„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
“Ezek a megoldások a szűkösség okozta kényszer, nem pedig fejlesztés szülöttjei”
Forrás: Ukrán Védelmi Minisztérium
Bár az óvatlan szem számára elsőre semmilyen furcsaság nem tűnik fel az ukrán védelmi minisztérium által november 21-én feltöltött képeken, tüzetesebben megvizsgálva egy különös részlet mégis előbukkan. Ugyanis a zsitomiri 77. légi szállítású dandár állományában szereplő BMP-2 gyalogsági harcjárművek eredeti tornya hiányzik, és helyükre a késő szovjet – majd orosz és ukrán – légideszant erők – VDV – fő harcjárművét képező BMD-2 tornya került. Utóbbi alap fegyverzetét bár ugyanúgy a BMP-2-nél is alkalmazott 30 milliméteres 2A42 gépágyú, valamint a 9M111 „Fagot” és 9M113 „Konkursz” páncéltörő rakéták adják,
„Ám a hasonlóságok ezzel itt véget érnek”
A BMD-2 B-30 típusú tornya részben az afganisztáni háború szovjet tapasztalatai/igényei alapján, egy átmeneti megoldásként született meg 1985-ben. Ugyanis a BMD-1 gyalogsági harcjárművek 73 milliméteres 2A28 hátrasiklás nélküli lövege elégtelennek bizonyult a páncélozatlan, illetve puha célok elleni harcokban. Nem is csoda, hisz a BMD-1 gyakorlatilag a BMP-1 szárazföldi harcjármű kvázi lekicsinyített és légiszállításra alkalmassá tett – azaz könnyített – verziójaként született meg az 1960-as évek második felében, miközben a BMP-1 utódja 1980-ban már szolgálatba állt. Bár a BMD-2 tervezése során az eredeti cél a „nagy testvér” BMP-2 tornyának integrálása volt, az a meglévő alváz számára túl nagynak bizonyult és egy teljesen új jármű tervezését igényelte. Utóbbi végül BMD-3 néven lett ismert, ám eredeti formájában a Szovjetunió összeomlása miatt csak rövid karriert futott be.
Némileg hasonlóan elődjéhez, a BMD-3 is inkább átmeneti platformként szolgált és teljes potenciálja végül a BMD-4 formájában, annak alapjaként tudott megmutatkozni
Forrás: Wikipedia
„De mit is jelent az elsőre nem különösebben érdekesnek tűnő toronycsere?”
Röviden összefoglalva a harcképesség csökkenésével járó visszalépést, valamint az ukrán lánctalpas állomány megfogyatkozásának egyértelmű jelét. Míg eredeti konfigurációban a BMP-2 tornya 500, addig a BMD-2-é csupán 300 lőszer befogadására képes. Noha a 2A42 gépágyú tűzgyorsasága állítható a csökkentett, percenkénti 200-300, valamint a magasabb, 550-800 lövéses üzemmódok közt, utóbbi fényében a rendelkezésre álló lőszermennyiség továbbra is viszonylag alacsony kapacitást jelent. Ez ugyanúgy igaz a páncéltörő rakétákra, igaz azok esetében a csökkenés léptéke nem igazán számottevő. Páncélzat tekintetében míg a BMD-2 tornya csupán a kézifegyverekkel szemben védett, addig a BMP-2-é képes a nagyobb kaliberű – értve itt főképp az 12,7 milliméteres géppuskákat – lövedékek esetében is biztosítani a körkörös védelmet. Sajátságos módon a BMD-2 tornya a BMP-2 kvázi „lezsugorításaként” jött létre, kettő helyett egy fős személyzettel. Ám a tervezés során a védettség helyett prioritásként kezelt légiszállítási képességhez szükséges volt a súly korlátozása. Utóbbi legkönnyebben a jármű méreteinek, illetve a páncélvastagság csökkentésével érhető el.
BMD-2
Forrás:war-book.ru
„Mindez gyakorlati nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy az összecsapásokba az ukrán járművek rosszabb esélyekkel indulnak”
A képeken látható BMP-BMD kimérák orosz társaikhoz képest kisebb lőszerjavadalmazással, illetve a torony esetében rosszabb páncélvédelemmel rendelkeznek. A kezelőszemélyzet képességei szintén csökkennek, ugyanis az eredetileg a BMP-2 tornyában helyet kapó parancsnoknak ezt követően a deszanttérbe kell átülnie. A dedikált parancsnoki állás megszűnésével a személyzet helyzetkép felismerési képessége is romlik, mivel a parancsnok számára korábban elérhető célzóberendezések, illetve optikák már nem állnak rendelkezésre. Az ukrajnai háború összecsapási viszont pont azt mutatták meg, hogy a helyzetfelismerés képessége a modern harctér egyik, ha nem legfontosabb kérdése. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ukrán technika nem lenne képes az ellenséges élőerő vagy páncélozott járművek legyőzésére, ám az ilyen kényszerszülött megoldások esélyei jócskán elmaradnak.
BMP-2 ábra, benne a kétfős toronnyal
Forrás:Livejournal/sibnarkomat
„Lényegében a zsitomiri dandár az elfekvőben lévő készletekből próbált egy sajátságos típust összelegózni a harcképesség fenntartása érdekében”
Hasonló folyamatot figyelhettünk meg mind az elmúlt évtizedek közel-keleti konfliktusai – főképp Szíria és Líbia –, illetve a jugoszláv polgárháború esetében. Mindegyik alkalommal egyértelmű szükségmegoldásokról beszélhetünk, amelyek célja a még valamilyen szinten üzemelő állomány működőképességének megőrzése volt. Ám mindezt ipari háttértámogatás hiányában. Egyúttal ismételten fontos megállapítani, hogy ezek a megoldások a szűkösség okozta kényszer, nem pedig fejlesztés szülöttjei. Mint az említett BMD-BMP hibrid példája is mutatja sokszor épp az eredeti típushoz képest képességcsökkenést hoz a végeredmény maga után, ami viszont még mindig több a semminél.
M18 Hellcat torony és T-55 alváz házasításából született hibrid a bosnyák háború idejéből
Forrás:Reddit
„A hibrid sajátságos módon erősen szimbolikus jelentőséggel is bír”
Avagy nyugati fegyverszállítások ide, segítségnyújtás oda, Ukrajnában egyszerűen kezd akuttá válni a bevethető nehéztechnika hiánya. Mert bár az ukrán védelmi minisztérium által közzétett bejegyzés eredetileg a Németország által felajánlott Dingo páncélozott csapatszállítók átadásának apropójára készült, sokkalta nagyobb jelentőséggel bírnak az általunk is megvilágított részletek. A Nyugat a háborús eszkalációtól való félelmében továbbra is főképp csak tüzérségi, légvédelmi, illetve egyéb, a gyalogság által alkalmazható – főképp defenzív – fegyverzetet küld. Lánctalpas járművek az össz felajánlások arányát nézve sokkalta kisebb mértékben érkeztek. Azok is főképp az egykori Varsói Szerződés tagállamaiból, leginkább lengyel, cseh és szlovák felajánlásokból. Emellett kisebb mértékben, de az Egyesült Államok, valamint Hollandia is hozzájárult a kiesett fegyverzet pótlásához az M113 és az arra épülő YPR-765 lánctalpas járművek szállításával, ám azok továbbra sem tudják pótolni az eddig elszenvedett veszteségeket. Arról nem is beszélve, hogy maga az M113 platform páncélvédelem terén jelentkező problémái már mintegy 50 éve, a vietnámi háború alatt is előkerültek.
November folyamán kilőtt egykori holland YPR-765 roncsai
Forrás:Telegram
„Noha az elmúlt időszakban a frontvonalak lényegében változatlanok, a felőrlő anyagháború továbbra is tart”
Mind jobban megmutatkozik az ukrajnai konfliktus anyagháború jellege, annál inkább előtűnnek a problémák és hiányosságok. Ukrajna már a kezdetkor kisebb technikai állománnyal kényszerült felvenni a harcot, míg Moszkva esetében még hatalmas készletek állnak kihasználatlanul. Európa pedig kezdi a saját raktárait oly mértékben kiüríteni, hogy az már saját képességeit veszélyezteti, miközben az Egyesült Államok számára a geopolitikai játszmával összekötött üzlet az elsődleges. Ukrán szempontból mindez viszont a nyugati szállítások drasztikus megváltozásának hiányában hosszú távon egyértelműen Oroszországnak kedvez.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Matyi Ákos szerint:
Jó írás !