„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Mindenesetre az ekkor készült propaganda fotók bejárták a világot”
Forrás:ru.usembassy.gov
Ki tudná azokat a perceket, órákat feledni… Ahogy a szovjetek nyomultak előre a választóvonalnak kijelölt folyó felé, az elkövetkező napokban egymás után több helyszínen is megtörtént a szovjet és amerikai csapatok találkozása. A világ nagy része fellélegzett, hiszen ezzel biztossá vált, hogy a náci Németország sorsa beteljesedett.
„Sőt, évtizedeken keresztül úgy tűnt, ez a nap a hidegháborús légkör ellenére mindig emlékezetes marad a két nagyhatalom számára”
Az Elba menti találkozás emlékére Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2020-ban közös közleményt adott ki, amelyben többek között arról emlékeztek meg, miszerint történelmi találkozó színtere volt az Elba folyó fölött átívelő megsérült híd, amely esemény a náci rezsim végleges vereségét hirdette.
„A találkozás az Elbánál óriási erőfeszítések betetőzését jelentette sok országnak és népnek, amely összefogott az ENSZ 1942-es nyilatkozata alapján. A közös küzdelem óriási áldozatot követelt katonák, tengerészek és polgárok millióitól a háború megannyi színterén… Az Elba szelleme példa rá, hogyan tudnak országaink felülkerekedni különbözőségeiken, bizalmat építeni egymással és együttműködni egy nagyobb ügy elérésében. Most, amikor a XXI. század legnagyobb kihívásaival szembesülünk, tisztelettel adózunk mindazok hűségének és bátorságának, akik együtt harcoltak a fasizmus legyőzéséért. Történelmi hőstettük sohasem merül feledésbe” – olvasható Trump és Putyin közös közleményében.
Sajnos a jelenlegi politikai helyzetben, az orosz-ukrán háború miatt ebben az évben semmi esély hasonló gesztusra. Az amerikaiak a megemlékezést is lemondták.
„A történészek nagy része elfogadja azt a tézist, miszerint a második világháborút Hitler indította, Churchill nem veszítette el, viszont Roosevelt és Sztálin nyerte meg. Igaz, előbbi a győzelem napját, sőt, a szovjet és amerikai hadak találkozását sem élte meg”
Pedig az ő szövetségi politikája jelentős szerepet játszott abban, hogy a szovjet és amerikai csapatok találkoztak az Elbánál, Torgau városa közelében az I. Amerikai Hadsereg, 5. hadtestének előretolt osztaga, a 69. gyaloghadosztály katonái előbb felvették a kapcsolatot a szovjet Vörös Hadsereg 58. számú gárdahadosztályával, majd 1945. április 25-én, szerdán 11 óra 30 perckor – moszkvai idő szerint 13.30-kor – sor került a történelmi találkozásra.
A Stars and Stripes című katonaújság számolt be elsőként a „Yankees meet Reds” (Jenkik találkozása vörösökkel) című cikkében a nagy találkozásról, amelyikből kiderült, hogy a 273. amerikai hadsereg 69. gyalogos hadosztályának három őrjárata indult felderítésre nyugat felől az Elba irányába.
„Azt a szakaszt, amelyik először találkozott a szovjet katonákkal, azt Albert Kotzebue hadnagy vezette, míg a szovjetek parancsnoka Alekszandr Gargyijev alezredes volt”
Az akkor már három hete a Vörös Hadsereg által felszabadított vagy elfoglalt Magyarországon – kinek melyik megközelítés áll közelebb a szívéhez – a Szabad Nép is tudósított a világtörténelmi eseményről. „Szerdán, április 25-én a Vörös Hadsereg és a nyugati fronton harcoló angolszász seregek fölvették az összeköttetést egymással. A találkozás az Elba folyó közelében egy szovjet gárdahadosztály és egy amerikai hadosztály előőrsei között jött létre. Néhány órával később magas rangú angolszász és szovjet tisztek találkoztak az Elba menti Torgau városkában, amely ily módon világtörténelmi nevezetességre tett szert. A találkozás hírét nagy ünnepségekkel fogadták három szövetséges állam fővárosában. Moszkvában a háború folyamán eddig legnagyobb diadaltűzzel: 324 ágyú 29 lövésével ünnepelték meg a szövetséges hadak találkozását.”
De miért is volt annyira fontos ez a találkozás? Egyrészt Torgau város közelében létre jött esemény szimbolikus pontja lett a végéhez közeledő második világháborúnak. Másrészt a nyugati szövetségesek és a szovjetek kapcsolatfelvételével az inváziós hatalmak kettévágták a fokozatosan összeomló Németországot, amely már az 1944-es normandiai partraszállást követően harapófogóba került.
„Ugyanakkor ma már tudható, hogy a nagy találkozás kis híján elmaradt, ugyanis mindkét fél először német katonáknak nézte a másikat”
Az orosz őrjárat egyik tagjának, Alekszej Gorljanszkijnak visszaemlékezései szerint rá is lőttek az amerikaiakra, akik nem viszonozták a tüzet, helyette ezt kiáltották: „Muscovi-Washington. Hitler caput. Hurrá!” Ettől kezdve a lövések és a szavak helyét az ölelések és kézfogások vették át. Egy későbbi, már megrendezett, április 27-i találkozáson – ahol a kelet találkozik a nyugattal felirat látszódik – kezet fogó két hadnagy, az amerikai Robertson és a szovjet Szilvasko életük végéig tartották egymással a kapcsolatot, sőt, előbbi Moszkvában is járt a barátjánál. Ugyanakkor vannak olyan források, melyek szerint a szigorú parancs ellenére történt meg a személyes találkozás a felek között, ám amíg az amerikai tiszteket nem büntették meg ezért, a szovjeteket visszarendelték Moszkvába, és parancs megtagadásért kizárták őket a pártból. Hiteles dokumentum azonban nem áll ez ügyben a történészek rendelkezésére.
„Mindenesetre az ekkor készült propaganda fotók bejárták a világot”
A brit, a szovjet és az amerikai kormányok aznap este nyilatkozatokat tettek közzé Londonban, Moszkvában és Washingtonban, mintegy megerősítve eltökéltségüket a Harmadik Birodalom erőinek végleges megsemmisítésére. Május elején a britek is összetalálkoztak a szovjetekkel, erre az észak-németországi Wismar közelében került sor.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Még Honecker országlása idején jártam Drezdában, mementóként láttam ott a Frauenkirche templom romjait, és néhány belvárosi romot. El tudom képzelni, hogy bosszúból lángtengerré változtatták az USA-Angol szövetségesek a várost, az oda menekült civil lakosságot kegyetlenül elpusztították, mintha egy atomtámadás érte volna ezt a kulturális és művészeti szempontból kimagasló várost.
Ezzel üzentek a világnak, benne a Szovjetuniónak, nem utolsó sorban Nagaszaki, valamint Hirosima eltörlésével, hogy ők a világ urai, csendőrei.
Ne tévesszen meg senkit, hogy ők a haladás, a jóságos védelmező szerepét játsszák, most éppen Ukrajnában.
Köszönöm, hogy meghallgattak.