„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Kiegészítve a fenti <hagyományos> eszközt, az UNIAN szerint hamarosan szolgálatba áll egy hiperszónikus, szintén légi indítású cirkálórakéta, amely a H-99 névre hallgat. Ennek hordozója a sokkal kisebb darabszámban szolgálatban álló Tu-160 sugárhajtóműves stratégiai bombázó lehet”
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP
Az erőforrásokban fennálló jelentős különbségek miatt a hátországban található célpontokkal szemben használt fegyverek Oroszország részéről cirkáló rakétákat, rövid és középhatótávolságú ballisztikus rakétákat, illetve drónokat jelent, melyekre Ukrajna jellemzően átalakított eszközökkel válaszol. Fölösleges belemenni a célpontok kiválasztásába és az okozott veszteségekbe, mert ezen a területen mindenki úgyis a saját nótáját fújja.
„Mindenesetre figyelemre méltó, hogy brit segítséggel egy rövid hatótávolságú, legfeljebb 500 kilométer és nagyjából 500 kilogrammos robbanófejet hordozó, <ukrán> rakéta készül, amelynek a neve Nightfall”
Hogy az utalás a James Bond filmre véletlen műve, vagy szándékos, az ebből a szempontból mellékes is. És ha már új fejlesztésű rakéták, akkor egy ukrán Telegram megfigyelő csatorna alapján az UNIAN ukrán hírügynökség arról számolt be, hogy Oroszország is új rakétaeszközök gyártásába kezd.
Az ügynökség értesülései szerint a Tu-95 stratégiai bombázó által hordozandó új légi indítású cirkálórakéta, a H-BD-K bevetésre kész. A kategóriába tartozó fegyverek sebessége általában transzszonikus, és ebben az esetben is 900 km/órát adott meg az ukrán forrás. Viszont az eszköz hatótávolsága a hírek szerint igencsak megnőtt, hiszen a forrás szerint a korábbi 1500-2000 kilométerrel szemben a H-BD-K 3000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik. Szakértők szerint ez a már rendszerben álló H-101-es rakéta leváltására szolgál, módosított irányítórendszerrel, és ezáltal alacsony, 30-70 méteres repülési magassággal rendelkezik.
„Kiegészítve a fenti <hagyományos> eszközt, az UNIAN szerint hamarosan szolgálatba áll egy hiperszónikus, szintén légi indítású cirkálórakéta, amely a H-99 névre hallgat. Ennek hordozója a sokkal kisebb darabszámban szolgálatban álló Tu-160 sugárhajtóműves stratégiai bombázó lehet”
A források szerint a sebessége elérheti az új eszköz sebessége kb. 6600 km/óra, azaz meghaladja az 5 Mach-ot, míg a hatótávolsága akár 5500 km-es lehet. Ebben az esetben érdemes kiemelni, hogy a hiperszónikus kategória határa pontosan a sokat emlegetett 5 Mach, viszont a hatótávolság már a hadászati alkalmazását is lehetővé teszi. Mindemellett az ukrán források szerint Oroszország egy hiperszónikus, légi indítású, de hajók elleni rakétát, a HMC-t is rendszerbe készül állítani, amely eszközt bármely stratégiai bombázó hordozhatja. A hatótávolságát 900 kilométerre, a sebességét 4200 km/órára becsülik. Mondjuk, ez utóbbi a fentiek miatt nem hiper, hanem „csak” szuperszónikusnak minősül.
Az UNIAN szerint az új fegyverek tesztelése összefüggésben áll az Oroszországot sújtó alkatrész hiánnyal. A csatorna szerint az új rakéták a korábbi fegyverekben használt külföldi alkatrészek helyett kizárólag orosz gyártású komponensekből készülnek, és az UNIAN szerint ez jelentősen rontja azok pontosságát és megbízhatóságát. Ráadásul az ukrán hírügynökség kiemeli, hogy ezért a civil lakosságra ezek a rakéták fokozottabb veszélyt jelentenek. Ez utóbbi rosszmájú bejegyzést tudjuk be a háborús propagandának.
