Habár már mindkét oldal úgy véli, napokon belül kitörhet a döntő donbasszi összecsapás, egyelőre nem látszanak annak közvetlen előjelei. Viszont miután Mariupol eleste a küszöbön áll, az Azov utolsó kétségbeesett lépésként immár a Szíriából ismert vegyi fegyver kártyáját húzta elő. A probléma csupán az, hogy ez még Washington számára sem volt hihető. Mindemellett pedig az Egyesült Államok a fegyverszállítások esetében saját, indirekt beavatkozásról szóló stratégiáját kívánja felülírni.

Bár továbbra sem történtek nagyobb területi változással, vagy összecsapásokkal zajló harcok Ukrajnában, immár mindkét oldal a döntőnek számító donbasszi csata rövid időn belüli kezdetével számol. Az ukrán védelmi minisztérium, és a Pentagon közleményei egybehangzóan azt állítják, hogy Oroszország gyakorlatilag befejezte támadó erőinek átcsoportosítását a keleti régiókba. Szintén a Pentagon jelentése szerint jelenleg négy nagyobb orosz csoportosulás figyelhető meg Ukrajna területén: közvetlenül Herszon környezetében, Izjumban, Donyeckben és a Herszoni terület déli régióiban.

„Bár az orosz erők pontos létszáma nem ismert, egyes becslések szerint ukrán oldalról, a Dnyepertől keletre Kijevnek mintegy 100 ezer katonája tartózkodik”

Egyes helyi jelentések szerint főképp a kijevi kormányzat szempontjából megbízhatóbbnak tekintett nyugat-ukrajnai régiókból érkeztek reguláris és területvédelmi erők a keleti területekre. Így például míg Kijevben és Zaporozsjéban sor került a lakosság közt fegyverek szétosztására, addig ez Harkovban csak kis léptékben történt meg.

Utolsó jelentésünk óta a délnyugati hadszíntér viszonylag békésnek mondható, nem érkeztek jelentések nagyobb összecsapásokról sem Herszon, sem Nyikolajev térségéből. Hasonló a helyzet a tágabb Donbassz részét képező zaporozsjei, illetve harkovi frontvonal esetében is. Ahogy a háború kitörése előtti utolsó napokban, a megnövekedő tüzérségi csapások mellett a fókusz ismét a Donbasszra helyeződik.

„Az elmúlt két nap eseményei gyakorlatilag Izjum, Mariupol és alapvetően a Donbassz térségére szűkíthetőek le”

Izjum irányából továbbra is zajlik az ukrán mélységi védelem szisztematikus felszámolása, illetve „puhítása”. Többek között a Kramatorszk melletti Csaszov Jar térségében sor került a Kinzsal hiperszonikus rakéta harmadik éles bevetésére az ukrán erők egyik parancsnoki központja ellen, miközben azok egyre inkább Szlavjanszkba és Kramatorszkba vonulnak vissza. Donyeck térségében viszont, miután Izjumhoz vagy Szlavjanszkhoz képest is masszívabb állásokat építettek ki az ukrán erők, így az esetleges előrenyomulás leginkább csak a nagyszabású műveletek kezdetével lesz lehetséges.

„Mariupol esetében a város védőit a kijevi kormányzat egyértelműen magukra hagyta”

Ahogy az ukrán tengerészgyalogság 36. különleges rendeltetésű dandárja kétségbeesett Facebook posztjában is írja, semmilyen segítséget vagy utánpótlást nem kapnak a központi kormányzattól. Nemcsak az ellátmány, de a személyzet is fogytán van a városban, és az alapvetően nem harcoló alakulatokat is úgymond rekvirálni kellett a harcokhoz. Utóbbiak immár az Azovsztal alagútrendszereiben zajlanak, mindkét oldalról lassúnak mondható mozgások mellett.

„Bár a bekerített védők utolsó erőfeszítésük részeként megpróbálkoztak a kitöréssel, az a várható módon kudarcba fulladt”

Az ukrán vonalakhoz való eljutás helyett tömegesen adják meg magukat főképp a reguláris alakulatok egységei. Orosz híradások szerint csak kedden ezernél is több ukrán katona tette le a fegyvert, közülük 390-en sebesültek. Az ukrán oldal ezt a hírt automatikusan cáfolta. Egyes becslések szerint a Mariupolt védők közül 10 nap leforgása alatt közel 1800-2000-en adták meg magukat, ami ha figyelembe vesszük, hogy legfeljebb 4 ezer fő tartózkodhat még a városban egy viszonylag jelentős arány. A még harcoló alakulatok tekintetében egyértelmű az Azov szélsőjobboldali szervezet túlsúlya, ők mindenképp az utolsó emberig fognak harcolni. Bár egyes orosz információk szerint külföldiek is vannak a megmaradt védők közt, erre egyelőre nincsen érdemi bizonyíték.

Ukrán hadifoglyok Mariupol térségében

„Viszont az Azov által keltett vegyi fegyverekkel kapcsolatos híreket már az amerikai kormányzat sem hitte el”

Vélhetően bízva a Nyugat vegyi fegyverekkel kapcsolatos nyilatkozataiban, és abban, hogy talán valamilyen felmentést kaphat, az Azov a hétfői napon egy Mariupolban elkövetett „vegyi fegyver támadásról” adott hírt Facebook oldalán, amelyre aztán Zelenszkij elnök is ráerősített. Az állítás szerint az irritáló és „légzési nehézségeket okozó” anyagot egy drónról szórták ki a szakadár erők az Azovsztal területén. Az eset nem járt halálos áldozattal, és még az Azov szerint sem szenvedtek semmilyen tartós károsodást harcosaik.

Ám a lényegében alátámasztás nélküli Azov közleményt még az amerikai kormányzat is kétségbe vonta. Így mind Antony Blinken külügyminiszter, mind pedig a Pentagon közleménye alapján, nem megerősíthető, hogy Mariupolban vegyi fegyver került volna elő.

„Ráadásul miért éppen az ostrom végén vetettek volna be a szakadárok vegyi fegyvert?”

Miután ahogy azt a tömeges megadások is mutatják, a legkevésbé sem szükséges bármilyen gyors hatású fegyverzet bevetése, mivel tényleg csak napok kérdése Mariupol eleste. Az Azovsztal pincerendszerének megtisztításához pedig csecsen erők által is előszeretettel használt, RPO-A Smel termobárikus rakétavető bőven elegendő. Viszont a szcenárió ismételten csak szinte teljesen azonos koppintása a Szíriában tapasztaltaknak, ahol hasonlóan épp a jelentős győzelem előtt álló kormányerők vetettek be hirtelen saját érdekükkel ellentétesen vegyi fegyverzetet. Logikus ugye?

Noha az tény, hogy a donyecki haderő szóvivője, Eduard Baszurin a röviden vegyvédelmi – de alapvetően vegyi, biológiai és nukleáris – csapatoknak hívott egységek esetleges bevetését említette az Azovsztal esetében, ez épp a saját erők védelmében szükséges. Ne felejtsük, Európa legnagyobb acélműjéről van szó, ahol a tiszta foszfortól a kohósalakon át egészen a klórig számos veszélyes anyag megtalálható, így érthető, hogy az azt ostromló erők óvatosak e téren.

„Az ukrajnai harcok egyfajta kinyújtott kezeként viszont megkezdődtek az oroszországi infrastruktúra elleni támadások”

Az ukrán diverzáns akciók egyik első áldozata a Belgorodi területen az ukrán határtól 7 kilométerre fekvő nyezsegoli vasúti híd volt. Bár egyes nyugati jelentések szerint a híd kiemelt jelentőségűnek számított a donbasszi és harkovi csapatok utánpótlásában, az objektum inkább a helyi személyforgalom szempontjából bír fontossággal.

A hidat ért sérülésekből egyértelműen kivehető, hogy a végrehajtóknak nem volt elegendő idejük a megfelelő előkészítésre, így maga a teherviselő szerkezet nem szenvedett komolyabb sérüléseket. Becslések szerint egy-két napos javítást követően gyorsan visszaállhat a normál forgalom a hídon.

Nem véletlen, hogy gyakorlatilag az összes határmenti orosz régióban – vagy azok egyes megyéiben, mint a Krím vagy Krasznodar esetében – már a mostani támadást megelőzően fokozott, sárga szintű terrorveszélyt rendeltek el a hatóságok. A beszivárgó diverzáns alakulatok elleni védekezés felettébb nehézkes, mivel nem lehet egy ilyen hosszúságú határt, mint az ukrán-orosz teljes mértékben lezárni. Mindig lesz olyan kiskapu vagy terület, ahol be lehet osonni a másik területére.

Másrészt, ismerve a titkosszolgálatok munkamódszereit, vélhetően már jóval a háború kitörése előtt az SzBU elhelyezhetett úgynevezett alvó sejteket orosz területeken, amelyeket a kellő pillanatban aktivál. Utóbbit támasztják alá az Oroszország szerte végrehajtott letartóztatások. A stratégiai jelentőségű lehetséges célpontok listába vétele, és fokozott megfigyelése mellett ezen akciók ellen a leghatékonyabb védekezést az esetleges kommunikáció elfogása jelentheti.

„Ám a támadással Kijev a várthoz képest éppen az ellenkező hatást válthatja ki”

Egyik oldalt a belgorodi kormányzó támogatása mellett megkezdődött a lakosság közt a magyar polgárőr rendszerhez hasonló népi druzsinák létrehozása. Ennek részeként az adott területen található fontosabb létesítmények őrzésében/megfigyelésében az állami szervezetek mellett a helyi lakosok is aktívan részt vállalnak.

Illetve, ha tovább folytatódnak az orosz hátország elleni diverzáns akciók, akkor ne csodálkozzon az ukrán fél se, ha a nem katonai jelentőségű infrastruktúrával szemben eddig úgymond óvatos Oroszország változtat hozzáállásán. Sajnos, a háború logikája egyszerűen ezt diktálja, és egy adott akciót egy hasonló jellegű válasz reakció fog követni.

„Ami pedig a konfliktus külföldi vetületét illeti, az Egyesült Államok minden esetleges nyilatkozata ellenére egyértelműen a háború eszkalációjában érdekelt”

Mint ahogy azt a Pentagon is elismerte, az amerikai teherszállítók folyamatos váltásban napi 8-10 szállítmánynyi fegyvert hoznak lengyel repülőterekre, ahonnan a hadianyag közúton távozik Ukrajnába. Viszont Lengyelországból az ukrán oldal könnyen felismerhető katonai konvojok helyett főképp kisebb furgonokat, kisteherautókat és egyéb, a civil forgalomban jobban elrejthető járműveket használ. Így viszont nemcsak nem lehet sokszor elkülöníteni azokat a polgári eszközöktől, de egyben az ellenük esetlegesen mérendő csapás is jelentős veszélyt jelentene például a harcok elől menekülőkre.

„Washington pedig úgy tűnik tovább kívánja a téteket emelni”

Habár a Pentagon szóvivője, John Kirby csupán annyit említett meg, hogy „az Egyesült Államok fontolgatja a jelenleg szállított eszközöknél nagyobb hatótávolságúak szállítását”, az ukrán kormányhoz közeli személyek szerint ez egyértelműen offenzív fegyverzetet jelent. Avagy Olena Tregub miniszteri biztost idézve, ez „közepes és nagy hatótávolságú csapásmérő képességet” jelöl.

