Harald Kujat, a Bundeswehr volt vezérkari főnöke (főfelügyelője), és a NATO Katonai Bizottságának korábbi elnöke már régóta figyelmeztet az ukrajnai háború további eszkalálódásának következményeire. Az interjú első részében a nyugalmazott tábornok az ukrajnai helyzetről, valamint az új NATO-határozatokról, az orosz tárgyalási ajánlatokról, és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „békeküldetéséről” nyilatkozik. Harald Kujattal Péli Éva beszélgetett, az interjú eredetileg a német NachDenkSeiten portálon jelent meg.

Péli Éva írása a #moszkvater.com-on

– Ön arra figyelmeztet, hogy az ukrajnai háború a „21. század őskatasztrófájává” válhat. Miért van ez így?

– George F. Kennan az első világháborút a 20. század őskatasztrófájának nevezte, mert az már magában hordozta a második világháború, és így a hidegháború csíráit. A NATO nemrég ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ez idő alatt döntő mértékben hozzájárult tagállamai függetlenségéhez, szabadságához és biztonságához.

„Két és fél éve azonban ismét háború van Európában, és úgy tűnik, hogy az európai politikusok semmit sem tanultak a történelemből, mert az ukrajnai háború Európa egészére is kiterjedhet. Sőt, már egy nagy háború sem tűnik kizártnak a világhatalmak, az Egyesült Államok és Kína között”

A 21. századot Kína gazdasági és katonai világhatalommá válása, valamint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti nagyhatalmi rivalizálása jellemzi. Az ukrajnai háború egyértelművé tette, hogy Kína az Egyesült Államok egyetlen versenytársa, amely egyre inkább rendelkezik azzal a gazdasági, diplomáciai, katonai és technológiai potenciállal, hogy a világ vezető hatalmává váljon. Ezért az Egyesült Államok célja az, hogy Oroszországot, második geopolitikai riválisát politikailag, gazdaságilag és katonailag olyan mértékben meggyengítse, hogy a Kínával való szembenállásra összpontosíthasson. Ezt már az Egyesült Államok védelmi költségvetésére vetett pillantás is jól mutatja. Stratégiai céljának elérése érdekében az Egyesült Államoknak szorosan együtt kell működnie az európai szövetségeseivel. Az európai NATO-államoknak Ausztráliával, Japánnal, Új-Zélanddal és Dél-Koreával együtt (mint partnerek és szövetségesek) egy indo-csendes-óceáni hálózatot kell alkotniuk, és ugyanolyan egységesen kell részt venniük a Kínával való konfliktusban, mint az Oroszországgal való konfliktusban.

„A NATO stratégiai koncepciójában Kína az euroatlanti biztonságot érintő rendszerszintű kihívásként szerepel”

A július 9-11. között Washingtonban tartott NATO jubileumi csúcstalálkozón a szövetség állam- és kormányfői egy lépéssel továbbmentek. Kijelentették, hogy Peking Moszkvával való határtalan partnerségével, és az orosz védelmi ipar széles körű támogatásával döntő tényezővé vált Oroszország Ukrajna elleni háborújában. Ez növelte azt a fenyegetést, amelyet Oroszország jelent a szomszédaira, és az euroatlanti biztonságra. Az indo-csendes-óceáni térség fontos a NATO számára, mivel az ottani fejlemények közvetlen hatással vannak az euroatlanti biztonságra. A NATO tehát a Kínával való konfrontáció útjára lépett.

„Nekünk, európaiaknak el kell döntenünk, hogy részt akarunk-e venni a Kína és az Egyesült Államok közötti jövőbeli katonai összecsapásban, vagy megerősítjük politikai, gazdasági és katonai érdekérvényesítő képességünket, és a nemzetközi stabilitás független tényezőjévé válunk, amely képes a konfliktusok megelőzésére és megfékezésére”

– Hogyan értékeli az ukrajnai háború jelenlegi helyzetét? Egyes szakértők az év elején a háború közeli végét látták. Úgy tűnik azonban, hogy ez egyelőre nem így van. Ehelyett úgy tűnik, hogy a háborút újabb nyugati fegyverszállítások segítségével meghosszabbítják. Ön hogyan látja ezt?

– A 2023-as ukrán offenzíva kudarca után, amelyhez nagy várakozások fűződtek, az ukrajnai katonai helyzet nagyon kritikussá vált, és napról napra nehezebbé válik. Az ukrán fegyveres erők nagyrészt elvesztették a támadó szárazföldi hadviselés képességüket. Amerika tanácsára ezért stratégiai védekezésbe vonultak, hogy csökkentsék a magas személyi veszteségeket, és megtartsák a még ellenőrzésük alatt álló területeket. Ez eddig lehetővé tette számukra, hogy lelassítsák az orosz fegyveres erők előrenyomulását.

„Ukrajna azonban jelenleg három, a sikeres védekezés szempontjából fontos területen rendkívül sebezhető, a légvédelemben, a tüzérségi lőszerhiány, és különösen a kiképzett katonák nagy hiánya miatt”

Ez azért különösen kritikus, mert az 1300 kilométer hosszú fronton az ukrán védelmi vonalak túlterheltek. Ráadásul az ukrán katonák kimerültek, és egyre demoralizáltabbak. Az ukrán lakosság egyre inkább belefárad a háborúba, békét akar, és diplomáciai megoldást követel. Az orosz fegyveres erők átvették a kezdeményezést, és több gócponton is elfoglalták az ukrán területet. Május 10. óta az oroszok jelentős területi nyereséget értek el Harkiv térségében. Az eredeti cél nyilvánvalóan az volt, hogy visszaszorítsák az ukrán erőket, hogy növeljék a távolságot az orosz határtól, és megakadályozzák a határ közelében lévő orosz Belgorod városának ágyúzását. Belgorod polgári lakosságát többször támadták, többek között amerikai kazettás bombákkal. Avdijivka/Avgyejevka elfoglalásának taktikailag ügyes orosz megközelítése, és az ukrán fegyveres erők kaotikus visszavonulása példaértékű lehet az ellenségeskedések további menetére nézve.

„Oroszország azonban nyilvánvalóan nem szándékozik nagy áttörést elérni, hanem megmutatja, hogy képes a front több gócpontján is feltartóztathatatlanul előrenyomulni, és területi térnyerését kiterjeszteni”

A nyugati fegyverszállítások korlátozott ideig erősítik az ukrán védekezőképességet. Az, hogy a védekezés meddig folytatódhat további nagyobb területi veszteségek nélkül, attól függ, hogy Washington fenntartja-e a szükséges támogatást az amerikai elnökválasztási kampány során. A fegyverek azonban nem tudják ellensúlyozni a legfontosabb erőforrás, a személyzet hiányát. A döntő tényező tehát az, hogy Ukrajna képes lesz-e mozgósítani a szükséges számú katonát, és hogy az orosz fegyveres erők milyen intenzitással fogják folytatni a harcokat.

– Most arról folyik a vita, sőt be is jelentették, hogy nyugati katonákat küldenek közvetlenül a frontvonalban lévő ukrán egységekhez kiképzőként és tanácsadóként. Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemrég egy interjúban azt mondta, hogy a nyugati egységek már ott is vannak. A NATO át akarja venni az ukrán csapatok fegyverszállításainak és kiképzésének koordinálását. Ön mit gondol erről?

– Az valószínűleg köztudott, hogy nyugati katonai tanácsadók vannak Ukrajnában. Kevésbé ismert az a tény, hogy Antonio Aguto amerikai tábornok, és egy tanácsadói csoport tavaly december óta Kijevben tartózkodik, hogy figyelemmel tartsa az ukrán katonai vezetés lépéseit. Aguto az amerikai hadsereg Wiesbadenben állomásozó „Biztonsági Támogató Csoport Ukrajna” vezetője, amely koordinálja a fegyverszállításokat, és az ukrán katonák kiképzését, támogatja az ukrán fegyveres erőket a hadműveletek tervezésében, és információkkal látja el őket. Ha a NATO-országok reguláris harci csapatait az ukrán fegyveres erők mellé telepítenék, azt aligha lehetne titokban tartani. Ha azonban Ukrajna katonai veresége nyilvánvalóvá válik, akkor minden bizonnyal lesznek olyan követelések, hogy a nyugati fegyvereket nyugati katonák kövessék.

Ezt a vitát már Emmanuel Macron francia elnök is kezdeményezte. Macron többször is tárgyalt a francia szárazföldi erők ukrajnai bevetéséről. Ehhez megkapta a jóváhagyást néhány NATO-államtól. Macron többször variálta a nyugati csapatok beavatkozásának indoklását. Legutóbb azt mondta:

„Ha az oroszok áttörnék a frontvonalat, ha ukrán kérés érkezne – ami ma még nem történt meg -, akkor jogosan fel kell tennünk magunknak a kérdést”

Közben Ukrajna részéről érkezett egy kérés, hogy 150 ezer újoncot képezzenek ki a frontvonal közvetlen közelében. Biztos vagyok benne, hogy az ukrán kormány nagyon is tisztában van a következményekkel, ellentétben néhány NATO-állammal, amelyek láthatóan hajlandóak erre. Tekintettel arra a nagy kockázatra, amelynek a NATO-kiképzők ki lennének téve, védelmi intézkedéseket kellene hozni – például földi légvédelmet. Ez átlépne egy eddig betartott vörös vonalat, mivel a katonák közvetlenül bekapcsolódhatnának az Oroszországgal folytatott harci műveletekbe.

„Az Egyesült Államok eddig kategorikusan elutasította, hogy amerikai harci csapatokat vezényeljen Ukrajnába, és felszólította szövetségeseit is, hogy ne tegyék ezt”

Az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Charles Q. Brown tábornok azonban kijelentette, hogy a NATO kiképzőinek bevetése elkerülhetetlen: „Idővel sor kerül rá”. Nemcsak a német kancellár, hanem az olasz és a magyar külügyminiszter is kizárta fegyveres erőinek katonai részvételét az ukrajnai háborúban. A szövetségen belül is egyre nő azoknak az államoknak a száma, amelyek nem értenek egyet a jelenlegi irányvonallal.

„A jelenlegi fejlemények fényében viszont kétséges, hogy álláspontjuk érvényesülni fog-e”

Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a NATO hasonló hibákat követhet el, mint amilyeneket Amerika elkövetett, és amelyek a vietnami háborúhoz vezettek. Kezdenek egy tanácsadói csapattal, majd kiképzők következnek, akik részt vesznek a harci műveletekben, és veszteségeket szenvednek, aminek következtében szükségessé válik, hogy nagyobb harci egységekkel avatkozzanak be a háborúba. Ez komoly erőpróbát jelentene a szövetség számára. Ha ez valóban bekövetkezne, a NATO már nem lenne az, ami volt.

– Kujat úr, hogyan értékeli az olyan aktuális eseményeket, mint Vlagyimir Putyin új békejavaslatai, Orbán Viktor magyar miniszterelnök békemissziója, és a közelmúltbeli washingtoni NATO-csúcstalálkozó? Hoznak-e ezek az események mozgást az ukrajnai háború befejezése felé?

– Tavaly februárban Kína azt javasolta, hogy az Isztambulban elért eredmény alapján kezdjék meg a béketárgyalásokat. Vlagyimir Putyin orosz elnök válaszul a minszki és az isztambuli megállapodást nevezte meg a tárgyalások alapjának. Felszólította Ukrajnát, hogy először is oldja fel az Oroszországgal való tárgyalások tilalmát, és követelte a kialakult realitások elismerését, így az ukrán csapatok teljes kivonását az Oroszországhoz csatolt Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régiókból a korábbi közigazgatási határokon belül. Amint Ukrajna ebbe beleegyezik és megkezdi a kivonulást, valamint hivatalosan is közli, hogy lemond a NATO-csatlakozási terveiről, Oroszország beszünteti a harcműveleteket, és másnap kész a tárgyalások megkezdésére.

„Joseph Biden amerikai elnök többször hangsúlyozta, hogy csak az ukrán kormány dönti el, hogy tárgyal-e, mikor és milyen feltételekkel”

Putyin javaslatát Ukrajna nyugati támogatói elutasították. Az elsők között volt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, aki szerint ez nem békejavaslat, hanem egy javaslat még több agresszióra, még több megszállásra. Ez azt a végzetes benyomást kelti, mintha érintettként reagálna Putyin bejelentésére, mintha a NATO már közvetlen részese lenne ennek a háborúnak.

„Az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Volodimir Zelenszkijjel, valamint Putyinnal és Hszi Csin-pinggel tárgyal a háború tűzszünettel és tárgyalásos békével való befejezésének lehetőségeiről, azt mutatja, hogy kiutat keres abból a zsákutcából, amelybe az európaiak irreális és stratégia nélküli lépéseikkel manőverezték magukat”

Ahelyett, hogy támogatták volna az Európa cselekvőképességének biztosítására irányuló erőfeszítéseit, Orbánt kritizálták, hogy nincs felhatalmazása, vagy nem koordinálta a tárgyalásait. Még arról is vita kerekedett, hogy Orbánt meg lehet-e fosztani az EU Tanácsának elnökségétől, és ha igen, hogyan. Ez figyelemre méltó magatartás, tekintettel arra, hogy az Európai Unió 2012-ben Nobel-békedíjat kapott azért, mert „a háborús kontinenst a béke kontinensévé változtatta”. Fico szlovák miniszterelnöktől viszont bátorítást kapott Orbán:

„Szeretném csodálatomat kifejezni a magyar miniszterelnöknek, amiért habozás nélkül Kijevbe és Moszkvába utazott. Ha az egészségem engedte volna, szívesen elmentem volna vele”

Orbán Viktor közvetlenül a NATO-csúcs után Donald Trumpnál tett látogatásával zárta le békeküldetését, és ezt követően ezt írta: „A béke megteremtésének módjairól beszélgettünk. A nap jó híre: ő meg fogja oldani!” Trump ezt a közösségi médiában megerősítette: „Köszönöm Viktor. Békét kell teremteni, méghozzá gyorsan”. A várakozásoknak megfelelően a washingtoni NATO-csúcstalálkozó középpontjában az Ukrajna-politika állt. A cél azonban nem az volt, hogy megtalálják a harcok befejezésének, és a tárgyalásos békének a módját. Inkább a folyamatos pénzügyi és anyagi támogatásról volt szó, amelynek deklarált célja Ukrajna katonai győzelme, és a NATO-csatlakozási igénye.

„Mindkettőt <Trump-biztos módon> kellett rendezni”

Ezért hosszas vita alakult ki a megfelelő szóhasználatról. Végül abban állapodtak meg, hogy a tagállamok támogatni fogják Ukrajnát a teljes euroatlanti integráció felé vezető visszafordíthatatlan úton, beleértve a NATO-tagságot is. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a NATO csak akkor lesz abban a helyzetben, hogy meghívja Ukrajnát, ha minden szövetséges egyetért, és minden feltétel teljesül. Nem minden NATO-állam hajlandó erre a meghívásra. Biden amerikai elnök a Time magazinnak adott június 4-i interjújában azt is kijelentette, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja, az USA ugyanúgy fogja ápolni kapcsolatait Kijevvel, mint más államokkal, amelyeknek fegyvereket szállít, hogy meg tudják védeni magukat. Ő volt az is, aki azt mondta, hogy nem hajlandó támogatni Ukrajna „NATO-sítását”. Az elfogadott intézkedések között szerepel egy NATO szolgáltató iroda felállítása, amely az ukrán katonák támogatását és kiképzését koordinálná a már meglévő wiesbadeni amerikai támogató parancsnokság mellett. Megállapodtak egy 40 milliárd eurós pénzügyi csomagról is a következő évre. További légvédelmi rendszerek szállítását és az első F-16-os vadászgépek érkezését is bejelentették.

„A NATO elszalasztotta a történelmi lehetőséget, hogy a béke és a stabilitás euroatlanti horgonyaként mutatkozzon be, ahogyan azt 1967-ben az úgynevezett Harmel-jelentés alkalmával tette”

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 1967-ben a Harmel-jelentés keretében még az a kétlépcsős stratégiája élt, hogy tartsák fenn a katonai erőt a Szovjetunióval szemben, de egyúttal mutassanak tárgyalási készséget is, és ezzel járuljanak hozzá a tartós béke megteremtéséhez.

– A NATO-csúcstalálkozó egyik eredménye az amerikai és a német kormány közötti megállapodás a „Tomahawk” cirkálórakéták, és más amerikai nagy hatótávolságú fegyverek Németországba történő újbóli telepítéséről. Ez emlékeztet az 1980-as évekbeli helyzetre a NATO „kettős határozatával”, és az ebből következő INF-szerződéssel, amely pontosan ezeket a fegyvereket tiltotta ki Európából – és amelyet az USA 2019-ben felmondott. Vajon egy ilyen megállapodás még közelebb visz minket egy nagy háborúhoz Európában, és miért egyezik ebbe bele Berlin?

– Július 10-én egy rövid kétoldalú nyilatkozatban bejelentették, hogy az Egyesült Államok 2026-ban megkezdi a hagyományos nagy hatótávolságú rendszerek ideiglenes telepítését Németországban, amelyeket később véglegesen fognak állomásoztatni. Ez az USA azon döntése, hogy SM-6 rakétákat, Tomahawk cirkálórakétákat, és később hiperszonikus fegyverrendszereket, amelyek még fejlesztés alatt állnak, Németországban fog telepíteni. A Tomahawk cirkálórakétának számos változata létezik, amelyek hatótávolsága akár 2500 kilométer is lehet. A jövőbeli hiperszonikus cirkálórakéták hatótávolsága várhatóan még nagyobb lesz. Az úgynevezett „2nd Multi-Domain Task Force” ezekkel a fegyverrendszerekkel lesz felszerelve. Az egység 2021 óta Wiesbadenben állomásozik, és várhatóan 2026-ban lesz teljesen működőképes; világszerte öt ilyen típusú egységet fognak telepíteni.

„Hogy ez megszünteti-e a NATO képességbeli hiányosságait, vagy ez az amerikai stratégia nemzeti összetevője, az még majd kiderül. Mindenesetre az elrettentő hatás meglehetősen kétséges, mivel Oroszország nagy hatótávolságú, nagy teljesítményű hiperszonikus fegyverek széles skálájával rendelkezik, és így az eszkalációs dominancia ebben a szegmensben az orosz oldalon van”

Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy erre a lépésre Oroszország számított, és már dolgoznak kompenzációs ellenintézkedéseken. Ez újabb kézzelfogható bizonyítéka az USA rendkívül destabilizáló politikájának az INF-szerződés kapcsán, amelyet egyoldalúan felmondott. Oroszország alaposan át fogja gondolni a földi telepítésű közepes és rövid hatótávolságú rakéták telepítésére vonatkozó egyoldalú moratóriumát, valamint a lehetséges intézkedéseket.

Fontos megérteni, hogy Oroszország nem a NATO védelmi képességének megerősítéseként tekint az Egyesült Államok eurostratégiai támadási potenciáljának fejlesztésére Németországban, sem a NATO ballisztikus rakétavédelmi rendszerére az amerikai Aegis kilövőállásokkal, hanem az Egyesült Államok nemzeti intézkedéseként értékeli, amely az Európába való telepítéssel geostratégiai előnyre törekszik, hogy az orosz-amerikai interkontinentális stratégiai egyensúlyt Oroszország hátrányára változtassa meg. Végül is a két védelmi miniszter beszélt telefonon, hogy kordában tartsák a veszélyes eszkalációt.

(Az interjú eredetileg itt jelent meg németül: https://www.nachdenkseiten.de/?p=118536)