„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az is érthetetlen, hogy miért nyit Donald Tusk ilyen felesleges frontot, amikor enélkül is van elég gondja Kaczynskiék rendszerének lebontásával és az európai fordulat kiteljesítésével”
Fotó:EUROPRESS/Wojtek Radwanski/AFP
Vastagon fogott a „jogalkotó” tolla, amikor egymás után húzogatta ki az alaptantervből a lengyel történelem egyik-másik dicsőséges korszakát vagy fordulópontját. Végig nézve a listát, mintha csak a nemzeti büszkeséget akarnák megtörni, és a kereszténységnek a lengyel történelemben játszott szerepét szeretnék kisebbíteni. Ez akár lehet érdeke a koalíció két kisebb politikai tömbjének, ám korábbi útját ismerve semmiképpen sem a centrista, az értékek tekintetében nem szélsőségesen liberális Polgári Platformnak (PO).
„A változások láthatóan negatívan érintik a magyar-lengyel kapcsolatok organikus épülésének bemutatását is, amely csak kicsinyes aktuálpolitikai megfontolásokkal magyarázható”
Az pedig a lengyel mentalitást ismerve teljesen érthetetlennek tűnik, hogy miért változna a sztálini terror, vagy 1956 és 1968 eddig ismert narratívája. Az minden esetre ebből is sejthető, hogy a minden eddigit tagadás és a bosszú állapotában leledző koalíció mit is érthet európai nyitáson.
„Az is érthetetlen, hogy miért nyit Donald Tusk ilyen felesleges frontot, amikor enélkül is van elég gondja Kaczynskiék rendszerének lebontásával és az európai fordulat kiteljesítésével”
Ezt legfeljebb a koalíciós partnerek igényeinek kielégítése indokolhatná – még ha nem is tenné elfogadhatóvá -, az oktatási miniszter azonban a PO vezette legerősebb tömbből került ki, és a kormányfő emberének tartják. Az oktatási miniszteri székbe a nyíltan keresztényellenes, feminista, szélsőliberális Barbara Nowacka került, aki Janusz Palikot hasonló szellemiségű pártjának, a Twój Ruchnak volt elnöke 2015 és 2017 között. Érthetetlen a sietség is, hiszen az alaptanterv változtatásainak a társadalmi vita február 19-én lezárult.
A teljesség igénye nélkül, néhány a tervezett változtatások közül, amelyek jól mutatják a változtatások irányát. Teljes egészében törölni kívánják a lengyel alaptantervből
– a teljes Piast-dinasztia történetét és a kereszténység felvételét (!!!), illetve annak kulturális hatásait a lengyel népre
– a Német Lovagrend elleni győztes grünwaldi csatát (1410)
– a XIV. és XV. századi lengyel-magyar kapcsolatokat
– Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király uralkodását és teljes életművét
– a napóleoni háborúk idejéből a Lengyel Légiók létrejöttének történetét és a Varsói Nagyhercegség történetét
– az 1848/49-es európai forradalmakat és szabadságharcokat (a Népek tavaszát)
– illetve ezzel a korszakkal összefüggésben az 1846-os krakkói felkelést, és annak a lengyel népre gyakorolt hatását
– az I. világháború utáni független Lengyelország határainak létrejöttét és a szilézai felkelést
– a sztálini terrort
– 1956 és 1968 eddig ismert narratíváját
– II. János Pál pápa életét és hatását a lengyel társadalomra
– a Varsói Szerződés felbomlását és Lengyelország „szuverenitásának elnyerését”
„A fentiekből is látszik a változtatások aktuálpolitikai indíttatású, a nemzeti érzést tompítani hivatott, keresztényellenes, sőt sok tekintetben magyarellenes éle. De az előterjesztés tökéletes példája annak is, hogy milyen árukapcsolásban érkezik a korrupt és arrogáns kormánnyal való jogos elégedetlenségből fakadó kormányváltási igény és a progresszív, globalista erők társadalomszemlélete”
Ezeken kívül még több botrányos rész van még a készülő alaptanterv-tervezetben – így az iszlám térnyerés megfogalmazásán is a mai európai fősodornak megfelelve finomítottak -, ami ellen a magyar és lengyel történészek is joggal emelik fel a hangjukat.
A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságának állásfoglalása
Budapest–Varsó–Krakkó–Wrocław
2024. 02. 27.
A lengyel Nemzeti Oktatási Minisztérium által 2024-ben bevezetésre kerülő új lengyel kerettanterv komoly változásokat hoz a lengyel alapfokú oktatásban. A változtatások a történelemoktatást is jelentős mértékben érintik.
