//„A halott katona nem ellenség”
Papp László #moszkvater

„A halott katona nem ellenség”

MEGOSZTÁS

Szovjet katonák ezrei adták az életüket Magyarország területén is a náci német hadsereggel szembeni harcokban. A második világháború végére, május 9-re emlékezve róluk, a náciktól Európa ezen részét megszabadítókról sem feledkezhetünk el. S nemcsak egy-egy szál virággal adózhatunk az emléküknek, hanem sokszor már elhagyott, elhanyagolt sírjaik rendbe tételével, gondozásával. Ezen a téren végez hősies önkéntes munkát Papp László a 6. területvédelmi ezred 17-es zászlóaljának tartalékos főtörzsőrmestere, akivel a hadisírok gondozásának problémáiról, örömeiről beszélgettünk.

Papp László #moszkvater
Papp László

– A szülők és a hozzátartozók mellett a katonák érezhetik át talán a legjobban, hogy mit jelent a háborúban elveszteni valakit. Így aztán nekem, kívülállónak természetes, hogy a hadisírokra egy katona másként tekint, mint egy civil. Abban persze már nem vagyok olyan biztos, hogy a katonák hadisírokat is gondoznak. Ön a kivétel, vagy általános ez a hozzáállás?

– Nem okvetlenül, de a tartalékos rendszerben észrevettem, hogy néhány csapat már foglalkozik hadisírokkal. Így Szekszárdon, Pécsen és még néhány helyen vagyunk egypáran, akik késztetést éreznek erre. Aztán mindenki csinálja, ahogy tudja. Ezért aztán elkelne egy kis segítség, és a tapasztalat csere is könnyebbé tenné a munkát. Emellett vannak természetesen szaktisztek, akiknek ez a feladata, de itt megyénként legfeljebb néhány főről beszélünk, ez pedig édeskevés a feladat nagyságához képest.

– Tehát, ha jól értem, akkor nem általános, amit Ön csinál, és nem természetes, hogy egy katona a szabad idejében, és a saját pénzén hadisírokat kutat és újít fel. Hogy jutott akkor egyáltalán az eszébe, hogy hadisírokat gondozzon? Esetleg elveszett valakije a háborúban?

– A mi generációnk nagyszülei közül sokan harcoltak a keleti fronton, és sokat hallottunk a háborúról. Bennem azonban akkor merült fel, hogy valamit tenni kéne, amikor néhány éve a doni hősök emlékére az idén már 21. alkalommal megrendezett túrák egyikén láttam, hogy milyen szomorú állapotban van egyik vagy másik sír. Ekkor felvettem a kapcsolatot a hadsereggel, és azóta csinálom. Az első rendbetett sírok például 1848-as hősök sírjai voltak.

Ismeretlen orosz katona sírja Valkó közelében #moszkvater
Ismeretlen orosz katona sírja Valkó közelében

– Hogy lehet rábukkanni ezekre az elhagyott sírokra? Persze, adja magát a levéltári kutatás, de segítenek-e a települések lakói? Súgnak-e, hogy hol vannak elhagyott sírok?

– Igen. Az idősek elmondják, és el is vezetnek oda. Tavaly például Domonyvölgyben egy idős férfihez irányítottak, aki még 15 évesen saját maga szedte össze, és temette el az elesetteket. Mesélt a háborúról, és arról is, hogy a halottak akkor kerültek végül a végső nyughelyükre, amikor elvonult a front. De itt van a legutóbbi, a fenyőharaszti felújítás. Hallottuk, hogy van valahol Fenyőharaszt mellett a lapos részen a kastély mögött egy száz fős szovjet tömegsír. Kint voltunk négyszer vagy ötször, de lapos részt nem találtunk. Régebben lehet, hogy ez egy tisztás volt, de ma már egy bozótos erdő. Aztán a helyiek segítettek, hogy menjenek csak, ott lesznek azok a sírok. S így is lett. A kerítés már eltűnt róluk, de megtaláltuk a sírokat, és elkezdtük a munkát.

– S erről az orosz nagykövetség tudott?

-Igen, mondták, hogy valahol ott van húsz katona eltemetve.

– Aztán kiderült, hogy nem húsz, hanem sokkal több. Tehát mondhatjuk, hogy ezeket a sírokat Ön fedezte fel?

– Pontosabban újra felfedeztem. Hiszen valamikor az 1980-as évek elején voltak itt rendes sírok, csak azóta az enyészeté lett az a rész, a sírokról elfeledkeztek.

– Értjük, a rendszerváltás idején nem ezek a sírok voltak a legfontosabbak, utána meg elfelejtették őket. Pedig ezeknek a síroknak a gondozása állítólag önkormányzati feladat is, csak nem mindig jut erre pénz. Hogy tapasztalta, mennyire segítőkészek az önkormányzatok?

– Segítenek. Nagyon örülnek, ha rendbe tesszük a sírokat. Főleg, ha ez nekik nem kerül pénzbe.

– S van-e állami segítség? Lehet-e pályázni?

– Néhány éve például volt egy nagy, több tíz milliós projekt, de az az első világháborús sírokat, emlékhelyeket érintette.

– Szóval, állami segítséget nem kapott…

– Nem. Teljes mértékben saját erőből végzem ezt a munkát.

