„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az interkontinentális ballisztikus rakéták – ICBM – tekintetében kifejezetten támadó feladatkörre kifejlesztett platformról beszélhetünk, amelyek esetében jóval kevesebb átalakítás szükséges az említett feladat végrehajtásához”
Fotó:EUROPRESS/Bill INGALLS/NASA/AFP
„Moszkva megabombával mérne csapást Kijevre”, „Putyinék embertelen támadásra készülhetnek, óriásbombát dobhatnak Kijevre!” Mikor az ember azt hinné, hogy az Ukrajnával kapcsolatos háborús propagandában nem lehet még lejjebb süllyedni, a nyugati – és az azt sokszor kritika nélkül átvevő hazai – média mindig képes újabb meglepetésekkel szolgálni. Ezúttal épp a német Bild és annak híres/hírhedt szerzője, Julian Röpcke – róla majd később – jelentkezett egy szó szerint bombasztikus történettel.
„Avagy a Bild birtokába került állítólagos hangfelvétel szerint magas rangú orosz politikai szereplők egy polgári Szojuz hordozórakétát alakítanának át űrbéli csapásmérő eszközzé”
A történet és az állítólagos hangfelvételek főszereplői nem mások, mint a Zaporozsjei terület jelenlegi orosz szenátora, Dmitrij Rogozin – korábban a Roszkoszmosz űrügynökség főigazgatója –, valamint a Szojuz hordozórakétákat gyártó szamarai Progressz rakétaközpont vezetője, Dmitrij Baranov. A kettejük közt elhangzó hétperces beszélgetésre állítólag idén januárban került sor.
A Bild által közölt állítólagos beszélgetés részlete
Röviden összefoglalva a terv lényegét egy, az északnyugat-oroszországi Pleszeck űrrepülőteréről indított, meg nem nevezett verziójú Szojuz hordozórakéta adná, amely esetében a hasznos teher helyére 9-10 tonna robbanóanyag kerülne. A rakéta a Föld körüli pálya elérése helyett bizonyos magasságban úgy módosítana azon, hogy végül egy ukrajnai nagyvárosba – vélhetően Kijevbe – csapódjon be. A kivitelezés idejét a Bild által idézett beszélgetésben Rogozin és Baranov nagyjából 6-9 hónapra becsülte. Említésre került egyben az elnöki adminisztráció vezetője, Anton Vajno is, akin keresztül a tervek 2023. január 16-án állítólagosan átadásra kerültek személyesen Vlagyimir Putyinnak.
„Mik a problémák a történettel?”
Alapvetően az első probléma már magával a felvétel hitelességével kapcsolatos, mivel nem egyszer tűntek már fel – nem csupán az ukrajnai konfliktus viszonylatában – olyan állítólagos hangfelvételek, amelyek hitelessége nem csak nem ellenőrizhető, de később bizonyosságot nyert hamisított mivoltuk. Ugyanez igaz jelen helyzetben is, mivel a cikket szerző Röpcke és az ukrán titkosszolgálatokon kívül semmilyen más forrást nem találunk a hangfelvételekre. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy vagy egy színészekkel megjátszott jelenetet hallhatunk – ne feledjük, Ukrajnában nem kell messze menni az anyanyelvi szinten oroszul beszélőkért –, sőt a mesterséges intelligencia rohamos fejlődésével a gépi eredet sem kizárható.
Csak egy példa a civilek által is elérhető mesterséges intelligencia képességeire a valósághű beszédgenerálás terén. Mondanunk sem kell, az alábbi videó és annak tartalma teljes fikció
Ami a szóhasználatot és Putyin elnök nevének ki nem mondását illeti, nem kell ahhoz politikusnak vagy titkosügynöknek lenni, hogy tudja az ember milyen „fedőneveket” használnak az egyes személyekre az orosz közbeszédben. Többek közt épp Putyin esetében elterjedt a például a háborúval foglalkozó Telegram csatornákon a felvételen is emlegetett главнокомандующий, azaz főparancsnok – commander-in-chief – kifejezés használata.
„De mi a helyzet a technikai megvalósítással?”
A Bild által felvázolt történet már az alapötlet terén is több sebből vérzik. Egyáltalán miért használná fel Oroszország az egyes missziókra, alacsony volumenben, szinte manufakturálisan gyártott, több millió dollár értékű civil Szojuz hordozórakétákat, mikor ott vannak a kivonás előtt álló, vagy már selejtezett interkontinentális ballisztikus rakéták? 2018-as adatok szerint a Szojuz 2.1a rakéta akkori indítási költsége – igaz a Fregat gyorsítóblokkal együtt – meghaladta a 48,5 millió dollárt.
