A Krím-félsziget jelentősége

Értelem és érzelem. A Krím-félsziget Oroszország számára egyszerre jelent üdülőhelyet és ide kapcsolódó romantikus emlékeket, történelmi csatamezőket, és végül, de nem utolsó sorban a Fekete-tenger ellenőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges tengeri- és légi bázisokat. Nem véletlen tehát, hogy a szomszédunkban dúló háború első és legfontosabb kiváltó oka az a terület volt, amelyet Krím-félszigetként ismerünk.

Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára

„A Krím-félsziget kikötői, köztük a legnagyobb Szevasztopol azon kevés melegvízű kikötő közé tartozik, amelyek orosz fennhatóság alatt állnak”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/AFP

Az elmúlt időszakban sajnálatosan gyakorlattá vált, hogy bárki, akinek csak peremkerületi kapcsolódása van bármilyen szakterülethez, azonnal, hivatalosan, sőt megfellebbezhetetlenül állást foglal bizonyos kérdésekben. Klasszikus példája ennek a foci, amelyben már a nyolcvanas évek óta a tízmillió futball szakértő országa vagyunk. Ennek ellenére a világ nem kis mértékben sokkal fontosabb, komolyabb, összetettebb, illetve véresebb dolgokból is áll. Nyilván a véleménye mindenkinek meg lehet az adott kérdésről, de a számos esetben teljesen laikus, mindennemű alapismeret hiányáról egyértelműen árulkodó megnyilvánulások nem kis mértékben járultak hozzá az olyan babonák és tévhitek terjedéséhez, mint a lapos föld elmélet, vagy éppen az általános oltás ellenesség. Ha ez így megy tovább, hamarosan a Gyalog Galopp szintjére süllyed az emberiség, amely paródiában birka vesével akartak földrengést megelőzni.

„Fentieket azért tartom fontosnak megjegyezni, mert olyan korban élünk, amikor egy névleg hozzáértő bölcsész videó játékot mutat be valóságként, vagy egy országos televízió egyértelműen felismerhető paintball meccset ad el háborús tudósításként”

Arról nem is beszélve, hogy adott hír kommentálásánál a 21. század harmadik évtizedében már nem az igazság bemutatása, hanem egyik, vagy másik oldal narratívájának – mondjuk ki – propagandájának támogatása a cél a médiában. Akik pedig hozzám hasonlóan megpróbálnak elfogulatlanok lenni, azok szinte azonnal megkapják a legkülönbözőbb dehonesztáló és negatív címkéket. Előbbieket semmiképpen sem panaszként szántam, ugyanis Szent Pállal szólva „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Lezárva a bevezetést, az itt leírtak nem az igazság, nem kinyilatkoztatás, mindössze szakterületi ismeretek és a történelmi tények ismeretében összerakott mozaik. Természetesen a fenti alkotóelemeket más szempontok szerint, és más eredménnyel is össze lehet kötni kinek kinek a hite és meggyőződése szerint.

„S hogy mégis miért volt szükség erre az akár mentegetőzésként is felfogható felvezetésre? Nos, azért mert a keleti határaink mellett dúló háború első és legfontosabb kiváltó oka az a terület volt, amelyet az utóbbi időkben Krím-félszigetként ismerünk”

A területen már a Kr.e. 6. évszázadban görög kolóniák jelentek meg, és hamarosan Tauriké Kherszonészosz vagy röviden Kherszonészosz néven ismerték. A terület és egyes részei bizánci, tatár, genovai, oszmán fennhatóság alatt álltak, míg végül 1774-ben függetlenné vált, majd néhány év múlva orosz fennhatóság alá került.

„A növekvő orosz befolyástól tartó nyugati hatalmak, elsősorban az egymással gyakorlatilag a létrejöttük óta viszálykodó brit-francia szövetség a Habsburg birodalom semlegessége miatt az itt található Szevasztopolnál támadta meg a cári birodalmat”

Az 1853-56 között megvívott, kríminek nevezett háború számos újítást hozott magával, köztük a gőzhajók első tömeges alkalmazását háborúban, vagy a Vöröskereszt létrejöttét. És itt érdemes egy pillanatra megállni, mert kevés olyan rövidlátó döntés született a történelem folyamán, mint Ferenc József semlegessége ebben a háborúban. Az alig négy évvel korábbi, orosz segítséggel levert magyar függetlenség nyomán megkötött szövetségre hivatkozva a cári birodalom joggal várta el az osztrák uralkodó támogatását.

