//A szovjet Lindbergh
Valerij Cskalov #moszkvater

A szovjet Lindbergh

MEGOSZTÁS

Három szovjet pilóta indult el Valerij Cskalov vezetésével 1937. június 18-án, hogy a világon elsőként leszállás nélkül repüljön az Északi-sarkon át Moszkva és Vancouver között

Valerij Cskalov #moszkvater
Valerij Cskalov
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik

Amikor Cskalov 1904. február 2-án megszületett a Nyizsnij Novgorod-i terület Vasziljovo falujában, álmában sem gondolta volna senki, hogy eljön az az idő, amikor éppen róla fogják elnevezni ezt a települést. Pedig mára Cskalovszk várossá nőtte ki magát, ugyanakkor annak idején, 1918-ban még az sem volt biztos, hogy egyáltalán megmarad. A környéken tomboló éhínség ugyanis nemcsak a falut tizedelte meg, de még az iskoláját is be kellett zárni.

Cskalov tanulmányai is megszakadtak, és 1919-ben a Vörös Hadsereg ifjú önkénteseként már a repülők környékén találjuk, hiszen szerelőként teljesítette hadikötelezettségét. A polgárháború után katonai repülőiskolára járt, és amikor itt végzett a tanulmányaival, 1924-től a vadászrepülőknél szolgált. Egészen elképesztő tehetsége volt a repüléshez, nem egyszer a reá bízott repülővel a társait szórakoztatta különböző mutatványokkal.

„Egy alkalommal a – Néva felett rendkívül alacsonyan ívelő – szentpétervári Kirovszkij híd alatt repült át. A bravúr sikerült, nevet hozott a fiatal pilótának,– no, meg pár heti elzárást az engedetlenség miatt”

Nem ez volt az utolsó eset, amikor fogdára került, ugyanis 1928-ban Brjanszkban egy távvezeték alatt átrepülve akarta megismételni a szentpétervári bravúrját, ám ezúttal belegabalyodott a drótokba. Most már nem úszta meg pár héttel, egy év börtönt kapott, és eltávolították a hadseregből.

Természetesen civilként sem szakadt el a repüléstől, pilótaként dolgozott minden olyan járművön, ami képes volt a levegőbe emelkedni. 1930 végén bocsánatot nyert, és a hadsereg berepülő pilótaként alkalmazta. Így minden repülőt kipróbálhatott 30 évvel az első motoros repülés után, amit a szovjet hadiipar csak elő tudott állítani. És ezekben a helyzetekben bizony igencsak jól jött Cskalov fantasztikus tudása.

„Volt olyan helyzetben, amiből csak úgy tudott életben maradni, hogy másfél órán keresztül különböző légi mutatványokat végzett, miközben azon dolgozott, hogy valahogy kiszabadítsa a beszorult futóművét, míg egy másik alkalommal úgy tette le fél keréken a gépét, hogy előtte megparancsolták számára a katapultálást”

Hogy miért hajtott végre ennyi bravúrt? Nos, a rossz nyelvek szerint nem szeretett volna szabotázs miatti kivégzés keretében meghalni. Ugyanis ismerte Sztálint…

Egy moszkvai kutatóintézetbe került, ahol két év alatt több mint 800 berepülést hajtott végre, összesen 30 repülőgéptípuson. Részt vett egy „anyarepülőgép” tesztelésében is, új műrepülő figurákat talált ki, mint például az emelkedő dugóhúzót és a késleltetett orsót. A 30-as évek legjobb vadászrepülőgépeivel repülhetett. A Polikarpov tervezte I-15-ös kétfedelűvel és az I-16-os egyfedelűvel, de részt vett a VIT-1 és VIT-2 tankvadászok, és a TB-1 és TB-2 nehézbombázók tesztjeiben is. 1935. május 5-én Polikarpov repülőgép-tervező és Valerij Cskalov berepülő pilóta a legjobb vadászrepülőgépek kifejlesztéséért a legmagasabb kormánykitüntetést, Lenin-rendet kapott.

Bajdukov, Cskalov és Beljakov #moszkvater
Bajdukov, Cskalov és Beljakov
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik

1935-től lehetősége nyílt arra, hogy hosszú távú repülésekben vegyen részt. A Tupoljev tervezőiroda az ANT–25 típusú gépet külön erre az útra felkészítette és 1936. július 20-án Cskalov, Bajdukov és Beljakov elindult Kamcsatka és Szahalin felé, a repülés idejére riadókészültségbe helyezték a szovjet flottát. A gép három nap múlva célba ért. A jegesedés miatt azonban a tervezett Petropavlovszk-Kamcsatszkijig nem jutottak el, az Amur torkolatában egy szigeten kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. Mindezzel együtt a bravúros teljesítmény világszerte feltűnést keltett. A három pilóta megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

A bravúros teljesítmény világszerte feltűnést keltett. Ekkor senki sem tudta, hogy még 1935-ben Bajdukov vetette fel Cskalovnak, hogy hajtsanak végre egy Szovjetunió-Egyesült Államok repülést az Északi-sarkon keresztül. Ez azonnal felkeltette Cskalov figyelmét, és ekkor eldöntötte, csak a kedvező alkalomra vár, hogy a tervet megvalósítsák.

„Amikor az időjárás kedvezőbbre fordult, 1936 augusztusában a legénység visszafelé is megtette az Amurtól az utat, és a moszkvai repülőtéren maga Sztálin fogadta a pilótákat”

Ez a találkozás is segített abban, hogy megvalósuljon, hogy szovjet pilóták, szovjet repülővel az Északi-sark átrepülésével Amerikába jussanak el. Az ANT-25 – oldalán a még Udd szigetén felfestett „Sztálini út” felirattal – 1937. június 18-án szállt fel Moszkvából, és 20-án landolt Vancouver közelében. Az út során rendkívül rossz időjárási viszonyokkal kellett megküzdeniük, gyakorlatilag végig vakon kellett repülniük. Ráadásul a felhők és a ciklonok, a jegesedés veszélye miatt rendkívül magasra kellett emelkedniük, amihez alig volt oxigén-készletük. Június 19-én reggel haladtak át az Északi sark pólusa felett. Nem sokkal később gond támadt a motor hűtésével, a rendszert végül ivóvízzel töltötték fel. Kanada fölé érve már alig maradt oxigénjük, ezért Cskalov szinte a tenger szintjére ereszkedett le. Az ANT-25 végül 63 óra alatt 8811 kilométert tett meg addig sosem próbált útvonalon, de a távrepülési világrekordot nem sikerült megdöntenie. Ezt három hét múlva egy másik szovjet gép tette meg, amely ugyanezen az útvonalon 11 500 kilométert repült.

„Az amerikaiak óriási lelkesedéssel üdvözölték Sztálin sólymait, akiket Washingtonban Roosevelt elnök is fogadott”

Július 14-én hajóval indultak haza. Útközben Londonban és Párizsban is hatalmas tömeg ünnepelte őket. Otthon tízezrek fogadták, Sztálinnak és a szovjet kormány tagjainak Cskalov tett jelentést a feladat végrehajtásáról. A pilóta ezúttal a Vörös Zászló érdemrendet vehette át. Ugyanakkor nem titok, hogy a mai napig többen megkérdőjelezik a rekord valódiságát. Érvül hozzák fel, hogy az elinduló, valamint megérkező gép a fényképeken több részletben különbözik, továbbá hogy a hivatalos fotón az az Ordzsonikidze is üdvözli a pilótákat, aki négy hónappal korábban, rejtélyes körülmények között meghalt.

„Visszatérve berepülő pilótai munkájához, 1938. december 15-én az I–180 repülőgép prototípusával lezuhant és szörnyethalt”

Nem is a Szovjetunióhoz kötődne Cskalov története, ha a halálában is sokan ne összeesküvést sejtenének. Mindenesetre az a ránk maradt dokumentumokból kiderült, hogy a szovjet Lindbergh néven emlegetett pilóta úgy szállt fel –24 °C-ban, hogy a repülő motorjának hűtési rendszere nem volt kifogástalan, és amikor Cskalov egy erős gázt adott repülés közben, a motor egyszerűen lefulladt. Cskalov, miután nem akart a reptér melletti lakóbarakkokba vágódni, irányt változtatott a kényszerleszálláshoz, de a gép egy távvezeték-oszlopnak csapódott és lezuhant.

„A nemrég nyilvánosságra került adatok alapján nem kizárt, hogy a rendkívül népszerű, szókimondó természetű, sokakat zavaró pilótát szándékosan küldték a halálba”

A szerencsétlenséget kivizsgáló bizottság összességében 48 olyan hibát talált, amelyet nem javítottak ki, ennek ellenére, ahogy azt már a Szovjetunióval kapcsolatban már megszokhattuk, a nyilvánosság előtt mégis Cskalovot tették felelőssé a történtekért.

Hamvai a moszkvai Kreml falában nyugszanak, míg a nevét a szülővárosán kívül egy orosz-ukrán eredetű cseresznyefa elnevezése is őrzi. A Valerij Cskalov cseresznye elsősorban nyersfogyasztásra és nyers export céljából termesztésre ajánlott fajta, melynek érési főidénye május vége-június eleje.

MEGOSZTÁS