„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Orietta Moscatelli
– Európában valami véget ért 2022. február 24-én. Mire gondolt, amikor meghallotta, hogy megindult az orosz invázió?
– Én, mint alapvetően geopolitikával foglalkozó elemző azt gondoltam, hogy nagy háború nem lesz, hiszen az egyszerűen nem logikus. Oroszországnak nem érdeke egy kiterjedt háború. Arra, hogy a Donbasszba bevonulnak az orosz csapatok, már korábban is vártam. Erre lényegében az Egyesült Államok is engedélyt adott. Ami azonban 2022. február 24-én történt, az sokkoló volt. Nem volt érthető, mi is ezzel a cél.
– S ma már világosak az orosz célok?
– Stratégiai értelemben igen, az azonban most sem egyértelmű, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. Mi lesz a végső cél. Folyamatosan változik a háború dinamikája, és ma is különböző forgatókönyvek lehetségesek. Ma már egyértelmű, hogy elhúzódó, felőrlő háborúval állunk szemben, de azt nem látjuk, hogy az elfoglalt területeket tekintve hol fog megállni. Kizárni a háború eszkalálódását sem lehet.
– Említette, hogy Washington egy kisebb háborúra lényegében rábólintott. Áprilisra azonban minden megváltozott, hiszen az angolszászok megakadályozták a tűzszünet megkötését. Mi történt ebben a majd’ másfél hónapban?
– Az amerikaiak látták, hogy az orosz hadsereg nem olyan erős, mint gondolták. A háború első hetei ugyanis tényleg nem erősítették az orosz hadsereg hírnevét. Az látszott, hogy Oroszország nem kész egy igazi háborúra. A háború első hónapjaiban az orosz hadsereg stratégiai vereséget szenvedett.
– Amerika megérezte, hogy meg lehet fogni Oroszországot?
– Pontosan. Felbátorodtak, és úgy gondolták, hogy Oroszországon keresztül meg lehet gyengíteni Kínát is. Az igazi geopolitikai ellenfél, versenytárs az Egyesült Államok szemében Kína. Oroszország fontos játékos ebből a szempontból, hiszen egy esetleges későbbi amerikai-kínai konfliktusban Pekingnek Moszkva nélkül nincs esélye. Így Oroszország meggyengítésével is Kínát akarták gyengíteni.
– Látjuk, hogy mit akart Oroszország és az Egyesült Államok, de mit akart Európa?
– A háború kirobbanásakor nem nagyon lehetett abban bízni, hogy Európa ilyen egységesen lép fel. Ez az egység azonban csak akkor ilyen látványos, ha a NATO felől nézzük a nyugati blokkot. Az Európai Unión belül már mélyek a törésvonalak. Hogy ne menjünk messze, látjuk például Magyarország különállását. De ott van Szlovákia, Ausztria, Franciaország és Németország pedig vacillál, és hol így, hol úgy lép. Az európai közösséget stratégiai és gazdasági értelemben olyannyira sokkolta ez a háború, hogy a megosztottság valahol érthető is. Az európai integráció mély válságot él át. Hogy csak a nagyokat említsem, mást akar például Franciaország és Németország, és akkor a többi törésvonalról nem beszéltünk. Az egység megtört, a nacionalizmusok idejét éljük. Vegyük csak magát a háborút. Valahol ez is két nacionalizmus egymásnak feszülése, és csak megnehezíti a dolgot a két nép közös gyökere. De ott van az Oroszország és a NATO közötti szembenállás. S akkor még ott vannak a háború globális, az Egyesült Államokat és Kínát érintő aspektusai.
– Ez egyben azt is jelenti, hogy közel vagyunk a harmadik világháborúhoz?
– Egyetértek Ferenc pápával, aki szerint a harmadik világháború már folyik, és ennek Ukrajna csak az egyik frontja.
– Térjünk vissza az Európai Unióhoz, amely őrült módon mindjárt felveszi a tagjai közé Ukrajnát. Milyen következményei lehetnek egy ilyen lépésnek. Nem gondolja, hogy ez az Európai Unió végét jelentheti?
– Az Európai Unió már két évtizede, a volt szocialista blokk országainak biztonsági érdekeket szem előtt tartó felvételével elkezdett gyengülni. Ezeket az országokat sem tudta rendesen integrálni. Éppen ezért Ukrajna nem lesz teljes értékű tag, csak valamiféle társulást tudok elképzelni. Most ez nagyon cinikusan hangzik, de nem tudjuk, mi lesz Ukrajnával néhány év múlva.
– Például azt sem, hogy mekkora lesz az ország? Mit gondol, tíz év múlva hol húzódnak Ukrajna határai? Létezik-e majd egyáltalán Ukrajna?
– Úgy gondolom, hogy igen. De hogy milyen határok között, azt nem tudom. Nem érdemes most jósolni, hiszen több nyitott szcenárió is van. Minél hosszabb ideig tart ez a háború, annál nehezebb jósolni. Ukrajna demográfiai helyzetét látva azonban azt már kijelenthetjük, hogy ez messze nem az az ország, ami volt.
