„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Magyar Péter nem beszélt baráti közeledésről, egyértelműen hangsúlyozta a veszélyeket is, nyitott maradt ugyanakkor a pragmatikus együttműködésre. Egyszerre próbál megfelelni a geopolitikai és a gazdasági realitásoknak”
Fotó:EUROPRESS/Attila KISBENEDEK/AFP
A választási kampány hajrájában egyre gyakrabban hangzott fel a rendezvényeken az 1956-os forradalom legendás jelszava, a „Ruszkik, haza!”. Nem utolsó sorban azért, mert az ellenzék ekkor nyilvánosságra hozta a magyar és az orosz vezetők lehallgatott beszélgetéseit, és ezzel kitette az asztalra az „orosz kártyát”. A hergelés hatott, a Tisza Párt elsöprő győzelmének az éjszakáján már zúgott az ’56-os szlogen.
Ehhez képest sokakat meglepett a leendő miniszterelnök azzal, hogy a győzelem utáni első nemzetközi sajtótájékoztatóján visszafogottan, pragmatikus hangnemet megütve beszélt a magyar-orosz kapcsolatok jövőjéről. „Ha Putyin felhív, fel fogom venni a telefont, de nem hiszem, hogy erre sor fog kerülni” – fogalmazott, majd jelezte, hogy egy ilyen beszélgetés során azt kérné az orosz elnöktől, hogy vessen véget a háborúnak. Azt is egyértelműsítette, hogy Magyarország továbbra is szándékozik kőolajat vásárolni Oroszországtól. Rögtön hozzátette persze, hogy közben mindent el fog követni a diverzifikációért, mert minél több forrásból történik az energiahordozók beszerzése, annál biztonságosabb és kedvezőbb feltételeket lehet elérni.
„Magyar Péter nem beszélt baráti közeledésről, egyértelműen hangsúlyozta a veszélyeket is, nyitott maradt ugyanakkor a pragmatikus együttműködésre. Egyszerre próbál megfelelni a geopolitikai és a gazdasági realitásoknak”
Miközben Oroszországot biztonsági kockázatként nevezi meg Európa számára, nem hallgatja el azt sem, hogy Magyarország jelenleg jelentős mértékben függ az orosz energiaforrásoktól. Szavai egyszerre jeleznek távolságtartást és realitásérzéket, és megerősítik azokat a véleményeket, amelyek szerint bizonyos tekintetben az orbáni politika folytatása várható, csak visszafogottabb stílusban, úgy is fogalmazhatnánk, diplomatikusabb eszközökkel. A leendő kormányfő első megnyilvánulásai beigazolni látszanak azokat a geopolitikai elméleteket, melyek szerint egy ország érdekeit és lehetőségeit nagymértékben meghatározza a földrajzi helyzete. E tekintetben folyamatosság van a magyar külpolitikában. Ennek a politikának a lényege az erőközponthoz való elfogadható kapcsolatok mellett a saját út követése. Ez az elképzelés vezette a külpolitikai gondolkodást már Kádár János, majd Antall József, Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor kormányzása idején is.
A helyzet paradoxona, hogy Orbán Viktor politikai pályafutása 1989. június 16-án a Hősök terén lényegében szintén ennek a már idézett, a függetlenségért kiáltó jelszónak a jegyében kezdődött. A Fidesz ebben az időben tüntetést szervezett a budapesti szovjet nagykövetség elé, és követelte a szovjet csapatok távozását, a kilépést a Varsói Szerződésből és a független, demokratikus Magyarország létrehozását. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Fidesz identitásának egyik meghatározó tartóoszlopa lett a szembeszállás az orosz birodalmisággal. Orbán Viktor 1989 és 2009 között következetesen vitte ezt a politikát. Még 2007-ben például egyik beszédében úgy fogalmazott, hogy „Oroszország expanziója, újraerősödése valóságos kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést, olyan kihívást, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is. Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.”
