//A Lobanovszkij-titok nyomában
Valerij Lobanovszkij 1986-ban #moszkvater

A Lobanovszkij-titok nyomában

MEGOSZTÁS

Múltidéző. Nem a mákos tészta miatt futották szét a szovjetek 1986-ban a magyarokat, figyelmeztetett Valerij Lobanovszkij egykori segítője, az egykor a Dinamo Kijevnél különböző vezető pozícióit betöltő Olekszandr Csubarov, akivel még 2012-ben beszélgettünk az ukrán futball felemelkedéséről.

Valerij Lobanovszkij 1986-ban #moszkvater
Valerij Lobanovszkij 1986-ban
Fotó:EUROPRESS/Utkin / Sputnik

– Nincs még egy sportág, amelyre ennyi ember figyelne. S hogy miért? Mert kiszámíthatatlan. Hiába játszik otthon a Barcelona, egy meccsen azért mindig kikaphat. Mondjuk, egy Eb vagy egy Vb végére persze általában kijön a papírforma, de közben senki nem mehet biztosra. Aztán azért is, mert lábbal játsszák! Az egyik legügyetlenebb testrészünkkel. Így aztán mindenki azt hiszi, hogy képes lenne gólt rúgni. De minden gól »fejjel« születik – áradozik a futball szépségéről.

Nem véletlen, hogy Olekszandr Csubarov ily elragadtatottan beszél a fociról. Hiszen mindent ennek a gyönyörű játéknak köszönhet. A folyamatos munka közben pedig szinte észre sem vette, amint az a csúcsok felé röpíti. Mert nem ez, hanem a játék érdekelte.

„Futballistaként a második ligáig vitte, majd harmincon nem sokkal túl gyerekekkel kezdett foglalkozni”

Oly sikeresen, hogy a Bőrfoci nevű „udvarok” közt zajló bajnokságban is felfigyelt rá a Dinamo Kijev egyik akkori vezetője, s rögtön a nagyhírű klubhoz hívta utánpótlásedzőnek.

– Ez volt az első fontos momentum az életemben – vallja be Csubarov.

Aztán e fiatalokkal is gyorsan eredményes lett. Ez már Ukrajnában is feltűnt, s hamar a Dinamóra épülő, szovjet bajnokságig érő korosztályos köztársasági válogatott élén találta magát. Közben a keze alatt Belanovtól Zavarovig megfordult a későbbi „aranycsapat”.

– Nehéz választani, mert Gyemjanyenkótól Besszonovig mindannyian jó fiúk voltak. Nemcsak futballistaként, de emberként is – állítja határozottan.

„Életének második nagy pillanata, amikor Valerij Lobanovszkij maga mellé vette, először játékos megfigyelőként”

– A mester meglepődött, amikor pillanatok alatt elhoztam Igor Dobrovolszkijt a Dinamóba. Persze nem volt nehéz dolgom, mert még ifistaként hozzánk akart csatlakozni, amikor Moldovában játszottunk. Tetszett neki az akkor még szokatlan, játékos edzés, amit vezényeltem, de mondtam neki, várjon két-három évet, s visszajövök. Úgy is lett – emlékezik.

„Lobanovszkijt kiváló, iskolát teremtő edzőnek tartja, kiemelve egyik fő erényét, hogy kiváló pszichológus volt”

– Olyan hangulatot alakított ki a csapaton belül, amilyet korábban nem láttunk. Mert egy játékos hajt a pénzért, a saját hírnevéért, a klubért. Ha egy együttesben akad legalább öt olyan ember, aki az edzőért is képes küzdeni, az már csapat. S a miénk ilyen volt! – mondja büszkén az ősdinamós.

Úgy tartja, a siker titka nem is az éppen pályán lévő 11 ember, hanem az, hogy a 25-ös keretből a meccsre nem nevezettek is mindig együtt húztak az éppen ünnepeitekkel.

– Bármikor szükség lehet rájuk, s akkor nem gyűlölködve, hanem egyenértékűként kell belépniük – figyelmeztet.

„A Lobanovszkij-titok azonban itt nem ér véget. Csubarov csak nevet azokon a feltételezéseken, hogy a mákos tészta, s egyebek miatt maradt alul anno a magyar válogatott”

– Lobanovszkij nem testnevelési főiskolán, hanem műszaki egyetemen végzett, s már 29 évesen – amikor még játszhatott volna – edzőként dolgozott – mondja.

Beszélgetünk a szovjet fociról, amelynek a lényege az ideológiához hasonlóan a rombolás volt. A pályán ez persze nem ilyen konkrétan, de alapvetően abban nyilvánult meg, hogy nem engedték az ellenfelet kibontakozni. Lobanovszkij ezzel a korántsem eredménytelen stílussal szakítva, a funkcionális képességek tudományosan kidolgozott, maximális kihasználására épített.

„Tudta, hogy a brazilos játék itt nem fog menni, de a fizikai felkészültség a technikával kombinálva reális cél. S ez a labdás gyorsaság gyorsan meghozta az eredményeket”

Ehhez még jól kombinálva váltogatta az edzéseken a terhelést. Csubarov szerint emiatt futották szét egyebek mellett 1986-ban a magyarokat.

Ez az iskola hozta fel a csúcsra a leginkább a Dinamo Kijev sikereiben megnyilvánuló ukrán focit is, amelynek a kereteit a Szovjetunió széthullásával nem volt könnyű megteremteni. Olekszandr Csuba-rovnak ebben is meghatározó szerepe volt. A Dinamónál egy idő után technikai vezető lett, s amikor jött a rendszerváltás, komoly terhek hárultak rá. Ütközött hozzá nem értő oligarchákkal, küzdött, majd egy időre a Dinamo Kijev elnöke lett, hogy megteremtse a feltételeket egy jól működő részvénytársaság megalakításához.

„Komoly szerepe volt abban is, hogy a ’90-es évek közepén visszahozta a csapathoz az akkor éppen Kuvaitban dolgozó Lobanovszkijt”

– Ez volt életem harmadik nagy pillanata, amikor Hrihorij Szurkisszal találkoztam, aki a Dinamóból modern klubot faragott – vallja büszkén, megjegyezve, hogy Lobanovszkij inspirálására Szurkisz az ukrán futballt is profivá tette, míg aztán az Eb-vel Európát is elhozta. Hogy miképp, azon csak mosolyog.

Hogy Olekszandr Csubarovnak mit köszönhet az ukrán futball, azt még részletezhetnénk. Azonban arról, hogy ő mit köszönhet e csodás sportágnak, még egy szót kell ejteni. A rendszerváltás utáni zavaros években, kezdetben büntetésként, majd a sikerek révén feljebb lépve az ukrán női válogatottat is vezette. Itt ismerte meg 27 évvel fiatalabb feleségét…

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.