„Talán nem túlzás kijelenteni, sokak által a mai napig nagy becsben tartott osztrák császár a rá jellemző módon tipikusan a legrosszabb döntést választotta”

Ugyanis a segítség visszautasításával nem teljesítette szövetségesi kötelességeit, így az orosz vezetés joggal haragudott meg rá, míg a támadó hadseregek átengedésének visszautasításával a későbbi antantnál sem szerzett jó pontokat.

Visszatérve Szevasztopol ostromára, az ekkor még vasúttal igen ritkásan ellátott cári birodalom a brit-francia flotta túlereje miatt a szokásos tengeri úton nem tudta ellátni az ostromlott erődöt, így maradt a rendkívül nehézkes szárazföldi útvonal. A logisztikai és egészségügyi nehézségek ellenére – amelyek mindkét oldalt súlyosan érintették – az ostrom éveken keresztül folytatódott és az első világháborúhoz hasonló nehézségek, valamint a kiemelt sajtóérdeklődés miatt sokáig meghatározó beszédtéma volt mindkét oldalon.

„Jól mutatja az események jelentőségét, hogy egymástól időben és műfajban rendkívül távol álló szerzőket is megihletett a háború, az itt végrehajtott egyik félresikerült brit lovasrohamból született Lord Tennyson 1854-es <A könnyű lovasság támadása> című verse, vagy az Iron Maiden 1983-as <Trooper> című száma. Az oroszul <keletinek> nevezett háború az orosz irodalomban is megjelenik Turgenyev és Dosztojevszkij művein keresztül, a tartós köztudatba is belekerült, mint egy újabb olyan alkalom, amikor az egységesített nyugat <Oroszország anyácskára> támadt”

Kevéssé ismert tény ugyanis, hogy a brit-francia expedíciós hadsereget egy kisebb létszámú, és cserébe Olaszország egyesítésének támogatását elváró szárd-piemonti kontingens is elkísérte.

A következő meghatározó, és ismét nem meglepő módon háborús esemény, amelyet érdemes megemlíteni, Szevasztopol újabb ostroma 1941-42 között. Ebben ismét nemzetközi erő, egy német-román hadsereg vett részt a második világháború során. Fentieket azért fontos rögzíteni, mert a nyugat felől fenyegető katonai veszéllyel kapcsolatos, már-már paranoiás orosz érzéseket ezek a támadások alapozták meg. Ezek ismerete nélkül nehéz – ha nem egyenesen lehetetlen – megérteni és felmérni az orosz gondolkodást, amelynek egyértelműen van katonai biztonságpolitikai oldala is.

„A Krím-félsziget kikötői, köztük a legnagyobb Szevasztopol azon kevés melegvízű kikötő közé tartozik, amelyek orosz fennhatóság alatt állnak”

A hatalmas ország természeti kincsei, a búzától a vason, és a szénen át egészen az acélig kizárólag hatalmas költségek árán juthatnak el céljukhoz, ha ezeket nem saját kikötőkben hajózzák be. Mivel a hidegebb égtájakon fekvő kikötők hajózhatóvá tételéhez általában folyamatos közreműködés, elsősorban jégtörők működése szükséges, nem csak a hideg időjárás nehezíti, és drágítja meg használatukat. Fentiek miatt a Krím-félszigeti kikötők elhelyezkedésük és földrajzi közelségük miatt az Urálon inneni termékek és áruk természetes átrakó pontjai. Előbbiek miatt nem tartom valószínűnek, hogy a szomszédunkban dúló háború az előtt tartósan véget érjen, hogy Odessza sorsa eldőlne.

„Fentiek mellett az orosz/szovjet viszonyokhoz képest jó időjárás, a relatív meleg Fekete-tenger ideális célpont a lakosság nyaralásához. Emiatt 1991 óta, a névleg független, de több szinten összenőtt valamikori szovjet tagköztársaságok sok felső és felső-középosztálybeli állampolgárának volt itt nyaralója, ingatlana. Köztük sok orosznak”

A félsziget adottságai, a közös múlt, és relatív földrajzi közelség miatt amikor a 2014-ben túlzás nélkül puccsnak nevezhető megoldással hatalomra került, és az új kormányzat egyértelmű nyugatbarát politikát kezdett folytatni, nagyon is valószínűnek tűnt, hogy ez a helyzet már sokáig nem lesz fenntartható. Párhuzamként talán a Balaton szerepét lehetne Magyarországon felhozni. Képzeljük csak el pártállástól és vagyoni helyzettől függetlenül mekkora riadalmat keltene, ha elcsatolásának, idegen országhoz való kerülésének esélye felmerülne.

