A krími híd elleni merényletre válaszul Moszkva egy eddig nem látott támadássorozatot indított Ukrajna ellen. Az orosz belső körökben csak „Armageddon tábornokként” emlegetett Szergej Szurovikin ukrajnai főparancsnokká való kinevezése egyértelműen a háború egy új fejezetét indította el, cirkáló rakéták százaival beterítve az ukrán égboltot. Moszkva az Egyesült Államok 2003-as iraki offenzívájának mintájára fokozatosan számolja fel az ország stratégiai infrastruktúráját, kezdve az energiahálózattal. A cél a hátország megtörése, ám ehhez is idő kell és kérdés, hogy mindez mennyire jelentkezik majd a harctéren.

Úgy tűnik a döntéshozatali központok, illetve a stratégiai infrastruktúra elleni támadásokról szóló, már-már komikusan elcsépelt nyilatkozatait Moszkva végül csak beváltotta. Igaz a krími híd elleni hatalmas presztízsveszteséggel járó merénylet után nem is lehetett más választása.

„A hétfői nap folyamán február óta nem látott átfogó rakétatámadás érte Ukrajna egész területét, amely aztán kedden tovább folytatódott”

A háború első napjaitól eltekintve mindeddig még a nagyobb támadások során is Moszkva csak egy kifejezett országrészre fókuszált, ám ezúttal Kárpátalja kivételével nem volt az országon belül olyan régió, amely nem szenvedett volna valamiféle találatot. Egyúttal a kiszemelt célpontok listája is felettébb változatos képet mutat, mivel a kormányzati szervek épületeitől kezdve, az annyiszor emlegetett döntéshozatali központokon át, a kommunikációs létesítményekig katonai, politikai, illetve egyéb okoknál fogva stratégiai jelentőségű objektumok sora szerepelt rajta. Ám legfontosabbként és legnagyobb hatásúként az energiaszektort ért csapások ígérkeztek, amik gyakorlatilag még ha átmenetileg is, de megbénították az országot.

„Csak hétfő délelőtt Oroszország 191 cirkáló és ballisztikus rakétát indított Ukrajnára”

Ezek közül 47 a nyikolajevi, 15 a lvovi, 27 a vinnyicai, 27 harkovi, 15 pedig az odesszai régiókban csapódott be. Mindemellett Kijev városa egymaga 60 találatot kapott, míg a dnyepropetrovszki, zaporozsjei, kremencsuki és csernyigovi számok egyelőre nem ismertek. Fontos hozzátenni, hogy ezek az értékek az ukrán közösségi hálózatokon fellelhető információkból származnak, így a valóságban ezektől kisebb-nagyobb eltérés valószínűsíthető. A hatályos ukrán törvények értelmében ugyanis a stratégiai objektumok védelmére hivatkozva még a becsapódásokról készült felvételek is csak erősen cenzúrázva kerülhetnek fel az internetre, így nem biztos, hogy mindegyik támadásról érkezett megerősítő információ. Ám délután és este folyamán a délelőtti támadásokat újabb hullámok követték, így egy nap alatt nagyjából 220 és 250 közötti cirkáló/ballisztikus rakéta csapódhatott be egész Ukrajna területén. Utóbbi rekordnak számít a háború kitörése óta, egyúttal választ is ad azokra a hónapok óta terjedő híresztelésekre, amelyek szerint Moszkva kifogyott volna a rakétafegyverzetből.

Mint már azt korábban említettük, a célpontok listája felettébb változatos képet mutatott, mivel az ukrán biztonsági szolgálat – SzBU – Volodimirszka utcában található központjától kezdve a belügyi szerveknek otthont adó 101 Tower irodaházon át az Ukrtelekom dnyepropetrovszki épületéig számos stratégiai jelentőségű objektum semmisült meg vagy szenvedett súlyos sérüléseket. Sűrűn beépített területek lévén a becsapódások persze az adott objektum környezetére is kihatással járnak,

„Ám még a hivatalos ukrán közlések szerint is csak 19 ember vesztette életét a támadások során”

Természetesen még egy civil halála is elítélendő, ám az alsó értékként vett 220 becsapódott rakétával számolva mégis mindez gyakorlatilag minimális veszteség. Illetve ne feledjük, hogy csak Donyeck városában egy nap alatt több civil hal meg a válogatás nélküli tüzérségi belövések következtében, míg jelen helyzetben egyértelműen precíziós csapásokról beszélhetünk. Másrészt ismét előkerültek a lakott területekre telepített légvédelmi rendszerek hiányosságai, mivel például az Európai Unió kijevi kapcsolattartó irodáját is vélhetően egy meghibásodott légvédelmi rakéta találta el, akárcsak a Klicsko-hídként emlegetett turistalátványosságot a kijevi Vlagyimir-magaslat környezetében. De hasonló esetekről lehetett hallani Kremencsuk és Nyikolajev esetében is. A tömeges rakétaindítások – amelyeket aztán kiegészítettek az iráni Shahed-136 drónok – egyszerűen túlterhelték az ukrán légvédelem képességeit és még saját források elmondása alapján is minimum ötödére esett vissza a légvédelem amúgy sem magas hatékonysága.

