A NATO lenyelt egy drótkefét

Jelen téma bemutatására Zelenszkij január 5-én megjelent, Lex Fridman amerikai podcasternek adott interjúja inspirált, amelyben az ukrán elnök kijelenti, hogy „börtönbe kellene zárni mindenkit, aki Ukrajnát az úgynevezett Budapesti Memorandum aláírására kényszerítette.” 1994. december 5-én magam is jelen voltam az ukrán atomleszerelésről szóló memorandum aláírásánál. Mivel évtizedek óta foglalkozom a posztszovjet térség folyamataival, s biztonságpolitikai ismereteimet nem színművészeti főiskolán szereztem, nem tartom fairnek a három éve zajló ukrajnai háborúért viselt felelősséget azokra átruházni, akik egy biztonságosabb Európa, egy atomfegyvermentes világ érdekében egyáltalán akkor valamit tettek. A Budapesti Memorandum, a háború és a felelősség kérdése közötti összefüggés pedig nagyon is érthető, ha a kérdést tények, és nem „az orosz dezinformáció elleni harc” jegyében vizsgáljuk.

Varga György írása a #moszkvater.com számára

Az ukrán elnök a Budapesti Memorandum aláírását hibának tartja, s hasonló álláspontot képvisel a Minszki Megállapodások aláírása kapcsán is, melynek végrehajtását 2019-ben kezdődött elnöksége alatt ignorálta, majd nyíltan visszautasította…
Fotó:EUROPRESS/AFP/Ukrainian Presidential Press Service

Az ukrajnai háború csak ráerősített azokra a tudományelméleti összefüggésekre, elvekre, melyeket egy doktori iskolát éppen megkezdő orvossal, mérnökkel, történésszel, politológussal a Phd-képzés első heteiben megtanítanak. Történetesen arra, hogy vannak egzakt és nem egzakt tudományok. Nagy általánosságban egzakt tudományok a természettudományok, mint a fizika, a matematika, általában a bizonyítható tételeken nyugvó tudományok. A nem egzakt tudományok közé soroljuk a társadalomtudományokat, ahol a szubjektív értékelésnek, az összefüggések szelektív gyűjtésének, és figyelembe vételének igen nagy szerepe van. Ezt a szubjektív és erősen szelektív tény- és összefüggés gyűjtést láthatjuk 2014-től az ukrajnai konfliktus, majd 2022-től a háború nemzetközi kezelésénél.

Miért adtam a fenti címet az írásomnak? Képzeljük el, hogy kórházba visznek egy embert, mert óriási fájdalmai vannak. A kezelését megkezdik, gyógyszerezik, de a rokonság az alapproblémát – morális védekezésként, hogy az ő családjukban ilyen hülye nem lehet – eltitkolj, miszerint az illető lenyelt egy kisebb drótkefét. Gondolom egyértelmű, amíg az egzakt tudományok eredményeit (műszereit) felhasználó orvosok nem jutnak el az alaphelyzet felismeréséig, a betegnek nincs esélye sem a túlélésre, sem a gyógyulásra, miközben ő maga és rokonai az alaphelyzetet morális okokból nem kívánják megvilágítani. Ezt a sok-sok éve nem az alapoknál kezelt helyzetet láthatjuk ma Ukrajnában.

„Mi az alapproblémája Ukrajnának? Egyszerűen az, hogy a NATO 2008-ban megsértette Ukrajna állami szuverenitását, és örökös semlegességét. Minden rossz lépés, ami azóta történt, e stratégiai hibán alapul. A NATO egy „beteg ember” (lenyelt egy drótkefét), s betegsége magával húzza az Európai Uniót is, Háborút folytat több dimenzióban Ukrajnáért, újabb és újabb kezelésekben állapodik meg havonta a németországi Ramsteinben, de az alaphelyzettel nem hajlandó szembesülni”

Természetesen felelős döntést igényel, hogy leírjunk ilyen állításokat, hiszen a NATO teljes kommunikációs gépezete, valamint 32 NATO tagállam kutató intézeteinek százai, újságíróinak tízezrei dolgoznak azon, hogy senki ne jusson olyan következtetésekre, melyek a kollektív Nyugat évek óta hangoztatott narratívájával – „Oroszország nem kiprovokált agressziója Ukrajnával szemben” -nemcsak szembe mennek, hanem azokat a csírájuknál cáfolják.

