„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Fotó:Pexels.com
A modern információs háború legfőbb jellemzője a saját bűnök elkendőzése, és az ellenfél diabolizálása, nem egy esetben dehumanizálása. E tekintetben az Egyesült Államok és szövetségesei páratlan tapasztalattal bírnak, és rendelkezésükre állnak az ehhez szükséges eszközök is. De a jelenlegi kiélezett helyzetben a Nyugat még azt is megengedte magának, hogy saját értékeit, sokat hirdetett, és a totalitárius rendszereken folyamatosan számon kért elveit is sutba dobva törvényi eszközökkel kiszorítsa az orosz olvasatot, lényegében elhallgattasson mindent, ami nem egyezik a saját narratívájával. Propagandának minősítenek mindent, ami szembe megy a háború nyugati olvasatával. Vannak országok, ahol ezért még börtön büntetés is jár.
„Ilyet persze már láttunk, csak azokat a rendszereket nem demokráciának, hanem diktatúrának nevezték”
A szovjet propaganda éppúgy kizárta az „imperialista” narratívát, mint most a világ nyugati fele teszi ezt az orosszal. A különbség csak annyi, hogy az internet korában ez ma már lehetetlen vállalkozás. De ha ez nem lenne elég, egyesek megpróbálták ellehetetleníteni, kitörölni még az orosz kultúrát is. A demokrácia védőbástyájaként aposztrofált Ukrajna pedig arra büszke, hogy betiltja az orosz irodalmat. Egy lépésre vagyunk csak a könyvégetéstől, amelyről egy másik diktatúra, a náci Németország híresült el.
„Persze, manapság mindez <kifinomultabban> zajlik, ám a lényeg ugyanaz. Emlékezzünk csak, hogy milyen visszafogott volt a nyugati fősodor média akkor, amikor a NATO Jugoszláviát bombázta, nem ment neki az Afganisztánt vagy Irakot lerohanó, és földig romboló Egyesült Államoknak. Az Ukrajnában dúló háború kapcsán ellenben folyik a hiszterizálás, a lejáratás, jobb esetben csak a moralizálás”
Ha az Egyesült Államok megsérti egy állam szuverenitását, akkor a nyugati fősodor azt mondja, hogy ez nem szép, de azért nem olyan durva, mint az oroszok csinálnak. Amerika ezt egy jó cél – diktatúrák megdöntése, a demokrácia kiterjesztése stb. – érdekében teszi, ezért a törvények, megállapodások áthágása esetében bocsánatos bűn, míg a durva oroszok már megint birodalmat akarnak építeni. Lárifári, hogy meg akarták támadni őket, csak véletlenül körbevették őket bázisokkal, rakétákkal. Hát persze! Amerika nem a hegemón szerepét akarja megőrizni, hanem jót akar a világnak. Igaz, hogy néha átlépi a határokat, de melyikünkkel nem fordult már elő ez?!
„Vlagyimir Putyint a Nemzetközi Bíróság elé kell állítani, mert gyermekeket raboltatott el – bizonyíték van rá, de azt nem mutatjuk meg, de aki nem hiszi el, az oroszbarát –, az országokat minden ok nélkül lerohanó Egyesült Államok elnökét meg Nobel-Békedíjjal kell kitüntetni. Hát, ha az orosz elnököt tényleg bíróság elé állítanák, ott bizony csak másodrendű vádlott lehetne. Na, találják ki, ki lenne az elsőrendű!”
Washington kitalálta, mások pedig ebben követik, hogy az országokat feketékre és fehérekre kell osztani. Ez a mechanizmus kifogástalanul működik. Probléma csak akkor van, amikor a vak is látja, hogy a Nyugat a hunyó. Ilyenkor a nyugati fősodor média egyszerűen elhallgat. Mintha mi sem történt volna! Volt, nincs! Haladjunk tovább a fejlődés és a világmegváltás fényes útján, nincs itt semmi látnivaló! Az elmúlt években erre csupán Ukrajna kapcsán számos példát találunk. Emlékeznek, 2014-ben több mint 40, a Majdannal egyet nem értő embert gyilkoltak meg Odesszában, a Szakszervezetek Házában. Olvasták, hallották, hogy a nyugati fősodor felháborodott volna? Ugye nem? El volt foglalva azzal, hogy mi történt a Majdanon! No, nem azzal, hogy kik lőttek? Á, az nem érdekes! Janukovicsék voltak, és kész! Hogy akkor a berkutosok magukat lőtték volna le? Ne kérdezősködjenek! Nem látják, hogy forradalom van!
„Hogy puccs? Hát maguk vakok? Vagy netán oroszbarátok? Hát persze! Puccs? Még ilyet!”
