„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on
Egy ukrán katona egy quad-ot vezet egy úton, amely a Donyeck régióban található Chasiv Yar városába vezet 2024. március 30-án, Ukrajna orosz inváziója közepette
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
„Mert jegyezd meg, hogy csak az élhet, aki teljesen el van készülve a halálra, s mi, ostobák, azért halunk meg, mert csak az életre készültünk el, és mindenáron élni akarunk. A rend, melyet magad körül látsz, voltaképp rendetlenség, s a rendetlenség az igazi rend. A világ vége pedig a világ kezdete. Ezt akartam közölni veled.” (Kosztolányi Dezső: Világ vége)
Kezdjük David P. Goldmann helyzetértékelésével. A szerző kíméletlenül megállapítja, jelenleg ott tartunk, hogy az európai kormányoknak semmilyen beleszólásuk sincs a válság alakításába. Újságírókat, agytrösztöket és jól fizetett politikusokat annak érdekében mozgósítottak, hogy támogassák az ukrán proxy háborút.
„Méghozzá azzal a szándékkal, hogy meggyengítsék az orosz fegyveres erőket, és végül rendszerváltást kényszerítsenek ki Oroszországban”
„A NATO továbbra is eltökélt abban, hogy mindenáron győzni akar. A kérdés az, hogy Oroszország képes-e stratégiai tartalékokat létrehozni” ‒ mondta a közelmúltban a komoly neveket felvonultató egyik tanácskozás előadója, egy volt magas rangú tisztviselő. „A tisztikara 50 százalékos létszámú, és a tiszthelyettesek száma is meglehetősen alacsony. Az oroszok hatalmas veszteségeket szenvednek el, havi 25-30 ezer főt. Nem tudják fenntartani a harci akaratot a csatatéren. Az oroszok közel vannak a törésponthoz. Fenn tudják-e tartani a nemzeti akaratukat? Nem, ha a [Vlagyimir Putyin e havi] manipulált választások bármit is jeleznek. A gazdaságuk valóban sebezhető. Meg kell dupláznunk a szankciókat és az Oroszországba irányuló szállítások pénzügyi tilalmát. Az oroszok a saját katonai erejükről csak szélhámos állításokat tesznek” – sorolta az egykori Tisztviselő.
A tanácskozáson szintén részt vevő David P. Goldmann azonban nem így látja. Szerinte a fenti állítások mindegyike bizonyíthatóan hamis, és a szóban forgó előadó is tudta, hogy hamis. Az az elképzelés, hogy Oroszország havonta 25-30 ezer áldozatot szenved el, szerinte nevetséges. A tüzérség ugyanis mindkét oldalon az áldozatok 70 százalékáért felelős, és minden becslés szerint Oroszország ötször vagy tízszer annyi lövedéket lő ki, mint Ukrajna. Oroszország gondosan elkerülte a frontális támadásokat, hogy megőrizze az emberi erőforrásokat. A legfontosabb tény pedig Putyin újraválasztásával kapcsolatban az, hogy az oroszok 78 százaléka szavazott, ami sokkal magasabb részvételi arány, mint bármely nyugati demokráciában. Az oroszok talán nem nagyon válogathattak a jelöltek között, de választhattak, hogy szavaznak-e vagy sem. A hatalmas részvételi arány még a független Levada Központ felmérése szerint is összhangban van Putyin 87 százalékos támogatottságával.
„Oroszország ahelyett, hogy összeomlott volna, a globális ellátási láncok és finanszírozásuk átszervezésének középpontjába került, és gazdasága növekszik, ahelyett, hogy a felére zsugorodott volna, ahogy azt Biden elnök 2022 márciusában ígérte”
Goldmann tovább sorolja az érveket. Ukrajnában elfogynak a katonák, és nem tudnak megegyezni az új sorozási törvényről. Egy neves hadtörténészt idéz, aki úgy fakadt ki, hogy Ukrajnában, mindenhol fiatal férfiak lógnak, akik nem viselnek egyenruhát. Ukrajna nem hajlandó teljes mértékben bevonulni. Ehhez jön, hogy Oroszország négyszer-hétszer több tüzérségi lövedéket gyárt, mint Ukrajna. Ukrajna légvédelme kimerült, mivel a régi, szovjet korabeli légvédelmi rakétákat kilőtték, a NATO Patriot rakétakészletei pedig kifogyóban vannak. De Oroszországnak kimeríthetetlen készlete van olcsó irányítórendszerrel felszerelt, szovjet korabeli nagyméretű bombákból is, amelyeket 60 mérföld (96,5 kilométer) távolságban álló orosz repülőgépekről pontosan lőnek ki ukrán célpontokra.
