//A nacionalisták Zelenszkij célkeresztjében
Volodimir Zelenszkij beszél a Pavel Seremet újságíró meggyilkolása vizsgálatának az eredményeiről 2019. december 12-én Kijevben #moszkvater

A nacionalisták Zelenszkij célkeresztjében

Arra csak a jövő ad választ, hogy Pavel Seremet újságíró feltételezett gyilkosainak előkerítése csak figyelemelterelés, vagy az elnök tényleg harcot indított a szélsőségesek ellen.

Volodimir Zelenszkij beszél a Pavel Seremet újságíró meggyilkolása vizsgálatának az eredményeiről 2019. december 12-én Kijevben #moszkvater
Volodimir Zelenszkij beszél Pavel Seremet újságíró meggyilkolása vizsgálatának az eredményeiről tartott sajtótájékoztatón 2019. december 12-én Kijevben
Fotó:EUROPRESS/GENYA SAVILOV/AFP

A hét igazi szenzációja Ukrajnában talán nem is a „normandiai négyek” párizsi találkozója, hanem egy három éve meggyilkolt újságíró feltételezett gyilkosainak letartóztatása volt. Pedig Párizs is komoly lépés a kelet-ukrajnai konfliktus rendezése felé még akkor is, ha most inkább a találkozó tényét, a tárgyalások újrafelvételét tekinthetjük eredménynek. Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij első személyes találkozója az elmúlt öt évben történtek fényében akkor is figyelemre méltó, ha most még kezet nem is fogtak egymással, és még messze nem egy nyelven beszélnek. Ennek ellenére talán megnyithatja az utat a közeledés felé.

„Ehhez persze mindkét országban meg kell változni a közhangulatnak. Ez fokozottan érvényes Ukrajnára, ahol az elnök mozgásterét ugyancsak behatárolja a nacionalista hangulat, amelyben minden Oroszország felé tett lépés árulásnak számít”

Ezért kaphattuk fel a fejünket már azon, hogy beengedték Ukrajnába az orosz Zvezda tévé forgatócsoportját. Az igazi szenzációnak azonban a Seremet-gyilkossággal kapcsolatban tett bejelentések bizonyultak. Az orosz-ukrán-belarusz újságírót még 2016-ban robbantották fel Kijevben az autójában, és hiába felügyelte személyesen az akkori államfő Petro Porosenko a nyomozást, már senki sem hitt abban, hogy a tettesek valaha is előkerülnek. A megrendelőkről nem is beszélve. Mint ahogy máig nem tudjuk azt sem, hogy kik lövöldöztek anno a Majdanon, kiknek a lelkén is szárad a később patetikusan „Égi századként” elhíresült tüntetők halála. De por lepte be az ukrán nacionalizmust élesen bíráló Olesz Buzina meggyilkolásának és az odesszai mészárlásnak az aktáit is.

„S mivel Kijevben évek óta minden rosszban, minden gyilkosságban Moszkva kezét láttatták, igazi bombaként robbant a bejelentés, miszerint Pavel Seremet meggyilkolásával öt, a Donbasszban harcoló nacionalistát gyanúsítanak”

Mint Arszen Avakov belügyminiszter fogalmazott, a merénylet célja az ukrán belpolitikai helyzet destabilizálása volt. A gyilkosság szervezettségére utalva beszélt arról is, hogy eltűntek a térfigyelő kamerák legjobb felvételei. A gyilkossággal kapcsolatba hozottak egyike a Donbasszban harcolók himnuszának zenéjét szerző ismert zenész, egy sebész aktivista hölgy, és három frontharcos. Ezt alátámasztandó előkerült egy felvétel is, amelyen az említett gyereksebész Julija Kuzmenko azt vitatja meg elvbarátaival, hogy miképpen lehetne megdönteni a hatalmat Kijevben. Érezhetően népszerű forgatókönyv a köreikben, hogy Grad sorozatvető rakétákkal mérjenek csapást Kijevre, és a támadás által destabilizált légkörben hajtsanak végre államcsínyt. Beszélgetőpartnere közölte Kuzmenkóval, hogy

„társaival kész arra, hogy a frontról elhozzák haditechnikájukat Kijevhez, és kilőjenek belőle néhány kazettát egy Grad rakétarendszerből”

Az állam destabilizálásának a verzióját sokan vitatják, mert Seremet azért nem volt olyan figura, akinek a halála népfelkelést generálhatott volna. A merénylet pedig inkább az ukrán propagandának jött kapóra, hogy a Kremlt élesen bíráló újságíró meggyilkolása mögött Moszkvát láttassa. De nem tudunk egyelőre semmit a megrendelőkről sem. Avakov azonban állítja, hogy a nacionalista csoport az államrendet akarta aláásni. S ha igen, akkor miért a rendőrség, és miért nem az SZBU, az állambiztonság foglalkozott az üggyel?

Egyelőre tehát több a kérdés, mint a válasz, és mindenki politikai szimpátiája szerint értékeli a bejelentést. Sokan azt szeretnék látni emögött, hogy Zelenszkij végre hozzálátott ahhoz, amit ígért, és megpróbál rendet tenni az országban. Mások, köztük elemzők sora figyelmeztet ugyanakkor arra, hogy az elnöknek már tennie kellett valamit azért, hogy megállítsa a népszerűségének az esését. Ennek kapcsán emlegetik azt is, hogy karácsonyi ajándékként a fa alá Porosenko letartóztatását adná az ukránoknak. Megint mások arra mutatnak rá, hogy mindezzel a hatalom csak szeretné elterelni a figyelmet a számára egyre kínosabb földtörvényről és az Oroszországgal készülő gázmegállapodásról.

„Én személy szerint szeretném hinni, hogy Zelenszkij is látja az elszabadult nacionalista indulatok, és a helyzet konszolidálódásával egyre inkább talajukat vesztő fegyveres hőbörgők jelentette veszélyt, és érez magában elég erőt ahhoz, hogy helyére tegye ezt a hangos, ám befolyásos kisebbséget”

Hogy e feltételezések közül melyik bizonyul igaznak, idővel meglátjuk. Azt minden esetre sokáig nem lehet halogatni, hogy megkezdődjön a rendezés a Donbasszban, és megnyugodjon a közhangulat az egész országban. Ez sokaknak nem tetszik, és nem is érdeke, így aztán Zelenszkij nem engedheti meg magának, hogy olyan tétovának, még mindig az elnöki hivatal bejáratát kereső amatőrnek mutatkozzon, mint idáig. Ha nem tud erőt és reményt mutatni, akkor nehéz idők várnak rá.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.