„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„az amerikai demokrácia mindkét lábára sántít, és az Egyesült Államok elvesztette a jogát arra, hogy másokat kioktasson”
Fotó:EUROPRESS/Saul LOEB/AFP
„Mindazok számára, akik az elmúlt három évtizedben figyelemmel kísérték a posztszovjet térség felfordulásait, a Capitolumot ostromlók látványa sokkolóan ismerős lehetett” – állapítja meg a The New York Times. A liberális lap érezhetően oda futtatja ki a gondolatmenetét, hogy Donald Trump négy éves elnöksége ide züllesztette Amerikát. Pedig Trump nem az okozója, hanem a tünete a válságnak. Mint ahogy az is, hogy míg a lap a BLN-mozgalommal szolidarizálva néhány hónapja letérdepeltette a fél világot, most a halottakért egyetlen könnycseppet sem morzsol el.
„Pedig a Capitoliumba erőszakkal berontó, és ott szelfizők furcsa társaság és a szobrokat döntő és boltokat kifosztó „büszke” feketék randalírozása ugyanannak az éremnek a két oldala”
A svájci Le Temps Nicole Bacharan politológust szólaltatja meg, aki szerint Trump „ideológiája” a mindent semmibe vevő populizmus, és az amerikai demokrácia ugyan állva maradt, ám nagyon meggyengült. A polgárháborút egyelőre elkerülte, ám az intézmények ijesztően szétcsúsztak, hiányzik az ellenfél tisztelete, és a demokrácia lényegében saját haldoklását nézheti végig. Nem véletlen – állapítja meg Bacharan –, hogy
„Amerika elvesztette a tekintélyét, az általa hangoztatott értékeket maga is lábbal tapossa, és a sokat bírált autoriter rendszerek most elégedetten hátra dőlve mosolyognak rajta”
A kínai vezetés ironikusan békefenntartókat ajánl fel, a sajtó pedig a demokráciáért Hongkongban tüntetők és a parlamentet elfoglalók képét teszi a Capitolium ostromlói mellé. Az iráni elnök a nyugati demokrácia gyengeségéről, törékeny voltáról értekezik, az orosz felsőház vezető külpolitikusa pedig a demokrácia ünnepének végéről beszél. „Így van ez – fogalmaz a politológus –, amikor egy autoriter személyiség beszabadul a demokratikus intézményekbe. Szétveri, legyengíti ezt az intézmény rendszert.”
„Az orosz politikusok az Egyesült Államok belügyének tekintik a történteket, láthatóan igyekeznek nem saját stílusában kioktatni Amerikát, ám azért nem állhatják meg, hogy ne tartsanak tükröt a <demokrácia legfőbb letéteményesének és exportőrének>”
„Ez az Egyesült Államok belügye. Mindemellett ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok elektori rendszere archaikus, nem felel meg a modern demokratikus normáknak, lehetőséget nyújtva különböző szabálytalanságokra, az amerikai sajtó pedig a politikai küzdelem eszközévé vált. Nagyrészt ez idézte elő a társadalom megosztottságát az Egyesült Államokban, aminek most tanúi lehetünk” – jelentette ki Marija Zaharova, az orosz külügyi tárca szóvivője. A már említett Konsztantyin Koszacsov szerint
„az amerikai demokrácia mindkét lábára sántít, és az Egyesült Államok elvesztette a jogát arra, hogy másokat kioktasson”
A történtek okaként megemlíti Trump önteltségét, excentrikusságát és kalandorságát, a két párt egymásnak egymásnak feszülését, a társadalom kettészakítottságát. A duma elnöke Vjacseszlav Vologyin arra hívta fel a figyelmet, hogy a demokrácia amerikai standardjait emlegetőknek ezek után már felül kell vizsgálniuk a nézeteiket.
