„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„A kínai Népi Felszabadító Hadsereg összesen körülbelül 1,8 millió katonát tesz ki, amelyhez még hozzá jönnek a félkatonai és tartalékos erők, amelyek számát nehéz meghatározni. A kínai katonai kiadás hivatalosan 2023-ben 296 milliárd dollárt tett ki, amely az Egyesült Államok után a második legnagyobbnak számít, és a kínai hadsereg a leggyorsabban modernizált haderő”
Fotó:EUROPRESS/Adek BERRY/AFP
A kínai-amerikai kapcsolatok viszonylag régre nyúlnak vissza, hiszen a jenki csapatok már a Boxerlázadás idején is felbukkantak Kínában. Kína a császárság felbomlását követően egy elhúzódó polgárháborúba süllyedt, amelynek nem lehetett látni a végét. A polgárháborús Kína a II. világháborúban szövetségese volt az Egyesült Államoknak, a Japánt támadó amerikai bombázók kínai repterekről szálltak fel, így az atombombát célba juttató gépek is. A világháború végén Kína „fekete lónak” számított az amerikai stratégák számára, bizonytalan országnak, amelynek a fejlődését nem tudták kiszámolni.
„Amikor viszont 1949-ben Mao Ce-tung és a kommunisták kerültek hatalomra, a képlet némileg leegyszerűsödött Washington számára. Kínát ellenségnek tartották, és a nemzeti hadsereget, Csan-Kaj sek csapatait Tajvanra telepítették. Ezt követően a szigetország a fő bázisa lett a Kína elleni különféle ügynök-, gerilla-, propaganda- és átrepülési műveleteknek. Tajvan így folyamatosan tüske volt Kína oldalában, ahogy ma is”
A hidegháború idején, a kínai kommunista vezetés számolt azzal, hogy gazdasági erősödése kiválthatja az Egyesült Államok ellenkezését. Azzal is tisztában voltak, hogy a tengeren, a hadiflotta méretét, képességét tekintve nem tudják utolérni az amerikaiakat, ezért rakéta fejlesztésébe fogtak. Miután 1950-ben megkötötték a kínai-szovjet barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést, a szovjetek segítették Kínát a katonai kutatás-fejlesztését műszaki dokumentációval, gyártó berendezésekkel és szovjet fegyverek engedélyezett gyártásával.
„A ballisztikus rakéták területén a szovjetek átengedték az R-1 (SS-1), R-2 (SS-2) és R-11F technológiát Kínába, tehát az első kínai ballisztikus rakéták szovjet terveken alapultak”
Ilyen volt a kínai gyártású Dongfeng („Keleti Szél”) rakéták közül az első, a DF-1 (SS-2) rövid hatótávolságú ballisztikus rakéta. De az már kérdéses, hogy Kína első közepes hatótávolságú ballisztikus rakétája a DF-2 (CSS-1) a szovjet R-5 Pobeda másolata, vagy teljesen kínai munka. A lényeg, hogy a korai DF típusokat a 2010-es évek közepére kivonták a használatból, és a DF-21 váltotta fel őket. A DF-41 típus már 12-15 ezer kilométer hatótávolsággal rendelkezett. A Dongfeng tehát egy egész rakéta családot alkot, amelynek fejlesztése nem áll meg. https://en.wikipedia.org/wiki/Dongfeng_(missile) Kína szinte minden fegyvernemének alapját szovjet-orosz haditechnikát vette alapul, és másokkal összehasonlítva fejlesztette ki saját tervezésű hadieszközeit.
„Kína a dél-kínai tengeren mesterséges szigeteket kezdett építeni”
Az egyiken 2016 elején tesztelték az első 3000 méter hosszú kifutópályát, és a Dél-kínai-tenger északi részén levő Woody-szigetet föld-levegő rakétákkal és vadászrepülőgépekkel szerelte fel, valamint délebbre a Cuarteron-zátonyra nagyfrekvenciás, nagy hatótávolságú radar komplexumot telepített. Ezt a radartípust repülőgépek és hajók észlelésére használják szélsőséges hatótávolságon, messze a horizonton túl, és bizonyos körülmények között képes észlelni néhány lopakodó repülőgépet. Kína elsősorban a Spratly-szigetekre (Subi, Mischief stb.) és zátonyokra telepíti kifutóval rendelkező bázisait, de a Dél-kínai tengeren mások, így Malajzia, Vietnám, Fülöp-szigetek is terjeszkednek, de Kína a legnagyobb ütemben. A gazdasági zónák érzékenyek, és a környező országok sem hagyják szó nélkül, ha úgy vélik, hogy valamilyen sérelem érte kereskedelmi vagy járőr hajóikat, mivel mindennapossá vált, hogy járőr hajók ütköznek a tengeren.