A becsapódás pillanata a kijevi gyalogos híd esetében

„Még ukrán jelentések szerint is csupán 7-9 százalékos találati arányra képes az ország légvédelme a modern orosz rakétákkal szemben”

Persze a Tu-22M3, illetve Tu-95MSz bombázók esetében néhány alkalommal felbukkannak még a szovjet időkből származó H-22 és H-55 cirkáló rakéták, amelyek ellen optimális esetben 25 százalékos találati arány érhető el – míg a különböző drónoknál ez akár 40 is lehet –, ám azok elenyésző hányadot képviselnek az összes indítás tekintetében. Ukrajnának viszont az egyelőre minimális nyugati segítség mellett továbbra is a szovjet eredetű légvédelmi rendszereire kell hagyatkoznia, amelyek esetében nemcsak a megfelelő mennyiség hiányzik, de a helytelen tárolás következtében még az elérhető muníció sem minden esetben alkalmas a használatra. Ráadásul a korábbi, kvázi előre tervezhető orosz csapásokkal szemben a jelenlegi folyamatos támadásokkal most nincs idő a készletek raktárakból történő feltöltésére. Így nem egy esetben az adott üteg egyszerűen kifogyott a rendelkezésre álló rakétákból. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos készenlét egyértelműen negatívan hat a kezelőszemélyzet teljesítményére.

„Ukrán információk alapján egyetlen Kalibr cirkáló rakéta ellen sokszor még négy légvédelmi rakéta indítása sem elégséges. Amennyiben pedig tömegesen érkeznek be a Kalibrok, úgy az ukrán légvédelem tehetetlenné válik”

Egyúttal érdekes módon a rakéták jelentős részben nem Belarusz irányából érkeznek, hanem Moszkva azokat a Kaszpi és Fekete-tengerről indítja. Előbbi helyszín már a szíriai orosz beavatkozás esetében is kiemelt szereppel bírt és a Kaszpi Flottilla mellett a stratégiai légierő is előszeretettel használja annak légterét. Miután mind a Kalibr, mind pedig a H-555, H-101 és egyéb cirkáló rakéták rendelkeznek a szükséges hatótávolsággal, érthető is miért indítja Moszkva csapásait úgymond a nyugati hírszerzés figyelő szemeitől némileg távolabb.

„A hétfőn elszenvedett károk tekintetében csak a villamosenergia szektor esetében nagyjából 8220 MW termelési kapacitás volt érintett, míg a hálózatban volt olyan időszak, mikor 1000 MW teljesítmény hiányzott”

Összehasonlításképp a paksi atomerőmű négy blokkjának maximális névleges teljesítménye tesz ki 2000 MW-ot, míg e sorok írásakor a teljes magyar rendszerterhelés 5950 MW. Avagy négy paksnyi teljesítmény esett ki hirtelen Ukrajna villamosenergia-hálózatából. Hétfő folyamán összesen kilenc erőművi blokk és kilenc transzformátorállomás kapott találatot Tarnopoltól Krivoj Rogon át Konotopig, amelyet kedden újabbak követtek. Az előbbiek közül Oroszország csak a hőerőművekre, míg utóbbiak esetében a 330 kV-os vagy annál kisebb feszültséggel operáló állomásokra fókuszált. Sem a még ukrán kézen maradt atomerőművek, sem pedig a hozzájuk tartozó 750 kV-os transzformátorállomások nem kaptak találatot.

„Hasonló figyelhető meg a vízerőművek esetében is, egyedüli kivételt a Kijev melletti Visgorodot ért keddi találat képez. Bár utóbbi esetében sem olyan a helyzet, mint aminek egyesek igyekeznek beállítani”

Mivel maga az erőmű két részből áll. Ennek csak egyik része a Dnyeperen emelt klasszikus erőmű, a másik fél viszont egy úgynevezett tározós vízerőmű, amelynek nem az energiatermelésben, hanem a hálózati terhelések kiegyenlítésében van jelentős szerepe. A nagymarosi vízlépcső részeként az egykoron a Prédikálószékre tervezett hasonló objektumhoz hasonlóan a kijevi tározós vízerőmű is egyfajta hatalmas gravitáció alapú akkumulátorként szolgál, csúcsidőben kisegítve, míg hullámvölgyben felvéve a hiányzó/feles kapacitásokat. Stratégiai jelentőségét inkább az adja, hogy kiiktatása hozzájárul az ukrán energiahálózat stabilitásának csökkenéséhez – 135 MW tárolói kapacitásról beszélünk –, így kevésbé kerülhetőek el az áramszünetek. Azt pedig nem kell ecseteljük milyen kiemelt fontossággal bír az ország irányítása szempontjából a főváros zavartalan energiaellátása.

