//A „harmadik”, ezerarcú Tolsztoj
„Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817-1870) különleges családba született bele” #moszkvater

A „harmadik”, ezerarcú Tolsztoj

MEGOSZTÁS

Margó. Földeák Iván arról mesél, ami még lábjegyzetben sem kerül bele az irodalom annaleseibe. Ezúttal a Tolsztoj família sokrétű és nagy műveltségű alkotójával, a horror elbeszéléseivel és életörömöt sugárzó lírájával berobbanó, majd Rettenetes Iván korát megidéző történelmi regényében és drámáiban kiteljesedő Alekszej Konsztantyinovics Tolsztojjal ismertet meg bennünket. Színdarabjai, történelmi versei, balladái az orosz zeneművészet nagyjait. Játszótársa a későbbi cár II. Sándor, aki később, mint szabadgondolkodású írót már nem engedi ilyen bizalmas közelségbe magához. Alekszej Konsztantyinovics a szabadság és az európai kultúra meggyőződéses hirdetője, és az abszolút hatalom erkölcsi következményeit művészi eszközökkel elsőként megmutató Ezüstherceg a legtöbbször kiadott orosz történelmi regény.

„Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817-1870) különleges családba született bele” #moszkvater
„Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817-1870) különleges családba született bele”
Forrás:Wikipédia

A cím első fele nem egészen pontos. Ugyanis művész, irodalmár Tolsztojból sokkal több volt, csak a legnagyobb neve és rangja általában elhomályosította a többiek érdemeit, dicsőségét.

Külön kutatási téma lehetne, hogy a gének az öröklés rejtélyes ösvényein hogyan viszik, adják tovább, szórják szét, s ha van táptalaj, ültetik el a zsenialitás magjait, hogy azok csírába szökkenjenek, majd terebélyes fává, vagy hasznos szobanövénnyé nőjék ki magukat. Van erre persze egy tudomány, az örökléstan,  a genetika, mely próbál választ adni a kérdésre.

„Oroszhonban bőven van neves család. Ezek közül is talán legcsillogóbb a kultúra egén a Tolsztoj-família”

Első neves alakja Marja Fjodorovna Kamenszkaja (1817-1998) a nagy író másod unokatestvére csak lányként viselte a Tolsztoj nevet. Költőként, drámaíróként, de főként gyermekeknek szóló folyóiratok szerkesztőjeként és memoáríróként hívta fel magára a figyelmet.

Nem bánt fukar kézzel az irodalmi tehetség elosztásánál a művészetek görög istennője, Pallasz Athéné Lev Tolsztoj korán elhunyt fivérével, Nyikolaj Tolsztojjal (1823-1860 sem, akiről még világhírű testvér is szép szavakkal emlékezett meg. Na, és persze ott van a másik csillag Alekszej Tolsztoj (1883-1945), aki két műfajban is korszakosat alkotott. Példaértékű történelmi regényt írt, és lerakta az orosz science fiction alapjait is.

„A nagyszerű család kevésbé csillogó, de értékes tagjaira később még visszatérünk, most azonban egy olyan Tolsztojról szeretnék szólni, a nagy író másod unokatestvéréről, aki bár az orosz irodalom szélcsendes időszakában lépett színre, szinte minden műfajban letette névjegyét az orosz literatúra asztalára”

Puskin és Lermontov már elhunyt párbajban, az orosz költészet aranykora leáldozóban, az ezüstkor hozzájuk mérhető nagyjai pedig még az iskolapadokig sem jutottak el. A zsenialitásban, a költői látásmód szélességében hozzájuk nem mérhető Apollón Majkov és Afanaszij Fet versei ejtik rabul a líra kedvelőinek szívét.

Ekkor, a XIX. század ’40-es éveiben lép a színre egy Tolsztoj egyszerre több műfajban is. Könnyedén papírra vetett verseivel a romantikus lelkeket igézi meg. Horror novelláival kellemes borzongást kelt az arra vágyó olvasókban. Walter Scott nyomdokait követve elsőként próbálja történelmi regényben felidézni az orosz história egyik legvérzivatarosabb időszakát, a legrettenetesebb orosz cárt. Ezt a kort és ezt a zsarnok-hőst színpadra is viszi, és bár megállapításaival a mai történelem tudomány sokban nem ért egyet, érdemeit ez nem kisebbíti.

„Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj (1817-1870) különleges családba született bele”

Édesanyja a híres Razumovszkij gróf nevelt lánya, aki első gyermeke születése után elválik férjétől, a bankügyekben igen járatos Konsztantyin Tolsztoj gróftól. A gyermeket nagy szerencséjére az író-nagybácsi Alekszej Perovszkij neveli, hozzájuk költözik anyja is. Alekszej széles vállú, jól megtermett fiatalemberré növi ki magát, igazi Ilja Muromec. Ujjaival meghajlítja a rézpetákot. Egyénisége viszont alapjaiban tér el fizikumától, érzelmi lény, a hölgyek könnyen befolyásolják és irányítják. Elsőként okos, de akaratos édesanyja, majd később a felsége. Filozófia iránti érdeklődése finoman ötvöződik az élet titkai iránti kíváncsisággal, ugyanakkor egyénisége nincs híján a találó és elegáns humornak sem.

csernyigovi kormányzósági birtokról anyjával, s bácsikájával hamarosan beutazza Európát. Jár Németországban, ahol Weimarban találkozik Goethével, s megfordul Olaszországban is. Vaszilij Zsukovszkij az orosz romantika jelentős, kissé elfeledett alkotója beajánlja a cári udvarba, és Alekszej játszótársa lesz a későbbi II. Sándor cárnak.

„Gyakran a nyakába ültetve szaladgál a trónörökössel, aki később, mint szabadgondolkodású írót már nem engedi ilyen bizalmas közelségbe magához”

Alekszej Konsztantyinovics a moszkvai egyetemi évek után állami szolgálatba kerül, eljut egészen a cári kancelláriáig, külügyi megbízással kiküldik Németországba. 26 évesen cári apróddá, 37 évesen ceremóniamesterré nevezik ki, szépen emelkedik a ranglétrán. Gyermekkori játszópajtása koronázásakor pedig már szárnysegéd.

Szívét már érett férfiként megérinti a szerelem. 1850-ben elszereti egy gárdalovassági ezredes asszonyát, Szófia Andrejevna Millert. A férj nem akarja elengedni feleségét, az író anyja tiltakozik a lehetséges frigy ellen, így a válásra és kapcsolatukra csak 13 évvel később, Lipcsében kötött, és törvényesített házasságuk tehet pecsétet.

„Alekszej Konsztantyinovics időközben megmutatja magát, mint író is. Első két prózai művét franciául írja”

Itáliai élményei alapján születik meg a „Vérszopó” és a „Vámpír családja”. Az igazi romantikus horror elbeszéléseket Krasznorogszkij álnéven jelenteti meg 1841-ben. A „Hazai feljegyzésekben” a kor jeles és biztos érzékű kritikusa Belinszkij hízelgően nyilatkozik róla, felfedezi „a még túl fiatal, de annál jobb képességű íróban a tehetség nyomait”.

Két évvel később, mint lírikus is bemutatkozik. Költészetét fokozott életöröm jellemzi. Különlegessége, hogy lírájában nem csak az érzelmek jelennek meg, de az őket kiváltó körülményeket is felmutatja. A Kijevi Oroszhont felidéző történelmi balladáiban sajátos módon magarázza el az eseményeket s érdekesek népdali ihletésű rímtelen versei is.

Kitör a krimi háború, és az író bevonul az uralkodói ezredhez. A partra szálló angol-francia csapatok semlegesítésére küldött alakulat bevetésére azonban nem kerül sor, kíméletlen tífusz tizedeli meg soraikat. A 3000 fős legénységből több mint ezren meghalnak. Tolsztoj életét csak élettársa gondos ápolása menti meg.

„Alekszej Konsztantyinovics a szabadság és az európai kultúra meggyőződéses hirdetője”

Elítéli az önkényt, ugyanakkor nem osztja a XIX. század második felében jelentkező materialista világnézetet. És bár nem rokonszenvezik a forradalmi demokratákkal, elveiből jottányit sem enged. Kiáll az ukrán Tarasz Sevcsenko száműzetésének visszavonásáért, megvédi Ivan Turgenyevet, akit az orosz politikai emigrációval fenntartott kapcsolataiért támadtak, és elítéli a Nyikolaj Csernisevszkij elleni pert is.

Közel húsz esztendeig írja egyik fő művét, történelmi regényét az „Ezüstherceg”-et. Kútfőként támaszkodott a jeles szentimentalista író és történész, Nyikolaj Karamzin történeti munkájára. A fordulatos cselekményű romantikus mű Rettenetes Iván korát idézi meg. Elítéli a zsarnokságot, viszont idealizálja az önkénnyel szemben fellépő bojárokat. Ezt az álláspontot képviseli a regény főhőse, az ifjú és bátor herceg is.

