„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az amerikai elnök a hajbókolástól lenyűgözve boldogan ment haza, ám mint Max Hastings, a Bloomberg rovatvezetője e furcsa kapcsán megjegyezte, elégedettek lehetnek az európaiak is, hiszen megakadályozták, hogy a meglehetősen impulzív és különc amerikai elnök ”
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ukrainian Presidential Press Service
Az egyébként az utóbbi időben az amerikai és az orosz elnökkel szemben egyaránt harcias nyugati fősodor félretette maradék büszkeségét, és úgy döntött, hogy kiszámított szolgalelkűséggel, dicséretekkel és hízelgéssel próbálják a NATO egységének fenntartása érdekében levenni a lábáról Donald Trumpot. A napirendben az anyagi kérdések domináltak, az orosz-ukrán háború témáját a háttérbe szorították, a beszédeket Trump stílusát követve három percben maximálták, a záró nyilatkozatot pedig egy oldalasra szövegezték. Az érdemi tárgyalásoktól távol tartott Volodimir Zelenszkij elővigyázatosan öltönyre cserélte „katonai” szerelését, a NATO főtitkára pedig egyenesen „apucinak” nevezte Donald Trumpot. Mark Rutte egyébként az agresszió kifejezést gondosan kerülve azzal az Irán elleni amerikai támadással kapcsolatos kijelentésével is Trump kegyeit igyekezett keresni, miszerint az Egyesült Államok ismét erőt mutatott.
„Az amerikai elnök a hajbókolástól lenyűgözve boldogan ment haza, ám mint Max Hastings, a Bloomberg rovatvezetője e furcsa <szerelmi ünnep> kapcsán megjegyezte, elégedettek lehetnek az európaiak is, hiszen megakadályozták, hogy a meglehetősen impulzív és különc amerikai elnök <kidobja a NATO játékait a babakocsijából>”
A csúcstalálkozó záróközleménye híven tükrözi ezt a fent leírt hangulatot, amelynek eredményeként egyfajta hallgatólagos megállapodás született Donald Trump és a vele ideológiai értelemben szemben álló nyugati fősodor között. Ennek értelmében sokak megkönnyebülésére a dokumentum 1. pontja megerősíti a „Washingtoni Szerződés 5. cikkében foglalt kollektív védelem iránti rendíthetetlen elkötelezettséget”. Trump egyértelmű győzelmeként ugyanakkor a NATO-tagok vállalják, hogy 2035-re a GDP-jük 5 százalékát költik védelmi kiadásokra. Ahogy a NATO főtitkára fogalmazott, innentől kezdve Washington nem állíthatja, hogy az amerikai adófizetők pénzén kell megvédeni Európát. Trump megnyugtatására, és a kevésbé tehetős szövetségesek költségvetési egyensúlyának veszélyeztetését elkerülendő ugyanakkor a NATO azt javasolja, hogy az 5 százalékos célt osszák meg 3,5-1,5 százalékos arányban a védelemre, illetve az ehhez kapcsolódó kérdésekre, például a katonai célokat is szolgáló infrastruktúra fejlesztésére, így például a holland kikötők bővítésére, vagy éppen kiberbiztonsági beruházásokra. Ezáltal az európai védelmi költségvetések is közelebb kerülhetnek az amerikai kiadásokhoz, amelyek a GDP 3,4 százalékát teszik ki, ami ilyeténképpen fontos pszichológiai határként értelmezhető.
