„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A brjanszki eseményeket nem lehet másképp jellemezni, mint egy államilag támogatott terrorakciót, amely gyakorlatilag csak minimálisan különbözik a 2004-es beszláni túszdrámától”
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP
A csütörtöki nap újabb fejezet nyílt az ukrajnai háború eszkalációs folyamatainak történetében. Ugyanis a délelőtt során az ukrán haderőhöz tartozó – ám etnikailag orosz – diverzáns alakulatok hatoltak be a Brjanszki terület nemzetközileg is Oroszország részeként elismert két településére. Az összesen 40-50 – egyes jelentések szerint 80 – fős alakulatok a helyi elektromos és gázhálózat kiszolgáló létesítményeinek kiiktatása után két kisebb települést, Ljubcsanye és Szusani falvakat szállták meg ideiglenesen.
„A több órás megszállás idején a diverzáns csoport több propaganda felvételt is közzétett az elfoglalt helyi épületekről – mint a körzeti rendelő –, illetve a biztonsági erőkkel való tűzharcról”
Délutánra a menekülési útvonal elaknásítása után a diverzáns csoportok elhagyták a falvak területét Csernyigov irányába. Bár időközben olyan információk is napvilágra kerültek, amelyek szerint a megszállással együtt a támadók több helyi lakost is túszul ejtettek, utóbbi végül hivatalos megerősítést nem nyert.
„Sajnos a támadásnak két helyi civil is áldozatául esett, mikor a települések határában a behatoló ukrán csapatok tüzet nyitottak két, gyermekeket szállító járműre”
Az áldozatok a járművek sofőrjei voltak, akik az említett gyermekeket szállították volna az egyik helyi iskolabusz megállójába. Egyúttal az akcióban egy 11 éves helyi fiú is megsérült – a támadás során mellbe lőtték – ám szerencsére túlélte az esetet, sőt még sérülten is segített társait biztonságba helyezni. Továbbá az akcióval egyidőben tüzérségi támadás érte a szomszédos Kurszki, illetve Belgorodi terület határmenti településeit, amely során az elektromos- és gázhálózat több eleme szenvedett sérüléseket, valamint Tyotkinoban egy civil életét vesztette.
A megtámadott orosz falvak elhelyezkedése a Brjanszki és Csernyigovi területek határán
Forrás:Rybar
„Természetesen a támadást hivatalosan Kijev nem vállalta magára”
Helyette az ukrán narratíva szerint az akció csupán „orosz partizán csoportok felkelése volt” a regnáló hatalom ellen. Avagy akárcsak a Krími-híd felrobbantása, úgy az orosz területekre való betörés esetében is igyekszik Kijev az elkövetéssel párhuzamosan magáról hárítani a felelősséget. A probléma csupán az, hogy a támadást végrehajtó „Orosz Önkéntes Hadtest” – Русский Добровольческий Корпус – néven ismert formáció éppenséggel pont a területvédelmi erők részeként működő Ukrán Idegenlégió részeként működik.
Ráadásul hiába nevezi az egységet Kijev orosz alakulatnak, utóbbi szoros összeköttetésben áll az ukrán katonai hírszerzés – GUR – legfelsőbb parancsnokságával és annak vezetőjével Kirilo Budanovval.
„De kik is voltak a támadók és mi valójában az <Orosz Önkéntes Hadtest>?”
Utóbbi esetében gyakorlatilag az Azov zászlóalj orosz etnikumú megfelelőjéről beszélhetünk, egyes esetekben ukrán társához képest is erőteljesebb nemzetszocialista elhajlásokkal. Bár az Orosz Önkéntes Hadtest egynek tűnhet a több, orosz állampolgárokból verbuvált ukrán zászlóaljak közül, ám tagjai szinte kizárólagosan szélsőjobboldali emigránsokból állnak.
A hadtest tagjait emigráns státuszukon túl általában börtönviselt múltjuk, valamint a jelenlegi orosz vezetéssel való szembenállásuk köti össze, mivel a Kreml többnemzetiségű politikájával szemben egy kizárólagos orosz nemzetállamot kívánnak megalkotni. Tagjaik szinte minden esetben még a háború kitörése előtti években Ukrajnába költöztek, csatlakozva az országban 2014 után új erőre kapó szélsőjobboldali mozgalmi hullámhoz.
„Gyakorlatilag az <Orosz Önkéntes Hadtest> képében a második világháborúban a Wehrmacht oldalán harcoló Vlaszov-légió modern megfelelője született újjá, ezúttal ukránbarát formában”
Mellesleg az orosz szélsőjobboldal Ukrajna kapcsán mutatkozó megosztottsága nem újkeletű, mivel egyes csoportok már a 2014-es Majdan, illetve az azt követő keleti polgárháború idején is inkább Kijev oldalán harcoltak. Ezt pedig propaganda szempontból Ukrajna maximálisan kihasználja, bár a neonáci indíttatást kegyesen mellőzve pusztán orosz önkéntesekként hivatkozva rájuk.
Az Orosz Önkéntes Hadtest helyszínen készített videója
Ellenben nemhogy orosz, de még az oroszországi szélsőjobb körében sem számítanak ezek a személyek reprezentatívnak, így e téren mutatkozó célját Kijev aligha éri el. Viszont Ukrajna az orosz alakulatok alkalmazásával úgymond moshatja kezeit a terrorista vádakkal kapcsolatban, a lehetséges kapcsolatokat elvágva maga és az akciók között.
„A brjanszki eseményeket ellenben nem lehet másképp jellemezni, mint egy államilag támogatott terrorakciót, amely gyakorlatilag csak minimálisan különbözik a 2004-es beszláni túszdrámától”
Szinte teljes bizonyossággal elmondható, hogy egy előre megtervezett és előkészített támadás történt orosz terület ellen, amelyet a legfelsőbb ukrán katonai/politikai vezetés engedélyezett. Ukrajnát az áldozat szerep ahogy a krími híd, úgy jelen esetben sem hatalmazza fel arra, hogy a semmilyen katonai vagy stratégiai jelentőséggel nem bíró, teljesen civilnek számító mezőgazdasági falvak és azok lakosai ellen indítson támadást.
Mint látszik a civil járművek kilövése mellett a támadók még német gyártmányú, DM31 típusú botlódrótos aknát is telepítettek az út mentén, amelynek hatástalanítása során több tűzszerész is megsérült
Forrás:Telegram
„Ráadásul a hasonlóságok Beszlánnal itt nem érnek véget”
Mivel az akkori csecsen fundamentalisták – vagy épp a későbbi Iszlám Állam – szerepében most az Oroszországból Ukrajnába „átigazolt” neonácik tetszelegtek. Az ukrán oldal által közreadott felvételeken összesen négy, neonáci háttérrel rendelkező orosz származású személyt lehet azonosítani. Közülük a 2014-ben Ukrajnába emigrált Ilja Bogdanov egykoron még az FSzB kötelékében szolgált határőrként, míg Gyenyisz Kapusztyin – fedőnevén Nyikityin – Németországból visszatelepülve a ketrecharcos körökben lett ismert „White Rex” ruhamárkájával.
A felvételeken beazonosítható négy orosz állampolgár, Gyenyisz Kapusztyin, Oszvald Lemoh, Kirill Kalahin és Ilja Bogdanov
Forrás:Telegram
„De mégis mi lehetett Ukrajna célja a támadásokkal?”
Utóbbiak kapcsán egyértelműen elmondható, hogy az akciók egyértelműen pszichológiai, mintsem taktikai fókusszal bírtak, és fő céljuk az információs zavarkeltés volt. Ugyanis nem Ljubecsanye vagy Szusani volt az első alkalom, mikor ukrán diverzáns alakulatok hatoltak be nemzetközileg is oroszként elismert területekre. Míg korábban a támadások célpontjai vagy a stratégiai infrastruktúra részét képező energetikai létesítmények, vasútvonalak vagy kompresszor állomások voltak, addig most a fentebb leírtak szerint egyszerű mezőgazdasági falvakat ért támadás.
„A támadás célja kettős. Egyszerre vonja el a figyelmet a Bahmut/Artyomovszk körüli ostromgyűrű bezáródásáról, valamint kelt pánikot az orosz hátországban”
Mondanunk sem kell, Bahmutnál a korábban a donbasszi védelem kapcsán stratégiai jelentőségűnek hirdetett város esetében e sorok írásakor már aktívan zajlik a kivonulás előkészítése. Ám ezt valamilyen módon nemcsak az ukrán lakosságnak, de Ukrajna támogatóinak is el kell adni, amelyre kiváló elterelésként szolgálhatnak az orosz falvak elleni támadások.
Másik oldalról az ilyen jellegű akciók alkalmasak ugyan a hátországi orosz területeken történő zavarkeltésre, aligha fogják befolyásolni a lakosság hozzáállását a háborúhoz. Igaz, a határmenti orosz régiók lakosai közti pánikkeltést az ukrán különleges erők – SzSzO – alá tartozó 72. pszichológiai-információs osztálya – CIPSzO – már az első pillanatokban megkezdte. Ennek részeként a CIPSzO-hoz köthető fiókok, illetve botok mintegy 35,2 ezer kommentet helyeztek el a helyi érdekeltségű közösségi médiában, csoportokban, Telegram csatornákon. Bár a profilok jellege és a kommentekben fellelhető sajátos helyesírási hibák alapján könnyen azonosítani lehetett utóbbiakat, a pánik fokozásában ezek a fiókok jelentős szerepet játszottak.
Példa a helyi csoportokban hirtelen felbukkanó ukrán dezinformációs posztokra
Forrás:Telegram
„Hogyan védekezhet a jövőben Oroszország az ilyen jellegű támadások ellen?”
Elsőként érdemes megjegyezni, hogy tartós megoldást a problémára csakis a Szumi, Csernyigovi és Harkovi területekre való bevonulás jelentene, ám ez egyelőre nem reális szcenárió. Amennyiben a harkovi és Kijev környéki kivonulások során Oroszország fenntartott volna egy pár 10 kilométeres biztonsági sávot határai mentén, úgy a jelenlegihez hasonló diverzáns akciók jóval kisebb valószínűséggel következnének be.
Egy több ezer kilométeres határ és frontvonal esetében lehetetlen annak minden egyes szakaszához határőr különítményt odaállítani, vagy megfigyelő eszközöket telepíteni. Még a legjobb határvédelem mellett is előfordulhat, hogy az esetleges hiányosságokat, illetve terepadottságokat kihasználva az ukrán diverzáns csapatok szivárognak be.
„Másik részről a helyi hatóságok oldaláról mindenképp szükséges valamilyen szintű területvédelmi rendszer kialakítása”
Elnevezéstől függetlenül – legyen az népi milícia vagy polgárőrség – a területvédelemnek pont a határőrséggel és a haderővel együttműködve lenne a feladata a határ, illetve a stratégiai objektumok védelme. Ehhez nem szükséges a teljes körű katonai képzettség megszerzése, viszont ezen alakulatokat könnyen fel lehet állítani a helyi lakosság köreiből. Ráadásul, ahogy azt a belgorodi példa is mutatja, a kiképzést jelentősen felgyorsíthatja a Wagner katonai magánvállalat közreműködése.
Területvédelmisek kiképzése Wagner segítséggel a Belgorodi és Kurszki területeken
Sajátságos módon viszont a múltban épp Brjanszk kormányzója, Alekszandr Bogomaz volt az, aki a szomszédos Kurszkkal és Belgoroddal ellentétben nem tartotta szükségesnek a területvédelem megszervezését.
„Az orosz területek elleni ukrán dróntámadások felfutásával vélhetően a brjanszkihoz hasonló akciók is folytatódni fognak”
Noha stratégiai szinten, illetve a háború állása szempontjából az ilyen műveletek aligha fognak bármilyen jelentősebb eredményt elérni, mégis a propaganda szempontjából nagy visszhangot biztosíthatnak Kijevnek. Noha tökéletes határvédelem nem létezik, a diverzáns támadások mégis csökkenthetik az orosz hátország biztonságérzetét, olyan intézkedésekre sarkallva a Kremlt, amely pont a fronton harcoló csapatoktól von el erőforrásokat.
Viszont a fegyver kétélű, és egyben az orosz területek elleni folyamatos támadások éppen hogy megerősíthetik a moszkvai vezetést távlati terveikben. Avagy pusztán a Donbassz elfoglalása aligha lehet elegendő, és legalább a határmenti ukrán régiók elfoglalása – és potenciális elcsatolása – válhat szükségessé a hátország biztosítása érdekében. Ám egyes híresztelésekkel ellentétben továbbra sem várható a különleges katonai művelet átminősítése háborúvá.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Vécsnájá Szlává says:
A cím alapján hirtelen azt hittem, végre elítélik itt az oroszokat Ukrajna megtámadásáért.
De aztán rájöttem mi a helyzet: igen, Sztalin is megállt a német határnál.