„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

A közép-európaiság egy új út lehetősége

MEGOSZTÁS

Vajon mi köti össze a visegrádi országokat és mit kell képviselnünk a 21. században? Ezekre a kérdésekre megtalálhatjuk a válaszokat azoknak a kutatóknak a segítségével, akik az újonnan alapított Közép-Európa Kutatóintézetben keresik a közép-európaiság értelmezését.

Szolga Réka írása a #moszkvater számára

Kiss Gy. Csaba előadása #moszkvater

Kiss Gy. Csaba előadása
A szerző felvétele

„Az európai integráció hevében égbe talán elfelejtettünk jobban megfigyelni és megtisztelni a közép-európaiság fogalmát” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg a rendezvényt Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora. „Mielőtt Közép-Európát meghatároznánk, a tágabb értelmezés felé haladva Európa megfogalmazása is nehézségeket okozhat – folytatta.  Szinte lehetetlen konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy vajon mi teszi kontinensünket azzá, ami. Ennek kapcsán a görög kultúra, a római jog, a római kereszténység, de a tragikus sorssal terhelt Európa is eszünkbe juthat. Az emberi jogok elismerése biztosan létformánkhoz kapcsolható” – vélekedett Koltay András.

Ennek védelme a strasbourgi emberi jogi bíróság gyakorlatában megjelent négy évvel ezelőtt. A bevándorlással szemben fogalmazódott meg. Ezzel egy időben azonban a kereszténység kultúraformáló szerepét kétségbe vonták, mintha ez az emberi jogokkal ellentétes lenne. Az európai eszmetörténetben az európaiság összefügg a kereszténység létével, és ebben konszenzusnak kellene születnie népeink között. Koltay András  beszélt arról is, hogy

„Közép-Európa egyedisége a V4-ek összefogásában is megmutatkozik”

Mint fogalmazott, a habár a közép-európaiságot földrajzilag nem könnyű behatárolni, mégis tény, hogy a visegrádi együttműködés az 1335-ös királytalálkozó óta önálló entitásként, egységként létezik Európán belül. Közös történelmünk, közös jövőnk, terveink vannak ma is ezen a különleges helyen, ahol a keleti és a nyugati kereszténység találkozik. A rektor beszédét azzal zárta, hogy ebben a sajátos szellemi térben létezés teremti meg egyediségünket, sajátos lelkiállapotunkat.

„A Közép-Európa Kutatóintézet ebben a különleges miliőben segít megfejteni, a közép-európaiság igazi értékét értelmezni”

„A stabil regionális fejlődéshez a V4 együttműködés kevés” – hangsúlyozta Andrzej Nowak lengyel történész, a Jagelló Egyetem Történettudományi Intézetének tanára, valamint a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében a Kelet-Európai Történeti Tanszék, illetve a XIX. és XX. századi Birodalmak Tanszékének vezetője, aki a V4-ek 21. századi perspektíváiról, valamint a visegrádi országok történelméről tartott előadást. A professzor a Lengyel Köztársaság elnöke, Andrzej Duda által létrehozott Nemzeti Fejlesztési Tanács kulturális, nemzeti identitásügyi és politikatörténeti szekciójának koordinátora.

„Az Egyesült Államokat jobban érdekli a Három Tenger Kezdeményezés, tehát ez a geopolitikai struktúra akkor válik dominánssá, ha a V4-eket egyesítjük a Baltikummal és a Balkán térségével”

 – emelte ki.

Andrzej Nowak úgy véli, hogy az európaiság védelméhez, ami a keresztény hagyományok megújítását is jelenti,  szövetségeseket kell találnunk „Nemcsak Kelet-, hanem Nyugat-Európában is sokan vannak, akiknek ugyanez a céljuk. Amerika és Kína érdeklődnek régiónk iránt, de el kell döntetnünk, hogy melyikükkel működjünk együtt, mert a kettő együtt nem meg” – figyelmeztetett. Mint rámutatott, márpedig Lengyelországba folyamatosan érkeznek amerikai katonák, akik nem átmenetileg tartózkodnak ott, hanem letelepednek. A lengyel történész úgy látja, hogy az Egyesült Államokkal érdemes szövetséget kötni, hiszen a Három Tenger Együttműködést is támogatják, míg a kínai Új selyemút koncepció és az Eurázsiai Gazdasági Térség szerinte egyenlőre csak egy vízió.

Andrzej Nowak emlékeztetett arra, hogy a világháborúk idején a brit történész Halford John Makinder felismerte Közép-Kelet-Európa jelentőségét, tudományos munkáiban e területet „Heartland”-nek, azaz Szívtájéknak nevezte el, de az Eurázsia fogalom megalkotása is az ő nevéhez köthető.