Az ukrán elnök a Budapesti Memorandum aláírását hibának tartja, s hasonló álláspontot képvisel a Minszki Megállapodások aláírása kapcsán is, melynek végrehajtását 2019-ben kezdődött elnöksége alatt ignorálta, majd nyíltan visszautasította, annak ellenére, hogy erről – a szeparatista területek békés reintegrálásáról – az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015-ben egyhangú szavazással döntött. Azaz, Ukrajna ma a NATO országok támogatásával fegyveresen harcol olyan területek visszavételéért, melyeket nem volt hajlandó békésen sem reintegrálni a 2014-2022 időszakban. Kijev ezzel olyan állapotokat tartott fenn több millió etnikai orosz állampolgára számára, melyeket Oroszország, mint anyaország nem kívánt tovább tolerálni. Ismerünk ilyen példákat. A NATO is az ország bombázásával fejezte ki elégedetlenségét Szerbiában a koszovói albánok sorsa iránt 1999-ben, ENSZ BT jóváhagyás nélkül.

„Miért állítom kategorikusan, hogy a NATO 2008-ban megsértette Ukrajna szuverenitását, örökösen semleges és katonai tömbön kívüli státuszát? Milyen érveim vannak állításom bizonyítására? Nézzük a (nem egzakt) társadalomtudományok mentén vizsgált ukrajnai háború egzakt, bizonyítható előzményeit”

1.) Ukrajna parlamentje (a Szovjetunió tagköztársaságának Legfelső Tanácsa) 1990. július 16-án Nyilatkozatot fogadott el Ukrajna állami szuverenitásáról. A nyilatkozat IX. pontja szerint „Ukrajna ünnepélyesen kinyilvánítja azon szándékát, hogy állandó semlegességet vállaló államként nem vesz részt katonai blokkokban, és tartja magát három, atomfegyver-mentességre vonatkozó elvhe,: nem fogad, nem állít elő és nem szerez be atomfegyvert.”

2.) Ukrajna parlamentje (még mindig az Ukrán SzSzK Legfelső Tanácsa) 1991. augusztus 24-én elfogadta Ukrajna Függetlenségi Nyilatkozatát. A Nyilatkozat preambuluma alaphelyzetként leszögezi, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat a gyakorlatba ülteti át az 1990. július 16-án elfogadott, Ukrajna állami szuverenitásáról szóló, az 1. pontban említett nyilatkozatot. Azaz, Ukrajna állandó semlegessége és tömbön kívüli státusza, mint az önálló, szuverén államiság fő attribútumai megerősítésre kerültek.

3.) Ukrajnában 1991. december 1-én népszavazás erősítette meg az Ukrajna Függetlenségi Nyilatkozatában foglaltakat. Az EBESZ (elődje az EBEÉ) értékelése szerint a szavazásra jogosultak 84 százaléka vett részt a népszavazáson és 90 százalék feletti arányban szavaztak a korábbi (1990. július 16., 1991. augusztus 24.) nyilatkozatok által körülírt független államiság mellett. Azaz népszavazás is megerősítette Ukrajna állandó semlegességét, és tömbön kívüli státuszát.