„Utóbbihoz kapcsolódóan a csapásokkal Oroszország nem összeomlasztani akarja az ukrán hálózatot, hanem csak a végsőkig túlterhelni”

A hétfői állapotokat figyelembe véve az addigi támadások a hőerőművi kapacitás 30, míg az összes termelés 15 százalékát érintették. Utóbbi nagyjából a 2021 őszi-téli szénkrízishez hasonlítható, mikor az ukrán erőművek donbasszi és orosz szállítások híján egyszerűen nem tudtak fűtőanyaghoz jutni. Bár 15 százalék elsőre nem tűnik soknak, ám azt a korábbiakhoz képest sokkalta nehezebben lehet kiegyenlíteni. Ne feledjük, a rendszer korábbi sarokkövét adó energodari atomerőmű a maga majdnem 6000 MW termelési kapacitásával már orosz kézen van, akárcsak a szintén energodari és uglegorszki hőerőművek egyenként 3650 és 3600 MW kapacitással. A még szeptemberi rakétacsapások folyamán megsemmisült erőművekről pedig még nem is beszéltünk.

„A hőerőművek kilövésével pedig hiába maradnak az atom és vízerőművek érintetlenek, azok egyszerűen képtelenek a szükséges energiaigény lefedésére”

Miután viszont Európában a gázellátási problémák, illetve az elszabaduló nyersanyagárak következtében folyamatos energetikai problémák lépnek fel, aligha valószínű, hogy Kijev érdemben tud segítséget kapni nyugatról. Annál inkább, mivel még a háború alatt is Ukrajna az egyik legfontosabb energiaexportőrnek számított – amely egyben hatalmas bevételi forrásként is jelentkezett –, ám ez október 11-ével megszűnt. Amennyiben az elkövetkező egy-két hétben még ha csökkentett intenzitással is, de tovább folytatódnak az orosz rakétacsapások, az akkora károkat fog okozni az ukrán energiahálózatban, hogy az egyszerűen megszűnik egységesnek lenni.

„Helyette főképp az atom és vízerőművek térségében úgynevezett szigetüzemek fognak kialakulni, amelyek a környező területeket el tudják látni árammal, ám egy bizonyos távolságon túl már nem tudják az energiát továbbítani”

Például szigetüzem esetén a juzsnoukrainszki atomerőmű hiába lenne képes nagyobb teljesítményre kapcsolva besegíteni Harkov ellátásába, egyszerűen az addigra széttöredező hálózat miatt erre nem lesz lehetősége. Vélhetően a túlterhelés elkerülése érdekében vezettek be eddig összesen 8 régióban naponta részleges áramszüneteket, hogy ezzel is kíméljék a még megmaradó kapacitásokat. Így például Kijev, Harkov vagy Csernyigov lakosai egyszerre akár 4 órára is áram nélkül maradhatnak. Az ukrán kormányzathoz közeli források jelentése szerint az ország még 7-10 napnyi orosz rakétatámadást fog tudni elviselni, ezt követően viszont minimum az ipari nagyfogyasztók leválasztása elkerülhetetlenné válik.

„Az energiahálózat összeomlása gyakorlatilag dominószerűen rántaná magával a többi stratégiailag fontos ágazatot és infrastruktúrát is”

Elég csak a katonai logisztika tekintetében kiemelt jelentőségű vasúti szállításra gondolni, amely a villamosított vonalak leállásával dízelvontatásra lenne kénytelen átállni. Viszont az állami Ukrzaliznicja a felmerülő igényekhez képest jócskán kisebb számú dízelmozdonnyal rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy a gördülő állomány az erőművekhez hasonlóan szinte egészében még a Szovjetunió hagyatéka. Így a vasúti infrastruktúrát ért csapások – mint az történt kedden a sepetovoi vagy pavlogradi rendezőpályaudvarok esetében – egyre nehezebben helyrehozható károkat okoznak. Az eltérő nyomtáv következtében a balti államok kivételével a Nyugat pedig aligha fog tudni segíteni. De említhetnénk akár a kommunikációs szektort, ahol energiaellátás hiányában egyszerűen az internetszolgáltatás is megszűnne.

