Moldovában nem biztosítottak díszőrséget és katona zenekart a II. világháborúban elhunyt szovjet katonák most felfedezett földi maradványainak eltemetéséhez. A jelenlegi moldovai hatalom szerint május 9. nem az ünneplés, hanem az emlékezés napja. Ráadásul már másodszor tiltották be a háború egyik jelképének számító Szent György-szalagot. Románia a történelmi igazság helyreállítását, a náci Németország legyőzésében a nyugati szövetségesek szerepének méltó elismerését sürgette. Berlinben csak bírósági döntéssel engedélyezték az orosz zászlók rendőrség által eredetileg betiltott megjelenését a „Halhatatlan ezred” vonulásán. Több európai városban pedig megrongálták a szovjet katona sírokat. Varsóban az orosz nagykövetet a katonai temetőbe koszorúzni sem engedték be a tiltakozók. Van, ahol már legfeljebb visszafogott megemlékezést tartanak. Van, ahol azt sem. S van, ahol egyenesen a náci Németországgal együttműködők a hősök. Folyik a II. világháború aktuálpolitikai hátterű és célú átértékelése, bele sem gondolva abba, mi lett volna, ha akkor a szövetségesekkel közösen a szovjetek nem győzik le Hitler Németországát.

Az Ukrajnában dúló háború új lendületet adott a második világháború átértékelésének. De azért jegyezzük meg, hogy ez az emlékezetpolitikai háború jóval korábban kezdődött, és már a világháború befejezésének 75. évfordulóján is tombolt. Akkor azt hittük, nincs lejjebb. Kiderült azonban, hogy van. A „történelmi amnézia” eluralkodott az egész európai kontinensen. A „fantom fájdalmak” különösen élesen megjelennek a balti államokban, ahol a kétoldalú államközi egyezményeket sárba taposva rekord gyorsasággal lebontották a szovjet katonáknak emelt emlékművek többségét.

„A józan gondolkodású emberek még 35 évvel ezelőtt sem gondolhatták, hogy az uniós tagországokban így bánnak majd az európai meghatározó és történelem kulcsfontosságú eseményének emlékezetével. S nemcsak a Hitler rendszerét hatalmas áldozatok árán leromboló katonáknak emléket állító szobrokat döntik le, de ezzel párhuzamosan a törvény által szentesítve parádéznak a hőssé emelt náci kollaboránsok utódai, és ezeket a nácikat legalább akkora megbecsülés övezi, mint a Nagy Honvédő Háború veteránjait Oroszországban”

Ezekben az országokban kitörlik a történelem könyvekből a mai politikai narratívába nem illő információkat, és generációk sora ismerkedik így torzított tények alapján a világégés történetével. S ez akkor is elfogadhatatlan, ha volt idő, amikor a győztesek nagyították fel a náci rendszer megtörésében játszott szerepüket, és törölték ki a könyvekből a háború számukra kellemetlen sötét foltjait. Most nem az igazság helyreállítása, hanem más irányú, és ha lehet, még durvább eltorzítása folyik.

„Ukrajna példája jól mutatja, hogy a történelmi emlékezetben mesterségesen keletkezett vákuumot sokszor éppen a náci ideológia tölti ki”

Ukrajna egyfajta kísérleti terepe a történelmi emlékezet 2014 óta felgyorsult tempóban zajló átformálásának. Olyan átformálásának, amelyet néhány évvel korábban elképzelni sem tudtunk. Ennek a folyamatnak a betetőzése, hogy Zelenszkij elnök rendelete értelmében május 9-ét mostantól kezdve nem a náci-fasizmus felett aratott győzelem napjaként kell ünnepelni, hanem az új ideológiai irányt szimbolizálandó, Európa Napjaként. Mint ismert, az Európai Unió eszmei hátterét 1950. május 9-én fogalmazta meg Robert Schuman akkori francia külügyminiszter. Zelenszkij elnök weboldalán közzétett rendelet szerint Ukrajnának együtt kell ünnepelnie az Európai Unió tagállamaival. Zelenszkij úgy viselkedik, mintha Ukrajna már az Európai Unió tagja lenne. Pedig az normális esetben még messze van. Mentségére szolgáljon, hogy abnormális időket élünk. Az államfő emellett az Oroszországgal minden téren folyó szakítás jegyében kezdeményezte, hogy a nácizmus feletti győzelem napját a jövőben május 8-án ünnepeljék.

„Kijev példáján így modellezhető, hogy milyen jövő vár a hasonló úton járó európai országokra”

A Nyugaton évtizedeken át marginális ideológiaként jelen lévő nácizmus külső segítséggel egyszerre vezető szerepet játszik az identitás megteremtésében, az államépítésben. Az átlag európai az oroszajkú lakosság megaláztatásán keresztül ezt nem érti, nem is értheti, hiszen mára szinte az egész kontinensen minden megbélyegzetté, elítélendővé vált minden, ami orosz. Ezért aztán talán jobb, ha a kárpátaljai kisebbségekhez viszonyulás alapján próbáljuk megmutatni a hivatalos Kijev finoman szólva sem európai stílusú politizálását. A néhány éve elfogadott törvények ellehetetlenítik az anyanyelvi oktatást, közben szisztematikusan rombolják le a magyarsághoz kötődő szimbólumokat, és provokálják a kárpátaljai magyar szervezetek vezetőit.

„S ami még ennél nagyobb veszéllyel jár, a tagjelölti státus megadásával az Európai Unió kitárta az ajtaját az ilyen kirekesztő, korábban évtizedeken át Európában elfogadhatatlan ideológia és politika előtt. A brüsszeli politikusok rövidlátó módon úgy gondolják, hogy az áldozati szerep mindenre feljogosít, és egy történelmileg agresszív, rosszarcú nacionalizmust ölelnek a keblükre, importálnak az unióba”

Történelmünk hősies korszakainak és sötét foltjainak emlékét egyaránt meg kell őrizni. Az egyikre büszkének kell lenni, míg a másikból tanulni kell. De e kettőt nem szabad összekeverni, mint teszik azt egyes országokban. Szintén nem vezet semmi jóra, és csak a múltban elkövetett hibák ismételt elkövetését segíti a kellemetlen történelmi epizódok aktuálpolitikai indíttatású kitörlése. Ma Ukrajnában kitörlik a második világháború történetéből a Szovjetunió szerepét a náci Németország és Hitler csatlósainak a legyőzésében. Már ez is súlyos hiba, nem beszélve arról, hogy közben a nácik  hősökké váltak. Ne feledjük, a múltból tanulni kell, és nem törölni. Ellenkező esetben ugyanis a szörnyűség könnyen megismétlődhet!