//A múltat végképp eltörölni…
Haza Anyácska szobra a szovjet címerrel Kijevben #moszkvater

A múltat végképp eltörölni…

A gazdaság döcög, az ukrán emberek életkörülménye nem javul, közeledik a hitelek törlesztésének ideje, Kijev legfőbb gondja azonban még  mindig az, hogy a Haza Anyácska pajzsáról eltüntesse a szovjet címert.

Haza Anyácska szobra a szovjet címerrel Kijevben #moszkvater
Haza Anyácska szobra a szovjet címerrel Kijevben
Fotó:EUROPRESS/ ANATOLII STEPANOV/AFP

Ukrajna kétségbeesetten feledné a múltját. Pontosabban, történelmének egyes fejezeteit igyekszik kitörölni nemcsak a tankönyvekből, de az emlékezetből is. Ezért aztán immár hatodik éve az ország önsorsrontó rombolásával párhuzamosan folyik a szobrok döntögetése, az utcák átnevezése, a történelem átírása. Valahogy úgy, mint tették azt a kommunisták, akik aztán mindent megtettek azért, hogy a múltat végképp eltöröljék.

Persze, tudjuk azt is, hogy nemcsak Ukrajnában festették át a vöröset kék-sárgára, és nevezték át a Lenin utat Banderára. A vörös csillagot máshol is felváltották az ősi nemzeti jelképek, de azért nem ilyen hévvel estek neki a múltnak, mint tették ezt az elmúlt öt évben Ukrajnában. Minden esetre, több volt ebben a cinizmus, az igazodás, míg az ukránok vicsorogva döntik a szobrokat és építik a saját „székelykapuikat”. Olyan lendülettel, hogy még most, hatalomváltás után sem nagyon tudnak leállni.

„Most például azon dolgoznak nagy erővel, hogy a Dnyepr jobb partján Kijev fölé magasodó Haza Anyácska emlékmű pajzsáról valahogy levakarják a szovjet címert”

Mintha nem tudnák, hogy ettől még nem jut több szalonna és vodka az asztalra. Arra sem nagyon érdekli őket, hogy az új „nagy testvérek” sem adnak semmit ingyen, és lassan az IMF hiteleit is vissza kell fizetni. Arra sem figyelnek, hogy közben ugyanúgy föld nélkül maradnak, mint a 20. században. Csak míg szovjetek elvették, a nyugati testvéreknek önként adják el. De nem érdekes, most az a legfontosabb, hogy az a csúnya címer eltűnjön valahogy a még 1981-ben a Győzelem Napján személyesen Leonyid Brezsnyev által átadott múzeum komplexum központi alakja által magasra tartott pajzsról az a fránya címer.

A műveletet nagyon aprólékosan külön szakértői bizottság készítette elő.  Nem véletlenül, mert egy központi elem eltávolításával megbillenhet az emlékmű egyensúlya.

„A legnagyobb probléma azonban az, hogy erre a rendkívül fontos műveletre egyelőre nincs pénz”

Legalábbis erről beszélt Anton Drobovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója, aki most nemcsak a minisztériumoknál kilincsel, de országos gyűjtést is szervezne.

A helyében emiatt nem aggódnék. Pénz az lesz. Erre biztosan, ha másra nem is. De a múlt eltörlésének a lázában azért bele kéne gondolni abba is, hogy a szovjet korszak ugyanúgy az ukrán történelem része, mint az Euromajdan óta eltelt immár csaknem hat év. Már csak azért is, mert a szovjet korszak sok tekintetben gazdagította is Ukrajnát. Többek közt területekkel. Ha pedig Kijev az egész korszakot ki akarja törölni, azzal ezekről is lemond. Éppen a szovjet hatalom, személyesen Vlagyimir Iljics Lenin volt az, aki proletariátust erősítendő, ősi orosz területeket csapott Ukrajnához.

„Enélkül nem kellene most a Donbassz miatt sem aggódni”

Aztán szovjet vezető volt az a Nyikita Hruscsov is, aki a Krímmel dobta meg a kijevi elvtársakat, és az a Sztálin is, akinek a nyugati részeket köszönhetik. Semmi nem fekete-fehér tehát! A nagy címer eltávolítás közben át kellene gondolni például, hogy Lenin, Sztálin és Hruscsov nélkül mekkora lenne Ukrajna! S a Haza Anyácska kapcsán talán az is eszébe juthatna mindenkinek, hogy mi van akkor, ha a Szovjetunió nem állítja meg Hitlert?!

De ha mindez nem lenne elég figyelmeztetés, legalább abba kellene belegondolni, hogy mi lett abból, amikor legutóbb végképp el akarták törölni a múltat!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.