A nép a „legyőzöttek menetének” nevezte, míg az NKVD köreiben Sztálin kedvenc filmjéről csak a „Nagy keringő” elnevezéssel illették. Moszkva utcáin 1944. július 17-én 57 ezer német hadifogoly vonult végig, az oroszok pedig az utak mentén tolongtak, hogy lássák azokat, akik elvették tőlük a gyermekeiket, a férjüket.

Forró hétfői nap volt 1944. július 17. A moszkvaiak nem akármilyen látványosság megtekintésére gyülekeztek az utcákon. Több kilométer hosszú oszlopokban vonultak a szovjet főváros utcáin a Belarusz felszabadítása során foglyul ejtett német katonák. Egészen pontosan 57 640 tiszt és sorkatona, akik 1941-ben még Moszkva bevételére készültek. A „legyőzöttek menetét” az erkélyekről, a járdákról és a trolibuszok tetejéről Moszkva lakóinak százezrei kísérték figyelemmel.

„Arra voltak kíváncsiak, hogy kik törtek az életükre, és vették el tőlük gyermekeiket, apjukat, férjüket. A hatalom a Szovjetunió legyőzhetetlenségét demonstrálta a felvonulással, amelyre meghívták a szövetségesek vezető tisztviselőit is”

A látványos menet az 1944 nyarán indított Bagratyion hadművelet dicsőségét hirdette. A Bagratyion kezdetén sok szovjet partizán aktivizálta csapatait a Belorusz SZSZK területén. Elsősorban a német kommunikációs és vasúthálózatokat rombolták. Június 19-étől nagy számban robbantottak fel vasúti pályákat, melyek jelentős zavaró hatást váltottak ki.

A hadműveletben a Vörös Hadsereg megközelítőleg 1,7 milliós harci és harctámogató alakulatot, körülbelül 24 ezer tüzérségi eszközt, köztük aknavetőket, 4080 harckocsit és rohamlöveget, valamint 6334 repülőgépet vonultatott fel. A német erő ezzel szemben 800 ezer katona, 9500 tüzérségi eszköz és mindössze 553 harckocsi és rohamlöveg, valamint 839 repülőgép. A hadművelet elsődleges célja a Wermacht kiűzése a belarusz és kelet-lengyel területekről. A Bagratyion összetettségét, szervezettségét jól mutatja, hogy több részműveletre bontották.

„A hadművelet végére a német Közép Hadseregcsoport majdnem teljesen megsemmisült, a hozzá rendelt három önálló hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett”

Közel 500 ezer katona esett el vagy került fogságba. A hadseregcsoport 30 tábornoka lett öngyilkos, esett el a harcokban vagy ejtették foglyul. Steven Zaloga szakíró szerint ez volt a a német fegyveres erők legszerencsétlenebb veresége a második világháborúban.

Hasonló menetekre a 20. században több példa is akad. Az első világháborúban például a fogságba esett orosz katonákat vonultatták végig Königsberg utcáin. Aztán ez lett az utolsó nagy ilyen jellegű parádé, miután ezeket az 1949-es genfi konvenció betiltotta.

Annak a levéltári dokumentumokban nincs nyoma, hogy melyik szovjet vezető fejéből pattant ki az ötlet, hogy a német foglyokat Moszkvába vezényeljék. A menet megszervezésével az NKVD foglalkozott, és az akciónak ironikus módon az 1938-as, Johann Strauss életéről szóló hollywoodi melodráma címe után a „Nagy keringő” fedőnevet adták.

„A menet előkészítése teljes titokban zajlott. Arról sem a moszkvaiak, sem a foglyokat a fővárosba kísérők, sem pedig maguk a hadifoglyok nem tudtak. A moszkvaiak csak 17-én reggel értesülhettek a 11 órakor kezdődő eseményről”

A német foglyokat Moszkvába érve a Dinamo stadionban és a lóverseny pályán gyűjtötték össze, és a 4 és fél órán át tartó menet két nagy csoportra oszolva innen indult a Leningrádi sugárúton át a város központjába, ahol végig vonultak a Tverszkaján és körúton.

A Szadovaja mentén a járdákon tolongó tömeg elégedetten és megvetéssel nézte a „véres kezű banditákat”, és mosolyogva konstatálta, hogy elvonulásuk után locsoló kocsik jelentek meg és mosták fel az utakat. Este hétre a hadifogylyokat már be is vagonírozták, és elindultak velük a szerelvények a gyűjtőtáborokba.