A szóba jöhető lehetséges opciókat figyelembe véve szinte biztosan a Magyarország által is megrendelt M142 HIMARS/M270 rakéta-sorozatvetőről lehet szó, illetve annak MGM-140 ATACMS rakétájáról. A nemzetközi MTCR exportkorlátozó rendszer alapján maximálisan 300 kilométeres hatótávval és 500 fontos – 226 kilogrammos – robbanófejjel rendelkező MGM-140 jelentős fenyegetést jelentene főképp a Déli Katonai Körzet repülőtereire.

„Viszont a Melitopolra vagy Roszton-na-Donura kilőtt Tocska-U rakétákat, és az ukrán retorikát figyelembe véve azt sem lehet kizárni, hogy esetleg Kijev egyes orosz városok – mint mondjuk Voronyezs – ellen intézne támadást”

Ráadásul az ukrán Guildhall híroldalnak nyilatkozó a norvég parlamenti képviselő szerint Osloban – vélhetően amerikai nyomásra – immár szóba került az M270 – HIMARS lánctalpas alvázra szerelt változata – rakéta-sorozatvető, illetve a Magyarország által a szintén rendszeresített NASAMS légvédelmi rendszer esetleges átadása ukrán részre.

MGM-140 tesztlövészete 1989-ben

„Az MGM-140 ATACMS esetében már rég nem a háború kezdetén emlegetett védekező fegyverzetről van szó, hanem egy hadműveleti-harcászati rakétarendszerről”

Ám a lehetséges átadással is vannak problémák. Egyik részről, mivel nincsen ukrán személyzet az M142 HIMARS/M270 használatára kiképezve, így a működtetést mindenképp amerikai személyzetnek kellene megoldania. Ez viszont már nyílt beavatkozást jelentene a háború menetébe. Másrészt a kisebb kézi fegyverzettel ellentétben ezen rendszerek indítóit nem lehet a polgári forgalomban elrejteni, szállításukra az orosz oldal mindenképp fel fog figyelni. Miután pedig a hatékony használathoz minimum az ország középső területeire – de inkább a Dnyepertől keletre – kell az indítókat vinni, ott már az orosz légifölény egyértelműen éreztetné hatását.

„Ez a háború már egyértelműen nem az ukrán-orosz konfliktusról szól, hanem gyakorlatilag maga az Egyesült Államok az, amely az ukrajnai proxy haderőn keresztül harcba szállt Oroszországgal”

És immár Washington célja nem a háború szíriai vagy afganisztáni szintű elnyújtása, hanem egyértelműen Oroszország padlóra küldése egy ukrán győzelem mellett. Hiába, nem változtak gyakorlatilag semmit az Oroszországgal kapcsolatos amerikai tervek 1991 óta. Nem véletlenül mondta azt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, hogy az ukrajnai hadművelet egyik stratégiai célja az Amerika által dominált globális világrend megdöntése.

Viszont azzal Washingtonnak számolnia kell, hogyha eddigi politikáját feladva tényleg ballisztikus rakéta rendszereket kíván Ukrajna rendelkezésére bocsátani, azzal beláthatatlan következményeket okoz. Egy ilyen szintű eszkaláció gyakorlatilag egy koreai háborúhoz hasonló szcenáriót hozhat magával, amely ismét csak egy lépésre lenne egy pusztító globális konfliktus kitörésétől.

„Azt pedig ne felejtsük, hogy orosz nukleáris és nemzeti biztonsági stratégiát figyelembe véve egy Oroszország területe elleni támadásra válaszul Moszkva akár a nukleáris válaszcsapást mellett is dönthet”

Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy esetleg az MGM-140 ukrajnai telepítésére válaszul Moszkva taktikai atomot alkalmazna azok megsemmisítésére, de egy ilyen szintű paradigmaváltás legrosszabb esetben akár ide is elvezethet.

A háború lezárása vagy deeszkalációja helyett egyértelműen a feszültség drasztikus növekedése várható a jövőben.