A Szojuz MSz-19 indítása
Ezzel szemben az orosz Stratégiai Rakétaerők – RVSzN – esetében folyamatosan zajlik a meglévő állomány modernizációja, illetve cseréje, amely esetében sokkalta kisebb költségvonzattal valósítható meg az állítólagos terv. Bár tény, hogy a Szojuz rakétacsalád alapját még az 1950-es években kifejlesztett és szolgálatba állított R-7 „Szemjorka” interkontinentális ballisztikus rakéták adták, ám azóta több, mint 60 év telt el. Ellentétben a hidegháború korai szakaszával, mára a katonai és civil fejlesztések erőteljesen szétváltak, specializálódva az adott felhasználási módra.
UR-100N interkontinentális ballisztikus rakétához tartozó Avangard hiperszonikus visszatérő egység tesztelése
„Az interkontinentális ballisztikus rakéták – ICBM – tekintetében kifejezetten támadó feladatkörre kifejlesztett platformról beszélhetünk, amelyek esetében jóval kevesebb átalakítás szükséges az említett feladat végrehajtásához”
Egyúttal használatuk nem korlátozódik kizárólag az űrrepülőterekre, amely történhet akár rakétasilókból, akár mobil platformokról. Elég csak a Topol rakétacsaládra gondoljunk. Persze miután Kijev relatíve közel fekszik Oroszország központi területeihez – utóbbi kevesebb, mint az interkontinentális ballisztikus rakéták normál esetben minimálisként megszabott 5500 kilométeres hatótávja –, így mindenképp szükséges a vezérlés átprogramozása. Ám mint azt Észak-Korea rakétatesztjei is mutatják, a pályamagasság növelésével ezen probléma könnyen orvosolható.
Észak-Korea ballisztikus rakétáinak tesztelését hagyományosan a Japán-tengeren végzi, amelyek során a pályamagasság akár elérheti a 2100 kilométert. Összehasonlításképp ez több, mint az alacsony Föld körüli pályán – Low Earth Orbit – keringő műholdak maximális távolsága
Forrás:Wikipédia
„Sőt, a hidegháború lezárása utáni időkben katonai-civil vonalon egy sajátos folyamat ment végbe, amikor a fegyverzetkorlátozási rezsimek életbe lépésével épp a feleségessé vált ballisztikus rakétákat alakították át civil felhasználásúra”
Ilyen volt például az orosz-ukrán közös fejlesztésű Dnyepr típus, amely a szovjet R-36M UTTH – másik nevén RSz-20B – nehéz interkontinentális ballisztikus rakéták átalakításával készült, azok START szerződés szerinti kivonásukat követően. Ugyanígy az R-36 alapjain született meg az orosz Ciklon rakétacsalád is.
Amerikai oldalról a Minotaur, míg Kína esetében a Kuaizhou típusok érdemelnek említést. Előbbiek alapját az LGM-30 Minuteman és az LGM-118 Peacekeeper interkontinentális ballisztikus rakéták, míg utóbbiakét a DF-21 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták adják. Érdekesség továbbá, hogy a Proton hordozórakéták fejlesztése eredetileg még UR-500 interkontinentális ballisztikus rakétaként indult.
Proton-M hordozórakéta indítása
„A robbanótöltet kérdése még inkább nevetségessé teszi az egész történetet”
Az állítólagos beszélgetés szerint ugyanis a Szojuz egyszerű légibombákat hordozott volna robbanótöltetként. Már bocsánat, de ennél nagyobb hülyeséget nehezen lehetne kitalálni, hát még leírni. Miért kellene relatíve kisebb tömegű légibombákat elhelyezni, amikor ott vannak az erre a feladatra dedikált visszatérő egységek és robbanófejek? Elég csak az Iszkander ballisztikus rakéták adott feladatkörre kifejlesztett robbanófejeire gondoljunk, amelyek a kazettástól a nukleárison át egészen a bunkerrombolóig terjednek. A legnagyobb őrültség lenne egyszerű légibombákat elhelyezni a tehertérben, amelyek a visszatérés során biztosan még a célpont elérése előtt biztosan megsemmisülnének.
Visszatérő egységek bemutatása az iráni Kiám-1 típusú ballisztikus rakéta esetében
Forrás:Telegram
„Persze az időnként excentrikus kijelentéseiről – mint Románia meglátogatása egy Tu-160 stratégiai bombázóval, miután a bukaresti hatóságok nem engedélyezték magángépének belépését a román légtérbe – híres Rogozin esetében még nem is lehetne kizárni, hogy nem merült fel maga az ötlet. De legfeljebb kósza gondolatként”
Miután Rogozin mintegy négy éven keresztül, egészen 2022 júliusáig vezette az állami Roszkoszmoszt, így pontosan tudhatta mennyire értelmetlen a civil hordozórakéták átalakítása rögtönzött űrbéli bombakamionná. Főleg miután mindez töredék összegért is megoldható lenne a kivont vagy élettartamuk végén járó interkontinentális ballisztikus rakéták alkalmazásával.
