//Reverz, tranzit, kijevi düh
„Az Európai Unió nem lát törvénytelenséget a magyar-orosz gázszerződésben” #moszkvater

Reverz, tranzit, kijevi düh

MEGOSZTÁS

Feltűnő idegességgel reagált Kijev a magyar-orosz hosszú távú gázszerződésre. Érthető, hiszen gáz ügyben az utóbbi időben túl sok pofont kapott, amelyek közelebb hozták az ukrán gáz tranzit kiesését. Ezzel Ukrajna zsarolási potenciált, befolyást, és pénzt veszít, de ami legalább ennyire fontos számára, a virtuális reverz sötét és korrupt sémájának végét is jelenti. De hogy jön ide Magyarország, a hosszú távú gázszerződés, és a kárpátaljai magyar kisebbség?

„Az Európai Unió nem lát törvénytelenséget a magyar-orosz gázszerződésben” #moszkvater
„Az Európai Unió nem lát törvénytelenséget a magyar-orosz gázszerződésben”
Fotó:EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

Rossz hírt kapott a napokban a kijevi vezetés. Számíthatott rá, hiszen kezdettől fogva világos volt, hogy a magyar-orosz gázszerződéssel minden rendben, de az ukrán vezetés azért csak bepróbálkozott Brüsszelnél. Kijev törvénytelennek nevezte az orosz Gazprom és Magyarország között kötött, Ukrajnát elkerülő 15 évre szóló gázszállítási szerződést, és az unió közbeavatkozását követelt.

„Az ukrán vezetés azonban nem állt meg itt, és a NATO segítségét is kérte az orosz gáz ukrán tranzitútvonalának megőrzése ügyében.  Persze, azt csak Kijev tudhatja, hogy mi köze van a NATO-nak mindehhez?! Az azonban ebből a kétségbeesett kapkodásból is világos, hogy Kijev politikai kérdésnek tekinti a tranzitot, és most kétségbeesve látja, hogy elfogy a zsarolási potenciálja”

Szerhij Makogon az Ukrajnai Gázszállító Rendszer vezetője Brüsszelben arról győzködte a a NATO politikai bizottságát, hogy Ukrajna energiaellátásának biztonsága elválaszthatatlan része az euro-atlanti régió biztonságának. A nyomaték kedvéért még hozzátette, hogy az agresszor célja Ukrajna meggyengítésén kívül éket verni az EU tagállamai közé és a NATO alapjainak szétzúzása.

„Aztán megjött a válasz, hogy az Európai Unió nem lát törvénytelenséget a magyar-orosz gázszerződésben. A NATO igazán válaszra sem méltatta a kijevi vagdalkozást”

Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az ukrán panasznak nincs semmilyen alapja. Mint fogalmazott, Magyarországnak egyéni joga, hogy számára előnyös külön szerződéseket kössön. Ezzel semmilyen uniós jogszabályt nem sértett.

De ez csak a kisebb baj. Valójában Kijevben is számíthattak erre a válaszra. Ennél sokkal nagyobb fejfájást okoz, hogy miközben az Ukrajna azzal foglalkozik, ki kivel és miről szerződik, addig neki nincs elegendő gáza. Már most korlátozásokat vezettek be több megye közintézményeiben, köztük kórházakban is. Az országnak még legalább négymilliárd köbméter földgázra lenne szüksége ahhoz, hogy a következő téli időszakban megoldja az ellátási gondokat, írja az Ekonomicsna Pravda.  A fűtési szezonban körülbelül 19 milliárd köbméter gázra van szükség, Ukrajnának azonban eddig csak 15 milliárd van elraktározva, további 4 milliárdot pedig a mostani egekben lévő áron kellene megvásárolni, a Naftogaznak azonban ennyi pénze nincs.

„Ugye kezdik már kapisgálni, miért sikítozik Kijev az Ukrajnán át vezető tranzitot kiiktató magyar-orosz gázszerződés miatt? Évi 4,5 milliárd köbméter gáz tranzitdíjának kiesése még a tényleg gyenge lábakon álló ukrán költségvetést sem vágja a földhöz, azonban ez a megállapodás felvillantja, hogy nemcsak a zsarolás, de a lopás és a sötét, reverzen alapuló, Ukrajnának évi 5 milliárd dollárt jelentő sötét beszerzési struktúra is megszűnhet”

