Kezdőlap » x-demokrata » Amerika az amerikaiaké. És Venezuela?
Ki látja a jövőt Venezuelában? #moszkvater

Amerika az amerikaiaké. És Venezuela?

A venezuelai krízis eszkalálódása és a Nyugat erőszakos megoldást sem kizáró válságkezelése újabb fejezet a Kína-Egyesült Államok, valamint az Oroszország-Amerika/EU közötti geopolitikai összecsapásban

Torba Tamás írása a #moszkvater.com számára

Ki látja a jövőt Venezuelában? #moszkvater
Ki látja a jövőt Venezuelában?
Fotó:EUROPRESS/DIANA SANCHEZ/AFP

A fejlett Nyugat, valamint a Dél-Amerikában működő, 17 országból álló úgynevezett Lima Csoport elsöprő többsége 2019 januárjának utolsó napjaiban ultimátumot intézett Nicholás Maduro venezuelai elnökhöz, melyben felszólították, hogy adja át a hatalmat az ellenzéknek. Elutasítás esetén kilátásba helyezték, hogy Maduro helyett legitim elnöknek ismerik el Juan Guaidó ellenzéki vezért, ami azóta meg is történt. Guaidó azonnal közölte, hogy majdani kormánya első lépése lesz az állami olajszektor privatizálása, valamint a nemzetközi, magánkézben lévő(!) olajvállalatok számára kedvező koncessziók és szerződések biztosítása.

Úgy az ultimátum – melyet bármikor követhet egy, a jelenlegi elnök hatalmának megdöntésére irányuló katonai intervenció, vagy a belső ellenzék finanszírozásának drasztikus megnövelése, – mint az ultimátumot benyújtók által támogatott Guaidó idézett kijelentése komoly fejfájást okozhat állami szinten Oroszországnak, és személy szerint Igor Szecsinnek a Rosznyeft olajtársaság vezérének, aki az elmúlt évtizedben mindent megtett azért, hogy a venezuelai-orosz gazdasági kapcsolatok  szédületes fejlődésen menjenek keresztül.

„Az orosz állam – Kína után – Venezuela második legnagyobb hitelezője és befektetője. 2009 júliusában, még Hugo Chávez elnöksége idején Szecsin bábáskodása mellett kezdődött az orosz hitel, tőke, no és a fegyverek áramlása az országba. Azóta Venezuela  2 milliárd dollárért vásárolt orosz fegyvereket, 16 milliárd dollárt meghaladó hitelt kapott, amiből a mai napig 6 milliárddal tartozik, valamint orosz forrásból 5 milliárd dollár olajiparba,  és 1 milliárd dollár aranybányászatba történő befektetéséről állapodtak meg a felek”

Közös tulajdonú bank alapítására is sor került. Az Evrofinance Mosnarbank – tulajdonosai a venezuelai állam 49,99 százalékban, orosz bankok pedig 50,01 százalékban – 2018-ra a 82. legnagyobb orosz bankká nőtte ki magát, nettó eszközállománya elérte az egymilliárd dollárt. Fellendült a Venezuelába irányuló orosz búzaexport, mely 2017-ben meghaladta a 223 ezer tonnát, 2018-ban pedig tovább emelkedve, 226 ezer tonnát tett ki.

Az együttműködés azonban korántsem tekinthető problémamentesnek. Az olajüzletbe a Rosznyefty mellett a Gazprombank finanszírozásával további öt orosz olajtársaság szállt be. Számítottak harmadik országbeli olajcégek belépésére is, miután az orosz társaságok nem rendelkeztek a venéz nehézolaj kitermeléséhez szükséges technológiával, ami lehetővé tette volna, hogy saját maguk termeljék ki a megszerzett olajmezőket. Ennek elmaradása után a cégek, köztük a Gazprom – részüket a Rosznyeftynek felajánlva – inkább a kiszállást szorgalmazták. A Rosznyeftynek közben a venezuelai olajtársaság, a PDVSA folyamatosan tartozik, most éppen 3 milliárd dollárral. Az orosz állam felé fennálló aktuális venéz adósság további 3 milliárd dollár.  A tartozás biztosítékaként a Rosznyefty tulajdonába offshore gázmezők is kerültek. A vállalat koncesszióval bír az olajban rendkívül gazdag Orinoco-övezetben, ahonnan az elmúlt évben napi 161 ezer hordó olajat termelt ki.

A legérdekesebb azonban a PDVSA ékköve, a CITGO nevű, az Egyesült Államokban működő olajfinomító, és a – szintén ottani  – több ezer benzinkútból álló hálózat, melynek a PDVSA mellett a Rosznyefty 49,9 százalékban tulajdonosa. A CITGO zálogként került az orosz cég könyveibe, a mindenkori tartozások – lásd fent – biztosítékaképpen.

Fentiek bizonyítják, hogy Maduro esetleges bukása után igencsak hosszas folyamat lehet az új, (ön)jelölt elnök idézett ígéretének a teljesítése. Már akkor, ha Juan Guaidó figyelembe veszi a nemzetközi befektetéseket védő jogi szabályozásokat és egyezményeket. Ha ez nem történik meg, akkor Igor Szecsin vélhetőleg igen kellemetlen perceket tölt majd Putyin elnöknél.

„Ámde nem fogja magát egyedül érezni. Van ugyanis egy másik szereplő, aki mellett a venezuelai orosz hitelek és befektetések eltörpülnek.  Ez pedig Kína, amely a dél-amerikai országot momentán csekély 23 miliárd dollárral finanszírozza”

Józan ésszel nem feltételezhető, hogy úgy Oroszország, mint Kína kész befektetéseit és a venezuelai államadósságot egyszerűen leírni, ha erre szépen – vagy nem olyan szépen – kérik. Az olyan, Francis Drake kalózkapitány akcióit másoló lépések, mint az 1,2 miliárd dollárnyi venezuelai aranykészlet Bank of England általi lefoglalása jelzik, mire számíthatnak Chavez és Maduro barátai. Ugyanilyen kalózkodás a CITGO Egyesült Államok általi „lefoglalása” is.

 A venezuelai krízis eszkalálódása és a Nyugat erőszakos megoldást sem kizáró válságkezelése újabb fejezet a Kína-Egyesült Államok, valamint az Oroszország-Amerika/EU közötti geopolitikai összecsapásban. A nyitólépést Maduro ellenfelei megtették. Vélhetőleg úgy az orosz, mint a kínai válasz visszafogott lesz, hiszen egyik ország sincs abban a helyzetben, hogy a durvaságra hasonló módon reagáljon. Hiszen ők is tudják, Amerika az amerikaiaké. Mármint az észak-amerikaiaké.