– Ilyen értelemben Ukrajna már veszített…
– A háború klasszikus értelmében véve igen. De globális átalakulás folyik, így más keretekben kell gondolkodni. Ilyen értelemben egyáltalán nem egyértelmű az orosz győzelem. Zelenszkij például még mindig hatalmon van… Egyébként pedig a győzelem kérdését a Kreml sokkal rugalmasabban kezelheti, mint Kijev. Ukrajna számára ugyanis ez nagyon is mérhető területi kérdés. Moszkva több helyzetet is eladhat győzelemként.
– S hogy viszonyul Olaszország a háborúhoz?
– Kezdjük azzal, hogy Olaszországnak mindig bonyolult volt a viszonya a NATO-hoz. Itália az atlanti blokk része, ez nem kérdés, a NATO ellenes hangulat azonban történelmi. Az olaszok elítélik például az orosz agressziót, azonban a társadalom mintegy fele érezhető szimpátiával viszonyul Putyinhoz. Egy korábbi felmérés alapján közben csak 23 százalék támogatja Zelenszkijt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyre nehezebb gazdasági helyzetben érthetően gyakran merül fel, miért is kell akkor költeni a háborúra. A társadalom erősen polarizált, és ez a megosztottság tükröződik a közbeszédben is. A sajtó ugyanakkor alapvetően oroszellenes. Erősen átpolitizált, és hiányzik belőle a stratégiai gondolkodás.
– Jól ismeri Oroszországot. Hogy látja, mennyire gondolkodnak reálisan a helyzetről az oroszok?
– Az oroszok is különbözőek. A háborút a többség nem szereti, és befejezné, ugyanakkor azt sem tudják elképzelni, hogy Oroszország veszítsen. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért nincs újabb mozgósítás. Ehhez érteni kell az orosz identitást, amely hatalmas, győztes országban gondolkodik. De ha a fiatalokat nézzük, ott már sokkal egyértelműbb az ellenállás a háborúval szemben.
– Térjünk rá az Ön által jegyzett könyvre, amely nem csupán a háborúról, hanem a Putyin fémjelezte politikai rendszerről is szól? Mit ért putyinizmus alatt? Milyen az orosz berendezkedés?
– Ez egy hatalmas váza, amelybe sok minden belefér. Olyan hatalmi struktúra, amelynek az arca Putyin. Szó sincs azonban arról, mint azt sokan képzelik, hogy az elnök ül a Kremlben, és élet-halál uraként mindenről ő dönt. Ez nem így van. Ez egy bonyolult rendszer, amelynek a tetején ő ül, azonban folyamatosan egyensúlyoznia kell a különböző erőcsoportok között. Minden döntésnél figyelembe kell vennie, hogy az a bizonyos erőegyensúly fennmaradjon a Kreml „bástyái” között. Ez a szempont megmagyaráz bizonyos, számunkra néha nem logikus lépéseket is. De a putyinizmus egyfajta ideológia is, amely kitölti a Szovjetunió felbomlása után ilyen értelemben keletkezett vákuumot. Eszmék, értékek együttese. Konzervativizmus, szovjet örökség, orosz nagyság, birodalmiság. Az, hogy Oroszország örök, volt, van és lesz. Olyan ez, mint egy matrjoska. Mindenki tud belőle magának választani. Ez a rendszer az elmúlt 24 évben olyannyira meg szilárdult, hogy Putyin nélkül is képes fennmaradni.
– Prigozsin lázadása azonban megmutatta a rendszer törékenységét is…
– Igen, megmutatta a rendszer gyengeségét olyan értelemben, hogy az nem igazán ütésálló. Néha lefagy. Ez a rendszer jól működik békeidőben, nyugodt körülmények között, azonban éles helyzetekben meg-megbicsaklik. Képes ugyanakkor a korrekcióra. Jól egyensúlyoz az állami és a magánérdekek között. A magánérdeknek van létjogosultsága, azonban ha az állam hív, akkor menni kell.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Nehéz szépnek és elemzőnek lenni egyszerre.. Az “~izmus” hallatán mindig apró. viszkető kiütések vannak rajtam. Ugyebár amikor elkezdtem az iskolát még volt Marxizmus-Leninizmus-Sztálinizmus. Amikor felfordult a Nagy Generalissimus és mi felállva úgy tettünk, mintha gyászolnánk, de a délutáni foci járt a fejünkben. (Később megtudtunk, hogy Sztálin elvtárs rossz elvtárs volt, majd jött egy kis lövöldözés itt Budapesten.)
Mit akar Amerika? Nos Kína mindenképp nagy falat lenne neki. Sokan szeretik figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kínai atom arzenál önmagában is elegendő az Egyesült Államok sivataggá változtatására. Atombombákban nem lehet gondolkodni, mert tömeges alkalmazásuk másodlagos, még nem ismert, de kalkulált hatásai, pl. a földi légkör oxigéntartalmának csökkenése, stb. eleve kérdésessé teszi, hogy a mai formájában marad-e élet a bolygón.