Ha ugyanis egyszer Oroszország úgy dönt, hogy levágja ezt a sokak  számára arany tojást tojó tyúkot, akkor az nagyon fog fájni az ukrán hatalom közelében lévő egyes csoportoknak, és a korrupt rendszer működtetésében részt vevő, Gazprom körüli orosz üzletembereknek is. Mert nagyon zsíros üzlet az, ahogy Ukrajna nem vásárol Oroszországtól gázt, és mégis orosz gázt kap. E virtuális reverzen nagyot kaszálnak egyes orosz, ukrán üzleti körök, és a reverzbe beiktatott amerikai vagy éppen magyar cégek is. A séma egyelőre működik – Kijev most éppen a szlovák reverzet erőlteti -, mert 2024-ig a vállalt évi 40 milliárd köbmétert a Gazprom leszállítja az ukrán útvonalon, hiszen e mennyiség tranzitjának a díját így is, úgy is ki kell fizetnie.

„Ha viszont Moszkva úgy dönt, hogy csak közvetlenül ad el gázt Ukrajnának, akkor ez a sok közvetítő rosszul jár, az ukrán fogyasztó és a Gazprom pedig jól. Mert utóbbi több bevételhez jut, miközben az előbbi kevesebbet fizet. De az ebben ellenérdekeltek minden oldalon a végsőkig meg fogják ezt akadályozni. Ezért kell például fennen hangoztatni, hogy az agresszorral Kijev nem üzletel. Hát persze, jobban tejel a korrupció!”

A magyar-orosz gázszerződés azonban felvillantotta annak lehetőségét – egyesek megközelítésében veszélyét -, hogy ennek vége lesz. Ezért szaladgál Kijev főhöz-fához, és igyekszik minden áron, az Egyesült Államoktól, Németországtól garanciákat kérve a tranzit megőrzésére. Nincs másról szó, mint hogy geopolitikai és gazdasági – az évi 3 milliárdos tranzit díj kiesése – érvek mögé bújva megőrizni a korrupt struktúrát. Hatalmas üzlet ez, amelyből Ukrajnában – és nemcsak ott – sokan gazdagodnak, így ez sokat megér.

Még azt is, hogy Ukrajna ismételten belegyalogoljon Magyarországba. Talán durvábban, mint eddig bármikor. Mert az eddigi okokhoz – nyelv- és oktatási törvény miatti viták stb. – jött egy újabb, a hatalmi körökben sokaknak húsba vágó frusztráció. A német-amerikai alkuval megerősítve veszíti el Ukrajna a tranzitot, amely a felszínen a politikai zsarolás eszközét, a befolyást, és nem utolsó sorban komoly bevételt jelent Kijevnek, míg a háttérben a fent említett sokaknak fájó korrupt struktúra kerül veszélybe.

„A történtekre visszatekintve mindenképpen megállapíthatjuk, hogy Ukrajna kissé el van tévedve”

Még mindig úgy viselkedik, mint 2014 után, amikor a Nyugat mindent megengedett neki. Mindenkit számon kérhetett, fenyegethetett és követelőzhetett, mert úgy gondolta, hogy a Krím elvesztése miatt neki minden jár. Csakhogy azóta nagyot változott a helyzet. Érzi ezt Kijev is, emiatti haragját, elkeseredését azonban nem töltheti ki Németországon vagy Törökországon. Jó alkalmat kínált azonban erre a magyar-orosz szerződés, amelynek kapcsán Kijev ráönthette a tehetetlensége miatti frusztrációját Budapestre.

Úgy gondolta ugyanis, hogy Magyarországgal szemben ezt megteheti. A kétoldalú kapcsolatok ugyanis már enélkül is elég rosszak, a belpolitikai problémákról, az oligarcha törvény körüli vitákról pedig kicsit elterelheti a figyelmet, hogy a külügyminiszter „helyre teszi” Budapestet. Ráadásul ez a botrány még arra is jó, hogy Kijevben még egy okot találjanak arra, miért nem hajlandók kompromisszumra a magyar és a többi kisebbséget hátrányosan érintő nyelv- és oktatási törvény kérdésében.

„Kijev tehát ahelyett, hogy egyre az feszítőbb frusztrációja miatt terapeutához fordult volna, így engedte ki a gőzt. Azt azonban kevesebben látják, hogy ezt a frusztrációval vegyes idegességet mennyivel növelte meg a fent vázolt korrupt lehetőségek elvesztésének felvillanása miatti düh”

Mint tehát látjuk, több tényező is találkozott a Magyarországgal szembeni újsütetű kirohanásokban, így érthető, bár teljességgel elfogadhatatlan, hogy emiatt Ukrajna olyan hangnemet használjon Magyarországgal szemben, amelyből az elmúlt hetekben kaphattunk ízelítőt.