A Minisztérium honlapján (https://www.gov.pl/web/edukacja/zmiana-podstawy-programowej–zaczynamy-prekonsultacje) társadalmi vitára bocsátott anyag bevezetőjében megfogalmazott új célokkal, miszerint „az általános iskolai történelemoktatás elsődleges célja a múlt iránti érdeklődés felkeltése – a saját családtörténettől kezdve a helyi és regionális történelmen át a lengyel és az egyetemes történelemig –, valamint a más népek és más nemzetek eredményei iránti tisztelet kialakítása”, a Vegyesbizottság tagjai csak egyet érteni tudnak.
„Ugyanakkor a teljes szöveget elemezve sajnálattal állapítjuk meg, hogy az első mondatban meghatározott helyes célnak ellentmondó javaslatok kerültek a kerettanterv tervezetébe”
A Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottsága úgy véli, hogy az új tervezet három ponton hátrányosan kezeli a magyar–lengyel történelmi kapcsolatokat. Így a korábbi kerettantervből kikerültek a XIV–XV. századi lengyel–magyar kapcsolatok, valamint Báthory István uralkodása, különös tekintettel külpolitikájára, továbbá módosításra került az 1956-os magyar forradalom eseményeinek bemutatása.
„A Vegyesbizottság úgy véli, hogy az említett témák kerettantervből való eltávolítása és módosítása nem segíti a tanulók regionális tudatának kialakítását, nem járul hozzá <más népek és más nemzetek eredményei iránti tisztelet kialakításához>, és egyértelműen szűkíti a lengyel történelemről megszerezhető tudást, az egészséges lengyel nemzeti és regionális tudat kialakításának lehetőségét”
1) A XIV–XV. századi magyar–lengyel kapcsolatok alatt a diákok megismerik a régiónk történetében és jelenében oly fontos visegrádi királytalálkozó történetét, a Piast-dinasztia kihalása utána az Anjou-ház hatalomra kerülésének körülményeit. Beleértve természetesen a lengyelek által Magyar Lajosnak (magyarok számára: I. Nagy Lajos) nevezett király uralkodása alatti lengyel–magyar perszonálunió történetét és jelentőségét, majd Lajos lányának, Hedvignek lengyelországi tevékenységét (pl. a krakkói Jagelló Egyetem újraalapítását) és végül házasságát a litván Jagelló Ulászlóval, amely megalapozta a lengyel–litván államközösséget. E korszak gazdag kulturális örökségét sem vitathatjuk el (Lajos és Hedvig uralma alatt került pl. a Fekete Madonna képe a magyar alapítású pálos rend częstochowai kolostorába.) A XIV–XV. századi lengyel történelem tehát elválaszthatatlan a magyar történelemtől. Éppen a XIV. század az, amikor a regionális együttműködés új lendületet kap, és az uralkodók egymást másolják (III. Kázmér, IV. Károly, I. Károly és Lajos). Azért kell tanulni róla, mert e nélkül nem érthetők meg a lengyel történelem sorsfordító évei, s nem érthető a Jagelló-dinasztia trónra kerülése és regionális hatalommá válása sem.
2) Báthory Istvánt magyarként, erdélyi fejedelemként választották lengyel királlyá. A történészek egyöntetű véleménye, hogy megválasztása a lengyel Szejm legjobb döntései közé tartozott a korszakban. Személyében egy minden szempontból alkalmas és az ország elé tornyosuló kihívásokra választ adni képes uralkodó került a lengyel–litván trónra. Báthory megreformálta az elavult adórendszert, átalakította az igazságszolgálatást, – visszaszorítva ezzel a korrupciót –, földreformot hajtott végre és modernizálta a hadsereget. Reformjai sikerét bizonyítja, hogy ígéretét beváltotta, és legyőzte a Livóniában már 18 éve hadakozó IV. Iván orosz cár seregeit, ezzel legalább 100 évvel elodázta az oroszok balti térségben később kialakult hegemóniáját. Ugyanakkor Báthory szerepe megkérdőjelezhetetlen a korszakban a humanizmus lengyelországi elterjedésében, jelentős reformokat vezetett be éppen a közoktatásban is. Nem véletlen, hogy Báthoryról szinte minden lengyel településen utcát neveztek el, és az 1918-ban létrejött független lengyel állam első gimnáziuma Varsóban szintén róla kapta a nevét. Báthory öröksége évszázadokon keresztül élt, és ma is él tovább. A felosztások korában vigasztalást, reményt és politikai programot nyújtott a lengyel társadalom számára, geopolitikai programjának alapelvei pedig máig tovább élnek Lengyelország külpolitikájában.