„Persze, ezt a bizonyos 3,5 százalékos arányt sem fogja a tagországok túlnyomó része elérni 10 év múlva sem, az 1,5 százalék meg leginkább PR, ám az európai hozzájárulás azért mégis csak növekedni fog, s bár Európa ebbe alighanem belerokkan, azért erősödnek az európai védelmi képességek”
Ez pedig a háború mellett mégis csak valahol Trumpnak köszönhető, aki a csapongó retorikájával ellentétben végül nem lebontja a NATO-t, hanem erősebbé teszi az európai szárnyát. Ugyanakkor ez az első olyan NATO-csúcson kiadott nyilatkozat az ukrajnai háború kezdete óta, amely nem ítéli el a támadást. Európa 1945 óta legnagyobb háborúját a harmadik bekezdés végén említi a dokumentum, ahol a szövetségesek „megerősítik az Ukrajna támogatására vonatkozó elkötelezettségüket”. Az azonban sehol sincs leírva, hogy miért is van szükség erre a támogatásra. A nyilatkozat azt is egyértelművé teszi, hogy a szövetségesek „közvetlen hozzájárulásai Ukrajna védelméhez” beleszámítanak a NATO GDP-arányos 5 százalékos katonai kiadási célkitűzésébe. Ez megint csak könnyebbség a nehéz gazdasági helyzetben lévő európaiaknak, ugyanakkor a NATO vezetői ezzel Ukrajnát egyfajta számviteli eszközzé tették, amely lehetővé teszi számukra, hogy a Kijevnek már amúgy is juttatott pénzt a védelmi költségvetésük számainak növelésére használják fel.
„A Fehér Ház és a nyugati <progresszívek>, az Ukrajna kérdésében <elkötelezettek> közötti alkut tehát úgy fogalmazhatnánk meg, hogy Trump támogatja az 5. cikkelyt, cserébe nem ír alá egy olyan nyilatkozatot, amely az orosz-amerikai közeledést, és a későbbi rendezést veszélyeztetve elítéli Oroszország ukrajnai invázióját. Tehát Amerika a szövetségben maradásának az ára, hogy a többiek elfogadják Trump feltételeit, köztük azt, hogy ne említsék meg a záró közleményben Európa elmúlt 80 évének legvéresebb háborúját”
Washington szövetségesei tehát fellélegezhettek, hiszen Trumpnak az újraválasztását követő első találkozója a NATO-val a transzatlanti viszonyban az elmúlt hónapokban bekövetkezett törés közepette különösebb botrány nélkül lezajlott. Már ez is eredményként könyvelhető el annak fényében, hogy néhány héttel ezelőtt még az amerikai elnök részvétele sem volt biztos.
Más kérdés, hogy a hágai csúcson megteremtett látszat mögött mennyit ér valójában a szövetség újdonsült egysége egy olyan bolygón, amely mindinkább az erő nyelvét érti, egyre nagyobb a kísértés, hogy egyes országok erőszakkal kényszerítsék ki a saját szabályaik elfogadását, és erősítsék a diplomáciai pozíciókat. S itt messze nem csupán Oroszországról van szó, hiszen az Egyesült Államoknak mindig is nagyon tetszett ez a fajta politizálás.
„Így az európaiak igent mondtak a kontinensük erősebb védelmére, ám aligha felejtik el egyhamar a washingtoni diktátumokat, és Trump expanziós ambícióit. Közben kérdés, hogy Trump egójának a simogatása elegendő-e a NATO egységének fenntartásához”
Mindenki tudja például, hogy a védelmi kiadások 5 százalékra emelése csak fantázia, e vállalás célja egyelőre inkább csak annak elkerülése, hogy Trump tweetjei eltalálják az európaiakat. Ez a fősodor tehát a stratégiai megközelítés helyett inkább csak igazodik, adott esetben Trump szeszélyeihez.
Az igazi kérdés egyelőre megválaszolatlan, ez az elit Európát védi, vagy csak annak az egóját, aki a leghangosabban kiabál? Buzgón igyekszik Trump kedvében járni, ezzel is igyekezve eltakarni Európa perifériára szorulásának a keserűségét.
