„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Úgy tűnt, Zelenszkij belső körének ostorozása ezzel véget ért, aztán megtörtént Jermak letartóztatása”
Fotó:EUROPRESS/Genya SAVILOV/AFP
Óvadék ellenében szabadon engedték a kijevi előzetes letartóztatásból Andrij Jermakot. Zelenszkij adminisztrációjának korábbi vezetője öt éven át árnyékaként, jobbkezeként szolgálta az ukrán elnököt. Ő volt az agya és az ökle, a tárgyalója és egyben intrikusa. Jermak letartóztatását megelőzte az úgynevezett Mindics-gate, a Zelenszkij Kvartal-95-ös korszakbeli üzlettársát érintő botrány. A letartóztatás elől egy füles nyomán az utolsó pillanatban külföldre menekült Timur Mindics a nyomozók szerint közpénzeket sikkasztott el az energiaszektorban. Zelenszkij tüntető sietséggel határolódott el Mindicstől – tessék-lássék még szankciókat is kivetett rá -, és az ügy kezdett elhalkulni.
„Úgy tűnt, Zelenszkij belső körének ostorozása ezzel véget ért, aztán megtörtént Jermak letartóztatása”
Mint a Strana.ua felhívja a figyelmet, tovább rombolja hatalom tekintélyét, hogy a Dinasztia-ügyet a NABU/SZAP és támogató csoportja nem is igazán jogi eljárásként, mint inkább politikai show-ként mutatja be. Méghozzá azzal a céllal, hogy Zelenszkijt és belső körét komikus bűnözői karakterekként, teljesen véletlenszerű egyénekként mutassák be, akik valahogy hatalomra kerültek, és ezt személyes gazdagodásra használják fel. A hangsúly azon a tényen van, hogy a nyaralóközösséget a háború alatt építették, valamint különféle érdekes részleteken, például azon, hogy Jermak egy jóssal konzultált a személyzeti kinevezésekről. Ma már mindennaposak az olyan megjegyzések, miszerint vannak, akik azt hitték, Zelenszkij vezeti az országot, mások Jermakot emlegették, végül kiderült, hogy az igazi vezető a jós Veronika Feng Shui volt. Az ukrán kontextusban az ilyen pillanatok pedig sokkal fontosabbak a társadalom befolyásolása szempontjából, mint a nyomozó ügynökségek által szolgáltatott száraz bizonyítékok.
„A történtek olyan földindulásszerű változásokat jeleznek az ukrán belpolitikában, amelyek a békefolyamatra is hatással lehetnek”
Először is, csapást mértek az elnök legközelebbi szövetségesére, aki Zelenszkij klánjának kulcsfontosságú vezetője, és a lemondása után is óriási befolyással bírt a politikai folyamatokra. De hamarosan szintén gyanúsított lehet két másik közeli munkatárs, Szerhij Sefir – akinek a nevére állítólag Zelenszkij összes vagyona be van jegyezve – és Rusztem Umerov is. S ha ez még nem lenne elég, a NABU és a SZAP hamarosan lezárja az elnök felesége, Olena ellen indított nyomozást is, s mint a sajtó fogalmaz, a korrupcióellenes szerveknek bőven van okuk Zelenszkij feleségének a letartóztatására. Maga Zelenszkij is potenciálisan áldozatává válhat a botránynak. Feltehetően ő az R1-es szám alatti személy, aki a média értesülései szerint ő birtokolja a Dinasztia nyaralóközösség négy házának egyikét. Jermak és Sefir kiesése megrendítheti a rendszert eddig támogató SZBU és a Legfőbb Ügyészség elszántságát is.
„S miközben a rendszer omladozik, erősödnek a kormányon belüli, az Elnöki Irodát tavaly november óta vezető Kirilo Budanov, a védelmi tárca élére került Mihajlo Fedorov és a kormányzó párt, a Nép Szolgája parlamenti frakcióját a kezében tartó David Arahamija nevével fémjelzett alternatív befolyásos csoportok”
Ráadásul a botrány akkor robbant ki, amikor a Trump-adminisztráció ismét tárgyalásokat kezdett a háború befejezéséről. Ez máris felvetette azt az elméletet, hogy a Jermak elleni büntetőeljárás a Fehér Ház „végső ajánlata” Zelenszkijnek az „anchorage-i feltételek” – csapatkivonás Donbasszból stb. – elfogadására. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy Jermak vádemelésének napján Julija Mendel, az elnök korábbi sajtótitkára interjút adott Tucker Carlsonnak, amelyben keményen bírálta, egészen konkrétan kábítószer függőséggel vádolta Zelenszkijt, akkor sokak szerint összeáll a kép.
„De tényleg Trump adminisztrációja mozgatja a szálakat?”
Egyáltalán nem biztos. Sőt! A NABU (Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal) és a SZAP (Különleges Korrupcióellenes Ügyészség) olyan struktúrák, amelyeket az amerikai demokraták aktív részvételével hoztak létre az ukrán államiságba beépítve, ellensúlyként a helyi elitekkel szemben a Biden- és Obama-korszakban. Trump visszatérése után az infrastruktúra feletti ellenőrzés fokozatosan az európaiakhoz – Brüsszelhez, Berlinhez, Párizshoz és jelentős mértékben Londonhoz – került. A támogatási rendszer, a nem kormányzati szervezetek, a „nemzetközi szakértők” maradtak, csak a finanszírozás forrása és a politikai védelem változott. Julia Mendel Tucker Carlsonnal készített interjúja is felvet kérdéseket. Carlson ugyanis már régóta elszakadt Trump csapatától, útjaik több mint egy éve elváltak. Adásait egyre inkább azok használják, akik az adminisztráció felett szeretnének beszélni az amerikai közönséggel. Mendel forrásai pedig Ukrajna Zelenszkij-ellenes köreihez tartoznak, Tomas Fiala emberei, Petro Porosenko környezete, valamint az üzleti elit azon része, amely a rezsimváltást támogatta, és az európai intézmények támogatására támaszkodik.