Több orosz lap is emlékeztet arra, hogy Trump híveinek lázadása már két hónapja érett, hiszen a republikánus szavazók mintegy 75 százaléka egyetértett azzal, hogy elcsalták a választásokat. Ugyanakkor YouGov Direct friss felmérése alapján az amerikaiak 71 százaléka elítéli a kongresszus elfoglalását. A demokratáknál ez az arány 96 százalék. republikánusok e kérdésben megosztottak, 45 százalék helyesli a történteket, míg 43 százalék ellenzi. A konzervatív párt híveinek 68 százaléka szerint az „ostrom” nem jelent veszélyt a demokráciára, míg a demokraták táborának 93 százaléka szerint igen. E számok is jól mutatják az amerikai társadalom mély megosztottságát.
„Amerika tabudöntő, különös elnökének agóniájaként írja le a történteket a Kommerszant elemzője”
Szergej Sztrokany megállapítja, hogy Trump politikai öngyilkosságot követett el azzal, hogy megkérdőjelezte a választások eredményét. Hiszen egy dolog harcolni az „álmos Joe-val”, és teljesen más az amerikai berendezkedéssel. Ebben a csatában Trumpnak esélye sincs, függetlenül attól, hogy ezt a tettét hazaárulásnak minősítik-e. Trump úgy távozik, ahogy jött. Hangosan. Mint az elemző fogalmaz, Trump képtelen volt uralkodni az érzelmein, és távozóban úgy rácsapta Amerikára az ajtót, hogy hullott a vakolat, és a Kongresszusban leestek a falról az amerikai történelem nagyjait ábrázoló portrék.
„Trump szenzációként érkezett, és rémálomként távozik”
– értékel a Rosbalt szemleírója, Jevgenyij Sztrokany is. A kérdés – folytatja –, hogy miként reagál erre a rémálomra a republikánus tábor többsége. Amennyiben a demokraták hatalomra kerülését nem tudja elfogadni, akkor a Capitolium „ostroma” csak előjáték volt egy az előzőnél még viharosabb és kiszámíthatatlanabb évhez.
A nyugati világ álszent voltára hívja fel a figyelmet Szergej Markov. A Kremlhez közel álló politológus emlékeztet arra, hogy
„azok a politikusok, elemzők, újságírók, akik nemrégiben még lelkesen bólogattak az ukrán vagy belarusz kormányzati épületek ostromakor, helyeselték a BLM aktivistáinak és az Antifának a Trumppal szembeni utcai randalírozását, most kategorikusan elítélik a Kongresszus épületének elfoglalását”
Az orosz elemző szerint a Capitolium „ostroma” előfutára azoknak a csatáknak, amelyek a világot hatalmuk alá gyűrni akaró hazug álszentek és a belőlük nem kérők között dúlnak majd. Markov egyértelműsíti mindenkiben azt is, hogy Trump félreállítása, a demokraták teljes hatalomátvétele gyorsan érezteti a hatását a világban, így Oroszországban is. Megnövekszik a cenzúra a világhálón, erősödik a Putyin távozását célzó nyomás, kiéleződik a helyzet a Donbasszba, Belaruszban, a Dnyeszteren túli területen.
„Nagyobb sebességre kapcsol Oroszország bekerítése”
Az egész világot fenyegeti egy esetleges politikai földrengés Amerikában. Éppen ezért óv a kárörömtől Timofej Bordacsev, a Valdaj Klub programigazgatója. Mint rámutat, ha a az Egyesült Államok új vezetői ne adj’ Isten egy villámháborúval szeretnék megoldani a mélyülő amerikai válságot, az könnyen eszkalálódhat, és beszippanthatja Európa amerikai szatellit országait, Kínát és Oroszországot is. Ha az amerikai állam netán összeomolna, és szélsőséges erők kerülnének hatalomra, az pedig megelőző lépésekre késztetné Pekinget és Moszkvát.
„S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen hatással lenne a világgazdaságra az amerikai válság mélyülése.”
Nem véletlen az elemző szerint, hogy a világ udvarias iróniával reagált a történtekre. Ez össze sem hasonlítható a 2001. szeptember 11. utáni együttérző aggodalommal. Akkor a világ még hitt abban, hogy az Egyesült Államok felelősségteljes vezetője lesz a második világháború után kialakult globális rendnek. Azóta azonban már eltelt 20 év, és mára egyértelműsödött, hogy Amerika erre teljes mértékben képtelen.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
