnába csakis Transznisztrián keresztül tudnak eljutni. A probléma csupán az, hogy Zatoka mintájára Moszkva a Dnyeszter menti vonalakat is pár kritikus infrastrukturális elem felrobbantásával ki tudja iktatni.

Illetve ne feledjük, az egész akcióhoz szükséges Chisinau hozzájárulása, miután Transznisztriát gyakorlatilag egy ENSZ tagállam sem ismeri függetlenként, és az esetleges művelet a nemzetközi jog szerint Moldova területe elleni agressziónak minősülne.

„Ellenben Moldova egyelőre nem tűnik nyitottnak a háborúra”

Egyik oldalról tény, hogy az alapvetően semleges álláspontja ellenére a moldáv kormányzat egyre inkább Oroszország ellen kezdi hangolni intézkedéseit, kezdve a második világháború szimbólumának tekintett Szent György-szalag betiltásától az Ukrajnába irányuló olajszállítmányokig. Mégis minden ukrán igyekezet ellenére Chisinau szemszögéből gazdasági és politikai öngyilkossággal érne fel Transznisztria megtámadása, elég csak a jelenleg újabb évadát élő gázvitára tekinteni. Az ukránnal szemben pedig a moldáv társadalom nem érez égető revans vágyat az „elcsatolt területek” visszaszerzésére.

Olekszij Aresztovics: „Moldovának Ukrajnától és Romániától kellene segítséget kérnie a Dnyeszteren túli helyzet kiéleződése miatt. Ha Moldova Ukrajnához fordul, akkor átvehetjük az irányítást Dnyeszteren túli terület felett. Az ukrán hadsereg elég erővel rendelkezik ehhez” 

Bizonyos orosz források és politológusok – mint Igor Sztrelkov vagy Szergej Markov – egyenesen arról beszélnek, hogy a moldáv haderőn belül nyugati beleegyezéssel fokozatosan zajlik a helyi tisztikar lecserélése romániai állományra. Bár ismét érdemes ezeket az információkat kellő szkepticizmussal fogadni, mivel az állításokra komolyabb bizonyíték egyelőre nem érkezett.

„Ukrajna jövője szempontjából viszont érdekes képet vázol fel Nyikolaj Patrusev”

A Nemzetbiztonsági Tanács vezetőjének legutóbbi megnyilatkozása szerint ugyanis, ha Kijev nem változtat politikáján, akkor a jelenlegi konfliktus következtében Ukrajna kvázi mini Szovjetunióként több kisebb utódállamra is széteshet. Természetesen kérdés, hogy Patrusev vajon a leendő Novorosszija területén kialakuló egyes népköztársaságokra – mint a herszoni vagy a harkovi – gondolt-e, vagy úgy véli, a folyamat tovább terjedhet az orosz ellenőrzésű területeken. Minden esetre Ukrajna esetleges balkanizálódása orosz szempontból még jól is jöhet. Egyrészt csökkenti a kijevi kormányzat ellenőrizte terület nagyságát, másrészt ha kell, akkor az esetleges utódállamokat könnyen saját befolyási övezetébe tudja vonni Moszkva.