Ebben – ahogy már megszokhattuk – Dmitro Kuleba külügyminiszter vitte a prímet. Az ukrán diplomácia vezetője szerint Magyarország csapást mért az ukrán-magyar kapcsolatokra. Kemény, sajnálat és részvét nélküli válasszal fenyegetett, néha pedig már arról beszélt, hogy Kijev megbosszulja mindezt. A Dmitro Kuleba által emlegetett bosszúból azonban szerencsére csak annyit tapasztalhattunk, hogy elnapolták az ukrán-magyar kormányközi gazdasági vegyes bizottság ülését, Kijev pedig a szerződés miatt bepanaszolta Budapestet az Európai Bizottságnál. Az ukrán energia holding, a Naftohaz vezetője közben már az Egyesült Államokat és Németországot szólította fel arra, hogy szankcionálják a Gazpromot, Oroszország ugyanis „fegyverként használja az energiaellátást”. Nem arról van inkább szó, hogy Ukrajna nem tudja ezután fegyverként használni a tranzitot?  Aztán csillapult az ukrán düh is. Dmitro Kuleba a napokban már arról beszélt, hogy Ukrajna kész a tárgyalások folytatására Magyarországgal az oktatást és a nemzeti kisebbségek jogvédelmét illetően. Sőt, ezen a téren még eredményeket is látott. Legfeljebb mi nem látunk.

„Ennek az ideges és sok esetben primitív kirohanásnak a kárvallottjai ismét a kárpátaljai magyarok lesznek”

A kijevi vezetők szavain felbátorodva Mihajlo Holovko, a Ternopil Megyei Tanács elnöke már arra szólította fel az ukrán államhatalmat, hogy a kárpátaljai magyar kisebbségen torolja meg az Ukrajna kihagyásával kötött szerződést.  Mint fogalmazott, a probléma megoldásának egyik módja az lenne, hogy az ukrán állam keményen nekimegy a kárpátaljai magyar kisebbségnek. Ez a kijelentés jogi értelemben kimeríti a gyűlölet szításának fogalmát, arról nem is beszélve, hogy felszólítás az állampolgárok jogainak etnikai, nyelvi hovatartozásuk alapján történő korlátozására.  Ezzel Holovko megsértette az ukrán törvényeket, és az Európa Tanács normáit is.  Természetesen mind Kijev, mind pedig Strasbourg azóta is hallgat.

„A kétoldalú kapcsolatok is maradnak a mélyponton, Volodimir Zelenszkij elnök már nem is nagyon akar Orbán Viktorral tárgyalni. Alighanem ezután a magyar kormányfő sem”

Az egész történetből süt, hogy Zelenszkij csapatának is mindennél fontosabb, hogy rátegye a kezét a pénzcsapokra. Talán az sem véletlen, hogy ezért még az amerikaiakkal is szembe menve a Naftohaz felügyelő bizottságából kiebrudalta Bidenéket. Válaszul aztán jött a Pandora-dosszié, benne az ukrán elnökkel. De az is jól látszik, hogy Zelenszkij sem akar semmit kezdeni a kisebbségeket büntető és diszkrimináló törvényekkel. S a kárpátaljai magyarok szempontjából olyan mindegy, hogy nem tud, vagy nem is akar. Mihail Pogrebinszkij ukrán politológus fogalmazza meg, hogy

„Ukrajna már hosszú ideje ignorálja e magyar kisebbség problémáit, mint ahogy folytatja a szomszéd országok érdekeit semmibe vevő politikáját is”

Azután meg meglepődik, hogy ezek az államok Ukrajna helyett más országokat választanak szövetségesükül. Pogrebinszkij a Vzgljad nevű lapnak nyilatkozva azt is kiemelte, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, így az eddigiektől eltérően komoly következményei lehetnek annak, ha a kárpátaljai magyarokon torolja meg vélt sérelmét. A politológus a Kárpátalján tömbben élő a megye lakosságának 12 százalékát kitevő magyarok csupán a magyar nyelv regionálissá tételét kérik, de az ukrán kormány ezt kategorikusan elutasítja. Ehhez még hozzátehetjük, ha Kijev meg akarná oldani legalább e kisebbség nyelvi és oktatási problémáit, akkor megtehette volna a magyarok őshonos népként történő elismerésével. Ami nem mellesleg így is van. Nem tette. Világos beszéd, amelyre csak egyféle, és nagyon egyértelmű választ lehet adni. Még akkor is, ha Kijev majd megint nem érti, pontosabban nem akarja érteni, hogy akkor ez miért van.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.