„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Marlene Dietrich és Konsztantyin Pausztovszkij
Az orosz kultúra egykor a vasfüggönyön is áthatoló erejét mutatja az alábbi kis történet. A főszereplője az 1968-ban elhunyt Konsztantyin Pausztovszkij, a gyógyíthatatlan romantikus és protestáns író, aki legfőképpen Turgenyevet idéző, lírai hangú, a szerelemről szóló és az orosz táj szépségeit megéneklő novelláival szerzett magának világhírnevet. Még irodalmi Nobel-díjra is jelölték 1965-ben, ám a rossz nyelvek szerint szovjet nyomásra a hatalomhoz Pausztovszkijnál is lojálisabb Mihail Solohov lett a befutó.
„Kapott azonban egy évvel korábban egy legendává magasztosult elismerést, amely képletesen szintén felért egy Nobel-díjjal. A 20. századi filmművészet egyetlen német világsztárja Marlene Dietrich hajolt meg szó szerint a művészete előtt. A történet azért is keltett akkora figyelmet, mert az a díva borult le az orosz-szovjet író lábai elé, aki inkább a fordított helyzetet szokhatta meg”
Dietrich 1964 májusában érkezett Moszkvába, s amikor megkérdezték tőle, mit szeretne látni, a Kremlt, a Bolsojt, vagy a mauzóleumot, az istennő csendesen csak annyit mondott, hogy a szovjet íróval Konsztantyin Pausztovszkijjal szeretne találkozni. „Régi álmom ez!” – mondta még a repülőtéren az újságíróknak. Mindenki elképedt a kérés hallatán, ám estére előkerítették az akkor már beteg Pausztovszkijt.
Marlene Dietrich estjét az Írók Házában tartották. Amikor a világhírű színésznő megtudta, hogy az író a nézőtéren ül, felhívta a színpadra.
„Az idős Pausztovszkij ingadozó léptekkel ment a pódiumra, ahol az elébe siető díva leborult előtte, megcsókolta a kezét és sírva fakadt”
Egy másik verzió szerint, amikor elindulnak egymás felé, Dietrich futni kezdett, elbotlott ruhája uszályában, s éppen az író előtt esett el. A terem dermedten figyelte a jelenetet, sokan azt sem tudták, ki ez az öregúr. Azzal azonban tisztában voltak, hogy Dietrich lába előtt korábban olyan férfiak hevertek, mint a Kennedy-fivérek, Frank Sinatra, Jean Gabin, James Stewart és Gary Cooper vagy, Ernest Hemingway és G. B. Shaw. A nézők az ámulatból ocsúdva lassan felemelkedtek, s kitört a taps.
Amikor a terem elcsendesedett, Marlene Dietrich elmesélte, hogy élete legnagyobb irodalmi élménye Pausztovszkij A távirat című novellája volt, amelyre véletlenül bukkant egy német válogatásban.
„Azóta érzem azt, hogy tartozom ezért az élményért az írónak azzal, hogy megcsókolom a kezét, amellyel papírra vetette ezt a csodálatos művet. S íme, mindez valóra vált! Köszönöm!”
– magyarázta a történteket az egybegyűlteknek.
Íme, Pausztovszkij Szőllősy Klára magyar fordításban is megjelent novellája oroszul:
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
