Kezdőlap » x-demokrata » A rezsivel ismerkednek a türkmének
Szaparmurat Niyazov arany szobra Ashgabatban

A rezsivel ismerkednek a türkmének

Az egyre súlyosabb gazdasági válság miatt nem lesz már ingyenes az ivóvíz, a gáz, a villanyáram és a só

Türkmenisztán ugyanis független történetének egyik legnagyobb gazdasági válságát éli át #moszkvater
Türkmenisztán történetének egyik legnagyobb gazdasági válságát éli át
Fotó:EUROPRESS/AFP/ MUSTAFA OZER

A világsajtóba általában a volt és a mostani elnök extrém viselkedése miatt kerül be Türkmenisztán. A kézi vezérelt közép-ázsiai országban előbb a Szovjetunió széthullásával megszerzett függetlenné válástól 2006-os haláláig az olajban és gázban gazdag országot irányító Szaparmurat Nijazov intézkedéseitől volt hangos a világ. A sajátos időszámítás, az újranevezett hónapok, az elnök arany szobra, s általában a hivalkodó gazdagság külső jegyeivel volt tele a politikai bulvár.

A fogorvosból lett utód előbb jó érzékkel lépéseket tett a személyi kultusz lebontása felé, majd folytatta ott, ahol elődje abbahagyta. Mára már neki is áll az aranyból készült szobra, repel, ő a legjobb céllövő és autóversenyző, s mivel a négykerekűek közül a fehér színűek a kedvencei, a feketéket egyszerűen betiltatta. Egyszóval, ő is az abszurditásával uralja a médiát, amelybe csak hellyel-közzel kerül be, hogy egyébként miként is élnek maguk a türkmének. Idáig ennek kapcsán az országról szóló cikkekben meg-megemlítették, hogy ugyan diktatúra van, ám a benzin fillérekbe kerül, s ingyenesek a kommunális szolgáltatások. Az a kép alakulhatott ki mindenkiben, hogy a politikai rendszer olyan, amilyen, ám a türkmének azért jól élnek. Arról nem nagyon esett szó, hogy mihez képest.

No, ez így azért idáig sem volt igaz, ám mostantól az idáig a rendszer stabilitását jelentős mértékben biztosító szociális érzékenységnek is vége. Türkmenisztán ugyanis független történetének egyik legnagyobb gazdasági válságát éli át. Annak ellenére, hogy a makromutatói továbbra is jók. A hazai össztermék tavaly 6,5 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi 6,2 százalék után. Az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) idénre 6,5 százalékos, jövőre 6,7 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Az infláció pedig idén 8 százalék körüli lehet a tavalyi 6,5 százalék után. Mindez nem véletlen, hiszen Türkmenisztán Irán, Oroszország és Katar után a világ negyedik legnagyobb földgáztartalékkal rendelkező országa, és jelentős a kőolajbányászata is.

A türkmén kormány mégis a kedvezmények még 2017-ben előre jelzett megvonása mellett döntött. Januártól a lakosságnak fizetnie kell az elfogyasztott áramért, vízért, földgázért, és megszűnik az ingyen só is.

„Az indoklás szerint a lakosság jövedelmei jelentősen megnövekedtek – Türkmenisztánban az bérek a magyar minimálbér alatt mozogva nagyjából 50-60 ezer forintnak felelnek meg -, ezért aztán nincs szükség az 1992 óta életben lévő ingyenes szolgáltatásokra”

Ez a döntés felülírja Nyjazov 2003-ban született rendeletét, amellyel az ingyenességet 2030-ig meghosszabbította. A kormány előbb tavaly limitálta az ingyenes fogyasztást, majd mostantól az átmeneti időszakban marad a kedvezményes ár, ám már fizetni kell a szolgáltatásokért. Emellett a kormány közleménye figyelmeztet arra is, hogy gondolni kell a jövő nemzedékeire is, s az ország természeti kincseivel ésszerűen kell gazdálkodni, azokat nem lehet szétosztogatni. A rendelet indoklásában az elnök felhozza azt is, hogy a társadalomban immár alkalmazkodni kell a piaci körülményekhez.

Az egyre növekvő problémákat az év elején már jelezte, hogy hiánycikké vált a liszt, s így hosszú sorok álltak a korpáért is. A kormány az ország legmélyebb válságot átélő északi részein személyenként 5 kilogrammban maximálta a vásárlást, s kilátásba helyezte a felesleges készletek elkobzását. A hiány fellépésével egyidejűleg jelentősen, duplájára nőtt az élelmiszerek ára is. Mindezt magyarázta a 2017-es rossz búzatermés mellett a mezőgazdaságban egyre nyilvánvalóbban tarthatatlanná váló helyzet. Nem véletlen, hogy az államfő még 2017 májusában menesztette a szektorért felelős miniszterelnök-helyettest. A meglehetősen zárt országot valamelyest ismerők ennek kapcsán megjegyezték, már az is csoda, hogy a mind akutabb gondokat az elmúlt évig sikerült leplezni. A válságot aztán az hozta a felszínre, hogy a szénhidrogének világpiaci árának esésével egyre kevesebb élelmiszert tudtak külföldről importálni.

 

 

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.