„Aki uralja Kelet-Európát, az uralja a szívet”

 – vélekedett, ám az akkori nagyhatalmak nem vették komolyan javaslatait, melyek szerint a háború nyertes államai fektessenek be és fejlesszék ezt a régiót. Nowak a lengyel álláspontot tolmácsolva úgy látja, hogy Mackinder százéves projektje a 21. században megvalósulhat, és ennek a folyamatnak két pillérre kell épülnie. Az Európai Unió tagállamaiként a V4 országoknak nem a megosztottságra, hanem a kiegyenlítésre kell törekediük. Kína helyett pedig az Egyesült Államokkal kell szövetséget kötniük.

„Velük teremtsük meg a stabil fejlődést. Jelenleg a Nyugat másodrendű alvállalkozóiként a gyorsan fejlődő félperiféria szerepében tetszelgünk, ahonnan hamis kettős mércével mérik Közép-Európát”

– fogalmazta meg a lengyel tételt Andrzej Nowak.

Mitrovits Miklós történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének, valamint a Közép-Európa Kutatóintézetnek a tudományos munkatársa arról beszélt, mi a Nyugat történelmi felelőssége abban, hogy mindig a periférián vagyunk. Részletesen beszélt történelmi tragédiáinkról, a nagyhatalmak elnyomó erejének hosszú időkre káros következményeitől. Lengyelország esetében emlékeztetett arra, hogy 1791-ben a Szejm elfogadta Európa első polgári alkotmányát még a francia alkotmány születése előtt. Ennek ellenére Lengyelországot sem kerülték el a történelmi tragédiák, így például az ország feldarabolása az oroszok és a Habsburgok által egészen az I. világháború végéig, ahogyan Magyarország és Csehország sem volt független az oszmán és a monarchia elnyomó hatalma következtében.

Mitrovits Miklós utalt arra, hogy a visegrádi országokat nagyhatalmak többször felosztották, gazdasági és vallási értelemben szétszabdalták.

„Az összeurópai döntések meghozatalánál – például Bécsi Kongresszus – a Nyugat nem állt ki a közép-európai szuverenitásért”

A négy évtizedes szovjet elnyomás során pedig a nagyhatalmak számára fontosabb volt a szovjetek barátsága a közép-európai államok biztonságánál. A feldarabolásokat, elnyomást követően a gazdaságilag és mentálisan traumatizált Közép-Európa találkozott a kapitalizmussal, de a Nyugat ekkor sem volt szolidáris.

„Félperifériára ágyazta be a Nyugat a térséget. Vajon ilyen Európát képzeltünk el 1989-ben?”

Ezekre a kérdésekre is válaszokat adhatnak majd a Közép-Európai Kutatóintézet munkatársai.

Kiss Gy. Csaba József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, művelődéstörténész, az MTA doktora, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja, a rendszerváltás kiemelkedő alakja, aki a napokban kapott komoly elismerést a lengyelországi Krynicában, Közép-Európa kapcsán a közös emlékezethelyek fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét. Előadásában hangsúlyozta, Közép-Európa harminc éve reményt jelent, hiszen tagadta a politikailag kettéosztott Európát, s új alternatívát jelentett a káoszban. Úgy vélte, hogy eddig is sokkal többet kellett volna tenni a közép-európaiság közös emlékezetének megőrzéséért, példaként említve egy olyan regiszter elkészítését, amely a V4 országok történelmének értelmezését tartalmazná a négy ország perspektívájából.

„Közép-Európa nemzetté válása máig folytatódik”

– emelte ki a professzor. Térségünk közös kultúrájának, történelmének, nemzeti önszemléletének gyűjteménye segíthet abban, hogy újra és újra közelebb kerüljünk egymáshoz.

„Nem ismerjük igazán egymást” – nehezményezte Kiss Gy. Csaba. A V4 országain belül nem sokat tudunk szomszédaink történelméről, hagyományairól. Államaink emlékezete nem lett egyenrangú a Nyugatéval. A normandiai partraszállást jobban ismerjük, mint az 1944-es varsói felkelést, amikor a lengyelek két nagyhatalom közé szorulva harcoltak. „Ez a harc lehetne Közép-Európa közös jelképe” – vélekedett.

Kiss Gy. Csaba szerint Közép-Európa még nincs igazán kitalálva, de a fontos közös szimbólumok között említette Visegrádot, a Dunát, a Kárpátokat, Prágát és Varsót, amelyek mind-mind a magyar kultúrtörténet elemei is. A személyeket érintve megemlítette Szent Adalbertet, Husz Jánost, a történelmi eseményekként, a nemzeti tragédiák V4-es párhuzamos vizsgálata kapcsán a mohácsi vészt, ahol lengyel, cseh katonák is harcoltak. A fehérhegyi csatát, ahol a csehek szövetségese volt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Kazinczy Ferencet és a refomereket, akik 1795-ben aggódva figyelték Lengyelország felosztását. A történész rávilágított,

„a Közép-Európa Kutatóintézetben válasz születhet arra, mi köti össze népeinket, valamint, hogy mit kell együtt képviselnünk a 21. században”

MEGOSZTÁS

Vendegoldal
Más oldalaktól kapott tartalom.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK