Kezdőlap » Kultúra » Aki előtt letérdelt Marlene Dietrich
Konsztantyij Pausztovszkij #moszkvater

Aki előtt letérdelt Marlene Dietrich

A távirat című novelláért mondott köszönetet a német-amerikai díva az írónak, Konsztantyin Pausztovszkijnak

Marlene Dietrich és Pausztovszkij
Marlene Dietrich és Konsztantyin Pausztovszkij

Az orosz kultúra egykor a vasfüggönyön is áthatoló erejét mutatja az alábbi kis történet. A főszereplője az 1968-ban elhunyt Konsztantyin Pausztovszkij, a gyógyíthatatlan romantikus és protestáns író, aki  legfőképpen Turgenyevet idéző, lírai hangú, a szerelemről szóló és az orosz táj szépségeit megéneklő novelláival szerzett magának világhírnevet. Még irodalmi Nobel-díjra is jelölték 1965-ben, ám a rossz nyelvek szerint szovjet nyomásra a hatalomhoz Pausztovszkijnál is lojálisabb Mihail Solohov lett a befutó.

Kapott azonban egy évvel korábban egy legendává magasztosult elismerést, amely képletesen szintén felért egy Nobel-díjjal. A 20. századi filmművészet egyetlen német világsztárja Marlene Dietrich hajolt meg szó szerint a művészete előtt. A történet azért is keltett akkora figyelmet, mert az a díva borult le az orosz-szovjet író lábai elé, aki inkább a fordított helyzetet szokhatta meg.

Dietrich 1964 májusában érkezett Moszkvába, s amikor megkérdezték tőle, mit szeretne látni, a Kremlt, a Bolsojt, vagy a mauzóleumot, az istennő csendesen csak annyit mondott, hogy a szovjet íróval Konsztantyin Pausztovszkijjal szeretne találkozni. „Régi álmom ez!” – mondta még a repülőtéren az újságíróknak. Mindenki elképedt a kérés hallatán, ám estére előkerítették az akkor már beteg Pausztovszkijt.

Marlene Dietrich estjét az Írók Házában tartották. Amikor a világhírű színésznő megtudta, hogy az író a nézőtéren ül, felhívta a színpadra.

„Az idős Pausztovszkij ingadozó léptekkel ment a pódiumra, ahol az elébe siető díva leborult előtte, megcsókolta a kezét és sírva fakadt”

Egy másik verzió szerint, amikor elindulnak egymás felé, Dietrich futni kezdett, elbotlott ruhája uszályában, s éppen az író előtt esett el. A terem dermedten figyelte a jelenetet, sokan azt sem tudták, ki ez az öregúr. Azzal azonban tisztában voltak, hogy Dietrich lába előtt korábban olyan férfiak hevertek, mint  a Kennedy-fivérekFrank Sinatra, Jean Gabin, James Stewart és Gary Cooper vagy, Ernest Hemingway és G. B. Shaw. A nézők az ámulatból ocsúdva lassan felemelkedtek, s kitört a taps.

Amikor a terem elcsendesedett, Marlene Dietrich elmesélte, hogy élete legnagyobb irodalmi élménye Pausztovszkij A távirat című novellája volt, amelyre véletlenül bukkant egy német válogatásban. „Azóta érzem azt, hogy tartozom ezért az élményért az írónak azzal, hogy megcsókolom a kezét, amellyel papírra vetette ezt a csodálatos művet. S íme, mindez valóra vált! Köszönöm!” – magyarázta a történteket az egybegyűlteknek.

Íme, Pausztovszkij Szőllősy Klára  magyar fordításban is megjelent novellája oroszul:

http://smartfiction.ru/prose/telegram/

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.