Az Egyesült Államok és a NATO évtizedes stratégiai, finanszírozási és termelési hibái vezettek a háború szempontjából kulcsfontosságú 155 milliméteres tüzérségi lövedékek drámai hiányához Ukrajnában. A Nyugat éveken át legyintett a tüzérségi lövedék gyártásra, ami most Ukrajna sorsát is megpecsételheti. Médiapartnerünk, a Makronóm Intézet írása.

Makronóm Intézet

A Reuters legújabb oknyomozó vizsgálata és az ebből készült jelentés feltárta, hogy az Egyesült Államok és a NATO évek óta tartó számítási hibái és mulasztásai vészes hiányt okoztak a 155 mm-es tüzérségi lövedékekből, amelyek kulcsfontosságú fegyverek Ukrajna számára az Oroszországgal vívott háborúban.

A jelentés több ezer oldalnyi bizalmas amerikai katonai tájékoztatót, nyilvános dokumentumokat, és más belső feljegyzéseket vizsgált át, valamint tucatnyi jelenlegi és volt amerikai, ukrán és NATO-s katonai tisztviselővel készített interjút.

„Ez a hiány Oroszország javára fordította a háború menetét, és rávilágított arra, hogy a Nyugat képtelen megfelelően támogatni Ukrajnát a jelentős katonai segély ígéretek ellenére”

A sorsdöntő nehéztüzérség

A 155 mm-es lövedék kulcsfontosságú Ukrajna azon képessége szempontjából, hogy meg tudja tartani az 1000 kilométeres frontvonalat. A tüzérség éjjel-nappal és időjárástól függetlenül működik, így a 155 mm-es lövedéket és annak orosz megfelelőjét kulcsfontosságúnak tartják, mivel ezek kombinálják a páncélzat megsemmisítéséhez és a veszteségek okozásához szükséges robbanóerőt, valamint a megnövelt hatótávolságot.

„A háború kezdete óta a tüzérség olyan halálosnak bizonyult, hogy az ukrán katonai parancsnokok becslései szerint mindkét oldalon a veszteségek több mint 80 százalékáért felelős”

A Reuters jelentése szerint az ukrán erők azonban súlyos hiánnyal küzdenek, egyes dandároknak naponta mindössze négy lövedék áll rendelkezésükre, amellyel hatalmas területeket kellene fedezniük. E hiány miatt az ukrán katonák sebezhetővé váltak, és nem tudtak megfelelően reagálni az orosz előrenyomulásra.

Történelmi háttér, és a hiány alapvető okai

A 155 mm-es lövedéket ritkán használták Amerika iraki és afganisztáni háborúiban, ami miatt sok katonai tervező elavultnak tekintette. Ez a feltételezés, valamint a rossz tervezés és az a meggyőződés, hogy az ipar hamar fel tudja gyorsítani a gyártást, hozzájárult a jelenlegi válsághoz. A hadsereg 2023-as felülvizsgálata rávilágított ezekre a hibákra, és kiemelte, hogy az ipar nem volt felkészülve a termelés gyors felfuttatására.

„A lövedék válság gyökerei az elmúlt évtizedben elkövetett stratégiai, finanszírozási és termelési hibákra vezethetők vissza. A Krím 2014-es oroszországi elfoglalása óta a NATO felsőbb parancsnokai és az amerikai lőszergyárak tisztviselői többször figyelmeztették a döntéshozókat a nyugati lőszer ipar elégtelenségére. Ezeket azonban nagyrészt figyelmen kívül hagyták, aminek következtében számos amerikai és európai gyárban lelassultak vagy leálltak a gyártósorok”

Lord David Richards, a brit védelmi vezérkar volt főnöke és a NATO afganisztáni parancsnoka szerint a hidegháború vége óta a nyugati nemzetek politikusai gyakran felülbírálták a hozzáértőbb NATO-parancsnokok tanácsait. Pedig ezek a parancsnokok figyelmeztettek a tüzérségi lőszer készletek alacsonyabb szinten tartásának veszélyeire. Ehelyett, mondta Richards, a politikai döntéshozók „termelési kockázatot” vállaltak, feltételezve, hogy a hadseregek időben újra tudják indítani a gyártást, amikor a lőszerekre szükség lesz.

A költséges környezetvédelmi követelmények, a bürokratikus szerződéskötési folyamatok, a kiszámíthatatlan finanszírozás, és a hadsereg azon szokása, hogy a lőszerekre szánt forrásokat más programokra csoportosítja át, tovább bonyolította a helyzetet. A jelentés feltárta, hogy

„2014 nyarától 2015 őszéig az Egyesült Államok egyetlen új lövedékkel sem bővítette készleteit. A gyártási hibák, a biztonsági előírások megsértése, és a lövedékekben használt robbanóanyag típusának változása pedig tovább súlyosbította a problémát”

Például a 2021-ben legyártott lövedékekben felfedezett repedések hónapokra a felére csökkentették a gyártási kapacitást. Emellett az Egyesült Államok azon döntése, hogy megváltoztatja az ezekben a lövedékekben használt robbanóanyag típusát, drága bukás volt, hiszen a hadsereg 147 millió dollárt költött egy olyan létesítményre, amelyet nem is használ. A rakéták indításához szükséges hajtóanyagot előállító, elavult virginiai üzem lecserélésének terve pedig egy évtizedes késésben van a tervezett befejezéshez képest, az ára pedig majdnem megduplázódott. A késedelem miatt az Egyesült Államok a nyilvánosan ismertnél nagyobb mértékben függ a tengerentúli nyersanyagoktól. Az amerikai hadsereg egyik 2021-es belső dokumentuma részletezi a „külföldi függőséget” legalább egy tucat Kínában és Indiában gyártott vegyi anyagtól, amelyek szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal.