„Ráadásul a Szovjetunió megszűnésével függetlenné váló Ukrajnához akkor még csak alig néhány évtizede csatolt, túlnyomó többségében nem ukránok által lakott területen található, tengeri- és légi bázisokat Oroszország hosszú időre bérbe vette”

Meglepő módon a róluk, valamint a Fekete-tengeri szovjet flotta megosztásáról szóló harkovi szerződés aláírására csak 1997-ben került sor. Márpedig a Fekete-tengert joggal nevezhetnénk Oroszország tengeri Achillesz-sarkának.

Ugyan az 1936-ban megkötött montreauxi egyezmény korlátozza a Fekete-tengerrel nem határos államok katonai erőinek jelenlétét a tengeren, ez azonban egyúttal komoly korlátokat jelent az itt állomásozó haditengerészeti erők részére is. Ugyan az ókori gályák óta, amelyeket kis hordképességük miatt estére, de minimum néhány naponként ki kellett kötni, több mint 2500 év eltelt, a szárazföldi bázisokat egyetlen hadiflotta sem tudja továbbra sem nélkülözni.

„Egy-egy ilyen nagy területű, száraz dokkokat, darukat, mólókat, raktárakat, sőt sok esetben kisebb hajógyárakat is magukba foglaló hadikikötő felépítése sokszor évtizedekbe és dollár milliárdokba kerül. Fentiek, kiegészítve a haditengerészeti repüléshez szükséges, szintén nagyméretű és drága repülőterekkel, olyan befektetést jelentenek amelyet egyetlen állam, beleértve az Egyesült Államokat, sem hagyhat magára csak úgy azzal, hogy helyette máshol gyorsan fel tud építeni egy másikat”

Csak két példa a haditengerészeti logisztikai és infrastruktúra fontosságára. Az egyikben a Viribus Unitis osztályú osztrák-magyar dreadnoughtok maximális méretét a rendelkezésre álló, és javításokra használt száraz dokk mérete határozta meg, míg a másikban a japánok az második világháború előtt és során olyan fegyverkezési versenybe akarták belehajszolni az amerikaiakat, amely során a nagyméretű hajók már nem lettek volna képesek használni a Panama-csatorna adott méretű zsilipjeit.

„Az előbbiekből megérthető, hogy a mindig is kereskedő és haditengerészeti fejjel gondolkodó brit, majd amerikai stratégiák számára, miért játszott olyan kiemelt szerepet a Krím-félsziget, mint a Fekete-tenger feletti uralom kulcsa”

Eddig az összes kommunikációs szakértő, akivel a témáról beszéltem, azt tanácsolta, hogy ne használjam a „lenyúlta” kifejezést, de az elmúlt 11 évben nem találtam jobb megfogalmazását annak, mi is történt 2014-ben. Akkor, amikor a régióban azonosító nélküli „kis zöld emberkék”, vagy másképp oroszul „az udvarias emberek” jelentek meg.

„Krimibe illő módon, jól szervezett katonai-diplomáciai akcióval, egyfajta eltereléssel egybekötött bankrablást láthattunk 2014-ben, amikor egy gyorsan lezavart népszavazás után a terület kimondta Oroszországhoz csatlakozását”

Hogy ez a NATO reakcióidején belül, azaz 7-10 napon belül végrehajtott művelet milyen szinten húzta át a nyugati hatalmak számításait, arra elég csak a Small Wars Journalon megjelent cikkre utalni, amely korlátozott taktikai atomcsapásokkal tervezte volna visszafordítani a kialakult status quót. Sőt, még számítógépes játék is készült a NATO erők tervezett krím-félszigeti beavatkozásáról. Az amerikai fegyveres erők tagjai által írt, szerkesztett, és látogatott honlap olvasójaként akkor még nem értettem az indulatot és a látható zavarodottságot. Szerencsére a józanabb hangok már akkor felismerték és látták, hogy egy ilyen megoldás a konfliktus eszkalációjához, azaz globális atomháborúhoz vezethet.

„Összefoglalva a fentieket, a Krím-félsziget Oroszország számára egyszerre jelent üdülőhelyet és ide kapcsolódó romantikus emlékeket, történelmi csatamezőket, és végül, de nem utolsó sorban a Fekete-tenger ellenőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges tengeri- és légi bázisokat”

Természetesen láttunk már olyat a történelemben, hogy egy hanyatló hatalom korábban létfontosságúnak tartott területek feladására kényszerült, de napjaink Oroszországa a külső szemlélő számára pont nem ilyennek tűnik. Emiatt biztos, hogy a több szempontból fontos terület megtartása nem képezi vita tárgyát az orosz vezetés számára. Ez utóbbi tényt egyébként amerikai szakértők nem sokkal a háború kirobbanása után is elismerték, amely a globalisták céljainak irracionalitását is mutatja.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com