„Az Európai Unió sötét napokat él át, politikailag gyenge, ezért aztán sutba dobva a sokat hangoztatott értékeit, beletörődik az erő dominanciájába. De még ezt is álszent módon teszi. Jól mutatja mindezt a viszonyulás Ukrajnához. Míg Hágában Trump kegyeinek a keresése közben látványosan a szőnyeg alá söpörték ezt a kérdést, addig rá egy napra az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozóján már ez állt a középpontban”
De a Nyugat kettős beszédét mutatta az is, hogy közben a NATO is 40 milliárd dolláros biztonsági támogatást ígért Ukrajnának. De a Nyugat, ezen belül mindenek előtt Európa szándékait és elköteleződését emellett mutatja például az is, hogy a NATO európai erőinek parancsnoki pozíciójára az Egyesült Államok által jelölt Alexus Grynkewich altábornagy Tommy Tuberville szenátor kérdéseire válaszolva a szenátusi meghallgatáson úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna megnyerheti az Oroszország elleni háborút. De idézhetjük Emmanuel Macronnak és Friedrich Merznek a NATO-csúcstalálkozót megelőzően a Financial Timesnak közösen írt vélemény cikkét is, amelyben hangsúlyozták Európa „megingathatatlan elszántságát” az orosz „imperialista háborúval” szembeni fellépésre, valamint a kontinens békéjének és biztonságának védelmére.
„Ez az elszántság aztán Brüsszelben teljesedett ki”
Az Európai Unió továbbra is jelentős gazdasági és pénzügyi támogatást nyújt Ukrajnának, amelynek összege 2025-ben eléri a 30,6 milliárd eurót (12 227 milliárd forintot), kiemelt figyelmet fordít az újjáépítésre is, a júliusi római Ukrajna újjáépítését célzó konferencián újabb nemzetközi segélyezés várható. Eközben tovább gyorsítanák Ukrajna csatlakozási folyamatát, elítélték Oroszországot, és új, elsősorban a pénzügyi és az energetikai szektort érintő szankció csomagot készítenek elő.
„Végül Magyarország ezúttal is egyedüliként ellenezte a csúcsot lezáró szövegben az Ukrajnáról szóló részeket – ebben szerepel a csatlakozási tárgyalások első fejezetének megnyitása is -, ezért azt végül nélküle, a többi 26 tagállam aláírásával közölték, míg az Oroszország elleni 18. szankció csomagról azért nem sikerült megállapodni, mert Fico vétó fenyegetése miatt a kérdést levették a napirendről”
Előzőleg Szlovákia és Magyarország még a Külügyek Tanácsában megvétózta a csomagot. Az Európa Tanács ezzel párhuzamosan megállapodást írt alá Kijevvel egy az Ukrajna elleni agresszió bűntetteiben illetékesnek nevezett különleges törvényszék létesítéséről.
A brüsszeli csúcsról kiadott nyilatkozatukban a tagállamok vezetői „válaszul az Ukrajna elleni orosz agresszió és a biztonsági környezet gyökeres átalakulása által okozott kihívásokra”, megerősítették elkötelezettségüket egy önállóbb, gyorsabb és hatékonyabb európai védelempolitika kialakítására. Mint fogalmaztak, a következő öt év döntő jelentőségű lesz az Európai Unióban a védelmi készenlét megerősítésében. Ennek jegyében az Európai Unió például 2027-re saját katonai műholdas felderítő rendszer kiépítését tervezi az orosz fenyegetés és az amerikai elköteleződés bizonytalansága miatt. A soros elnöki tisztet betöltő Lengyelország külügyminisztere, Radek Sikorski pedig arról beszélt, hogy egy új fegyverkezési verseny felgyorsíthatja Putyin rezsimjének bukását, ahogy az a Szovjetunióval történt.