„Továbbá az energiahálózat problémáinak sajátos mellékhatása az üzemanyag iránti kereslet drasztikus megnövekedése”

Bár elsőre mindez furának hangzik, megvan a sajátságos logikája. Egyrészt sosem szabad figyelmen kívül hagyni a lakosság körében ilyenkor jelentkező pánikhangulatot, amely az ellátás megszűnése iránti félelem következtében tömeges vásárlási rohamot indukál. Másrészt miután áramra továbbra is szükség van, amennyiben a hálózat nem elérhető, úgy sok helyen annak szerepét a különböző generátorok veszik át. Ez vonatkozik mind a civil, mind a kormányzati, mind pedig a katonai szektorokra. Ellenben a nagy teljesítményű generátorok többsége dízellel üzemel, amelyre viszont az ukrán hadseregnek van égetően szüksége. Kérdés képes lesz-e a kormányzat az így kialakuló üzemanyag krízist kezelni, illetve a korábbi hónapokhoz hasonlóan mennyire számíthat majd Lengyelország, Moldova és Románia segítségére.

 Hosszú sorok egy kijevi benzinkút előtt

„Annak érdekében, hogy tényleg hosszú távú stratégiai veszteségeket szenvedjen el Ukrajna az energiaszektor területét a hétfői támadássorozatot minimum további 2-3 hétig folytatni kell”

Ugyanis a korábbi orosz példákat nézve ért a korábbi támadások jelentős részben némileg félmunkának tekinthetőek, mivel az egyszeri csapásokat nem követte azok szisztematikus folytatása. Ez pedig időt és lehetőséget adott Kijevnek arra, hogy ha nem is teljes mértékben, de részlegesen az elszenvedett károkat ki tudja javítani. A hétfői támadásokat követően is a tartalék rendszereket üzembe helyezve kedd reggelre sikerült nagyjából az összes nagyobb városban visszaállítani az energiaellátást. Ám ezzel a villamosenergia-hálózat stabilitása drasztikusan lecsökkent, amelyet aztán Moszkva ki is használt a kedd délelőtti nagyjából 40 cirkáló rakétával és 20 Shahed-136 öngyilkos drónnal végrehajtott újabb hullámos támadásában. Miután viszont a tartalék rendszerek is végesek, a fentebb említett 2-3 hetes nagyobb intenzitású támadássorozat lehetővé tenné a hálózat oly mértékű destabilizációját, amelyet már nem tudna Ukrajna kezelni.

„Egyúttal az idő is sürgeti részben Moszkvát, mivel a támadások hatására Ukrajna potenciálisan újabb nyugati légvédelmi rendszerekhez juthat hozzá”

Természetesen ahogy azt az egyik korábbi elemzésünkben leírtuk, az egyes erőművek kilövése permanens veszteséget okoz Ukrajnának, mivel az 1991 óta nem volt képes saját erejéből egy darab hő, víz vagy atomerőművet sem építeni. Némileg hasonló a helyzet a transzformátorállomások terén, mivel bár azok nyugati segítséggel helyreállíthatóak, de mégis pótlásuk hónapokat, ha nem éveket vesz igénybe. Ahhoz viszont, hogy ezek a faktorok hosszú távon is jelen legyenek érdemi hatást gyakorolva a háborúra, a cirkáló rakéták tömeges alkalmazását folytatni kell.

„Egy ekkora méretű támadássorozat vélhetően nem történhetett volna meg Szergej Szurovikin tábornok kinevezése nélkül. Az orosz haderőben csak <Armageddon tábornokként> emlegetett Szurovikin ugyanis elődjeivel szemben egyértelműen nem a félmegoldások híve”

Hadászati szempontból a stratégiai infrastruktúra fokozatos felőrlése nemcsak az ellenfél haderejének és harci képességeinek, de hátországának megtörésére is szolgál. A folyamatos rakétatámadások kifárasztják és megfélemlítik az lakosságot, esetenként pánikot okozva soraik közt, amely az esetleges harctéri vereségekkel együtt akár egy erjedési folyamatot is beindíthat. Természetesen az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján egyelőre ez nem valószínű Ukrajna esetében, ám a hidegebb időszak beköszöntével mindez drasztikusan megváltozhat. Amennyiben pedig a hátország problémái sokasodnak, úgy az a fronton harcoló alakulatokat sem tudja úgy ellátni. Ez pedig az orosz mozgósított egységek beérkezésével drasztikusan megváltoztathatja az ukrajnai erőviszonyokat.