„A védelmi képességek növelése mellett a másik nagy szempont Tajvan helyzete, amelynek megtámadását Peking nem döntötte el, és egyfajta blokád létrehozására törekszik”
Egy blokád célszerűbbnek látszik, mint egy kétséges kimenetelű, bizonyosan nagy veszteségekkel, és Kína számára talán kudarccal végződő invázió. https://asiatimes.com/2024/10/why-china-will-blockade-not-invade-taiwan Már csak azért is, mert a blokád hosszú időn át fenntartható, ami kifáraszthatja a gyors döntéseket szerető amerikaiakat, érzékenyen érinti a szigetország gazdaságát, harmadrészt a tajvani Kínai Nacionalista Párt amúgy is elfogadja azt a koncepciót, hogy Tajvan Kína része.
„A kínai Népi Felszabadító Hadsereg összesen körülbelül 1,8 millió katonát tesz ki, amelyhez még hozzá jönnek a félkatonai és tartalékos erők, amelyek számát nehéz meghatározni. A kínai katonai kiadás hivatalosan 2023-ben 296 milliárd dollárt tett ki, amely az Egyesült Államok után a második legnagyobbnak számít, és a kínai hadsereg a leggyorsabban modernizált haderő”
2013-ban lett ismert, hogy a Kínai Népköztársaság kiterjedt hozzáférés-/terület megtagadás elleni A2/AD – (Anti-Access/Area-Denial) rendszert épített ki a Kelet-kínai-tenger, a Dél-kínai-tenger, és a Tajvani-szoros térségében. Ezzel megváltoztatták a térség stratégiai környezetét és katonai egyensúlyát. Washingtonban ekkor kaphattak észbe, és kezdtek egyre nagyobb figyelmet szentelni a kérdésnek.
„Az amerikai elnevezésű A2/AD stratégia végül egy integrált rendszerű rakétavédelmi hálózatot, védelmi buborékot jelent”
Egy amerikai tanulmány szerint az A2/AD célja, hogy akadályozza az ellenséges erők mozgását, miközben arra kényszeríti őket, hogy egy védett régiótól távolabb működjenek. A területmegtagadás befolyásolja a hadműveleti területen belüli manőverezhetőséget azáltal, hogy akadályozza az ellenséges műveleteket, és megkérdőjelezi az ellenség szabad mozgását a területen belül. (Lucas-Meraner: China A2/AD strategy. 2023.) Az amerikaiak szerint az A2/AD nem hoz létre tökéletes védelmet, hanem inkább arra törekszik, hogy minél nagyobb veszteséget okozzon az ellenségnek.
A kínai A2/AD stratégia alá rendelt arzenál a lehető legszélesebb skálán mozog. Ez magában foglalja a hajók elleni ballisztikus rakétákat (ASBM), a hajóellenes cirkálórakétákat (ASCM), a föld-levegő rakétákat (SAM), tengeralattjárók, felszíni hajók, vadászgépek nagy flottáját, bombázókat és nem kinetikus eszközöket.
„Az amerikaiakat leginkább az ASBM-ek aggasztják, amelyeknek változataiból, rövid, közepes és közép-hatótávolságú típusaiból az A2/AD rendszer nagy készletet tartalmaz”
Ezek között a DF-21D közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta képes áttörni az amerikai AEGIS felszíni légvédelmi rendszert, és akár 1500-1700 km-es célpontokat is elérhet. A legalább 3000 kilométerre becsült hatótávolsággal és 4000 font hasznos teherrel a DF-26 lecsaphat az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóira, sőt a kulcsfontosságú amerikai haditengerészeti bázisra Guamban és ott vannak még Kína új hiperszonikus rakétái, mint a DF-17 és a YJ-21.
„Az A2/AD stratégia nem a korabeli Maginot-vonalhoz hasonlítható, hanem koncentrikus körök mintájára épült ki olyan módon, hogy három szigetláncot határoz meg védelmi zónaként”
Az első a belső mag vagy „First Island Chain” Japán déli csücskétől, Kyushutól Okinawáig, Tajvanig és a Fülöp-szigetek északi részéig terjed, és Vietnam középső részén ér véget. A védelmi rendszer itt a legerősebb. A „Second Island Chain” Tokióból indul, és magában foglalja Guamot, a Fülöp-szigeteket és Nyugat-Új-Guineát. A védelmi rendszerek még itt is erős, de kevésbé hatékony a hajók és repülőgépek fenyegetésében, mivel jobban ki vannak téve az ellenséges ellentámadásoknak. Végül a „Third Island Chain” eléri egész Japánt és Hawaiit, és délre Új-Zéland északi partjáig terjed. Ez a legkevésbé fejlett védelmi zóna, és itt már a repülőgép-hordozóknak jut a legnagyobb szerep. (Lucas-Meraner: China A2/AD strategy. 2023.)
„Nem kétséges, hogy az A2/AD rendszer védelmi jellegű a külföldi beavatkozások megelőzésére, viszont könnyen támadásra is felhasználható”
Tajvan megszerzésével ugyanis Kína irányítaná a kereskedelmet, a navigációt és a légi közlekedést észak-kelet Ázsiában, ami viszont aláásná az Egyesült Államok hadihajóinak szabad mozgását, és korlátozhatná a regionális szereplők érdekeit. Valamint elősegítené a kínai hatalom kivetítését a Csendes-óceán nyugati részre.
(Folytatás következik)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