„Persze, az is igaz, hogy Európa a külügyek terén a harcias retorikával leplezi impotenciáját. Az európaiak már több mint három éve világossá tették, hogy sem eszközeik, sem akaratuk nincs arra, hogy megtegyék, ami szükséges ahhoz, hogy a katonai erőviszonyokat Kijev javára billentsék. Sem Brüsszelnek, sem más nagy európai fővárosnak nincs valódi befolyása az események menetére. Mint a hágai csúcs is megerősítette, a kulcsszereplő az Egyesült Államok”
A találkozó után az Európai Tanács ugyan igyekezett jó képet vágni, és nemcsak a nagy geopolitikai kérdésekkel kapcsolatos véleménykülönbségeket leplezni, hanem egy olyan kontinens kirívó gyengeségét is, amelynek intézményei és filozófiája nem alkalmazkodott a kialakulóban lévő világhoz. Az is igaz, hogy Európa megerősítéséhez többre van szükség a védelmi kiadások növelésénél. Ehhez a társadalmaknak is fel kellene sorakozni a politikusok harcias retorikája mögé. Ehhez képest a Gallup egy 45 országra kiterjedő 2024-es felméréséből kiderült, hogy háború esetén a legkevésbé az európaiak hajlandóak fegyvert ragadni.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Egy újabb cikk az európai országok ostorozásáról. Tényleg ennyire elítélendő, hogy segítséget nyújtanak egy másik szuverén európai országnak, amely ellen katonai agressziót hajtott végre a jóval nagyobb és erősebb szomszédja? Mit kellett volna tenniük, talán vállon veregetni Putyint, hogy “Ezt ügyesen megoldottad, Vologya!”..? Egyszer már történt hasonló Európában, 1936-39 között. Próbálták megbékíteni Hitlert, elnézték neki a Rajna-vidék remilitarizálását, az Anschluss-t, aláírták a Müncheni Egyezményt Csehszlovákia megcsonkításáról, elnézték neki a maradék Csehszlovákia megszállását, nem segítettek tevőlegesen a lengyeleknek sem ‘39-ben. Hová vezetett ez? Talán megbékélt Hitler az addigi hódításokkal? A legkevésbé sem, sőt, világháború lett belőle 50 millió áldozattal. Talán ebből tanult a Nyugat, hogy ne engedjen meg újra egy hasonló borzalmat.
brüsszelita says:
“… elnézték neki a Rajna-vidék remilitarizálását, az Anschluss-t, aláírták a Müncheni Egyezményt Csehszlovákia megcsonkításáról, elnézték neki a maradék Csehszlovákia megszállását, nem segítettek tevőlegesen a lengyeleknek sem ‘39-ben.”
Dehogy nézték el, te melyik meccset nézed? A britek és franciák az amerikai bankárokkal karöltve ösztönözték, támogatták és pénzelték Hitler felfegyverzését és hódításait, simán megakadályozhatták volna, hogy a nácik felrúgják a versaillesi diktátum minden egyes pontját kezdve a német haderő méretének és fegyverzetének jelentős korlátozásától, az első világháborús jóvátétel kifizetésének felfüggesztésén át az Anschluss-szig, mely utóbbi megtiltása külön pontként volt belevésbe a versasilles-i szerződésbe! Majd odadobták neki a fejlett cseh hadiipart, ami nélkül Hitler semmire se ment volna a Szovjetunió ellen, de a többibe most nem mennék bele, pedig érdemes lenne. Máskor nézd meg jobban melyik meccsre veszel jegyet, nem kell bedőlni a reklámoknak!
Stier Gábor says:
Nem, nem kellett volna vállon veregetni Putyint, de azt sem kellene tenni, ami most megy. Főképp úgy, hogy ez a kétszínű nyugat-európai elit nincs abban az erkölcsi magasságban, hogy bárkit is kioktasson. Egyébként pedig ha úgy hozza az érdek, el fogják árulni Ukrajnát, de addig még egy kicsit proxyként használják. Erre olyan büszke? De ha úgy Önnek jobb, csak reszkessen. És higgyen el minden hülyeséget. A Nyugat nem változott. Olyan, mint 1938-ban.
brüsszelita says:
Az EU öszes átadható fegyvere és támogatása sem elég, hogy Oroszország feladja az eddig elfoglalt ukrán területeket, és ezt Brüsszelben is pontosan tudják. Akkor minek adják? Hisz ha az oroszokkal most megállapodnak, ugyanoda jutnak mintha még évekig háborúznak, viszont ha folytatják, a feltételek csak rosszabbak lehetnek, további területeket veszthetnek. Akkor minek csinálják?
