//A paktum
Ribbentrop és Sztálin a háttérben miküzben Molotov aláírja a Szovjetunió és Németország közötti szerződést a Kremlben 1939. augusztus 23-án #moszkvater

A paktum

MEGOSZTÁS

Könyvespolc. Új, sok tekintetben vitatott megközelítésű, ám mégis csak hiánypótló könyvet ajánlunk a figyelmükbe ezen a napon, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján.

Ribbentrop és Sztálin a háttérben miküzben Molotov aláírja a Szovjetunió és Németország közötti szerződést a Kremlben 1939. augusztus 23-án #moszkvater
Ribbentrop és Sztálin a háttérben miküzben Molotov aláírja a Szovjetunió és Németország közötti szerződést a Kremlben 1939. augusztus 23-án
Fotó:EUROPRESS/AFP

Az 1939-es év első hónapjaiban Európa zavarba ejtő közjátékok, politikai szövetségek, koalíciók, nyilvános és nem nyilvános tárgyalások, politikai alkudozások tanúja lehetett. Kezdtek kirajzolódni az ősz egyelőre bizonytalan körvonalai. Németország és Olaszország számára úgy tűnt, kedvezőek a fejlemények. Mindkét országnak sikerült szövetségesekre és szimpatizánsokra szert tennie, még a megmaradt demokráciák soraiból is. A Szovjetunió ezzel szemben egyre nagyobb hátrányba került.  A müncheni egyezmény megkötésével az utolsó remények is szertefoszlottak egy Hitler elleni európai biztonsági szövetség létrehozására a Szovjetunióval. Az európai elutasítást velősen jelenítette meg David Low híres karikatúrája, amelyen Chamberlain és Daladier megszégyenülten és erőtlenül kerüli az életnagyságúnál nagyobbra rajzolt Sztálin tekintetét, miközben a két erőt sugárzó, eltökélt diktátor, Hitler és Mussolini társaságában ülik körbe a földgömböt.

„Micsoda? Nekem nem jutott szék?”

– kérdezi tőlük Sztálin. Chamberlain és Daladier a bolsevik ellenességtől vezéreltetve a keletről érkező kommunista fenyegetés feltartóztatására lepaktált Hitlerrel. Sztálin szemében reális veszélyként jelent meg a brit-francia-olasz-német szövetség rémképe, amelyet csak tetézett, hogy Hitler a hintapolitikát folytató Lengyelországnak is 25 évre szóló barátsági szerződést ajánlott. Winston Churchill mindezt úgy értelmezte, hogy a Nyugat naiv, haszontalan, egyszersmind cinikus módon lepaktált Hitlerrel. A mind fenyegetőbb elszigetelődés és a háborús veszély láttán Sztálin újra keverte a kártyáit. Fenntartotta az egyre kilátástalanabbnak tűnő tárgyalásokat Londonnal és Párizzsal, ám utolsóként Európában elkezdett puhatolózni Hitler felé. Előtte azonban 1939. március 10-én elmondta élete egyik legfontosabb beszédét, amelyben a legfontosabb feladatként tűzte ki, háborúba rángassák a Szovjetuniót azok a háborús uszítók, akik megszokták, hogy mások kaparják ki nekik a gesztenyét a tűzből. Mint fogalmazott,

„ha majd az összes háborús uszító kölcsönösen kifullasztotta egymást, akkor állnak majd elő javaslataikkal a nem agresszív hatalmak – természetesen csakis a béke érdekében, és ők diktálják majd a feltételeket azoknak, akik az erejüket az egymás ellen vívott háborúkban tékozolták el. Szép és olcsó útja ez a cél elérésének”

Ez a „gesztenye-beszéd” leszámolás volt a nyugati hatalmakkal, és megnyitotta az utat a szovjet német paktum előtt. Erről szól Claudia Weber német történész könyve, amely a fenti reális helyzetértékelés ellenére mégis arra a következtetésre jut, hogy éppen e szerződés léte tette lehetővé az újabb európai háború kirobbantását, és fennállása huszonkét hónapja alatt a két szövetségre lépett diktátor alapjaiban rajzolta át a kontinens politikai térképét. Weber szerint a Molotov-Ribbentrop paktum nem ,,történelmi baleset”, és nem is a Szovjetunió elleni német támadással elkezdődött háború előjátéka. Sokkal nagyobb horderejű történelmi mozzanat, amely csaknem végzetesen átrajzolta és tönkretette Kelet-Európát. Így aztán a könyv erősen e paktum kelet-európai áldozatainak szempontjából vizsgálja a történteket, egyben erősíti e népeket a II. világháború körül dúló mai emlékezetpolitikai vitákban.

„Weber kimondott célja a 20. század első felének két ideológiai értelemben szembenálló politikusának paktumából fakadó kínos érzések és félelmek vizsgálata. Mindenképpen többet akar láttatni e szerződésben, mint a háború egyfajta kaotikus előjátékát”

Igaz, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumról, főképp annak elfogadhatatlan titkos záradékáról, Kelet-Európa felosztásáról sokáig a kelleténél kevesebbet, a szocialista táborban pedig egyáltalán nem beszéltek, a német történész azonban most a ló túloldalára átesve ezt állítja a világháborús történések középpontjába. Kiemelve a záradékot és háttérbe szorítva a megnemtámadási szerződésben megjelenő taktikai elemet. Arról nem is beszélve, hogy eddigre Európa legtöbb országa már lepaktált Hitlerrel. Lényegében cáfolva ezzel a könyvnek az 1939-es évvel kapcsolatos, reális helyzetértékelését, amely nélkül nem érthető meg, hogy miért egyezett ki Sztálin Hitlerrel. Mint arra a könyv alcímében is utal, gyilkos szövetségként mutatja be a paktum 22 hónapját, és mint maga is fogalmaz, ezzel újragondolásra késztet abban a szellemben, amely egyenlőségjelet tesz Hitler és Sztálin diktatúrája között.

„A gond ezzel csupán az, hogy a diktatúrák vizsgálatát a középpontba állítva elmosódik az a tény, hogy a Szovjetunió és a náci Németország e háború döntő részében ellentétes oldalon állt. Az előbbi a jó, míg az utóbbi a rossz oldalon”

S elvesznek az olyan geopolitikai megközelítések is – bár azzal, hogy Churchill milyen elégedetten fogadta a paktum felrúgását és a Szovjetunió megtámadását, a szerző utal rá -, mint amelyről Sztálin abban a bizonyos „gesztenye-beszédben” beszélt. Amely tovább gondolva arról szól, hogy nyugati kormányok évszázados célja Oroszország semlegesítése, meggyengítése, felosztása, piacának és nyersanyagkincseinek megszerzése. S mint az 1939-es helyzetértékelésből ki is derül, míg e terv végrehajtásával a nyugati világ korábban Napóleont, addig a második világháború kirobbanása előtt Hitlert hozta helyzetbe.

„S hogy miért ajánlom mégis ezt a könyvet? Mert a második világháború történelemének új szempontú megközelítésével lehet vitatkozni, sőt kell is, ám a könyv ezzel együtt is hiánypótló”

A német történész ugyanis olyan mennyiségű tényanyagot kutatott fel a paktummal kapcsolatban, amelyet eddig csak kevesen.  Ezekből pedig világosan kiderül, hogy milyen következményei vannak a határok átrajzolásának, mihez vezetnek a cinikus alkuk, és milyen kínos és kiszolgáltatott helyzetbe hozhatnak még birodalmakat is a nagyhatalmi érdekek. S ami a legfontosabb, miként válik az ilyen helyzetek áldozatává az ember, a humánum.

 

Claudia Weber:

A paktum

Hitler és Sztálin gyilkos szövetsége 1939-1941

Magistra Kiadó

2020

Ára: 4290 Ft

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.