– Mondja el, mennyit dolgozik egy sír rendbetételén, és ha nem titok, mennyit költ rá?

– Minden sír más. A munka első része a bejárás, a sír megtalálása. Ehhez idő kell, múzeumokba, irattárakba kell járni, majd az így fellelt koordinátákat a terepen kell beazonosítani. Helyben időseket kell felkutatni. Ez, mint látja több napot is igénybe vesz, de a költsége csak az üzemanyag. Aztán a sír rendbetételéhez ugyancsak idő és persze anyagköltség kell. Azt mondom, nagyjából 50 ezer forintból már kinéz valahogy.

– S hány embert tud rávenni arra, hogy segítsen a „hobbijában”?

– Két-hármat mindig.

– Ilyen tevékenységgel azért mások is foglalkoznak. Egymással kapcsolatban vannak?

– Nem nagyon. Néha hallunk egy-egy esetről, de inkább a lakóhelyhez közelebbiekről. De akad itt is tennivaló bőven, hiszen a hadisírokat nem lehet elbontani, ugyanakkor sokszor már nincs, aki gondozza, rendben tartsa.

– Halljuk, látjuk, hogy az utóbbi időben bizonyos körökben népszerűek lettek az úgynevezett Kitörés túrák, folyik a második világháború történetének átértékelése, sőt átírása. Vannak a hon védői, akik ugyanebben a háborúban azért hódítók is voltak, de ezt nem szeretjük emlegetni. Hősök lettek a nácik mellett az utolsó percig harcolók, és időközben eltűntek a felszabadítók. Ők mára megszállók lettek. Mondja, aki hadisírok rendbetételére adja a fejét, tesz különbséget aszerint, hogy abban a sírban magyar, német vagy szovjet katona fekszik?

– Én nem teszek különbséget. De azért azt hallom, hogy vannak, akik csak az egyik vagy másik nemzet katonáinak sírjaival foglalkozik.

A fenyőharaszti sír a fellelt állapotban #moszkvater
A fenyőharaszti sír a fellelt állapotban

– S mit szólnak a helyi közösségek? Mit szólnak, mondjuk, mikor egy szovjet hadisírt tesznek rendbe?

– A helyi közösségek örülnek neki. Amikor pedig elkezdjük a munkát, hoztak üdítőt, de még egy idős néni ebédet is. S emlékeznek a háborúra, vagy arra, hogy gyerekként ezekhez a sírokhoz jártak április 4-én, amikor jöttek a katonák és nagy megemlékezések voltak. Mesélik, hogy régebben a hadisírokat jobban megbecsülték. Az idősebb korosztály, amely személyesen kötődött a háborúhoz, lassan kihal, a fiatalabbakat pedig ez már nem nagyon érdekli. Ők már az amerikai filmeken nőttek fel, és annyira azért nem érzik át, hogy a háború nem egy kaland, ott meg is lehet halni.

– Pedig a fiatalokkal is meg kellene értetni, hogy mi a háború. Sőt azt is, hogy a halott katona már nem ellenség. Ehhez vezethetne az út például azon keresztül, hogy ismét tartalommal töltjük meg május utolsó vasárnapját, a két világháború közötti időszakban komoly hagyománnyal bíró, és a rendszerváltás után ismét törvénybe iktatott Magyar Hősök Napját. Oroszországban például május 9-én a Halhatalan Ezred menete az elhunyt családtagokra emlékezésen keresztül fontos eleme a nemzeti összetartozás, az identitás erősítésének is. De ugyanígy a hadisírok gondozásán át is. Sokszor elég lenne egy szál virágot vinni, és elgondolkozni…

– Igen. Szerencsére távolodunk az utolsó háborútól is, és nem igazán érezzük át a súlyát. A sírok rendbetételével a fiatalokat is emlékeztethetjük a háborúk szörnyűségeire, és megérthetik azt is, hogy nem csak a harcoló katona a katona. S mivel kapcsolatban vagyunk más országok hadisírokkal foglalkozó szervezeteivel is, látjuk, hogy mennyire tisztelik a halottaikat. Van mit tanulnunk tőlük.

– Mennyire lehet Ön szerint a hadisírok újrafelfedezése, rendbetétele, gondozása közösség építő a mai megosztott világban?

– Lehet. Tapasztaljuk, hogy helyben rá lehet venni az embereket a segítségre.

... és rendbehozva #moszkvater
… és rendbehozva

– Említette, hogy elsősorban az idősek segítenek a sírok megtalálásában. Ez egyben azt is jelenti, hogy sietni kell, mert ez a generáció lassan elmegy…

– Így van. Ha ezeket a sírokat meg akarjuk menteni, akkor sietni kell.

– S már csak azért is gondozni kell ezeket a sírokat, mert a magyar katonák temetői Oroszországban például nagyon rendben vannak. Apropó, az Ön által rendbe tett hadisírok közül mennyi volt a szovjet?

– Mintegy húsz sírt, körülbelül ezer különböző nemzetiségű katona végső nyughelyét tettük már rendbe, és ezek nagyjából fele volt a szovjet.

– S hogyan tovább?

– Már kinéztem négy-öt szovjet hadisírt, amelyet rendbe kell tenni.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.