„Az amerikai hadsereg 155 mm-es lövedékeinek átlagos havi termelése a 2010-es évek közepén 3000 darab alatt volt, mára azonban havi 36 ezerre emelkedett. A Kongresszus nemrégi 6 milliárd dollárt hagyott jóvá a termelés további növelésére, aminek célja a havi 100 ezer lövedék elérése 2025 végére. Az azonban, hogy ezek az erőfeszítések elegendőek lesznek-e az orosz offenzívák megállításához, továbbra is bizonytalan”

Eközben Oroszország gyorsan átállt a hadigazdaságra, és a szövetségesektől szerez be lövedékeket, így Ukrajna mára jelentős hátrányba került.

Az Egyesült Államok és a NATO válaszlépései

Az Egyesült Államok és szövetségesei kezdetben ígéretet tettek arra, hogy segítenek Ukrajnának lecserélni a szovjet korabeli tüzérséget 155 mm-es lövedékekre. A gyártási hiányosságok és a kielégíthetetlen kereslet azonban arra kényszerítette Washingtont, hogy ezt jelentős mértékben a saját készleteiből tegye. A tartalékban lévő lövedékek pontos száma titkos, de a hiány máris súlyos hatással volt az ukrán erőkre.

„Az ukrán parancsnokok arról számoltak be, hogy minden egyes kilőtt lövedékre Oroszország legalább ötöt lő ki”

A problémát súlyosbítja, hogy Ukrajnának Oroszországgal szemben kritikus, és egyre növekvő csapathiánnyal kell szembenéznie. Még mielőtt az amerikai kongresszusi finanszírozást elhalasztották volna, Volodimir Havrylov szerint – aki a háború első 18 hónapjában Ukrajna védelmi miniszter-helyettese volt – az ukránoknak azt mondták az amerikai tisztviselők, hogy a lövedékeket nem tudják elég gyorsan előállítani a katonai szükségleteik kielégítésére. „A gyalogságunk számára nagyon fontos, hogy óránként hallja a tüzérségünk hangját, csak hogy megértse, hogy nincsenek egyedül a terepen, és vannak mögöttük olyanok, akik készen állnak arra, hogy támogassák őket” – mondta Havrylov.

Jövőbeli kilátások

A jelentés szerint az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei már dolgoznak a problémák megoldásán, és az új létesítmények, valamint a modernizált üzemek várhatóan növelni fogják a termelést. Európában a lövedék gyártás már meghaladja az amerikai termelést – teszi hozzá a jelentés -, és a NATO célja, hogy idén 2 millió lövedéket állítson elő. Ezek az erőfeszítések azonban még mindig elmaradhatnak Ukrajna azonnali szükségleteinek kielégítésétől.

„A vizsgálat kiemeli a történelmi tévedések, a termelési problémák és a nemzetközi függőségek összetett kölcsönhatását, amelyek a jelenlegi lövedékhiányhoz vezettek. Bár lépéseket tesznek e problémák megoldására, a harctéren már most is jelentős a hatás, és ezen intézkedések jövőbeli hatékonysága továbbra is bizonytalan”

A helyzet rávilágít arra, hogy a jövőbeni hasonló válságok megelőzése érdekében elengedhetetlen a jobb stratégiai tervezés és a védelmi gyártásba történő folyamatos és kiszámítható beruházás.

♦

Nem a pénz volt az egyetlen probléma. „Az Oroszország 2022-es ukrajnai invázióját megelőző évtizedben az amerikai hadsereg kulcsfontosságú döntést hozott arról, hogy milyen robbanóanyagot használjanak a 155 mm-es lövedékekhez, és hogy mely beszállítókra támaszkodjanak” – állapította meg a Reuters. A választás bölcs döntésnek bizonyult, nemcsak a gyártási ütemet lassította le, hanem a Nyugat számára is nehézséget okozott, hogy gyorsan találjon elegendő nagy robbanóanyagot a termelés felfuttatásához.

„Ez a döntés a trinitrotoluol, ismertebb nevén TNT használatától való elszakadást jelentette. Az ukrajnai háború miatt azonban ezek a robbanóanyagok mindegyike hiánycikk”

Az Egyesült Államok nagymértékben függővé vált a külföldi TNT-beszállítóktól, elsősorban Lengyelországtól, Kínától és Indiától. Európában az egyetlen megmaradt TNT-üzem Lengyelországban található, ahol évente mintegy 10 ezer tonna TNT-t állítanak elő. Ez azonban nem elegendő a növekvő kereslet kielégítésére, és a nyugati országok jelentős kihívásokkal szembesültek a termelés felfuttatásához szükséges elegendő nagy robbanóanyag biztosítása terén.

„Az amerikai hadsereg 2014-ben áttért egy környezetbarátabb robbanóanyagra, az IMX-101-re”

Költség- és hatékonysági problémák miatt azonban a hadsereg 2023-ban visszaváltott a TNT-re. Az IMX-101 évekig tartó használata lelassította a gyártási ütemet, ami hozzájárult a jelenlegi hiányhoz. A hadsereg most nagymértékben támaszkodik a lengyel TNT-gyárra, és azt tervezi, hogy megépíti saját 650 millió dolláros TNT-gyárát, ami azonban legalább két évig fog tartani.

Az írást jegyezte: Santo Martin

(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)

(Forrás: Reuters)