„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
„Az utolsó pillanatban aztán – ahogy az várható volt, Trump nyomására – Volodimir Zelenszkij rendeletben <engedélyezte> a május 9-i moszkvai díszszemlét”
Fotó:EUROPRESS/AFP/UKRAINIAN PRESIDENTIAL PRESS SERVICE
Az orosz védelmi minisztérium figyelmeztette a helyi civileket és a kijevi diplomáciai képviseletek személyzetét Oroszországnak arról a döntéséről, hogy hatalmas megtorló csapást mér aKijev központjára, ha Ukrajna beváltja Zelenszkij fenyegetését – a megemlékezés előestéjén már 270 drónt indított orosz területek ellen -, és május 9-én megtámadja a moszkvai győzelem napi felvonulást. Ezt követően Oroszország bejelentette, hogy ballisztikus rakétákat tesztel Kamcsatkáról május 6. és 10. között. Röviddel ezután az orosz külügyminisztérium megismételte a védelmi minisztérium figyelmeztetését.
„Az utolsó pillanatban aztán – ahogy az várható volt, Trump nyomására – Volodimir Zelenszkij rendeletben <engedélyezte> a május 9-i moszkvai díszszemlét”
Az amerikai elnök közvetítésével megszületett a három napos – május 9-11. – tűzszünet, vagy ahogy a kijevi narratíva állítja, az ukrán fegyveres erők a parádé idejére felfüggesztik a Vörös tér támadását. A 374/2026-os számú rendelet megfogalmazása szerint az intézkedés „humanitárius célból” született, és kijelenti, hogy a döntés az amerikai féllel folytatott, május 8-i tárgyalásokon körvonalazott elveken alapul. A rendelet értelmében május 9-én, kijevi idő szerint reggel 10 órától a Vörös tér GPS-koordinátákkal pontosan meghatározott területét kiveszik az ukrán csapásmérési tervekből. Az elnöki dokumentum négy koordinátaponttal jelöli ki azt a négyszöget, amelyre a parádé idejére vonatkozó korlátozás érvényes. A dokumentum üzenete egyértelmű. Kijev ezzel szeretné demonstrálni, hogy rendelkezik a Moszkva központjának eléréséhez szükséges csapásmérő képességgel és ezt most csupán saját döntése alapján, átmenetileg függeszti fel.
„Ebben a döntésben azért szerepet játszott az orosz fenyegetés is, amely valószínűleg három okból sem volt blöff”
Az első az, hogy Oroszország magától értetődően mind a parádé, mind pedig a VIP-vendégek biztonságát szem előtt tartva elsöprő megtorlással fenyegetőzött, ha ez megtörténik. Oroszország emellett nem engedheti meg magának, hogy egy esetleges provokációra ne válaszoljon, hiszen ezzel egyrészt helyrehozhatatlanul hiteltelenné válna, ráadásul ez esetben valószínűleg még merészebb támadásokra számíthatna. Harmadszor, Oroszország azzal, hogy elsöprő csapást helyez kilátásba a kijevi döntéshozó központokra, elébe megy a keményvonalasok bírálatainak is.
Putyin eddig az „oroszok és ukránok történelmi egységébe” vetett hite, valamint a harmadik világháború kirobbanását veszélyeztető ellenőrizhetetlen eszkalációs spirál elindítása feletti aggodalma miatt korlátozta a katonaságát. Majd miután Trump visszatért és elődjével ellentétben pozitívan reagált Putyin párbeszédre és a rendezésre vonatkozó ajánlatára, Putyin és a Kreml mérsékelt szárnya a kompromisszumok ösztönzése érdekében egy erőforrás központú stratégiai partnerséget ajánlott. Az Egyesült Államok nyitott volt egy ilyen partnerségre, Oroszország azonban elutasította az ehhez előfeltételként támasztott kompromisszumokat, az Egyesült Államok pedig az orosz elvárások ellenére sem gyakorolt megfelelő nyomást a rendezés érdekében Ukrajnára és a NATO-ra.
„Bár Trump ebben a patthelyzetben nem volt hajlandó eszkalálni az ukrán konfliktust, azért továbbra is zöld utat adott az orosz befolyás globális visszaszorításának. Ezzel az volt a célja, hogy Putyint rákényszerítse az Egyesült Államok által követelt kompromisszumra, nevezetesen a konfliktus befagyasztására a szankciók enyhítéséért cserébe anélkül, hogy a háborút kiváltó okokat megoldaná”
Az informálisan „neoreaganista” doktrínaként” ismert elképzelés legalább 15 különböző országban helyezte nyomás alá Oroszországot. Ezzel hiteltelenné tette a Kreml mérsékelt frakcióját, ezzel arra késztette néhányukat, köztük Putyint, hogy újragondolják a nézeteiket. Ezt a bizalmatlanságot megerősítette Irán megtámadása, Teheránnak az erre adott válasza – regionális amerikai bázisokat támadott meg anélkül, hogy kontrollálhatatlan eszkalációs spirált indított volna el – pedig meggyőzte Putyint, hogy végre hallgasson a keményvonalasokra, akik kezdettől fogva tömeges csapásokat sürgettek az ukrán döntéshozatali központok ellen. Ráadásul közelednek a duma választások, a közvélemény pedig ebben a kérdésben alapvetően egyetért a keményvonalasokkal. Úgy tűnik tehát, Putyin most engedett, és a parádét érintő esetleges ukrán támadásokra hajlandó minden eddiginél komolyabb csapást mérni Kijevre.
„Mindezekből kifolyólag valószínűtlennek tűnik, hogy Oroszország blöfföl”
Ebben az esetben ugyanis a Kreml gyengeséget mutatna és hiteltelenné tenné magát nemcsak külföldön, de négy hónappal a választások előtt a saját társadalma előtt is. Már most is találgatások keringenek egy a kommunista és nacionalista ellenzéki pártokat támogató protest szavazásról, amely különféle változásokat indíthat el. Ha pedig kiderülne, hogy a Kreml most csak blöfföl , ez a hangulat felerősödne, és a szavazás a bizonytalanság korszakát nyitná meg, amelyet Putyin inkább elkerülne.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
Ha az ötödik éve tartó háború után Putyinnak még mindig (sőt egyre inkább) attól kell tartania, hogy Ukrajna képes lehet megzavarni a Győzelem Napi moszkvai díszszemlét, az önmagában mutatja, hogy Oroszország gondban van.