„Goldmann következtetése egyértelmű. Ukrajna népességének ötszörösével Oroszország nyeri a másik fél kimerítését előirányzó háborúját”
Az említett ülés egy másik előadója elítélte Olaf Scholz német kancellárt és más európai vezetőket, amiért túlságosan aggódnak a „nukleáris küszöb” miatt. Az eszkalációs pont miatt, amely után Oroszország atomfegyvereket vethet be. Követelte, hogy Németország szállítsa le Ukrajnának a nagy hatótávolságú Taurus cirkálórakétáját, amely 1000 kilométeres hatótávolsággal és kétfokozatú robbanófejjel rendelkezik, és alkalmas nagyobb infrastruktúrák megsemmisítésére is.
A német légierő magas rangú tisztjei a múlt hónapban egy titokban rögzített és az orosz média által közzétett beszélgetés során arról tárgyaltak, hogy 20 Taurus rakétát használnának a Krímet az orosz szárazfölddel összekötő Kercsi-híd megsemmisítésére. A beszélgetésből az is kiderült, hogy több száz brit, és más NATO-alkalmazott van jelen Ukrajnában.
A háborúnak az átvitele az orosz anyaországba, és a jelentős infrastruktúra lerombolása az egyik módja annak, hogy az Ukrajnával folytatott proxy háborút általános európai háborúvá alakítsák át. A másik lehetőség a NATO-katonák Ukrajnába telepítése, amit Emmanuel Macron francia elnök már felvetett, de szinte biztosan nem szándékozik megtenni.
„Figyelemre méltó, hogy egy szó sem esett a konfliktus lehetséges tárgyalásos megoldásáról”
Bármilyen tárgyalásos eredmény ebben a helyzetben Oroszországnak juttatná az általa annektált kelet-ukrajnai területeket, és valószínűleg a Dnyeper keleti partjáig terjedő pufferzónát adna Oroszországnak, amit a Nyugat-Európával való gazdasági kapcsolatok normalizálása követne. Oroszország győztesen kerülne ki – állapítja meg Goldmann -, és az amerikai eszközök Nyugat-Európában leépülnének. A hatás Amerika világviszonylatban elfoglalt helyére nézve pusztító lenne: Mint azt több résztvevő is megjegyezte, Tajvan aggódva figyeli, mi történik az amerikai partnerekkel.
„David P. Goldmann a fenti vágyvezérelt véleményekkel ellentétben egyértelműsítette, hogy az Oroszország elleni szankciók szánalmasan kudarcot vallottak, mert Oroszország korlátlan mennyiségű kínai (valamint indiai és egyéb) importhoz jutott hozzá, közvetlenül és számos közvetítőn keresztül, beleértve Törökországot és a volt szovjet köztársaságokat”
De Oroszország gazdasági ellenállóképessége az állítólag pusztító szankciókkal szemben tükörképe a világkereskedelem nagy átalakulásának. Ebbe a sorba illik, hogy Kína exportja az úgynevezett globális Dél országaiba az elmúlt három évben megduplázódott, és Peking ma már többet exportál ide, mint a fejlett piacokra. Kína példátlan exportsikere viszont a kínai ipar gyors automatizálásának köszönhető, amely ma már évente több ipari robotot telepít, mint a világ többi része együttvéve.
Ez nyilvánvaló ‒ tette hozzá Goldmann ‒ Kína újonnan felfedezett dominanciájában a világ autóipari piacán, de ennek kritikus katonai vonatkozásai is vannak. Kína azt állítja, hogy olyan automatizált üzemei vannak, amelyek napi 1000 cirkálórakétát is tudnak gyártani ‒ ami nem lehetetlen, tekintve, hogy napi 1000 EV-t vagy több ezer 5G bázisállomást is képes gyártani. Ez azt jelenti, hogy Kína képes egy hét alatt legyártani Amerika 4000 cirkálórakéta készletének megfelelő mennyiséget, miközben az amerikai védelmi vállalkozóknak évekre van szükségük ahhoz, hogy kézzel összeszereljék azokat.
Goldmann megjegyzi, hogy senki sem vitatta az általa bemutatott adatokat. És senki sem hitte el, hogy Oroszország havonta 25 ezer áldozatot szenved el. Ehhez epésen hozzáteszi, hogy nem a tényekről volt szó.
„Az összegyűlt méltóságok, a külpolitikai intézményrendszer szellemi és végrehajtó vezetésének reprezentatív mintája egyszerűen nem tudtak elképzelni olyan világot, amelyben már nem Amerika adná ki a parancsokat”
Hozzászoktak ahhoz, hogy ők irányítják a dolgokat, és a világot is eljátszanák, hogy megőrizzék pozíciójukat.
(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
(Folytatjuk)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
