//Aki átértelmezte a táncot…

Aki átértelmezte a táncot…

MEGOSZTÁS

A kultúra világában nincs olyan ember, aki ne tudná, vajon ki is az az Igor Mojszejev. A világhírű orosz koreográfus, aki új táncstílust hozott létre azzal, hogy különböző népek táncait és a hagyományos balett elemeket ötvözte egymással. Mojszejev másik mesterműve az 1937. február 10-én alapított Szovjetunió Állami Néptáncegyüttese.

Igor Mojszejev 1996-ban #moszkvater
Igor Mojszejev 1996-ban
Fotó:EUROPRESS/Vyatkin Vladimir/Sputnik/Sputnik via AFP

Nem először teszem meg, hogy egy találós kérdéssel kezdem az aktuális cikkemet. Vajon ki lehetett az a 102 éves korában elhunyt, a tánc világát megreformáló művész, aki kereken 18 alkalommal utasította vissza azt a „nemes felkérést”, hogy lépjen be az SZKP-be? S annak ellenére, hogy ezt mindannyiszor visszautasította, a Szovjetunió, majd később persze Oroszország egyik legelismertebb művésze lehetett?  A válasz Igor Mojszejev, aki egy interjújában úgy indokolta párttagságának az elutasítását, hogy istenhívőként nem akarta, hogy odafent állandóan érte aggódjanak minden egyes pártkongresszus alatt.

„Nem mindennapi ember volt, ez egyszer biztos”

Miután állandó újító törekvései miatt elégedetlen volt az 1920-as évek második felében a Bolsoj irányvonalával, még arra is képes volt, hogy gyalog és lóháton bejárta az országot, ismerkedett a különböző népek táncaival, gyűjtötte az élményeket és motívumokat. Sokat küzdött a „felkent” szakértőkkel, hogy érvényesíthesse elképzelését – a cselekményesség erőteljes kifejezését a táncban, továbbá a néptánc és az akadémikus balett elemeinek ötvözését –, de táncosaival is, amíg kialakította saját stílusukat.

„Igen, mert neki volt saját stílusa, olyan, amiért hosszú évtizedekig – sőt, mondhatnánk, mind a mai napig – rajongott a közönség. Új táncstílust hozott létre azzal, hogy különböző népek táncait és a hagyományos balett elemeket ötvözte egymással”

Nem volt könnyű dolga, de ő sosem kereste a számára könnyű utat. Gondoljanak csak bele! A néptáncot ott sikerre vinni, ahol a századelőig csak megvetően szóltak róla. Oroszország első tánciskoláját 1738-ban nyitották meg, ettől kezdve a néptáncokat kiszorították a városokból és a nagy településekről. A fiatalokat idegen táncokra tanították, és néptánc csak 1891-ben került be a tánciskolák tananyagai közé.

„Számtalan konfliktust követően Mojszejevre rámosolygott a szerencse, ugyanis a Művészeti Bizottság vezetője Platon Kerzsencev egy jelentést kért tőle a balett, és úgy általában a tánc helyzetéről. Ő pedig meglátta ebben a lehetőséget, és az eredeti feladat helyett a néptánc helyzetéről, annak fejlesztési lehetőségeiről írt”

Kerzsencevet meggyőzte, és 1936-ban Mojszejevet kinevezték az újonnan létrehozott Népművészeti Színház főkoreográfusának. Nem vesztegette sokáig az idejét, megszervezte a Szövetségi Néptáncfesztivált, amelyre valamennyi tagköztársaságból Moszkvába érkeztek a legjobb néptáncosok. Miután a fesztiválnak hatalmas sikere volt, Mojszejev fejéből kipattant a nagy ötlet, ami 1937. február 10-én  a Szovjetunió Állami Néptáncegyüttese (GANT) létrehozásához.

Első műsoruk, „A Szovjetunió népeinek tánca” azonnal ismertté tette őket – természetesen ekkor még csak a hazájukon belül. Később következtek a cselekményes balettek, az eltáncolt életképek, az előadások népi elemei jelentősen megváltoztak, megadva nekik a klasszikus tánc vonásait. Az egyedülálló műfaj, a szcenikus néptánc sok gyötrelmes munka során alakult ki.

„Mojszejevéket mindig a tökéletes felkészültség, a gazdag koreográfia, virtuozitás, a zene, valamint a stilizált népviseletek nyújtotta káprázatos látvány összhangja jellemezte”

Igor Mojszejev 1996-ban Fotó:EUROPRESS/Vyatkin Vladimir/Sputnik/Sputnik via AFP #moszkvater
Igor Mojszejev 1996-ban
Fotó:EUROPRESS/Vyatkin Vladimir/Sputnik/Sputnik via AFP

Mojszejev az együttes fő feladatának a Szovjetunió népei táncfolklórjának kreatív feldolgozását és népszerűsítését tartotta, amelynek tanulmányozásához a művészek országos turnékon vettek részt és néptáncokat, dalokat és rituálékat tanultak meg, és dolgozták be fokozatosan őket a repertoárjukba. Mindehhez természetesen különleges képességű és képzettségű táncosokra volt szükség. 1943-ban táncstúdiót hozott létre, hogy az együttes számára biztosítsa a megfelelő utánpótlást. Özönlöttek a fiatalok, hiszen elképesztően nagy rang volt bekerülni a táncegyüttesbe.

„Ráadásul Mojszejev sokszor maga tartotta a válogatásokat. A rossz nyelvek szerint azért, hogy a legszebb lányokat előtérbe helyezze. Sosem titkolta ugyanis, hogy mennyire odavan a gyengébbik nemért”

Mojszejev folyamatosan konzultált zenészekkel, néprajzkutatókkal, történészekkel és zenetudósokkal, hogy az általa megálmodott koreográfiák minél pontosabbak, élethűbbek legyenek a színpadon. Érdekesség, de a táncegyüttes története során sosem engedte – a mai napig megvan ez a hagyomány –, hogy legyenek szólisták az előadásokon. Valamennyi táncosától megkövetelte, hogy egyforma magas színvonalon táncolják el a főbb és a legkisebb szerepeket is.

„Mindenre képes volt az együtteséért Mojszejev. Él egy legenda vele kapcsolatban, miszerint 1940-ben, egy banketten odalépett Sztálinhoz, és elpanaszolta neki, a táncosainak nincs hol gyakorolnia”

Másnap hirtelen azzal keresték meg Mojszejevet, hogy jelöljön meg egyet bármelyik moszkvai épületből, és azt megkapják. A művész egy rozoga épületet választott ki – a korábbi Vszevolod Meyerhold Állami Színház volt otthonát –, melyet aztán szintén „véletlenül” három hónap alatt felújítottak, és ettől kezdve nem panaszkodhattak próbaterem hiányra Mojszejevék.

A II. világháború alatt ugyan sok táncosuk került ki a frontra, de a központi utasítás miatt egyetlenegy fellépést sem mondhattak le. A hátországban megállás nélkül adtak műsorokat. Volt olyan nap, amikor háromszor is felléptek. Sőt, nem egyszer maga Mojszejev is beállt a táncosai közé, ha éppen nem volt megfelelő a létszám.

„Az igazi aranykor azonban a háborút követő évtizedekben jött el a számukra”

Közel háromszáz műsort vittek színre, több mint 160 országban turnéztak, és rendkívül népszerűek voltak hazájukban és a világon mindenhol. Szinte a Szovjetunió utazó nagykövetei voltak, és az előadásaik és a népszerűségük nem egyszer elősegítette az államok közötti kapcsolatok javulását.

„Mojszejev – némi túlzással – élete utolsó pillanatáig irányította a táncegyüttest”

Még a kórházi ágyán is tanácsokat adott a táncosoknak, illetve megnézte videón a próbákat. 2007. november 2-án hunyt el, két hónappal 102 éves kora előtt. Halálát követően az együttes felvette alapítójának a nevét, és ettől kezdve Mojszejev Táncegyüttes néven hódította, és hódítja meg azóta is a közönséget.

Források:

Wikipédia

MTVA archívum

E. D. Koptelova: Igor Mojszejev – akadémikus és táncfilozófus (2012)

I. Mojszejev: Emlékszem … Egy életút. (Moszkva Egyetértés, 1996)

A. Poljakova-N. Kurjumova: Népszínpadi tánc mint a folklór, valamint a művészi és ideológiai építkezés elsajátításának módszere  (Jaroszlavli Pedagógiai Értesítő: folyóirat. – 2017. 4. sz.)

L. A. Samina-O. I. Mojszejeva: Igor Mojszejev Színháza (Moszkva: Tetralis, 2012.)

Igor Mojszejev együttese (Moszkva: Tudás, 1959.)

MEGOSZTÁS