Ám a civil típusoknál maradva miért épp a Szojuzt szemelte volna ki Rogozin, ha rendelkezésre áll a sokkalta nagyobb teherbírású Proton is, amely 23,7 tonnát képes LEO pályára állítani? Kicsit megkapargatva a felszínt és a tényeket, az egész történet esik szét.
„Végül a cikk írója, Julian Röpcke mellett se mehetünk el”
A közösségi médiában – azon belül is Twitteren/X-en – jártas olvasóink számára vélhetően nem ismeretlen Röpcke személye. Az egyes körökben viccesen Jihadi Julianként ismert Röpcke eddigi karrierjét tekintve ugyanis azt látjuk, hogy nem ez az első már-már komikusan nagyotmondásba forduló írása.
Csak pár példa Julian Röpcke korábbi Twitter bejegyzései közül
Forrás:Twitter/X
Röpcke az orosz-ukrán háború kitörését megelőzően a szíriai polgárháborús tudósításai kapcsán vált ismertté, ahonnan a már említett beceneve is származik. Tudósításait hagyományosan az információk kontextusukból való kiragadása, felnagyítása, elferdítése jellemzi a mai napig, erősen részrehajló képet alkotva. Ugyanez igaz a Bildre, mint médiumra, amely leginkább a brit tabloid típusú bulvárlapok németországi megfelelőjeként írható le.
„Bár közismert tény, hogy a háború első áldozata az igazság, ám amilyen átfogó offenzívát láthattunk a nyugati média oldaláról az elmúlt 1,5 évben Ukrajna kapcsán, az egyszerűen példa nélküli”
A legnagyobb probléma pedig az, hogy ezek a tévképzetek és propaganda állítások sokszor sajnos kiirthatatlanul beivódnak a köztudatba. Valahol itt kezdődne média felelőssége, nem csupán Nyugaton, de itthon is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
HandaBandy says:
A Bild (Zeitung) az erősen redukált intellektuális tápértékű bulvárlap archetipusa a születésétől fogva. A postás megharapta a
kutyát és hasonló kategóriák. Egy ilyen lapot az ember még alantas célokból mint ablaktörlés sem vesz a kezébe.
Szóljon minden elismerésem a komoly, szakmai lapok, az adott témában járatos ujságírói számára, de a BILD közismerten nem
egy ilyen hely. Itt a “barackmagból atommag”, vagy az Ohm törvényének a BTK-ban keresése dívik és a Bill Gates agyba beépülő
chipjével dúsított COVID oltás az 5G hálózat általi felrobbantásában hívő közönség szórakoztatása az elsődleges cél. Ennek
megfelelő a műszaki ismeretek mértéke. Ismert dolgokra kell hivatkozni mindegy, hogy van-e relevanciája, egyszerű következtetéseket
kell levonni, nehogy a csőbe húzott delikvens elbizonytalanítva ne értse és letegye a papírt, beleszőve a már betanított, aktuális
rosszindulatot és kész a cikk. Nem az a cél, hogy koherens tartalom legyen, hanem hogy Günter úr két sör között megvegye az ojságot.
Legyen durranás. Amúgy ezt újságíró iskolákban tanítják hogyan kell ferdíteni és csúsztatni, nem kimondva sejtetni dolgokat úgy, hogy a
fogyasztó ténynek vegye már a kérdést is. Ennek a technikának a legkiválóbb alkalmazója hazánkban Friderikusz Sándor. Az igazi szégyen
azonban , hogy ezt a “hírt” a bombával más fórumok is felkapták mint pl. az Origó.
Jól emlékszem arra, hogy anno nap mint nap írt a germán sajtó a “hatalmas” veszélyről, hogy a Jelcin korszakban fegyverképes minőségű
és mennyiségú Plutónium fog kerülni Németországba. Aztán vmelyik reptéren fogtak is 3 grammot (!!!) belőle. Meg is kérdezett egy bulvár
rádió egy egyetemi profot, hogy mekkora a veszély. Hát ha az ivóvízbe kerül akkor egy kisebb falu lakosságára nézve van veszély, ugyanis a
Plutónium erősen mérgező. A riporter meg csak hallgatott bambán mint a lepiszkított kilométerkő, majd, mivel nem azt a választ kapta amit
a szerkesztője előírt neki direktben engedte el a kérdést: És a bomba? A prof. nem értette a kérdést majd mégis válaszolt: Ennyiből? Milyen
bombát?
A városi legenda szerint ezt a 3g-ot is a BND szervezte meg mert eredményt kellett felmutatni, na meg rúgni egyet a volt SZU-ba.
Köszönöm a figyelmet.
csakafidesz says:
Valóban agyalágyult ember az aki ilyesmit kitalál. Oroszország, ha netalán atombombát akarna Kijevre dobni (nem akar) akkor teljesen felesleges ezt ilyen kacifántos úton eljuttatnia. Megvannak azok az eszközök (repülőgépek, cirkálórakéták) amelyekkel megteheti.