Az elmúlt egy évben aztán minden hétre esik egy-egy ordító példa erre a magatartásra. Vegyük a kramatorszki pályaudvarnál becsapódott, több tucat ember halálát hozó Tocska-U rakéták esetét. Hogy az oroszoknál nincs is már ez a típus rendszeresítve? Meg a kilövési szög arra utal, hogy ukránok által ellenőrzött területről lőtték ki? Már megint okoskodnak az oroszbarátok! Ahelyett, hogy Bucsával foglalkoznának. Hogy miért mozogtak ott a halottak? Meg miért voltak olyan szép sorban? S miért három nap után jutott valakiknek eszébe, hogy itt háborús bűnök történtek? Már megint ezek a kérdések! Ilyenek a gyilkosok lakájai!
„De a fősodor médiát az sem nagyon érdekelte, hogy az ukránok folyamatosan lövik a donyecki lakótelepeket. Vagy elhallgatták az egészet, vagy csak éppen megemlítették, azért megjegyezve, hogy akár az oroszoknak is lehet közük ehhez. Hát persze, magukat lövik, mint a zaporizzsjai atomerőmű esetében! A legjobb esetben azzal kenik el az egészet, hogy nem tudni, melyik fél áll a történtek mögött. Hát persze!”
A legdurvább elhallgatás az Északi Áramlat ellen 2022 szeptemberében elkövetett diverzáns akció nyugati tálalásában láthattuk. A vezeték felrobbantásáról beszámolt a média, majd azt sugallta, hogy az eset mögött Oroszország állhat. Hogy ehhez Moszkvának semmi érdeke nem fűződött, miközben az Egyesült Államoknak nagyon is? Meg hogy amerikai hadihajók mozogtak az adott időben a térségben? Hogy volt valami Baltops nevű hadgyakorlat? Hagyjuk! Az orosz verzió kezdett látványosan elgyengülni, erre mély csönd övezte a nyugati fősodor médiában a történteket. A leginkább érintett Németországban a politikusoktól a sajtóig mindenki hallgatott.
„Csoda, ha a német átlagpolgár még mindig azt hiszi, hogy az oroszok robbantották fel a saját vezetéküket?”
Arról persze nehéz lett volna írni az ugyanezen média által teremtett közhangulatban, hogy az Európai Unió és Oroszország energetikai együttműködésének megtorpedózása a saját LNG-jének eképpen piacot teremtő Amerika érdeke. Meg arról, hogy így csökken az európai versenyképesség, a cégek pedig elvándorolnak az Egyesült Államokba. Arról is, hogy a vezeték felrobbantása még érdeke lehetett a lengyeleknek, a briteknek és az ukránoknak. Nem illett a képbe. Maradt tehát majd fél éven át a mély csönd.
Egészen addig, amíg a Pulitzer-díjas Seymur Hersh nem robbantotta leleplezésével a sztorit. De az objektivitására oly kényes nyugati fősodornak ezt is sikerült szőrmentén kezelnie. Megspékelve Hersh lejáratásával. Mert ez sem illett a képbe. De még mennyire nem! Aztán egy hónap újabb hallgatás után most már nagy dérrel-dúrral jött az „igazi” verzió. A kiötlői nem sokat gondolkodhattak rajta, de a médiát ez nem igazán érdekelte. Az ukránok voltak! Vagy még jobb, Putyin megdöntésére készülő orosz partizánok! Ezek után csodálkozunk, hogy a nyugati társadalmak nem értik, hogy miért nem győzött még mindig Ukrajna?! Mikor már majdnem minden orosz katona meghalt, Putyint pedig mindjárt megpuccsolják?!
PS. Hogy miért nem foglalkozom inkább az orosz sajtóval? Az orosz propagandával? Nagyon egyszerű. Mert itt élek.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Rác Gábor says:
…”A szovjet propaganda éppúgy kizárta az „imperialista” narratívát, mint most a világ nyugati fele teszi ezt az orosszal.”… Valóban a szovjet propaganda igyekezett kizárni azt a propagandát, amiről kiderült, hogy tényleg hazug, aljas, és tényleg imperialista, idézőjel nélkül. Ráadásul, nem most a háború idején derült ez ki, hanem még 1986-ban…. 1989. jún 16.-án a Hősök terén egy szónok azt harsogta: “Végre a győztesek oldalán állunk!”. Most hol állunk?… Sőt, hol fogunk állni?… Emlékszem egy, a már rendszerváltás utáni időben készült dokumentumfilmre, amely a “Szabad Európa” rádiót mutatta be, amelyben a már a 89 után kirúgott magyar rádiósok kesereűen emlékeztek a “szabad” magyar adásokra, miket még elhangzásuk után is cenzúráztak a rádió vezetői. Végül az egykori sztárműsorvezető, Cseke László heherészve bökte ki: …-Hát igen ez is CIA fiókintézménye volt.-…. Az írás pontosan elemzi azokat az eseményeket amik a mostani háború előzményei voltak. Pl. a Majdan eseményeit. Hadd jegyezzem meg: az a taktika, amit a Majdani “forradalmárai” alkalmaztak nem volt új…. 