Kezdőlap » x-demokrata » Amerika már robbantaná a moldovai koalíciót
Maia Sandu moldáv miniszterelnök és kabinetének tagjai szavaznak az első kormányülésen Chisinauban 2019. június 10-én #moszkvater

Amerika már robbantaná a moldovai koalíciót

Washingtonnak fontosabb az orosz befolyás visszaszorítása, ezért megakadályozná Chisinaut az önálló és geopolitikai értelemben kiegyensúlyozott külpolitika kialakításában

Maia Sandu moldáv miniszterelnök és kabinetének tagjai szavaznak az első kormányülésen Chisinauban 2019. június 10-én #moszkvater
Maia Sandu moldáv miniszterelnök és kabinetének tagjai szavaznak az első kormányülésen Chisinauban 2019. június 10-én
Fotó:EUROPRESS/Daniel MIHAILESCU/AFP

A választások után elmélyült politikai válság megoldódása, és a kormány megalakulása elültette a szebb jövőbe vetett remény magvait Európa legszegényebb országának sokat szenvedett lakosságában. Pedig a február végi voksolás után kialakult helyzet nem sok jóval kecsegtetett. Úgy tűnt, hogy a Moldovát foglyul ejtő oligarcha, és a választásokon győztes pártok között elmérgesedett konfliktus végképp blokkolva a gazdasági és szociális kibontakozást, már-már történelmi zsákutcába tereli az enélkül is válságoktól sújtott országot. A demokraták nem tudtak belenyugodni abba, hogy koalícióra léptek a korábban szemben álló, Moszkvával jó kapcsolatokat ápoló szocialisták és a Maia Sandu Cselekvés és szolidaritás pártjából és Andrei Nastase vezette Büszkeség és igazság nevű platformból álló nyugatos bekötésű pártszövetség, az ACUM (Most). Az országot évek óta saját birodalmaként irányító Vlad Plachotniuc mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a hatalom átadását.

Csakhogy olyan nemzetközi összefogással szembesült, amellyel szemben már tehetetlen volt.

„A régióban érintett nagyhatalmak, Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió közös fellépése kiszorította az országból Plachotniucot, és az oligarcha terveit az utolsó pillanatban áthúzva megnyitotta az utat a hatalomváltás előtt”

Sokan már messzemenő következtetéseket vontak le mind a kelet-nyugati kapcsolatok alakulását, mind pedig Moldova jövőjét illetően a történtekből, ám alighanem korai volt az öröm. A moldáv oligarcha eltávolítása végül nem lett az orosz-nyugati kapcsolatok enyhülésének első lépése, mint ahogy a moldovai helyzet sem változott meg alapjaiban. A nagyhatalmi összefogás ugyan segített eltávolítani Moldova testéből a daganatot, a posztszovjet térség annyi országának politikai elitjét megfertőző betegségből azonban nem sikerült kikezelni az országot.

„A politikai hatalmat biztosító, korrupciót, és a saját választóik előtti felelőtlenséget szülő külső legitimációról van szó”

A szocialisták és az ACUM koalíciója megtisztítaná a politikai mezőt Plachotniuc rezsimjének maradványaitól, s ez a törekvés egybeesik a moldovai társadalom döntő többségének az akaratával is. Mint ahogy támogatja a lakosság azt is, hogy Chisinau egyaránt nyitott legyen Brüsszel és Moszkva irányába is. A bukott rendszer azonban még érez magában annyi erőt, hogy kihasználva az adódó lehetőségeket, szabotálja az új hatalom ezirányú erőfeszítéseit. A médiában még mindig jó pozíciókkal bíró demokraták folyamatosan bírálják, és igyekeznek megosztani a koalíciót, emellett pedig gerjesztik a russzofób hangulatot.

Közben a Plachotniuctól megszabadult amerikaiak egy éles fordulattal ismét egyre pozitívabban viszonyulnak a demokratákhoz. A minap a Moldovai Demokrata Párt parlamenti frakcióját vezető Pavel Filippel találkozva Derek Hogan chisinaui amerikai nagykövet dicsérte a párt szerepét és érettségét a hatalomváltás körüli események idején. Egyben a diplomata kifejezte a reményét, hogy a párt újra a politikai színpad meghatározó szereplője lesz.

„Az amerikai nagykövet tehát úgy tett, mintha a demokraták néhány hónapja meg sem próbáltak volna államcsínyt végrehajtani”

S Filipék értettek a szóból, amerikai lobbisták hatékony segítségével megkezdték soraik konszolidálását, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy jövőbeli nyugatos koalíció elfogadható résztvevői legyenek. A volt amerikai képviselő Steve Russel már arra hívja fel az ACUM-ot, hogy az orosz befolyás visszaszorítása érdekében szorítsa ki a szocialistákat a hatalomból, és lépjen koalícióra a Moldovai Demokrata Párttal.

Azért, hogy a politikai és gazdasági válságon túlléphessen, az új hatalom nagyon helyesen semleges geopolitikai teret alakítana ki az ország körül. A hatalomra jutásuk körülményei  minden alapot meg is adnak arra, hogy az országot kivonják a Nyugat és Oroszország közötti szembenállás zónájából. Ez a modell alternatívája lehet az eddig működőnek, amely a helyi elitek kritikátlan nyugati támogatásával Moldovában csak a belső konfliktusok elmélyüléséhez, és az oligarchikus maffiarendszer virágzásához vezetett.

„Ez a modellváltás azonban láthatóan nem érdeke az Egyesült Államoknak, amely inkább visszatérne az országot romba döntő forgatókönyvhöz, csak hogy megakadályozza Chisinaut az önálló külpolitika kialakításában”

Ez ugyanis kellemetlen lehet Amerika számára, ha például szolgálhat Ukrajna és a posztszovjet térség más államai számára.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.