„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„A december 23-ikán beiktatandó új elnök szájából úgy folyik a szöveg, mint az arany: harc az LGBT közösség jogokért, a marihuana legalizálásáért, a nők jogaiért és, persze, a szegénység leküzdésért”
Fotó:EUROPRESS/AleŇ° Beno/ANADOLU AGENCY/AFP
A szlovén történet tehát nem egyedi. Ami mégis különleges benne, hogy az ország kicsiny volta miatt jobban átlátható lenne, ha Brüsszel akarná, de csak akkor akarja, amikor éppen a jobbközép van uralmon. Márpedig Szlovéniában – hosszabb rövidebb jobbközép epizódoktól eltekintve – a függetlenné válás óta balliberális uralom van. A konzervatív Szlovén Demokrata Párt (SDS) 2008-as választási veresége után többnyire a választások előtt frissen alakult „instant” pártok váltották egymást a kormányrúdnál.
„Olyan vezetőkkel, akiket mint a bűvészek a nyulakat húzta elő a kalapból Milan Kučan, a szlovén politika szürke eminenciása, volt kommunista vezető”
Alighogy megalakultak, csodával határos módon azonnal megnyerték az emberek bizalmát és a választásokat. A Nemzetgyűlésben csekély többséggel bíró, széthúzó koalíciók jöttek létre. Ennek köszönhetően a konzervatív oldal kétszer is szóhoz jutott, vagyis kormányra került, az előbbiek dicstelen távozásával, legutóbb 2020-ban. Történt ez annak ellenére, hogy kül- és belföldön a baloldali-liberális erők minden követ megmozgattak Janez Janša, SDS-elnök visszatérésének megakadályozására a hatalomba.
„Ebben vezető szerepet vitt a sajtó és az <igazságszolgáltatás>. Az előbbi a konzervatív vezető démonizálásával, az utóbbi átmenetileg – amíg kormányon van – szüneteltetett peres ügyek újraindításával. A séma ismerős, erre több példát láthattunk és látunk ma is, itthon és a szomszédságunkban”
A 2022-es választásokat Janša és az SDS megint elvesztette – pedig a kormány jól teljesített- és visszaállhatott a régi rend, vagy legalább is egyelőre úgy tűnik. Megint egy újonnan alakult párt kerekedett felül, amely a kor divatja szerint mozgalomnak nevezi magát: Szabadság Mozgalom (GS). „Szabadság” volt a Janša-kormány elleni tüntetések jelszava is, azt azonban nem tették hozzá, kinek a szabadsága. A GS-nek már a startnál nagyobb esélye volt a fennmaradásra, mint elődeinek, mert saját mandátumaival és a maga mellé vett baloldali koalíciós partnerekéivel – Szociáldemokraták (SD), Baloldal (Levica) – kényelmesebb többsége van a parlamentben.
„Az élén egy nagy energiaszolgáltató cég volt vezetője, Robert Golob áll, aki meglehetős politikai tapasztalattal is rendelkezik, hiszen megfordult már több liberális pártban”
Amint a hozzá gyengéd szálakkal is kötődő – legalább is a rossz nyelvek szerint – parlamenti elnök, Urška Klakočar Zupnačič mondta, „kivételes tehetségű menedzser, akiről egész Európa példát vesz”. (Ha ez így csakugyan így van, átalakul a brüsszeli politika.) Saját magát mindenesetre jól menedzseli, mert miután nem kapott újabb mandátumot a GEN-I vezetésére, 1,2 millió eurós jutalommal a zsebében nyergelt át a politikára.
Kabinetjéről nem lehet ugyanezt elmondani, hacsak azt nem, hogy következetesen tartja magát eredeti célkitűzéséhez, így minden intézkedést visszacsinál, amit elődje, Janez Janša kormánya meghozott.
„Ebbe a sorba illeszkedik annak a három törvénynek a módosítása, amelyekről az SDS népszavazást kezdeményezett: a közszolgálati rádió-televízióról, a tartós gondozásról és a kormányról”
Az elsőre azért volt szükség, hogy a balliberális oldal hűséges szövetségesét, a sajtót megszabadítsa az előző kormány ideje alatt szabályszerűen megválasztott vezetéstől, a harmadikra pedig azért, hogy további három miniszterrel bővíthesse kabinetjét, így például a szolidáris jövőért (bármit is jelentsen ez) felelős tárcával. Ami a tartós gondozásról szóló törvényt illeti, nemcsak az ellenzék, de a szakma véleménye szerint is hátrányos helyzetbe hozza a rászorulókat a korábbi, a Janša-kormány alatt elfogadott szabályozáshoz képest.
„A szlovénok mégis megszavazták, ahogyan megválasztották a népszerűségi listát jelenleg is vezető Anže Logar (SDS) volt külügyminiszter helyett Nataša Pirc Musart államfőnek”
Pirc Musar a gazdasági-politikai átmenet idején meggazdagodott, az alapvetően baloldali és egalitárius beállítottságú szlovén többség által elítélt újgazdag réteghez tartozik. A férjével külföldön bejegyzett, szövevényes céghálózat fölött „diszponáló”, vagy az igazi tulajdonosoknak falazó asszony a személyes adatok védelmének szakértője, korábban ombudsman volt. Bár névleg függetlenként indult az elnökválasztáson, köztudomású, hogy őt is Kučan húzta ki a kalapból, hogy ne legyen olyan feltűnő a GS eluralkodása a szlovén politika csúcsán. Golob látszólag vezéráldozatot hozott, amikor kihátrált saját embere, a GS alelnöke mögül, valójában azonban Pirc Musar révén is ő „nyúlta le” mind a három legfőbb közjogi méltóságot.
„A december 23-ikán beiktatandó új elnök szájából úgy folyik a <politikailag korrekt> szöveg, mint az arany: harc az LGBT közösség jogokért, a marihuana legalizálásáért, a nők jogaiért és, persze, a szegénység leküzdésért”
A két balliberális győzelem között epizód volt csupán a novemberi helyhatósági választás, amelyben a kormányzó koalíció önkormányzati szinten hagyományosan erős pártja, az SD többé-kevésbé megőrizte pozícióit, a Baloldal csúfos kudarcot vallott, a GS-nek is csak három önkormányzatban sikerült vezető pozícióba kerülnie. Tanácsnoki mandátumaival a városi képviselő testületekben azonban Golob elnök meg volt elégedve, mert – mint mondta – amúgy is a városokban kampányoltak erősebben.
„Valószínűleg ezen a választáson is, mint az áprilisi törvényhozásin, segítségére voltak a nem kormányzati szervezetek”
Eddig is sok mindent lenyomott a polgárok torkán, a sorozatos győzelmek után azonban valószínűleg még többet fog. Például adót emel, amivel annullálja az elődje által végrehajtott részleges adóreformot. Elfogadtatott egy rekord összegű, 3,3 milliárd eurós hiánnyal számoló költségvetést, amihez az IMF-nek is volt egy-két szava, például az, hogy nagyon megemeli az államadósságot, és túlságosan megterheli a munkát. Bár ezt nyilvánosan cáfolta, totális háborút hirdetett a béremelést követelő, és sztrájkkal fenyegetőző orvosok ellen. Nem szólította fel a Baloldal (Levica) koordinátorát, Luka Mesec munkaügyi minisztert, hogy verje ki a fejéből a gazdasági demokrácia címén végrehajtandó államosítást.
„Többen remélik, hogy saját inkompetenciája okán mégis megbukik ez a kormány”
Kizárva természetesen nincs, de az eddigi „instant” kormányok sorsa alapján arra sem érdemes számítani, hogy kitölti teljes hivatali idejét. Már mutatkoznak ugyanis nézeteltérések, illetve úgy hírlik, hogy több kormánytag teljesítményével (így a fent említett indiszkréciót elkövető egészségügyi miniszterrel) Golob nincs megelégedve. Köztük van Tatjana Bobnar, belügyminiszter is, aki állítólag ellenáll a politikai nyomásnak, hogy gyorsabban szabaduljon meg Janša kinevezettjeitől a rendőrség soraiban. Többek szerint ez nem áll, mert ebben a tekintetben nagyon is szófogadó volt. Bármi legyen is az ok, amiből most sok előkerül a sajtóban, mindenképpen érdekes, hogy baloldali jogvédő szervezetek kelnek Bobnar védelmére a balliberális kormányfő ellenében.
„Arra meg a sajtó kapta fel a fejét, és magyarázkodásra késztette Golobot, amiért Orbán Viktorral a 30 év tervezgetés után megvalósult Hévíz-Cirkovce magasfeszültségű távvezeték átadása alkalmával többet beszélt a gazdasági együttműködésről, mint a Magyarországtól Brüsszelben számon kért <európai értékekről>”
Másnap tárgyalt Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével, a liberális oldal szócsövével az EU-ban. Valószínűleg ebben a diskurzusban is az energetika volt a fő téma, mert előélete okán Golob e téren próbál fontos tényező lenni a nemzetközi politikában. Mindjárt utána viszont a szlovén érdekek következtek a Nyugat-Balkánon, amelyek egyformán hangsúlyosak bármelyik oldal van is kormányon. Ebbe a magát itt is, ott is kellető taktikába illeszkedik az is, hogy a szlovén baloldali képviselők furcsán, pontosabban nem szavaztak az Európai Parlamentben az Oroszországot a nemzetközi terrorizmus pártolása miatt elítélő határozatáról. Nem nehéz elképzelni, milyen visszhangot váltott volna ki, ha a konzervatív oldal teszi ezt.
„Hogyan reagál Golob manővereire, és a választási fiaskókra a jobboldal?”
Janša a dolog lényegét tekintve jól fogja meg a dolgot: az SDS „egyéniben” rendszerint jól szerepel, de nincs csapat. A másik két jelentősebb jobbközép párt közül feljövőben van a kereszténydemokrata Új Szlovénia (NSi), de még így is mindössze circa 10 százalékos, , míg a Szlovén Néppárt (SLS) csak helyhatósági szinten tényező, kihullott a parlamentből. Janša a Twitteren azt üzente Matej Tonin, NSi-elnöknek, ha pártja erősebb volna, könnyebb dolga lenne a konzervatív oldalnak a választásokon. Tonin viszont kijelentette, pártja nem vesz részt többé olyan kormányban, amelynek elnöke Janez Janša, de program alapon hajlandó együttműködni bárkivel.
„Golob néhány napra rá homályban hagyta, de nem cáfolta, hogy a jövőben szorosabb lehet az együttműködés az NSi-vel”
Ha Tonin, de talán még inkább elődje, Ljudmila Novak – aki jelenleg EP képviselő – bízik ennek megvalósulásában, végig kell gondolnia, hogy nem annyira az SDS-szel, hanem a GS-szel szemben kell erősnek lennie. Egy ilyen, merőben eltérő világnézeti alapokon álló pártnak mekkora mozgástere lehet egy olyan kormányban, amely először a történelemben megadóztatja a katolikus egyházat? A szövetségesnek kínálkozó SLS számára nem pótolja az SDS-t, viszont fennáll a veszélye, hogy elveszti a rá valláserkölcsi alapon szavazókat. A helyhatósági választások legfontosabb tanulsága, minden párt számára, a független jelöltek előretörése.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater