//A szkopjei darázsfészek
Nikola Gruevszki és Orbán Viktor találkozója Szkopjéban, 2011-ben #moszkvater

A szkopjei darázsfészek

A Balkán mindig a geopolitikai szembenállás egyik kiemelt terepe volt. A befolyásért folyó harc az utóbbi időben újra felerősödött. Ezért aztán aligha lepődhetünk meg azon, ha sokan a Nyugat és Oroszország közötti választásként állítják be a Gruevszki-ügyet is. Annak ellenére, hogy a magyar kormány aligha szeretné, ha geopolitikai kérdésként merülne fel a volt macedón elnök menedékkérelmének elbírálása. S nem is így tekint az ügyre.

Nikola Gruevszki és Orbán Viktor találkozója Szkopjéban, 2011-ben #moszkvater
Nikola Gruevszki és Orbán Viktor találkozója Szkopjéban, 2011-ben
Fotó:EUROPRESS/ROBERT ATANASOVSKI / AFP

A nyugat-európai hatalmak – a britek, a franciák, a Habsburgok -, Oroszország, valamint az Oszmán Birodalom harcolt hosszú ideig a Balkán feletti befolyásért. Ez a névsor még a 20. század elején kiegészült a németekkel, a végére pedig az Egyesült Államokkal. Rajtuk kívül a mindig itt lévő Törökország mellett az iszlám világ másik ambiciózus tagjával, Szaúd-Arábiával.

A térség országainak többsége ma már a NATO tagja, de legalább Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia esetében ezt azért szeretné megakadályozni Oroszország. Az Európai Unió az integrációs folyamat felgyorsításával igyekszik felkapaszkodni a balkáni vonatra, míg az iszlám világ említett két országa a befektetések mellett a lelkek megszerzésével erősítene. Amerika Koszovón keresztül van elsősorban hatással a folyamatokra.

S nem is akárhogyan, hiszen az albán kérdés a térség sok országát érinti. Koszovónak már maga a létrejötte feszültségek sorát gerjesztette. Sok ország el sem ismeri, a Washington pártfogásával létrejött fiatal állam és Szerbia viszonya pedig az egész Nyugat-Balkán stabilitását meghatározó tényező. De nem rendezett a határkérdés Görögország és Albánia között sem, míg Macedónia belső stabilitását jelentős mértékben meghatározza a lakosság legalább negyedét kitevő albánok hangulata. Jellemző, hogy legerősebb pártjuk, a Demokratikus Unió az Integrációért (BDI) – amelynek vezetője a Koszovói Felszabadításai Hadsereg, az UCK egykori gerillaparancsnoka – 2016 előtt és most is a kormány tagja. S ez alighanem így lesz a jövőben is, ha a Szkopjéban hatalmon lévők féken akarják tartani az albánokat.

„S ezzel el is érkeztünk Macedóniához, amely manapság talán a régió legforróbb pontja”

Nemcsak a térség, de Európa egyik legszegényebb országaként számára az uniós integráció jelentené a kitörési pontot, amely előtt a Görögországgal 27 éve fennálló névvita rendezése nyithatja meg az utat. De nemcsak a görögök nézik ferde szemmel, s tartják mesterségesen létrehozott államnak az egykori jugoszláv tagköztársaságot. A kapcsolatok normalizálása ellenére valahol mélyen így van vele Bulgária is, s bizony nehéz azzal szemben érvelni, hogy a macedón a bolgár nyelv egyik dialektusának is tekinthető.

A demográfiai és gazdasági gondoktól sújtott kis balkáni ország tehát a volt és a jelenlegi kormányzó erő közötti politikai leszámolások nélkül is ezer sebből vérzik. A Görögországgal és Bulgáriával történelmi okokkal magyarázhatóan fennálló feszültség mellett ott van még a mindig meleg albán kérdés, ráadásul a Balkán egyik kapujaként még a kelet felől érkező migránsok problémájával is meg kell birkóznia.

„Ebben a helyzetben az lenne a meglepő, ha a belpolitikát nem érintené a térség feletti befolyásért folyó verseny”

Az országot 2016-ig tíz éven át kormányfőként irányító, egykor az ország első tőzsdézőjeként, majd privatizátorként és pénzügyminiszterként magát megmutató konzervatív, előbb atlantista, majd Moszkvához húzó Nikola Gruevszki a nacionalista húrokat megpendítve maradt hatalmon. A jelenlegi miniszterelnök, a baloldali Zoran Zaev ugyanakkor az euroatlanti integrációt rángatja a macedónok előtt mézesmadzagként. Míg a volt kormányfőt Moszkva támogatta, addig a jelenlegi mögött a referendum előtt a nyugati politikusok sora állt ki Szkopjéba is ellátogatva.

Közben nehéz lenne megállapítani, hogy melyik korruptabb. Valószínűleg Gruevszki csak azért vezet, mert több lehetősége volt. Az illegális lehallgatások nyomán kirobbant tüntetésekkel megbuktatott miniszterelnököt egy 580 ezer euróba kerülő Mercedes beszerzése kapcsán ítélték két évre, míg a jelenlegi kormányfőt véletlenül ezzel egyidőben mentették fel egy másik zavaros, polgármesterként adott 160 ezer eurónyi kenőpénzről szóló telekeladási ügyben, amelyet még épp Gruevszki kormányfősége idején indítottak ellene. De ami azt illeti, a névváltoztatásról kiírt referendum sikertelensége után Zaev attól sem riadt vissza, hogy a parlamentben ehhez szükséges szavazatok biztosítása érdekében megzsaroljon és megvásároljon ellenzékiek, valamint letartóztatássa az egyik vezető ellenzéki újságírót. Hiába, ez Macedónia, ahol azért semmi nem fekete-fehér! Olyannyira nem, hogy talán maga Zaev sem bánja elődje és vetélytársa távozását az országból.

Ebbe a darázsfészekbe nyúlt most bele régi barátját megsegítve a magyar miniszterelnök. Talán bele sem gondolva abba, hogy egy ilyen ügy belezavarhat a nyugati szövetségesek és Oroszország (valamint Kína) közötti egyensúlyozásba. Vagy csak úgy gondolta, hogy minden csoda három napig tart? Lehet!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.