4.) A semleges és katonai tömbön kívüli státuszát többszörösen megerősített Ukrajna számára az állami szuverenitásról 1990-ben elfogadott nyilatkozat önként vállalt kötelezettségként írta elő az atomfegyvermentes státuszt. Az 1994. december 5-én Budapesten Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kucsma ukrán elnökök, valamint John Major brit miniszterelnök által aláírt Budapesti Memorandumról a nemrég volt 30. évforduló kapcsán a Moszkvater.com-on átfogóan írtam, a részletekre itt nem térek ki. A memorandumban Ukrajna lemond atomfegyvereiről, ennek fejében az aláíró államok megerősítették, hogy tiszteletben tartják függetlenségét, szuverenitását és létező határait.

5.) Ukrajna palamentje 1996. június 28-án elfogadta az ország alkotmányát. Az alaptörvény preambuluma leszögezi, a parlament az alkotmányt az 1991. évi Függetlenségi Nyilatkozatra és az arról 1991. december 1-én megtartott népszavazás eredményére építette.

„Azaz, Ukrajna alkotmánya megerősítette mind az állandó semlegességet, mind a katonai tömbökön kívüli státuszt. A fenti öt pontban leírtakkal kapcsolatban szeretném segítségül hívni az olvasók formális logikáját az okok és következmények közötti összefüggések tisztázásához, hogy megállapítsuk”

– Elegendő alkalommal és nemzetközi jogi legitimitással került-e megerősítésre, hogy Ukrajna népe szuverén államban kíván élni, ahol a társadalom céljait nem külső szereplők határozzák meg?

– Elegendő alkalommal és a népszuverenitás legmagasabb fokain került-e megerősítésre, hogy Ukrajna népe semleges államban, katonai tömbökön kívül szeretne élni?

– Érthető-e, hogy 1994-ben a Budapesti Memorandum aláírói egy semleges és katonai tömbön kívüli Ukrajnával írták alá, hogy „tiszteletben tartják függetlenségét, szuverenitását és létező határait?”

„Érthető-e mindezek alapján, hogy a NATO 2008. április 3-án Bukarestben elfogadott nyilatkozatával (23. pont) – mely szerint Ukrajna (és Grúzia) NATO-tagokká válnak – megsértette Ukrajna szuverén államiságát, mivel”

– Nem tartotta tiszteletben Ukrajna semlegességéről és katonai tömbön kívüli státuszáról 1990-ben, 1991-ben és 1996-ban elfogadott nyilatkozatokat, és az érvényben lévő ukrán alkotmányt.

– Nem tartotta tiszteletben, hogy Ukrajna akkor még 52 milliós társadalma 1991. december 1-én népszavazáson is megerősítette a semlegességet és tömbön kívüliséget – 90 százalék feletti „igen” szavazattal.

– A NATO stratégiai hibát követett el (lenyelte a drótkefét), mivel már 2008-ban megszegte a Budapesti Nyilatkozatot. Nem tartotta tiszteletben Ukrajna szuverenitását, jogát, hogy semleges és katonai tömbökön kívüli államként határozza meg jövőjét nagyon bonyolult, Kelet és Nyugat közötti geopolitikai környezetében.

– A NATO nem tartotta tiszteltben az ukrán nép akaratát sem. Állításomat erősíti Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő álláspontja is, aki hat hónappal a NATO döntése után, 2008 novemberében Oroszország visszatérése című publikációjában (61. oldal) rögzítette, hogy a NATO nem átgondolt lépése mögött abszolút módon hiányzott az ukrán társadalom támogatása, óhaja: „Jellemző, hogy 2008 elején az ukrán lakosság legfeljebb negyede-harmada támogatja csak az ország NATO-tagságát. … Ez a NATO-tagsággal kapcsolatos ukrajnai óvatosság pedig jórészt annak következménye, hogy az ukrán társadalom többsége fél attól, hogy a nyugati világ katonai szervezetéhez történő csatlakozás súlyosan megterheli majd az orosz-ukrán kapcsolatokat. Olyannyira súlyosan, hogy annak következményei a politikai közösség jelentős részének mindennapi életére közvetlenül is hatnak majd.” Sz. Bíró Zoltánt az idő igazolta, az ukrajnai háború három éve tart, és nem látjuk a végét, de az okait a gondolkodó ember felfedezni véli akkor is, ha attól a fősodor média eltereli a figyelmet.