„Az elnevezések arra utalnak, hogy az eszközök a tesztelés utolsó fázisaiban lehetnek, hiszen a rendszeresített eszközök hivatalos nevei a cirill <X kötőjel sorszám> rendszert követik”
Az UNIAN híre mindazonáltal számos kérdésre nem ad választ. Az egyik az, hogyha mindössze a nyilvánvalóan nyugati eredetű alkatrészek cseréjéről van szó, hiszen Kína továbbra is mindent szállít, akkor ez miért nem – a bevett módon – egy alváltozat formájában jelenik meg. Ha pedig új fejlesztésekről van szó, ahhoz mi köze a nyugati katonai alkatrészek (egyébként 2014 óta fennálló) nem szállításának.
Érdekes módon ugyanis a nemrégiben másodszor bevetett Oresnyik pontosságával kapcsolatban – szintén orosz alkatrészekből – a nagyobb hatótávolság – 5500 kilométer – és a nagyobb sebesség 10 Mach, azaz tízszeres hangsebesség nem akadtak problémák. És ha már Oresnyik. Az új eszközről nagyon keveset tudunk.
„Az ukrán hivatalos közlések szerint az ilyvói (Lviv) repülőgépjavítót ért támadás során a becsapódáskor 10 000 km/óra sebességgel haladó inert, azaz nem robbanó töltetek jelentős pusztítást okoztak”
A közepes, legfeljebb 5 500 kilométer hatótávolságú rakéta rakománya a már régóta használt MIRV, azaz a több önállóan visszatérő nukleáris robbanófej, amelyeket ukrajnai bevetésük során valószínűleg penetrátornak nevezett tömör fém rudakkal váltottak fel. Egyébként a ballisztikus rakéták robbanófejei maguktól is hiperszonikus sebességgel csapódnak be, de a hírek szerint az Oresnyik töltetek sebessége jelentősen magasabb a korábbiaknál. Ezt állítólag azok a fejlesztések teszik lehetővé, amelyeket még a Szovjetunióban kezdtek el, elsősorban az anyagtechnológia, különösen a magas hőmérséklettel járó alkalmazások területén. Természetesen lelőhetetlen repülő eszköz nincs, de el lehet képzelni a nehézségeit egy 10M (10 Mach, azaz a hangsebesség tízszerese) sebességű eszköz elfogása esetén 5-7M sebességű elhárító rakétákkal.
„Fentieket azért érdemes felidézni, mert a nyugati közvéleményben – ide értve a hazait is – sokakban olyan kép él az orosz haditechnikáról, mint amelyik mindössze egy kicsivel bonyolultabb csak a kőbaltánál. Ez a fenti ukrán jelentésben is tetten érhető lenéző, leegyszerűsítő gondolkodás számos veszélyt hordoz magában”
Szun Ce unos-untalan ismételt saját magunk és az ellenfél ismeretéről szóló mondásán túl a hamis biztonság illúzióját is adhatja. Nyilvánvalóan a korlátozott forrásokból dolgozó orosz kutatás-fejlesztés eredményei nem mérhetőek össze az amerikaiak által elköltött csilliárdok árán kifejlesztett eszközökkel. De egy háborúban nem a legjobb fegyver, ami számít, hanem az elég jó, ha sok van belőle. Ahogy azt többek között az orosz-ukrán háború hátországát – sőt most már tengeri hajózását is! – sikerrel támadó egyszerű Sahid-136-osokból lett Geran-2,-3,-4 és -5 is mutatja. És akkor az elismerten világszínvonalú orosz elektronikai hadviselésről nem is beszéltünk.
Persze, megértem az érzelmi töltetét a fenti véleménynek. De a háborúkat, és ami sokkal fontosabb az utána következő békét NEM az érzelmek hozzák el. Épp ellenkezőleg. Aki pedig képtelen hideg fejjel mérlegelni a körülményeket és tényeket az Szun Cet idézve, bizonyos, hogy veszít.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Kis pontosítás: az Oresnyik nem közepes, hanem közbeeső (köztes) hatótávolságú ballisztikus rakéta (Intermediate Range Ballistic Missile – IRBM). A 3500-5500 km hatótávolságú eszközök esnek ebbe a kategóriába.