//A történelem legnagyobb hajókatasztrófája
A Wilhelm Gusloff Gdansk kikötőjében 1939-ben #moszkvater

A történelem legnagyobb hajókatasztrófája

MEGOSZTÁS

Amikor 1945. január 30-án megtorpedózta, majd elsüllyesztette egy szovjet tengeralattjáró a többségében második világháborús menekülteket szállító Wilhelm Gustloff német hajót a Balti-tengeren, a jeges hullámokban kilencezernél több ember lelte a halálát. Barbár tömeggyilkosság, jogos önvédelem, vagy egy véletlenen múló tragédia történt? Máig nagy vita van minderről a történészek körében.

A Wilhelm Gusloff Gdansk kikötőjében 1939-ben #moszkvater
A Wilhelm Gustloff Gdansk kikötőjében 1939-ben
Fotó:Wikipédia/Bundesarchiv

Egy biztos, amikor 1945. január 30-án hullámsírba szállt az MV Wilhelm Gustloff személyszállító hajó, bekövetkezett a történelem legtöbb áldozatot követelő hajókatasztrófája. Emellett a Titanic balesete is eltörpül, ugyanis kilencezernél is több ember veszett a jéghideg tengerbe – jórészt civil menekült –, több mint hatszor annyi, mint a Titanic esetében. Az eredetileg 2000 főre tervezett hajóra a hivatalos adatok szerint 6050-en, valójában azonban 10 ezernél is többen zsúfolódtak fel. Deott volt a fedélzeten közel ezer harcképes katona is, akiknek a bevetése abban a helyzetben a túlzsúfoltság miatt szóba sem jöhetett. A fedélzeten vagy éppen a folyosókon ugyanis szinte lépni sem lehetett.

„Noha sokáig mindenki elhallgatta a tragédiát – a náci Németország ugyanúgy, mint a szovjet vezetés –, az elmúlt évtizedekben számtalan esetben lángolt fel a vita, vajon a szovjet tengeralattjáró joggal támadta meg az MV Wilhelm Gustloffot, és ez esetben szörnyű tragédia, a világháború sajnálatos velejárója történt, vagy háborús bűncselekményt, barbár tömeggyilkosságot követett el a támadási parancsot kiadó tiszt”

A tisztánlátás érdekében jegyezzük meg, hogy a hajót elsüllyesztő, román származású Alekszandr Marinyeszko kapitány február 9-én a General von Steuben gőzöst torpedózta meg, akkor több mint négyezer menekült halálát okozta.

Ám mielőtt a vérét vennénk az egyébként messze nem mintakatonaként szolgáló kapitánynak, tegyük azt is hozzá, egyik elsüllyesztett hajó sem használt vöröskeresztes jelzést, utalva arra, hogy menekülteket, sebesülteket szállít. Ráadásul felszerelései között légvédelmi fegyverek is megtalálhatók voltak. Ám mindennek ellenére a világ nagy része elítélte, amikor 1990-ben, a Szovjetunió hőse kitüntetést adományozták az akkor már 23 éve halott Marinyeszkonak, akinek a parancsai majdnem 14 ezer ember halálát okozták.

„Nem tisztünk ítélkezni, így az objektív tények ismertetésével bemutatjuk, mi is történt azon az 1945. január 30-i tragikus napon”

Magát az 1937-re elkészült 280 méter hosszú, csaknem 24 méter széles hajót egy náci politikusról, Wilhelm Gustloffról nevezték el, akit 1936-ban Svájcban agyonlőtt egy zsidó származású férfi, David Frankfurter. Így a Harmadik Birodalom mártírjaként „méltóvá vált” arra, hogy egy hajót nevezzenek el róla. A hajó mozival és úszómedencével volt felszerelve, és a világ addigi legnagyobb kirándulóhajójának számított.