3) Az 1956-os magyar forradalom története nem kizárólag magyar történet. A forradalomhoz vezető út során a magyar és a lengyel folyamatok szorosan összekapcsolódtak és hatottak egymásra. Amikor 1956. október 19-én a lengyel politikai vezetésben változás állt be, és Władysław Gomułkát választották meg az ország élére, a magyar közvélemény hasonló változásokat követelt Budapesten is. Nem véletlen, hogy a lengyel pártvezető október 20-i antisztálinista beszédét október 23-án teljes egészében közzé tették Magyarországon, amely közvetlen katalizátorként szolgált az 1956-os magyar forradalom kirobbanásához. Ezért vonultak a budapesti tüntetők a magyarok és lengyelek közös szabadsághőse, Bem József tábornok szobrához, ahol a magyar mellett a lengyel zászlót is kitűzték. A tüntető tömegben több Lengyelországgal szolidaritást kifejező transzparens és tábla megjelent. Majd amikor a forradalom szovjetellenes szabadságharccá változott, a lengyel társadalom egy emberként állt a harcoló magyarok mellé. Éppen a lengyelek nyújtották a legnagyobb önkéntes segítséget a magyaroknak 1956 őszén. A lengyel társadalom egyedülálló szolidaritását Magyarországon a mai napig tanítják és számon tartják. A szocialista korszakban a lengyel társadalom hűen ápolta az 1956-os magyar forradalom emlékét, a ’70-es, ’80-as években pedig az ellenzéki mozgalmak fontos viszonyítási pontjává vált a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelemben.
A tervezetből kiderült, hogy a lengyel Nemzeti Oktatási Minisztérium az általános iskolai történelemoktatás tananyagát alapvetően át szeretné írni. A Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság nem vitatja a változtatás jogát, ám történész szakmai szemmel komoly aggályok merülnek fel annak jelenlegi formájával szemben.
„Az új tervezet teljesen ellentétes a magyar–lengyel hagyományos barátság és szimpátia szellemiségével, de a történelemoktatásnak – a módosított szöveg szerint meghatározott – céljaival is”
A Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság kiáll amellett, hogy az alap- és középfokú történelemoktatásban ne kevesebb, hanem közvetve vagy közvetlenül több tananyag legyen mind Lengyelországon, mind Magyarországon. A bizottság tagjai egyetértenek abban, hogy a magyar–lengyel történelmi kapcsolatok nem csak nemzeteink, hanem a régiónk egész történetének megismerése szempontjából kulcsfontosságúak, ezért a tantervből való eltávolításuk súlyos torzulásokat okozhat a jövő generációja nemzeti és regionális tudatának kialakulásában.
Prof. Petneki Áron, polonista, történész, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának elnöke
Prof. Bagi Dániel, polonista, történész, az MTA doktora, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának alelnöke
HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, ELTE BTK Kelet-, Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék vezetője
Dr. Mitrovits Miklós, polonista, történész, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának titkára
HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, Ludovika Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Közép-Európa Kutatóintézet
Dr. Kovács István, polonista, történész, költő, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja
Prof. Csaba Gy. Kiss, polonista, irodalomtörténész, az MTA doktora, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának
Dr. Tapolcai László, polonista, történész, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja, ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszék
Dr. Varga Endre László történész, az MTA Magyar-Lengyel Történész Vegyesbizottságának tagja
Prof. Horn Ildikó, történész, az MTA doktora, ELTE BTK Történeti Intézet igazgatója
Dr. Ring Éva, polonista, történész, ELTE BTK Kelet-, Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék
Prof. Zsoldos Attila történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Prof. Fodor Pál, történész, turkológus, HUN-REN Történettudományi Intézet
Prof. Molnár Antal, történész, az MTA doktora, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatója, ELTE BTK Kora Újkori Történeti Tanszékének egyetemi tanára, a Történettudományok Pápai Bizottságának tagja
Dr. hab. Fejérdy András, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatóhelyettes
Dr. Mihalik Béla Vilmos, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Dr. Oborni Teréz, történész, HUN-REN Történettudományi Intézet
Dr. Demeter Gábor, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság Magyar Tagozatának alelnöke
Dr. Bíró László, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Dr. Gál Judit, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Dr. Pók Attila, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Sokcsevits Dénes, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Dr. Csaplár-Degovics Krisztián, történész, HUN-REN BTK Történettudományi Intézet
Prof. Enikő Csukovits, történész, HHUN-REN BTK Történettudományi Intézet, az MTA doktora, a Századok folyóirat főszerkesztője
Dr. hab. Pálfalvi Lajos, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék vezetője
Dr. Reiman Judit, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék
Dr. Németh Orsolya, polonista, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Lengyel Tanszék
Prof. D. Molnár István, polonista, történész, az MTA doktora
Dr. Molnár Imre, polonista, történész, diplomata
Dr. Karol Biernacki, történész, levéltáros, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumának elnöke
Gedeon Márta, a Wacław Felczak Alapítvány felügyelőbizottságának tagja
Balázs István Miklós, történész, a budapesti Lengyel Kutatóintézet és Múzeum igazgatója
Dr. habil. Tefner Zoltán, Budapesti Corvinus Egyetem
Dr. Rosonczy Ildikó, történész
Okos Márton, Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület alapító elnöke
Dr. Dupka György történész, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságának ügyvezető elnöke
Dr. Galuska László MTA doktora, orvos, Debreceni Egyetem
Prof. Dr. Maciej Janowski, történész, a Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézetének igazgatója, a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel-Magyar Történelmi Bizottságának elnöke
Prof. dr hab. Marek Kornat, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Dr. Marta Piber-Zbieranowska, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Dr. Michał Zbieranowski, történész, Lengyel Tudományos Akadémia Tadeusz Manteuffel Történeti Intézete
Prof. Stanisław A. Sroka, történész, Jagelló Egyetem, a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel-Magyar Történelmi Bizottságának tagja
Prof. Andrzej Nowak, történész
Prof. Tomasz Pudłocki, Jagelló Egyetem Történeti Intézet
Dr. Łukasz Kamiński, történész, Wrocławi Egyetem
dr Marek Mutor, Ossoliński Nemzeti Intézet igazgatóhelyettese, Wrocław
Dr. Leslaw Spychała, történész, Wrocławi Egyetem
Prof. Krzysztof Kawalec, történész, Wrocławi Egyetem
Prof. dr hab. Wojciech Mrozowicz, történész, Wrocławi Egyetem
Prof. Nagy László Kálmán, polonista, történész, Jagelló Egyetem Magyar Filológiai Intézet tanszékvezetője
Dr. Grzegorz Bubak, hungarológus és filmtörténész, Jagelló Egyetem Magyar Filológiai Intézet
Prof. Tadeusz Kopyś, hungarológus és történész, Jagelló Egyetem Európai Tanulmányok Központja
Prof. Mirosław Szumiło, történész, Maria Curie-Skłodowska Egyetem
Prof. Gizińska Csilla, a Varsói Egyetem Magyar Tanszék vezetője
Dr. Szymon Brzeziński, történész, hungarológus, Varsói Nemzeti Könyvtár
Dr. Danyi Gábor, történész, Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózatának munkatársa
Dr. Marcin Grad, hungarológus, Varsói Egyetem Magyar Tanszék
Prof. Ryszard Grzesik történész, középkorász, a Lengyel Tudományos Akadémia Szlavisztika Történeti Intézetének vezetője
Dr. Jarosław Szarek, történész
Dr. Wojciech Frazik, történész
Dr. Ireneusz Wysokiński OP, történész, a Lengyel Domonkos Tartomány Levéltárának igazgatója
Dr. Józef Łucyszyn CM tiszteletes, teológus, Missziós Atyák Teológiai Intézetének volt rektora
Piotr Stefaniak, történész
Dr. Tomasz Kurpierz, történész, Nemzeti Emlékezet Intézete, Katowice
Michał Kwilecki, Wrocławi Lengyel-Magyar Egyesület
mgr Andrzej Kowalak, kultúrtörténész, lengyel-magyar kapcsolatok kutatója, Varsó
Annamaria Molnar-Borkowski, fordító
Grzegorz Łubczyk, Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete (1997-2001), a „Henryk Sławik – Emlékezet és Életmű” Egyesület elnökhelyettese, lengyel-magyar témájú könyvek és dokumentumfilmek szerzője
Jerzy Snopek, történész, műfordító, Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete (2016-2022), a Lengyel Tudományos Akadémia Lengyel-Magyar Történelmi Bizottságának tagja
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Petneki Áron barátomhoz csatlakozva én is tiltakozom a historia megerőszakolása ellen. Nem elég, hogy az érzékenyített, liberális világnézetű bírák naponta erőszakolják meg Justiciát?
hufi says:
Azt hiszem, vissza fog állni a hagyományos Lengyel-Magyar barátság, megtisztul a társadalom az ilyen tuskóktol.
Hacsak itt, a Kárpátok szűkebb régiójába körülnézünk láthatjuk, hogy milyen figurák uralták a szomszédainkat.
Ceausescu -Románia diktátora
Joszif Broz Tito -Juguszlávia diktátora
Klement Gottwald -Csehszlovália diktátora
Wojcziech Jaruzelski -Lengyelország diktátora
Itt Magyarországon is meghamisították, átírták történelmünket Rosenfeld Manóék.
Ildikó, lektoráld, töröld ki ami nem tetszik, de ne szubjektíve!