„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

A szovjet űrprogram atyja

2026. jan. 14.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

A világ egyik legjobban titkolt személye, Szergej Pavlovics Koroljov 1907. január 12-én született. Őt tartják a szovjet űrprogram atyjának, akinek tevékenységéről, szerepéről csak halála után értesült a nagyvilág.

Jurij Gagarin űrhajós és Szergej Koroljov 1963-ban #moszkvater

Jurij Gagarin űrhajós és Szergej Koroljov 1963-ban
Fotó:EUROPRESS/ I. Snegirev/ Sputnik

Bármilyen furcsán hangzik is, de attól még tény, a világ legnagyobb része akkor tudta meg, hogy vajon ki is az a Szergej Pavlovics Koroljov, amikor a szovjet űrprogram főkonstruktőre egy egyszerű műtétet követően, két nappal az 59. születésnapját követően elhunyt Moszkvában. Nem véletlenül írták a New York Times szerkesztőségi cikkében, hogy „halála végül is tisztázta Szergej Koroljov akadémikus szerepét és személyét, a férfiét, aki tudományos és technikai vezetője volt a szovjet rakétaprogramnak. Koroljov rakétái elegendően erősek voltak, hogy embereket juttassanak földkörüli pályára és fényképezőgépeket küldjenek a Hold túlsó oldalára. Azonban túlságosan gyengék voltak ahhoz, hogy eltépjék a hallgatás láncait, melyek a háttérbe szorították őt, és nem kaphatta meg a világ részéről a megérdemelt ünneplést.” James Oberg amerikai újságíró jóval később, az 1981-ben megjelent, Vörös Csillag a Föld körül című könyvében úgy vélte,

„Koroljov túl korai halála volt talán a legfontosabb kiegészítő tényező, mely megakadályozta egy szovjet kozmonauta küldését a Holdra”

A fentiek ellenére mégis miként fordulhatott elő, hogy a világ szinte azt sem tudta, hogy Koroljov létezik? Nos, nem véletlen, hiszen a Szovjetunióban mindig titok övezte azokat a fontos programokat és vezetőit, akik az amerikaiakkal való versenyfutás igazi hősei voltak. A szovjet rakétaprogram gyökerei még az 1930-as évekig nyúlnak vissza, amikor egy maréknyi tehetséges mérnök nekiállt folyékony hajtóanyagú rakéta hajtóművekkel kísérletezni. Közéjük tartozott Koroljov is, aki a műszaki irányultságát és szeretetét villamosmérnök mostohaapjának köszönheti. A fiatal mérnökpalánta még repülni is megtanult, majd 1933-tól a Sugárhajtású Meghajtás Kutató Intézetnek az igazgató-helyettese lett.

„Azt már sosem tudhatjuk, vajon hova juthatott volna el Koroljov, ugyanis 1938-ban a legtöbb munkatársához hasonlóan a titkosrendőrség, az NKVD őt is megkínozta, majd a Gulágra hurcolta”

Csak 1944-ben, különleges engedéllyel kapta vissza szabadságát, és ettől kezdve ismét a rakéta hajtóművek fejlesztésével foglalkozott. Saját tervezőirodát (OKB-1) kapott, és a rakéták fejlesztését kapta feladatul. Azóta már kiderült, hogy a fő feladata a II. világháborús német rakétaprogram feltárása és az eszközeinek vizsgálata volt. A munkáját eleinte egyre több német mérnök segítette, természetesen főleg a szovjet megszállási övezetből érkezve.

Egy idő múlva azonban komoly versengés alakult ki a nagy hatótávolságú rakéták fejlesztése közben a Szergej Koroljov és a német Helmut Gröttrup vezette csoport között. Bizonyos kettősség is kialakult ekkor, hiszen egyrészt a német mérnököket jobban fizették – Gröttrup 8 500 rubelt kapott havonta, míg Koroljov mindössze 6 000 rubelt –, és az esetek nagy részében a német tervek voltak azok, amelyek életképesebbek voltak. Ugyanakkor a fentiek ellenére – talán büszkeségből – sokszor nem azokat valósították meg.

„A szovjeteknek csak addig kellett a német mérnökök munkája, amíg az alaptudásukat átadták. A továbbfejlesztett hajtóművek, rakéták tervezésében és gyártásában már nem vettek részt”

Koroljov már túlgondolta a feladatait, és már azt is a világűr meghódításának álma megvalósításának céljába állította, hogy egyre nagyobb rakétákat kért tőle a hadsereg. Eleinte nem támogatták az álmait – amihez Mihail Tyihonravov segítségével komplett tudományos programot is fel tudott állítani –, amikor Dwight Eisenhower amerikai elnök 1955. július 29-én bejelentette, hogy az Egyesült Államok a Nemzetközi Geofizikai Évben, azaz 1957-58-ban felbocsátja első műholdját. A szovjet politikai vezetés észbe kapott, a mérnökök Koroljov vezetésével minden lehetséges érvet bevetettek az orosz űrprogram mellett.

„Az áttörést az hozta meg, hogy bemutatták Nyikita Hruscsovnak az 1956. február 27-én az R-7 rakéta életnagyságú makettjét, és felfedték, hogy ennek segítségével hamarosan a Szovjetunió csapást mérhet az Egyesült Államokra”

Hruscsovot – saját visszaemlékezési szerint – egyszerűen sokkolta a látvány és a hír. Koroljov igyekezett rájátszani a hidegháború versengéseire, és meggyőzni a főtitkárt arról, hogy a világon elsőként viszonylag szerény költségek árán akár Föld körüli pályára lehet állítani egy műholdat. Hruscsov – noha elsősorban a stratégiai fegyver foglalkoztatta – végül rábólintott az űrprogramra.

Innentől kezdve Koroljov lett a vezető tervezője a szovjet hordozórakétáknak és űrhajóknak, ráadásul Hruscsov feltétlen támogatását is élvezte. 1957 tavaszára elkészült az ígért műhold Föld körüli pályára állítására alkalmas hordozórakéta, és az R7 október 4-én pályára állította a 83,5 kilós szputnyikot, amely 96 perc alatt megkerülte a Földet. A három Luna űrrakétával 1959-ben az oroszok elérték, és meg is kerülték a Holdat.

„Mindezek azt jelentették, hogy a korábban lesajnált Szovjetunió hirtelen az amerikaiak elé került az űrversenyben”

Innentől kezdve Koroljov egymás után alkothatta meg az új hordozórakétákat, a Vosztok, a Voszhod és a Szojuz űrhajókat és a Kozmosz, Molnyija és Zond műholdsorozatokat az 1960-as évek közepéig. Szerencséjére a Hruscsovot 1964-ben váltó Brezsnyev is megbízott benne.

Koroljov egészsége a Gulág és a megfeszített munka következtében megroppant, s 1966. január 14-én egy egyszerű műtét után váratlanul meghalt egy moszkvai kórházban. A halála is szerepet játszott abban, hogy a Szovjetunió lemaradt az űrversenyben. A Vörös téren, a Kreml falában temették el, pedig Jurij Gagarin a főkonstruktőr hamvait a Holdon akarta elhelyezni. A terv meghiúsult, hiszen a világűrbe soha többet nem járó Gagarin 1968-ban repülőbaleset áldozata lett, a szovjet holdexpedíció pedig több kudarc után elmaradt.

„Koroljov nevét csak halála után ismerte meg a világ, és azonnal rengeteg vélt vagy valós állítás jelent meg vele kapcsolatban”

Öt hónappal a halálát követően Magyarországon elterjedt a szenzációs hír a lapokban, miszerint Koroljov egészen Sztálin haláláig 1940-től 1953-ig börtönben volt. Nem sokkal ezután ugyanez már a Washington Post címlapján is olvasható volt. További részletek bukkantak fel az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején, de például a CIA-nak nem volt tudomása Koroljovról az 1950-es évek végéről, ami azt jelentette, hogy a szervezetnek a szovjet űrprogram irányításáról nagyon kevés információja volt.

Koroljov pontos beazonosítása a nyugati demokráciában egy korábbi szovjet állampolgárnak, Grigorij Tokajevnek volt köszönhető még 1961 szeptemberében. A szovjet légierő volt tagja a Brit Bolygókutató Társaság (BIS) részére interjúban beszélt arról, hogy Koroljov érintett a Szputnyik és a Vosztok programokban. Sőt, az egyik főkonstruktőrnek nevezte a Szputnyikot és a Vosztok kapszulát szállító rakéták tervezői között. Ma már azt is tudjuk a vizsgálható dokumentumokból, hogy Koroljov neve államtitoknak számított, és amikor tudományos publikációi megjelentek, akkor az írás végén minden esetben a „K. Szergejev professzor” név volt olvasható.

Források:

MTVA Sajtóarchívum

Wikipédia – Szergej Pavlovics Koroljov

Space Marine: A szovjet/orosz emberes űrprogram története

Kalmár Miklós: Világsztár a Szovjetunióból

Giles Sparrow: Az űrrepülés teljes története. (Budapest, 2007)

James Oberg: Vörös Csillag a Föld körül (1981)

Szergej Koroljov titkos élete

Szergej Koroljov halála és hagyatéka

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    „A bűn ismétli önmagát…”

    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater