1945. április 25-én a szovjet 5. gárdahadsereg 58. gárda-lövészhadosztályának 175. gárda-lövészezrede az Elba menti Torgautól délre 12 órakor felvette a kapcsolatot az amerikai 1. hadsereg 69. gyaloghadosztályával. Ezzel egyrészt megkezdődött a keleti és nyugati hadszíntér összeolvadása, másrészt biztossá vált, hogy a szövetségesek közösen viszik végbe a náci Németország legyőzését.

Ki tudná azokat a perceket, órákat feledni… Ahogy a szovjetek nyomultak előre a választóvonalnak kijelölt folyó felé, az elkövetkező napokban egymás után több helyszínen is megtörtént a szovjet és amerikai csapatok találkozása. A világ nagy része fellélegzett, hiszen ezzel biztossá vált, hogy a náci Németország sorsa beteljesedett.

„Sőt, évtizedeken keresztül úgy tűnt, ez a nap a hidegháborús légkör ellenére mindig emlékezetes marad a két nagyhatalom számára”

Az Elba menti találkozás emlékére Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2020-ban közös közleményt adott ki, amelyben többek között arról emlékeztek meg, miszerint történelmi találkozó színtere volt az Elba folyó fölött átívelő megsérült híd, amely esemény a náci rezsim végleges vereségét hirdette.

„A találkozás az Elbánál óriási erőfeszítések betetőzését jelentette sok országnak és népnek, amely összefogott az ENSZ 1942-es nyilatkozata alapján. A közös küzdelem óriási áldozatot követelt katonák, tengerészek és polgárok millióitól a háború megannyi színterén… Az Elba szelleme példa rá, hogyan tudnak országaink felülkerekedni különbözőségeiken, bizalmat építeni egymással és együttműködni egy nagyobb ügy elérésében. Most, amikor a XXI. század legnagyobb kihívásaival szembesülünk, tisztelettel adózunk mindazok hűségének és bátorságának, akik együtt harcoltak a fasizmus legyőzéséért. Történelmi hőstettük sohasem merül feledésbe” – olvasható Trump és Putyin közös közleményében.

Sajnos a jelenlegi politikai helyzetben, az orosz-ukrán háború miatt ebben az évben semmi esély hasonló gesztusra. Az amerikaiak a megemlékezést is lemondták.

„A történészek nagy része elfogadja azt a tézist, miszerint a második világháborút Hitler indította, Churchill nem veszítette el, viszont Roosevelt és Sztálin nyerte meg. Igaz, előbbi a győzelem napját, sőt, a szovjet és amerikai hadak találkozását sem élte meg”

Pedig az ő szövetségi politikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a szovjet és amerikai csapatok találkoztak az Elbánál, Torgau városa közelében az I. Amerikai Hadsereg, 5. hadtestének előretolt osztaga, a 69. gyaloghadosztály katonái előbb felvették a kapcsolatot a szovjet Vörös Hadsereg 58. számú gárdahadosztályával, majd 1945. április 25-én, szerdán 11 óra 30 perckor – moszkvai idő szerint 13.30-kor – sor került a történelmi találkozásra.

A Stars and Stripes című katonaújság számolt be elsőként a „Yankees meet Reds” (Jenkik találkozása vörösökkel) című cikkében a nagy találkozásról, amelyikből kiderült, hogy a 273. amerikai hadsereg 69. gyalogos hadosztályának három őrjárata indult felderítésre nyugat felől az Elba irányába.

„Azt a szakaszt, amelyik először találkozott a szovjet katonákkal, azt Albert Kotzebue hadnagy vezette, míg a szovjetek parancsnoka Alekszandr Gargyijev alezredes volt”

Az akkor már három hete a Vörös Hadsereg által felszabadított vagy elfoglalt Magyarországon – kinek melyik megközelítés áll közelebb a szívéhez – a Szabad Nép is tudósított a világtörténelmi eseményről. „Szerdán, április 25-én a Vö­rös Hadsereg és a nyugati fron­ton harcoló angolszász seregek fölvették az összeköttetést egy­mással. A találkozás az Elba fo­lyó közelében egy szovjet gárda­hadosztály és egy amerikai hadosztály előőrsei között jött létre. Néhány órával később magas rangú angolszász és szovjet tisz­tek találkoztak az Elba menti Torgau városkában, amely ily módon világtörténelmi nevezetességre tett szert. A találkozás hírét nagy ünnepségekkel fogadták három szövetséges állam fővárosában.  Moszkvában a háború folyamán eddig legnagyobb diadaltűzzel: 324 ágyú 29 lövésével ünnepelték meg a  szövetséges hadak találkozását.”

De miért is volt annyira fontos ez a találkozás? Egyrészt Torgau város közelében létre jött esemény szimbolikus pontja lett a végéhez közeledő második világháborúnak. Másrészt a nyugati szövetségesek és a szovjetek kapcsolatfelvételével az inváziós hatalmak kettévágták a fokozatosan összeomló Németországot, amely már az 1944-es normandiai partraszállást követően harapófogóba került.

„Ugyanakkor ma már tudható, hogy a nagy találkozás kis híján elmaradt, ugyanis mindkét fél először német katonáknak nézte a másikat”

Az orosz őrjárat egyik tagjának, Alekszej Gorljanszkijnak visszaemlékezései szerint rá is lőttek az amerikaiakra, akik nem viszonozták a tüzet, helyette ezt kiáltották: „Muscovi-Washington. Hitler caput. Hurrá!” Ettől kezdve a lövések és a szavak helyét az ölelések és kézfogások vették át. Egy későbbi, már megrendezett, április 27-i találkozáson – ahol a kelet találkozik a nyugattal felirat látszódik – kezet fogó két hadnagy, az amerikai Robertson és a szovjet Szilvasko életük végéig tartották egymással a kapcsolatot, sőt, előbbi Moszkvában is járt a barátjánál. Ugyanakkor vannak olyan források, melyek szerint a szigorú parancs ellenére történt meg a személyes találkozás a felek között, ám amíg az amerikai tiszteket nem büntették meg ezért, a szovjeteket visszarendelték Moszkvába, és parancs megtagadásért kizárták őket a pártból. Hiteles dokumentum azonban nem áll ez ügyben a történészek rendelkezésére.

„Mindenesetre az ekkor készült propaganda fotók bejárták a világot”

A brit, a szovjet és az amerikai kormányok aznap este nyilatkozatokat tettek közzé Londonban, Moszkvában és Washingtonban, mintegy megerősítve eltökéltségüket a Harmadik Birodalom erőinek végleges megsemmisítésére. Május elején a britek is összetalálkoztak a szovjetekkel, erre az észak-németországi Wismar közelében került sor.