A háború kitörését követően a német haditengerészet lefoglalta, és először kórházhajóvá építette át, majd később kiképzőhajó lett belőle. Évekig a mai Gdynia kikötőjében, vagy annak környékén horgonyzott, és szinte csodák csodájára az 1945-ös tragédiáig megúszta mind a nyugati szövetségesek, mind pedig a szovjetek bombázásait.

Amikor 1944 végére a Vörös Hadsereg a német Közép Hadseregcsoportot szétverve a Bagratyion hadművelet keretében megérkezett Kelet-Poroszország határára, a lakosság mentése céljából 1945. január 21-én Karl Dönitz német admirális kiadta a parancsot a Hannibal hadműveletre, a Kelet-Poroszországban élő német lakosság evakuálására.

„Ebben a télen, háborús körülmények között végrehajtott akcióban – 2,2 millió civilt, öreget, nőt és gyereket menekítettek ki – a Wilhelm Gustloff is részt vett, miután a legbiztosabb menekülési útvonal a tenger volt”

Mint fentebb már írtuk, a mai napig nincs pontos adat arra nézve, hogy valójában hányan voltak összezsúfolódva a hajón, amikor az 1945. január 30-án elindult a végzetes útjára, melynek célja Kiel volt. Ugyanakkor biztosan tudhatunk annyit, hogy a hajó fedélzetén 1100 főnyi katonai és hajós személyzet volt, 73 súlyosan sebesült katona, 373 fiatal nő a női tengerészeti segélyszemélyzetből. Viszont a többiek kétségbeesett menekülők, többségükben nők és gyerekek.

A Wilhelm Gustloffot csak egy romboló, a Löwe kísérte annak ellenére, hogy lehetett számítani támadásra az ellenség részéről. Ráadásul a hajón tartózkodó tisztek között vita alakult ki, hogy a part mentén, vagy a biztosan aknamentesített tengeren haladjon a hajó. Végül az utóbbi mellett döntöttek, azt kockáztatva, hogy a szövetséges tengeralattjárók megtámadhatják őket. Mindenesetre kivilágítatlanul, de a túlterheltség miatt lassan halad a Wilhelm Gustloff, egészen addig, amíg azt a hírt kapta a hajó parancsnoksága, hogy egy német aknamentesítő konvoj közeledik. Ekkor az ütközést elkerülendő felkapcsolták a hajó navigációs fényeit, ami felkeltette a Balti Flotta kötelékébe tartozó S–13-as jelű szovjet tengeralattjáró figyelmét.

„A Löwe radarja nem tudta érzékelni az ellenséges erőket, ugyanis az elromlott a hideg miatt, így a szovjet tengeralattjáró meg tudta közelíteni a hajót”

A tengeralattjáró Marinyeszko parancsára négy torpedót lőtt ki a Wilhelm Gustloffra, melyek közül az első, amelyre a „Sztálinért” szavakat vésték, meghibásodott, de a másik három – „A hazáért”, „A szovjet népért” és „Leningrádért” felirattal – célba talált, az egyik egyenesen a gépházba csapódott. A hajó a bal oldalára dőlt, fedélzetén kitört a pánik. Az évnek abban a szakaszában a megszokott –4 °C helyett –15 °C-os hideg volt, ezért minden teljesen el volt jegesedve. A csörlők, a daruk üzemképtelenek voltak. A Wilhelm Gustloff kevesebb, mint 45 perc alatt süllyedt el a 44 méter mély vízben. A német mentőegységeknek alig 900 embert sikerült kimenteniük a fagyos vízből.

„A tragédia egyik túlélője, egyben legfanatikusabb kutatója, Heinz Schön adatai szerint az áldozatok száma 9343 főre tehető. A Sea Classics magazin egyik cikkében egy másik kutató, Irwin Kappes a katasztrófa során elhunytak számát 5348-ra teszi”

Bármelyik számot nézzük is, a világtörténelem legsúlyosabb hajókatasztrófája történt, amiről azonban évtizedekig hallgatott mind a német, mind a győztes hatalmak történetírása.

MEGOSZTÁS