„Más felelősséggel jár azonban ellenzékben kiabálni, és megint más kormányozni. Orbán Viktor a saját pártján belül is sokakban visszatetszést keltve 2010-ben ezért váltott, nem pedig azért, mert a Kreml valamivel fogná, zsarolná”
Ez a pragmatikus nyitás jól illett a keleti nyitás politikájába, amellyel a kormány több-kevesebb sikerrel politikai és gazdasági értelemben egyaránt megpróbálta tágítani a mozgásterét. Emellett Orbánék úgy gondolták, hogy Magyarország biztonságát az erősíti, ha Budapest jó vagy legalább pragmatikus viszonyt ápol azokkal a hatalmakkal – Oroszország, Németország, Törökország -, amelyek a történelemben fenyegették az országot. Szó sem volt barátságról, hanem pragmatikus viszonyról. Ez idővel érezhetően kiegészült egy Vlagyimir Putyin vagy éppen Szergej Lavrov személye iránti elismeréssel, amelyet – mint a lehallgatott és nyilvánosságra hozott beszélgetésekből kiderült – időnként áthatott a szervilizmus. Azt is látni kell, hogy Orbán Viktornak imponálnak az erős, karizmatikus vezetők, a személyi központú politikában hisz, és az Európai Unió bürokratikus intézményi világában soha nem érezte otthon magát. Ez nem az ő világa. Ezzel szemben a másik vonal annyira hatékonyan működött, hogy a magyar kormányfő Washingtontól Ankarán és Moszkván át Pekingig baráti vagy pragmatikus viszonyban volt a világ vezető politikusaival. A Fidesz geopolitikai mozgása jó eséllyel most ellenzékben elmozdul. Egyrészt a párt előtt álló legfontosabb kihívás most a megmaradás és a megújulás, ami háttérbe szorítja, és kevésbé láthatóvá teszi a külkapcsolatokat. Sőt, ebben a helyzetben felerősödhetnek a párton belül eddig fegyelmezetten elhalkult atlantista hangok is.
„Mivel az elmúlt években a magyar-orosz kapcsolatok az európai átlaghoz képest sajátos utat jártak be, a magyarországi fejleményeket fokozott figyelemmel követő Moszkvában most abban bíznak, hogy a geopolitikai helyzet kényszerítő erővel bír Magyar Péter esetében is”
A Kreml szóvivője Dmitrij Peszkov azonnal jelezte, hogy Moszkva tiszteletben tartja a magyar választók döntését, és továbbra is pragmatikus kapcsolatok fenntartására törekszik. Ugyanakkor egy másik nyilatkozatában arra is kitért, hogy Oroszország nem küld gratulációt olyan országok vezetőinek, amelyeket „barátságtalannak” minősít. Magyarország pedig ebbe a kategóriába tartozik, mivel támogatja az Oroszországgal szembeni európai uniós szankciókat. De megszólalt a kétoldalú kapcsolatok alakulásának a kérdésében Szergej Lavrov is. Az orosz külügyminiszter szintén azt hangsúlyozta, hogy a választás eredményeként új politikai irány rajzolódik ki Budapesten, Moszkva azonban továbbra is nyitott a párbeszédre Magyarországgal. Lavrov sokatmondóan reagált Magyar Péternek arra kijelentésére is, hogy nem tervezi felhívni Vlagyimir Putyint. Az orosz külügyminiszter ezt személyes döntésnek nevezte, amelyet tiszteletben tartanak.
„A magyar választásokkal kapcsolatosan megszólaló elemzők egy része kimondottan optimista a kapcsolatok jövőjét illetően”
Az eurázsianizmus továbbgondolójaként ismert teoretikus, Alekszandr Dugin például egyenesen abban reménykedik, hogy Magyar Péter Orbán politikáját fogja folytatni. Oleg Bondarenko politológus sem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy Vlagyimir Putyin nem gratulált a győztes párt miniszterelnök jelöltjének. A térséget jól ismerő elemző szerint a kapcsolatok lényegesen nem változnak, hiszen energiahordozókra továbbra is szükség lesz, és az együttműködésből inkább Magyarország jön ki jól. Magyar Péternek azt a mondatát idézi, hogy Oroszország nem tűnik el Európa térképéről, és az új kormányfő is Oroszország partnere marad, még ha nem is olyan kényelmes, de legalábbis kiszámítható, mint Orbán. Egy ismert helyzetet most egy ismeretlen vált fel, ami indokolja az óvatosságot.
Realista megközelítésben reagált a magyarországi fordulatra egy másik, közép-európai kérdésekben gyakran megnyilatkozó politológus is. Vagyim Truhacsov azokhoz a honfitársaihoz szólt, akik azt kérdezik, hogy akkor most mi a helyzet az olcsó orosz olajjal és gázzal? Egy kulináris hasonlattal próbálta leírni Magyarország függését Oroszországtól és az Európai Uniótól. Mint fogalmazott, az uniós források jelentik a főételt, míg az olcsó orosz energia pedig jó szósz, de nem helyettesítheti a főételt. Oroszországnak – teszi hozzá – nincsenek olyan erőforrásai, mint amilyeneket az EU Magyarországnak biztosít. Oroszország nem tud nekik munkahelyeket biztosítani. Valamelyest mérsékelheti a napi kiadásaikat, például a benzin költségek csökkentésével, de ennyi az egész.