„Egyes irodalomtörténészek szerint regénye az első jelentős próbálkozás az orosz irodalomban, hogy művészi eszközökkel mutassák meg az abszolút hatalom erkölcsi következményeit”

A regény az egyik leggyakrabban kiadott orosz történelmi regény lett. A szerző írói kvalitásairól azonban megoszlottak a vélemények. A kiváló kortárs Szaltikov-Scsedrin nem túl nagyra tartja a művet. II. Sándor cár felesége, Marija Alekszandrovna viszont rajong az önkényuralmat elítélő könyvért. Részint az ő befolyásának köszönhető, hogy a szöveg húzások nélkül megjelenhetett.

Az író és esztéta Vlagyimir Szorokin szerint az elragadó, és megindító regény „Rettenetes Iván, az első orosz paranoid zsarnok korából kihasított eleven életanyag”.

Tolsztoj nem elégedett meg azzal, hogy olvasmányos regénybe oltsa az orosz történelmet. Szatirikus éllel írt verseiben két sokatmondó személyiség, a IX. században uralkodó Gosztomüszel herceg és Alekszandr Tyimasev, a cári III. ügyosztály, a politikai rendőrség vezetője közé sorolja be és értelmezi népszerűen az orosz történelem szimbolikus jelentőségű eseményeit. A vitriolos  versek kéziratos formában terjednek el, és gyilkos humoruk következtében nagy népszerűségnek örvendenek. Jellemző, hogy nyomtatásban csak a szerző halála után 15 évvel Berlinben jelenhettek meg.

„Különös társszerzőség öregbíti az író hírnevét. Alekszej és Vlagyimir Zsemcsuzsnyikovval közösen megalkotnak egy figurát, Kozma Prutkovot, s az ő nevében adják közre szellemes, a konzervatív gondolkodást, az álságos nagyravágyást és politikai elkötelezettséget, az epigonizmust kigúnyoló aforizmáikat, tanmeséiket, paródiáikat”

Közülük néhány lakonikus sziporka:

Ne félj az ellenségtől – legádázabb ellenséged te magad vagy.

Az érzékeny ember akár a jégcsap, melengesd és elolvad.

A boldogság épületében a falakat a barátság emeli, a kupolát a szerelem.

A bűn az erény egyik eleme, ahogy a mérgező vegyszer a gyógyszeré. 

Történelem iránti rajongása drámatrilógia megírására ösztönzi. A színművek Rettenetes Iván korát, és az utána követő zűrzavaros időszakot ölelik át, fia, I. Fjodor uralkodását és Borisz Godunov küzdelmét a hatalomért. Népszerű és gyakran játszott repertoár darabjai lesznek a XIX. századi orosz színházművészetnek.

„I. Fjodorról írt drámájával nyitja meg kapuit 1898-ban a később világhírűvé emelkedett Moszkvai Művész Színház. Színdarabjai, történelmi versei, balladái az orosz zeneművészet nagyjait, Csajkovszkijt, Muszorgszkijt, Rimszkij-Korszakovot, Rahmanyinovot és Borogyint ihletik meg”

A hihetetlen műveltségű író ráadásul még abszolút poliglott is volt, az orosz mellett egyformán tökéletesen bírta a francia, német, angol, olasz, ukrán, lengyel nyelvet, németül és franciául is írt verset, prózát. Fordított is ezekből az irodalmakból, többek között Goethét, Heinét, Byront, André Marie de Chéniert.

1873. december 13-án a két Tolsztojt,Lev Nyikolajevicset és Alekszej Konsztantyinovicsotmegválasztják a Szankt-peterburgi Uralkodói akadémia tagjává. Az író ekkor már gyakran betegeskedik, asztma és fejfájás kínozza. 1875. szeptember 28-án túl nagy adag morfiumot vesz be – orvosi előírásra szedte gyógyszerként –  s ez halálát okozza. Sokszínű élet- és alkotói pálya és érdekes élet szakad meg tragikusan.

Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj művei ma is élnek, és hatnak. Megfilmesítve többet is élvezhetünk belőlük.

Elérhető az „Ezüstherceg” filmváltozata

4 részes tv-film is készült történelmi regényéből:

MEGOSZTÁS

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.