A NATO a 2024. júliusi washingtoni csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozat megerősítette, „Ukrajna euroatlanti integrációs folyamata, beleértve a NATO-tagságot, visszafordíthatatlan.” (Azaz, még mindig nem mondjuk meg az orvosnak, hogy lenyeltük a drótkefét.)

„Hasonlóan a 2008. évi Bukaresti NATO Nyilatkozathoz, a 2024. évi Washingtoni NATO Nyilatkozat sem az európai stabilitást, a globális biztonságot is veszélyeztető európai háború lezárását szolgálja”

Az első döntés 2008-ban elkövette a hibát, a második 2024-ben tetézi azt. 2014. február 22-én a kollektív Nyugat (NATO) által támogatott alkotmányellenes hatalomváltásra került sor Ukrajnában (a Nyugat támogatta, koordinálta és soha nem szankcionálta).

A tények gyűjtésével megállapíthatjuk, hogy mire Oroszország a 2022. március 16-án tartott népszavazás után orosz területként ismerte el a Krímet (megsértette a Budapesti Memorandum ukrán államhatárok tiszteletben tartására vonatkozó elemét), addigra a NATO már két esetben sem tartotta tiszteletben Ukrajna szuverenitását.

„A NATO nem tartotta tiszteletben Ukrajna szuverenitását 2008-ban, amikor minden ellenkező érv ellenére leendő NATO-tagként nevezte meg, és nem tartotta tiszteletben 2014-ben sem, amikor a demokratikusan megválasztott államfő, kormány és parlament elleni hatalomátvételben NATO országok közreműködtek”

Zelenszkij elnök január 5-én megjelent, és jelentős visszhangot/visszatetszést kiváltó interjújában a Budapesti Memorandum létrehozóit, aláíróit szidalmazta. Pedig a dokumentumok, a jogi normák adottak voltak ahhoz, hogy Ukrajna szuverén, semleges és katonai tömbön kívüli országként hatékonyan használja ki a Kelet és Nyugat közötti összekötő szerepét, olyan fejlődési modellt követve, melyet az ukrán államiság atyjai függetlenségi nyilatkozatokba és alkotmányba fektettek, s melyet az ukrán nép 1991-ben népszavazáson erősített meg 90 százalék feletti többség mellett.

„A mai háború okait nem a Budapesti Memorandumban, nem az ukrán Függetlenségi Nyilatkozatban, nem az ukrán Alkotmányban és nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa által is jóváhagyott Minszki Megállapodásokban kell keresni, hanem azokban a politikusokban, akik e dokumentumokat – és az ukrán nép sokszorosan kinyilvánított véleményét – figyelmen kívül hagyták. E politikusok a NATO országokban és Ukrajnában élnek”

Az ukrajnai háború leállításához, és az európai biztonsági architektúra újbóli kialakításához célszerű lenne visszatérni az alapokhoz. Ismerjük be az orvosnak, hogy lenyeltünk egy drótkefét. Ez a feladat sokak számára nehéz, vagy lehetetlen, hiszen olyan tévedéseket kellene beismerni, melyek nyugati államok sorában gyengítenék meg a szektás atlantizmus erőit. E politikusok és szakértők nem tudják elfogadni, hogy a NATO betű szerinti alapfunkciója kollektív védelmet, és nem más geopolitikai szereplők kollektív provokálását, nem egy folyamatos – mások ellenében történő – katonai térnyerést jelent, bármilyen könnyeket hullató morális érvekkel bástyázzuk is körbe a célt.

A minden európai szereplő által igényelt, és csak közösen fenntartható európai stabilitás, valamint egy kizárólagos globális szereplő permanenssé vált NATO-bővítésen keresztül megvalósuló geopolitikai térnyerése nem kompatibilisek egymással, és párhuzamos célokként háború nélkül nem elérhetőek.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com