„Természetesen akadnak keményebb reakciók is, így akadnak olyanok, akik már megkezdték Magyarországhoz viszonyulás áthangolását”
Ezeket a véleményeket ráadásul felerősíti a hazai média egy része is, azt próbálva sugallni, hogy a Kreml csalódott Orbán Viktorban. Ezek közé a nem éppen udvarias reakciók közé tartozik a Bayer Zsolt stílusához, pozíciójához hasonlítható, rendkívül tájékozott, de nagyon impulzív televíziós személyiség, Vlagyimir Szolovjov, aki most azt igyekezett kiemelni, hogy Orbán Viktor nem oroszpárti politikus, a magyarok pedig soha sem szerették az oroszokat. S ha még ez nem lett volna elég, mindehhez hozzátette, hogy Magyar Péter pedig egyértelműen a világháború veszteseinek oldalán áll. Ez a hangnem azért furcsa kissé, mert Magyarország az utóbbi években kizárólag pozitív hangnemben tűnt fel az orosz kormánypárti médiumokban. Szolovjovot érezhetően az bőszítette fel, és késztette pálfordulásra, hogy Orbán elbukását a nyugati fősodorhoz tartozó médiumok Oroszország vereségeként értékelték. A kampány egyes ellenzéki szlogenjeit magukévá téve azt sugallták, mintha Magyarország Oroszország szövetségese vagy barátja lett volna. A befolyásos újságíró aztán kissé lehiggadva Orbánt magyarpárti politikusnak nevezte, azért persze felróva neki, hogy sorra megszavazta az Oroszországgal szembeni szankciós csomagokat. „Majd meglátjuk, Magyar Péter milyen lesz, de nehéz lenne azt állítani, hogy Magyarország a szövetségesünk lenne, és mindezek alátámasztására felemlegette a győztes ellenzék gyűlésein felhangzó „Ruszkik, haza!” jelszót, amely szerinte nem sokban különbözik attól az ukrán mondástól, hogy „akaszd fel a muszkát egy faágra”.
„Ennek ellenére a hivatalos Moszkva reakcióinak hangneme Magyar Péteréhez hasonlóan nem volt támadó, inkább visszafogottan kiváró és hűvösen pragmatikus”
Moszkva tisztában van azzal, a magyar belpolitikai változások külpolitikai következményekkel is járhatnak. Lavrov szavai lényegében elismerik, hogy az új magyar vezetés más politikai stílust képviselhet, mint amit az elmúlt években megszokhattunk. A Kreml reakciója azt sugallja, hogy Oroszország egyelőre figyeli, milyen konkrét döntések követik majd a most elhangzott kijelentéseket. Szergej Lavrov külügyminiszter szavai is azt erősítik meg, hogy az orosz fél nem kapkod, és megpróbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Moszkva tehát nem zárja be előre az ajtót, de nem is ad feltétel nélküli bizalmat az új magyar politikai irányvonalnak. Az orosz vezetés pontosan tudja, hogy nem mindegy, milyen hangnemben, milyen prioritások mentén és milyen politikai szándékkal közelít majd az új magyar kormány a kétoldalú ügyekhez.
„Ezt a közelítést alapvetően meghatározza majd az új kormány mozgástere”
Oroszország és Ukrajna tekintetében jó eséllyel kevésbé tud majd kilógni a nyugati fősodorból. Már amennyiben akar, mert a nyitott, pragmatikus politikának a párton belül, illetve a holdudvarában is bőven lesznek ellenzői, és a kapcsolatok normális mederben tartásáig előbb ezen az akadályon kell átjutni. Magyar Péter kormánya mindenek előtt az Európai Unióval akarja rendezni a viszonyt, majd hazahozni a befagyasztott támogatásokat, és minden mást ennek fog alárendelni. Ha azonban Brüsszel túlságosan nyeregben érzi magát, és vállalhatatlan feltételeket szab, akkor Magyar Péter kiszólhat a kánonból akár még az Oroszországgal kapcsolatos kérdésekben is. Meghatározó lesz az Európai Unió és Oroszország viszonyának alakulása, ezért ennek további éleződése alapvetően meghatározhatja a kétoldalú kapcsolatok jövőjét is. Így a „kazah” olaj németországi tranzitjának megakadásához hasonlóan Moszkva más országokkal szemben is használhatja az energia fegyvert. Ha másért nem, hogy figyelmeztesse, mikor a Kreml értelmezésében túlságosan elveti a sulykot.
„Egyes jelekből ítélve nem eldöntött még, hogy a MOL végül megkapja-e a szerbiai kőolajipari vállalat, a NIS orosz pakettjét, hiszen a döntés egy Moszkvával jó viszonyt ápoló Magyarországnak szólt, ez pedig a Tisza kormányáról egyelőre nem mondható el”
Még akkor sem, ha elsősorban az energetikai kérdésekben eleve a pragmatizmus felé terelik a kormányt a szikár adottságok, így például az orosz olajról nem lehet azonnal leválni, és a Paks II. esetében is legfeljebb a részleteken lehet igazítani, ha lehet. Legalábbis, ha energetikai téren Magyarország minél nagyobb mértékben saját kézben tartaná az ellátását. Ebben bízik Moszkva is, ezért aztán kivár, így a konkrét lépések döntik el, hogyan is alakul a jövőben a kétoldalú viszony.
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
