//Átértékelődik az afgán háború
A Vörös Hadsereg egy konvoja halad át a termezi hídon 1988. május 21-én, a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonulásakor #moszkvater

Átértékelődik az afgán háború

Harminc évvel a kivonulás után Oroszországban erősödik az a megközelítés, amely a „tragikus eseményeket” hősies és elkerülhetetlen katonai akciónak minősítené át

A Vörös Hadsereg egy konvoja halad át a termezi hídon 1988. május 21-én, a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonulásakor #moszkvater
A Vörös Hadsereg egy konvoja halad át a termezi hídon 1988. május 21-én, a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonulásakor
Fotó_EUROPRESS/VITALY ARMAND/AFP

Harminc évvel az afganisztáni kivonulás után ismét fellángolt a vita a beavatkozás megítéléséről. Miközben annak idején a szovjet társadalom egyértelműen örült a csapatok hazatérésének, addig ma a veteránok egyre erősebb nyomásának engedve a duma befolyásos képviselői átértékelnék a tíz éves intervenciót. Idejétmúltnak és megalapozatlannak tartva felülírnák a Népi Küldöttek Kongresszusának 1989-ben hozott elítélő nyilatkozatát, s a „tragikus eseményeket” hősies és elkerülhetetlen katonai akciónak minősítenék át. Finoman a Kreml is azt támogatja, hogy az afganisztáni szovjet beavatkozás egyértelmű geopolitikai megközelítést kapjon. Az évfordulón megjelent írásokban hangsúlyozzák a szovjet csapatok hősiességét, az elnök ezt kiemelve kitüntetett egy amerikai Stinger rakétarendszert megszerző katonát, amellyel azt igyekezett hangsúlyozni, hogy Afganisztán a hidegháború egy sajátos terepe vol. A megjelent írások egyértelműen rámutatnak az akkori vezetés hibáira, eközben azonban azt bizonygatják, hogy a Szovjetunió nem kimenekült, hanem kivonult Afganisztánból, amelybe azóta az amerikaiak kardja is beletört. Eközben a VCIOM felmérése szerint az oroszok negyede ma semmit, vagy nagyon keveset tud a történtekről.

A 20. század szörnyűségeit átértékelő tendencia a putyini konzervatív fordulat kiteljesedésével párhuzamosan valamikor 2010 körül kezdődött. Az új korszellem jegyében előbb csak az merült fel, hogy az orosz sem bűnösebb, mint a többi nép, majd a hazafiasság felülről sulykolt, propagandisztikus felhangoktól kísért érzése egyre inkább mimndent megszépített.

„A mindkét oldalon hatalmas veszteséggel járó szovjet katonai intervenció átértékelésének a hívei a patriotizmus és az orosz globális ambíciók erősödésével a ’90-es évek megaláztatásaira egyfajta visszacsapásként sokszor idealizálják a szovjet múltat. Adott esetben halottak és sebesültek megsértésének tartják a történtek morális elítélését”

Az afganisztáni háború átértékelése egyúttal a letűnő, a birodalom felbomlásáért elittel szembeni leszámolás része is, ugyanakkor egyáltalán nem segíti a Közép-Ázsia stabilizálásában, így az afgán béketeremtésben egyre aktívabb orosz diplomácia törekvéseit. A beavatkozást igazolók mind gyakrabban vonnak párhuzamot az akkori afganisztáni és a jelenlegi szíriai katonai részvétel között is.

Az 1979. december 24. és 1989. február 15. között zajlott orosz katonai intervenció körül egy ideje már folyik a vita. Először 2015-ben állította azt Vlagyimir Putyin a beavatkozásról, hogy az a Szovjetuniót fenyegető valós veszélyre adott válasz volt. Az orosz elnök ugyanakkor elismerte azt is, hogy egyben rengeteg hibát is elkövettek ennek során.

„Tény, hogy a szovjet beavatkozást az Afganisztánon belüli hatalmi harcok előzték meg. Közvetlen előzménye, hogy Amin megdöntötte a szovjetbarát Taraki kormányát, s Moszkva tarthatott attól is, hogy az iráni iszlám forradalom átterjedhet Afganisztánra. Ez destabilizálta volna a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságait, ami joggal aggasztotta a szovjet vezetést. Az is igaz, hogy Afganisztán a nagyhatalmi verseny egyik geopolitikai terepe volt. Az Egyesült Államok is fegyverezte és támogatta a szovjetellenes erőket, amelyeknek egyik vezetője Oszama bin Laden volt”

A beavatkozás Kabul stratégiai pontjainak megszállásával kezdődött, a különleges egységek elfoglalták az elnöki palotát, Amint és családját megölték, az új vezető Babrak Karmal lett. A szovjet csapatok létszáma hamarosan elérte a 40 ezer főt, s rövid időn belül megszállták az ország stratégiai pontjait. A szovjet 40. hadsereg létszáma folyamatosan emelkedett, s elérte a 100 ezer főt. A legtöbb szovjet katona 1985-ben – 120 ezer fő – harcolt Afganisztánban. Gyorsan kiderült, hogy a szovjet vezetés rosszul mérte fel az afgánok várható reakcióit, a társadalom széles rétegei hamarosan szembefordultak a megszállókkal. Az évek előrehaladtával egyértelművé vált, hogy a beavatkozás értelmetlen, s nem érheti el a célját, ráadásul egyre nagyobb nemzetközi nyomás alá is helyezte a Szovjetuniót. Így 1987-től fokozatosan visszavonták Afganisztánból a szovjet csapatokat.

Tavaly áprilisban vetődött fel azt a képviselői javaslat, hogy a kivonulás 30 éves évfordulójára új politikai értelmezést kell adni a történteknek. A duma védelmi bizottsága nemrégiben már tárgyalta az új javaslatot, amely történelmi igazságtalanságnak nevezi az afganisztáni szovjet katonai beavatkozás morális és politikai elítélését. A parlament két háza előtt lévő tervezet már arról beszél, hogy a 10 éves katonai beavatkozás a terror- és egyéb szélsőséges csoportok, valamint a drogkereskedelem elleni harc része volt.

„A történelem igazolta a beavatkozásról szóló 1979-es döntést, hiszen így sikerült eloltani az ország déli határai mentén fellobbanó tüzeket”

– fogalmazott most a RIA Novosztyinak az évfordulón a felsőház védelmi bizottságának az elnöke. Viktor Bondarjev a beavatkozás indokaként kiemelte a Szovjetunió biztonságára egyre veszélyesebbé váló afganisztáni polgárháborút. Aláhúzta azt is, hogy Moszkva akkor nem sértette meg a nemzetközi jogot, hiszen az afgán kormány kérésére nyújtott katonai segítséget. Hasonlóan érvelt a duma védelmi bizottságának helyettes vezetője is. Alekszandr Serin párhuzamot vont az akkori és a jelenlegi szíriai katonai beavatkozás között, mondván, mindegyik a törvényes kormány kérésére történt.

Az alsóház illetékes bizottsága egyébként úgy vélekedett, hogy az intervenció morális elítélése politikai döntés volt és nem felel meg a történelmi igazságnak. Maga Mihail Gorbacsov szintén a RIA Novosztyinak elfogadhatatlannak és felelőtlennek nevezve bírálta a történtek felülvizsgálatát. A Kreml nem akarja megbántani sem a veteránokat, sem pedig megsérteni a társadalom igazságérzetét. Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő éppen ezért látványosan nem foglalt állást a vitában, nem tartotta időszerűnek a parlament felvetéseit, szerinte ezen a napon ugyanis azokra a hős katonákra kell emlékezni, akik akkor a kötelességüket teljesítették.

„Az évfordulón idézett adatok alapján a tíz év alatt összesen 620 ezer szovjet katona fordult meg Afganisztánban. A szovjet veszteséget 14 453 főre teszik, és 30 ezer sebesültről lehet olvasni”

Mintegy másfél millió afgán halt meg, és több mint 5 millió kényszerült elmenekülni. A háború a súlyos gazdasági gondokkal küszködő Szovjetuniónak évi 5 milliárd dollárjába került.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.