Megmondom: A saját politikai túlélésük érdekében, mert mihelyt a háborús felek a realitásoknak megfelelően békét kötnek, az európai globalista elit, és vele a progresszív ideológiát nyomó diktatúra megy a lecsóba, a vesztes háborúknak mindig ez a következménye, márpedig ők szügyig másztak bele. Így viszont a realitások helyett egy elérhetetlen célt vetítenek, miközben fegyverkeznek, hogy pár év múlva Kelet-Európa lehessen az új világháború egyik hadszíntere. Úgy gondolják, akkor Oroszországot legyőzhetik, ami minden problémájukat megoldja, mert reszetet nyomhatnak a zsákutcába jutott globalizációra, az egekig nőtt adóssághegyekre és az összeomló pénzügyi rendszerre. Azt felejtik el, hogy a keleti front eddig soha nem jött be, csak ezúttal Brüsszelből űzik ki egy bukott ideológia és politika szellemét és vezetőit Berlin helyett, amiben ha úgy hozza a helyzet a jenkik is segítenek – ahogy szoktak. Esetleg a kínaiak, ha minden kötél szakad.
csakafidesz says:
Mottó: Móriczkát fakanállal veri az anyja ahol éri, a gyerek bömböl. A szomszéd átszól
– Mit csinált ez a kölyök, hogy ennyire kikap?
– Képzelje! Nagyobbat akart fingani, mint az apja és telement a nadrágja.
—————————————————————————-
Hogyan született a NATO? Anno a háború után nagy volt a félelem, hogy a felduzzasztott Vörös Hadsereg tovább fog vonulni az Atlanti Óceánig. Hangsúlyozni kell, hogy egy csak oktalan félelem volt, mert a harcokban kivérzett hadseregével a háborúban teljesen kimerült Szovjetuniónak tényleg nem kellett több, mint amennyit Jaltában megkapott. A szovjet ütközőzóna körvonalazódott, a bábállamok “kommunista”bábkormányai lassan megszilárdultak.
Nyugaton megszületett a NATO 1949 áprilisában, és azt is sikerült elérni, hogy Tito elvágta az utat az Adria felé.
Van-e ma oka Nyugatnak a russzofóbiára és félelemre? Egyszerre igen és nem a válasz. A mai Oroszország nem a Szovjetunió. Nem ideológia vezérelte, hódítani kész szuperhatalom. Sőt, ha a gazdaságát nézzük a nagyhatalmi státusz is kérdőjeles. Ugyanakkor ez a világ legnagyobb atombomba készletével rendelkező országa. Lehet persze azt mondani, hogy az atombomba ellen igazából nincsen védelem. Egy tömeges rakétaindítás esetén elég sok atomtöltet átjutna és felrobbanna, és ha nem is teljes, de sorsdöntő pusztulást okozna.
Jó válasz-e erre a NATO erősítése? Elvileg igen, gyakorlatilag viszont ez beindítana egy értelmetlen fegyverkezési spirált.
Nehéz tudomásul venni, hogy a Nyugat öngyengítése odáig vezetett, hogy minden elsőbbségét elveszítette a másik két nagyhatalommal, Oroszországgal és Kínával szemben. Az öngyengítés is zavartalanul folyik. Értelmes és békét erősítő kereskedelem helyett csak magának ártó embargókkal, bevándoroltatással, eszmei zűrzavarral és morális hanyatlással. Többet árt saját magának a Fényességes Nyugat, mint amit az összes ellenfele ártani tudna.
Egyetlen értelmes lépés lenne, de ezt nem fogják meglépni. Oroszország és Kína teljes elfogadása és tisztességes kereskedelem velük. Ehelyett a drága, kontraszelektált ellenállást választják, megpróbálják sarokba szorítani ezt a két országot, holott együtt máris erősebbek, mint a Nagyfényességű Nyugat.
Irtózatos szellemi sötétség és a valóság felismerésének teljes hiánya jellemzi Ursula von der Leyen és társainak politikáját.
Trump? Hát ő az amerikai elnök. Amerikának nem fáj az, ha Európa gyenge, sőt. Mind a két világháborúban bemasíroztak Európába a végén. Hangsúlyozom a végén, 1917-ben és 1944-ben. A biztos zsákmány és a jelentős üzlet reményében. (Nehéz lenne felmérni, hogy a német technika és tudomány eredményeinek eltulajdonítása melyik győztes fél számára jelentett nagyobb ugrást.)
Most Ukrajna miatt és Ukrajna ürügyén nagyon rossz irányba mennek a dolgok.
brüsszelita says:
Nevezheted ugyan az egészet “a nyugat öngyengítésének”, mintha az rajta múlt volna, pedig nem: A hanyatlása bele van kódolva az ideológiájába és az expanzív kapitalista gazdasági-pénzügyi modellbe, aminek az utóbbi száz évben az amerikai birodalom volt a letéteményese. Ezért a folyamatban lévő mély, átfogó világválság nem annyira a nyugat hanyatlásáról vagy a birodalom váltásról szól, mint inkább egy új gazadasági-politikai modell és ideológia kialakításáról. Persze ez nem lesz annyira új, mint azt sokan belelátják, de inkább beleláttatják, mert az alapvető elemeit a kommunistáktól veszik át. Annyi a különbség, hogy az új digitális gazdasági rend – ahogy az a feudalizmusnak a kapitalizmusba történő átmenetele esetében valósult meg, nem annyira forradalmak, – bár a felszínen az jelent meg, – mint inkább szerves fejlődés útján történik meg, a régi rendszer kebelében jelenik meg és tör uralomra:
A gazdasági monopóliumok, nemzetközi cégek és bankok országhatárokon átnyúló uralma, a vagyonok abszurd koncentrációja pár ember kezébe, a piac jelentős korlátozása, és a nemzeti parlamentek lenyomása egy olyan diktatúra, amire Lenin a tíz ujját megnyalta volta! Viszont mint az ősi szadkőműves mondásból tudjuk tudjuk, káoszból születik a rend, a régi nemzeti struktúrákat össze kell törni, és helyettük nemzetközi szervezeteket létrehozni, amit csak háborúk gyorsíthatnak fel és vihetnek diadalra. No meg járványok, de az nem jött be, úgyhogy maradt a jó öreg módszer a hatalom átmentésére és további koncentrációjára – a nyugat meg le van sz@rva: Kit érdekel egy bukott korszak, ha új lesz helyette, és folytatható a mamanipuláció több ezer éves vallások és törekvések mentén, amikor még nyugat még meg sem született, mégis éltek emberek és társadalmak, akkor is valahogyan irányítottak. Hát most is fognak, arra valók a számítógépek és a mesterséges inteligencia, mi meg önként és dalolva belesétálunk egy újabb diktatúrába, és egy tökelyre fejlesztett világszintű tervgazdaságba – hisz mint tudjuk holnapra nemzetközivé válik a világ, a múltat pedig végképp eltöröljük a nyugattal együtt.
csakafidesz says:
“… az expanzív kapitalista gazdasági-pénzügyi modellbe, aminek az utóbbi száz évben az amerikai birodalom volt a letéteményese.”
Valóban expanzív. A világháborúk löktek rajta nagyokat.. Gyakorlatilag az amerikai világuralom 1945 után kezdődött, mert az egyetlen igazán elfogadott pénz a dollár lett, és egyetlen országnak sem volt (azaz nem maradt) akkora gazdasági potenciálja, hogy bármilyen téren versenyezhetett volna Amerikával. A monopoltőke, stb. marxi kategóriáival nehéz megfogni. Ha visszamegyünk az időben Mayer Amschel Rothschild nevéhez köthetjük a nemzetközi bankrendszer kialakulását. A modern kapitalizmusban a pénzt teremtő pénz az ami mozgatja a gazdaságot. A problémák akkor kezdődnek amikor a pénzmozgások mögött már nincsen semmiféle konkrét gazdaság csak a spekuláció. Ez pedig már a velencei kalmárok gazdagodásában is tetten érhető.