1956 a “hös” “forraddalmárok” éppúgy a tetőkről lőtték a Rádió épületét Október 23.-án délután, mint a Majdanon a berkutosokat… Ami Putyin bírósági felelősségrevonását illeti, tartok tőle, hogy épp ellenkezőleg, azokkal fog megtörténni, akik ezt most lelkesen szorgalmazzák. Nem mellesleg, gyakorlatilag Truman-tól Bidenig mindegyiket bíróság elé kellett volna állítani. Ezért sem lehet az ENSZ (és egyéb intézményei) már soha többé mértékadó, hiteles nemzetközi politikai-jogi fórum…. Végül, ami az információs káoszt illeti, az ebben való eligadozást még a hivatásos biztonságpolitikai-és katonapolitikai elemzők jó része sem mindig segíti. Ennek okát részben abban látom, hogy egy részük, maga is “buborékspecialista”, a másik részük fél igazat mondani, okkal… A harmadik részük “diplomatásdit” játszik, és ide is köp, meg oda is nyalint. Nagyon kevés olyan van, aki valóban higgadtan, és főként hitelesen elemez… Ami a mainstream és ukrán tömegtájékoztatást illeti, valahogy erősen emlékeztetnek a “Die Deutsche Wochenschau” filmhiradóra, ami még akkor is a német győzelmet harsogta, amikor a szovjet csapatok már a kancelláriabunker közelében voltak…
Handabandy says:
Még jól emlékezem, miután megvolt az NDK bekebelezése és elindultak a nagy és kis nyugatnémet vállalkozások
az új tartományok felé véletlenül kiszaladt egy interjú egy 50-es keletnémet úrral, aki kissé összetörve mesélte,
hogy anno, a Honecker alatt ugyan csak röhögött az “imperialista, neonkolonialista meg kizsákmányoló” szlogeneken
de aztán rá kellet döbbennie mert a saját bőrén tapasztalta, hogy történetesen ez a része a komcsi híresztelésnek igaz
volt.
Avagy Nyugaton is csak emberek élnek. A vietnámi évfolyamtársaim azért meséltek ezt-azt, hogy a szüleikkel mit művelt
a US Army meg a libanoniak is adomáztak, hogy mennyire rettegtek az izraeli bombázásoktól.
Józsa Edmond says:
Érdekes, hogy az USA a demokrácia exportja (sic) közben elég gyakran anti-demokratikus eszközökkel él: civilek tömegeit mészárol(tat)ja le; szélsőséges, a végletekig vérszomjas és korrupt, egyértelműen anti-demokratikus politikai erőket (pl: Al Kaida) hoz létre és támogat stb. Közben rendszeresen, az önrendelkezési joggal és a demokratikus alapelvekkel szembemenve durván megfenyegetve és terrorizálva a szuverenitásukat védőket (Mo., Salomon-szigetek 2022 májusa stb.). A cél szentesíti az eszközt? Vagy igazából más a valós cél (uralom és pénz), szemben a deklarálttal (jót tenni a világgal, demokráciát elhozni)? Az 1996-os interjú az akkori amerikai külügyminiszterrel sokatmondó, de sajnos túl keveset idézett: https://www.newsweek.com/watch-madeleine-albright-saying-iraqi-kids-deaths-worth-it-resurfaces-1691193
Tessék ilyet hozni bármely más ország külügyminiszterétől, 1945-öt követően. Ezek után már nem meglepő, hogy egy népirtásokért felelős amerikai elnök is kapott már Nobel-Békedíjat – oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló! Felmerül a kérdés – a fentiek ismeretében mennyiben tekinthető demokratikusnak egy elkényeztetett, velejéig önző, gátlástalan, pökhendi, nárcisztikus, másokra tekintettel nem lévő, arrogáns és agresszív elszabadult óvodás.
Nyilván más nagy országokat sem kell félteni. De pl. Kína 1979 óta nem viselt háborút (Vietnámmal szemben, akkor is pár ezer áldozat), és nem mészárolt le emberek millióit – így is tudta és tudja az érdekeit képviselni. A kínaiak korrumpálnak, ha tudnak – ha nem, akkor is megy a dolog. A görög Varufakisz mesélte, hogy előnytelen szerződést talált, és jelezte, ezen változtatni kell (pireuszi kikötő hasznosítása) – a kínaiak azt mondták, rendben, és a görögöknek sokkal kedvezőbb feltételek születtek; hasonló történt a horvát autópályaépítéseknél.
csakafidesz says:
“… visszafogott volt a nyugati fősodor média akkor, amikor a NATO Jugoszláviát bombázta, nem ment neki az Afganisztánt vagy Irakot lerohanó, és földig romboló Egyesült Államoknak. ”
—————————————————————————————————————————————————————–
Nem raboltak gyereket. Csak az egykori Babilon kincseit lopták el a múzeumokból és máshonnan. (A gyerekrablás szemenszedett hazugság. A középkorban a törökök raboltak gyerekeket innen Magyarországról is.)