Nézzük Ukrajnát és a tömeghisztériát. A nép, az istenadta nép nálunk, de máshol sem nem rajong az ukránokért, az oroszoknak valahogy kicsit nagyobb a reputációjuk. Azért meg végképp nem rajonganak amit az Európai Unió vezetői tesznek. Ha a közvéleményt kutatjuk akkor az európai vezetők -néhány kivételtől eltekintve- egytől egyig népszerűtlenebbek, mint a mumusnak kikiáltott Putyin.
Jelenleg tényleg az a kérdés, hogy a helyzet itt Európában eszkalálódik-e akár az atomháború küszöbéig, vagy azon túl.
Sajnos itt meg kell állnom. Anno voltam Delphoi-, vagy Delfiben. A híres jósdából már kevés látható, Püthia nem található semerre. Tehát nincsen kitől tanácsot kérjek a jövőt illetően.
A jelenlegi helyzetet legfeljebb okafogyottá lehet tenni azzal, hogy Putyin egész Ukrajnát megszállni méltóztatja. Más, jobb megoldás most nem látszik. Akármilyen kicsike rész is megmarad Ukrajnából annak teljessé tételéért fognak nagy hanggal kiállni.
HandaBandy says:
Azért a Prigó szájhősködését és az egy-két órás masírozását egy autópályán nem kéne ennyire
piedesztálra emelni. Már csak azért sem mert a háttérbeszélgetésekről semmit sem tudunk és
gyanítom soha nem is fogunk hallani. Mi már tuti-hót-sicher, hogy nem. Volt ami volt, egy kissé
véresre sikerült bohócfelvonulás de nem lefagyás. Egy a nagypolitikában meglehetősen korlátolt
értelmű martalóc vezér hepciáskodása. Katonásan mondva “lett szólva neki egyszer”, aztán amikor
ez is kevésnek bizonyult… BUMM
csakafidesz says:
“Prigozsin lázadása azonban megmutatta a rendszer törékenységét is…”
Hát nem mutatott meg semmit. Anno volt egy kis kopasz olasz újságíró, és görbe lábával Róma felé masírozott (marcia su Roma). Valóságban persze Mussolini nem masírozott, hanem Pullmann kocsival érkezett a Termini pályaudvarra. Természetes. hogy egy olasz újságírónak minden masírozásból az 1922. évi esemény jut eszébe.
Anno Mussolini tényleg csinált egy operett-államot Olaszországból, és még a feketeingesek is tudták, hogy az egész egy vicc. (“It’s all a joke”.. ahogy egy angol mondja.) Viszont Olaszország ezekben az években változott iparilag fejlett országgá. A diktatura -akár tetszik, akár nem- némileg előnyös az állami fejlesztések (vasút, autópálya, stb.) szempontjából.
Pirozsin valahol olvashatott erről egy regényt, vagy elbeszélést, de 1922-ben más volt a helyzet, mint száz évvel később..
HandaBandy says:
“Olaszország ezekben az években változott iparilag fejlett országgá. ”
Egészen véletlenül Giovanni Agnelli és járkált akkoriban a csíra Duce
környékén.
csakafidesz says:
Az idősebbik Giovanni Agnelli alapította a Fiat gyárat 1899-ben, és nemcsak idősebb volt Mussolininél, hanem -mondjuk így- ő volt a tekintélyesebb. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy az olasz kormány is jobban függött a nagytőke prominenseitől, mint fordítva. Tehát Mussolinit inkább ők befolyásolták, és nem fordítva. Unokája aki a félreértések elkerülése miatt a Giovanni nevet Gianni-ra változtatta az alapító 1945 évi halála után került a cég élére és pont az ellenkező irányban orientálódott.
Ha már ezt a témát, a kormányt és a nagytőkéseket elemezzük, nos ne feledjük, hogy Horthy Miklós a zsidó iparbárókkal, Weiss Manfréd, Chorin Ferenc, Goldberger Leó stb. barátkozott. Egyszerűen tény volt, hogy a magyar nagytőkések zsidók és antiszemitizmus ide, vagy oda, ők adták a pénzt, nekik volt szavuk a gazdaságban. Ezt még a némiképp antiszemita beállítottságú magyar kormánynak is el kellett fogadnia.
Tényleg fordítva ül az a lovon aki a tőkés országokban hadakozik a pénzmágnások uralma ellen. A szocialista országokban is gondosan megtörölgették a széket, ha idelátogatott néhány nagytőkés Nyugatról. Armand Hammer amerikai multimilliárdos (származása szerint ukrán zsidó) emelte ki a sz@rból az új Szovjetuniót és folytatott tárgyalásokat Leninnel zárt ajtók mögött. Minden különösebb összeesküvés elmélet nélkül is egyértelmű, hogy a nagytőkés társaságok alakították és alakítják ma is a világot. A BlackRock sokkal nagyobb hatalmú, mint a világ bármelyik kormánya, és ha valaki nem tudná már 30 éve jelen van itt Magyarországon. Bécsen túl csak Budapesten van különálló székháza.
BlackRock Hungary honlapja: https://www.blackrock.com/hu/bankok-es-kozvetitok/a-blackrockrol/a-blackrockrol-magyarorszagon