„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szergej Bondarcsuk Borisz Godunov szerepében
Fotó:EUROPRESS/Sputnik
Bondarcsuk nevét szinte mindenki ismeri, aki valaha egyetlen filmet is megnézett. Ám abban már megoszlanak a vélemények, vajon mely szerepe, de főleg rendezése az, amely valóban a szakma csúcsára repítette az ukrajnai Herszoni kormányzóság területén, Bilozerka faluban 1920. szeptember 25-én született férfit. Nos, e cikk írója A hazáért harcoltak című filmre (1975) teszi le a voksát, melyet Bondarcsuk Solohov regénye nyomán forgatott, és ami 1976-ban elnyerte a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál különdíját.
„Tény, a monumentális háborús film már abban elérte a csoda kategóriát, hogy egyáltalán elkészülhetett. Ehhez együttesen kellett Solohov és Bondarcsuk személye”
Hogy miért? A magyarázat egyszerű, ugyanis a II. világháborúval kapcsolatban nem volt ildomos a Szovjetunióban olyan katonákról filmet, ráadásul mozifilmet készíteni, akik visszavonultak a németek elől. Ugyanis Bondarcsuk éppen egy 1942 nyarán megfogyatkozott, hullafáradt, visszavonuló szovjet ezred szörnyű megpróbáltatásait vitte filmvászonra. A katonákban hősies idétlenkedéssel egyedül az ezred bohóca tartja a lelket – az élet fonáksága, hogy a figurát alakító Vaszilij Suksin a forgatást követő másnap szívrohamban elhunyt –, miközben egymást váltják a szélsőségek:
„önfeláldozás, kegyetlenség, bajtársiasság, pátosz és alantas durvaság, továbbá megrázó, szinte útszéli humor is”
Ráadásul különleges technikai bravúrral sok esetben a lövészárkokban megbúvó katonák szemszögéből mutatta be az eseményeket. A filmben – mely remekül adja vissza Solohov emberi ábrázolásait – Bondarcsuk színészként is megvillant. A maga természetes zsenialitásával alakította az egyik epizódszerepet.
„Bondarcsuk is megjárta a háború poklát, volt honnan merítenie későbbi munkáiban. 1942-től a hadseregben, a fronton teljesített szolgálatot”
A háborút követően a moszkvai Állami Filmintézet (VGIK) hallgatója lett, színész szakon szerzett diplomát 1948-ban. Színészként az első emlékezetes alakítását Tarasz Sevcsenko ukrán költő szerepében nyújtotta a Széttört bilincsek-ben, ami egyben meghozta számára az első állami kitüntetést is. A Szergej Jutkevics által rendezett Othello – melynek már a címszerepét alakította – az első komoly nemzetközi sikere mellett a második feleséget is meghozta.
„Ugyanis a forgatás alatt megismert, Desdemona szerepét játszó Irina Szkobcevát a bemutató után négy évvel vette feleségül. A történeti hűség kedvéért, első neje szintén szakmabeli, Inna Makarova színésznő volt”
De térjünk vissza a filmrendező Bondarcsukhoz, aki 1960-ban Lenin-rendet kapott, miután Solohov talán legismertebb regényét, az Emberi sorsot filmre vitte egy évvel korábban. Hangsúlyozzuk ki, ez volt az első rendezői munkája. A fekete-fehér háborús filmet külföldön is sikerrel vetítették. Bondarcsuk az író elbeszélését a saját háborús élményeivel egészítette ki, és olyan emberközelien ábrázolta a szovjet katona sorsát, hogy a kritikusok szerint ez az alkotás szakított a háborús szovjet filmek sematizmusával.
„Ám a legnagyobb szakmai sikert rendezőként és színészként – Pierre Bezuhov szerepét játszotta – kétségkívül a másik orosz klasszikus, Tolsztoj Háború és béke filmváltozata hozta el a számára. Noha a közönség és a kritikusok véleménye nem volt egyértelmű a négyrészes alkotásról, az év legjobb külföldi filmjének járó Oscar-díjat megkapta az Egyesült Államokban (1969)”
Sokan azt állítják, a politikai szerepvállalása – 1971-ben a Szovjet Filmkészítők Szövetségének elnöke lett – rányomja a bélyegét a megítélésére. Tény, hogy meglehetősen konzervatív politikai irányultsága miatt a reformerek elérték, hogy 1986-ban felmentsék ebből a pozíciójából, de a filmtörténelemben egyáltalán nem ezért a szerepéért ismerték, ismerik el a munkásságát.
Száz évvel ezelőtt született, de amíg a világ világ marad, addig Bondarcsukot és életművét mindig is a filmtörténelem legnagyobbjai között tartják majd számon. Tökéletesen megérdemelten.
A hazáért harcoltak című film első és második részét itt tekinthetik meg.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