„De miért kellene Európának most megtörnie Zelenszkijt?”
A válasz több elemző egyszerű. Mint arra a már említett Strana.ua is rámutat, mert túlságosan kiszámíthatatlanná, merésszé, egyszóval kényelmetlenné vált. S ami a legfontosabb, nem hajlandó engedelmesen és teljesen igazodni az európai politikához. Zelenszkij megtartotta a politikai mozgásterének egy részét, továbbra is alkudozik, manőverezik és flörtöl Washingtonnal, zsarolja Brüsszelt a gyorsított EU-tagsággal, újabb finanszírozási forrásokat sajtol ki belőle. Az európai elit számára, amely hatalmas politikai és pénzügyi erőforrásokat fektetett az ukrán projektbe, ez a viselkedés elfogadhatatlan. Eközben már formálódik egy vonal Zelenszkij leváltására. Kirilo Budanov, akit sokan már lehetséges utódjelöltként emlegetnek, Mihajlo Fedorov a technokrata imázsával és az európai fővárosokban meglévő kapcsolataival, David Arahamija pedig a parlamenti erőforrásaival. Ezek a személyek e teória szerint jelenleg könnyebben irányíthatók, mint az ukrán elnök.
„S hogy mit jelent mindez a békés rendezés kilátásaira nézve?”
Ami történik, annak jó eséllyel kevés köze lehet Anchorage-hoz. Ez sokkal inkább tűnik európai műveletnek, amelyben Zelenszkij hazai ellenfelei nem csupán eszközök, de játékosok is. E verzió szerint pedig a cél nem az, hogy Kijevet a béke felé terelje, hanem éppen ellenkezőleg, kiküszöbölve a Trumppal való különmegállapodás lehetőségét, biztonságosabban lehorgonyozza az európai politika pályájába. Európa, miután több tízmilliárd eurót fektetett be Ukrajnába, és hatalmas presztízs- és gazdasági veszteségeket szenvedett el, most egy dolgot akar, Kijev teljes alárendeltségét. Ezzel megakadályozná, hogy az ukrán vezetés egy döntő pillanatban átálljon a globalista elit tengerentúli megfelelőjéhez. Egy kezelhető Zelenszkij, vagy akár Zelenszkij kezelhető utóda biztosítékot jelent egy ilyen forgatókönyv ellen.
„Emellett az is szempont lehet, hogy Brüsszel jelentősen csökkenteni akarja az ukrán projekt költségeit”
Jóváhagytak egy 90 milliárd eurós hitelt, de azt részletekben, szigorú ellenőrzés mellett folyósítják. A pénzt úgy fogják elosztani, hogy megakadályozzák Ukrajna túl gyors veszteségeit, de azt is, hogy az ukrán elit a nagy részét a kastélyaira ellopja. De Európa azt is el akarja érni, hogy Kijev hagyja abba a gyorsított EU-tagságért folytatott küzdelmet. Ez a kérdés egyre inkább rémálommá válik Brüsszel számára. Ukrajna csatlakozása a jelenlegi formájában az EU költségvetésének összeomlását, Lengyelországgal és Magyarországgal a feszültség növekedését, valamint a mezőgazdasági támogatások és a munkaerő migráció Pandora-szelencéjének kinyitását jelentené. Mint ahogy a tagság nyilvános tagadása az EU teljes keleti politikájának vereségét. A megoldás egyértelmű, az integrációnak folytatódnia kell, de a végtelenségig. Ehhez pedig e verzió szerint egy engedelmes Kijevre van szükség, amely nem fog rendszeresen hisztizni.
„Végül Európa ilyen viselkedését az is magyarázhatná, hogy Brüsszelnek csökkentenie kell az ukrán menekültekre fordított kiadásait – amelyek már most is közel százmilliárd eurós felhalmozott költségeket mutatnak – anélkül, hogy elveszítené a tekintélyét”
Az ideális forgatókönyv az lenne, ha a menekültek egy részét az „újjáépítés és biztonság” ürügyén visszaküldhetnék Ukrajnába. Ehhez azonban olyan kijevi kormányra van szükség, amely együttműködik, nem pedig akadályozza a folyamatot. Zelenszkij jelenlegi kormánya pedig ennek épp az ellenkezőjében érdekelt. Minél több ukrán van ugyanis Európában, annál több pénzátutalás érkezik haza, és annál kisebb belső társadalmi nyomás.
„Zelenszkij így jó eséllyel ellenáll majd annak, hogy a hatalma formálissá degradálódjon”
Ezzel a kihívással viszont feltehetően hamarosan szembesülni fog. S döntenie kell, vagy elfogadja az európai forgatókönyvet, és olyan ceremoniális figurává válik, aki sem a kormányt, sem a parlamentet nem ellenőrzi, vagy felveszi a kesztyűt, megtámadja a korrupcióellenes infrastruktúrát, és Trump felé fordul. Ez a szcenárió azonban automatikusan az „alaszkai feltételeket” hozza vissza a napirendre.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater