
„a Nyugat Oroszország gyengítésére használja Ukrajnát, az ukránokat pedig ágyútöltelékként használva feláldozzák a NATO geopolitikai ambicióinak az oltárán”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
A Csinghua Egyetem (Tsinghua University) a legtöbb ranglista alapján Kína első számú felsőoktatási intézménye. Olyan meghatározóvá vált politikusok koptatták a padjait, mint Hu Csin-tao vagy éppen Hszi Csin-ping. Ezért aztán érdemes odafigyelni azokra a kutatásokra, amelyek ezen az egyetemen folynak. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy ezek következtetéseiből a hivatalos kínai álláspont is kirajzolódik. Így van ez a Kínai szemmel a nemzetközi biztonságról című, az egyetem nemzetközi biztonsággal foglalkozó központja által kibocsátott, egy friss közvélemény-kutatáson alapuló tanulmány is.
„Ebből a felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek 80,1 százaléka alapvetően az Egyesült Államokat és a nyugati államokat hibáztatja az ukrajnai háború kirobbanásáért. Sőt, 11,7 százalék ezért egyenesen Zelenszkij kabinetjét teszi felelőssé”
Ez egyébként a fő vonalakat illetően egybevág Peking hivatalos álláspontjával is. Kína ENSZ-nagykövete még 2022 tavaszán a NATO-t tette felelőssé a konfliktus kiéleződéséért. Csang Csün akkor kijelentette, hogy alapvetően a NATO folyamatos keletre tolódása okolható a háborúért. Mint fogalmazott, ez a politika nem erősítette Európa biztonságát, hanem inkább elvetette a mai konfliktus magjait. Később Lö Jü-cseng kínai külügyminiszter-helyettes beszélt arról, hogy
„a Nyugat Oroszország gyengítésére használja Ukrajnát, az ukránokat pedig ágyútöltelékként használva feláldozzák a NATO geopolitikai ambicióinak az oltárán”
A közvélemény-kutatás igazolja azt is – s ezen a kínai berendezkedést ismerve egyáltalán nem lepődhetünk meg –, hogy Peking lényegében Oroszországot támogató hivatalos álláspontja egybevág a társadalom döntő többségének véleményével.
A felmérésből persze emellett még egyéb dolgok is kiderülnek. Így az, hogy sem Peking, sem a kínai társadalom nem szeretne ütközni az Egyesült Államokkal, és a megkérdezettek 46 százaléka a kétoldalú viszony javulását várja. Ebben benne van a Peking által érzékelt geopolitikai realitások, a gazdasági, kereskedelmi érdekek prioritása mellett a hagyományosan konfliktuskerülő kínai mentalitás is. De a társadalom egyre inkább érzi Peking növekvő erejét is, ennek megfelelően 78 százalék a kínai külpolitika nemzetközi aktivizálódását is szükségesnek látja. Sőt, 90 százalék egyetért azzal, hogy a kínai állampolgárok személyes biztonsága érdekében Peking külföldön is bevesse katonáit.
„Az amerikai kapcsolatok javulása és Kína pozícióinak javulása egymással jól érzékelhető ellentmondásban van, így ez természetes módon a későbbiekben a Peking és Washington közötti feszültség növekedéséhez vezet akkor is, ha a lakosság úgy érzi, hogy í kínai befolyás növekedése pozitív hatással lesz a világra”
Összességében elmondható, hogy a kínai lakosság veszélyesnek látja a globális biztonságra a Nyugat ambícióit, és úgy látja, hogy a NATO az amerikai érdekeknek rendelődik alá. Ez a vélemény – mint már említettük – alapvetően tükrözi a hivatalos pekingi álláspontot, és természetesen azt, amit az ezt támogató kínai sajtóban hall és olvas.
„A felmérés eredményét alátámasztja a kínai diplomácia aktivizálódása, és Pekingnek az Egyesült Államokkal szemben egyre határozottabb, ám az ütközést láthatóan kerülő magatartása is”
E törekvések eredőjeként az ukrajnai háború rendezését célzó, mindenek előtt Kína globális ambícióit megjelenítő béketerv egyszerre igyekszik Pekinget béketeremtőként, a globális kereskedelmet a jog érvényesítésével garantáló, a befektetéseket segítő „csendes kikötőként”, és a világrend stabilitás biztosító nagyhatalomként bemutatni. A béketerv egyértelműen tükrözi azt is, hogy Kína számára első számú prioritás a gazdasági expanzió. Ezt, mindenek előtt az európai befolyás növelését egyértelműen akadályozza jelenleg az e tekintetben legfőbb kereskedelmi útvonalat is blokkoló ukrajnai háború.
„A különösen az európai államok irányában megnövekedett diplomáciai aktivitást pedig magyarázza, hogy Peking a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok megőrzését szem előtt tartva mindenképpen szeretné eltéríteni a kontinenst a Kína-ellenes irányvonaltól”
Már csak azért is, mert az utóbbi időben a GDP átlagosan 10 százalékos növekedéséhez szokott Kína jelenleg a gazdaság bővülésének lassulásával – 2023-ra 5 százalékos növekedést prognosztizálnak –szembesült. Ezért aztán a kínai gazdaság jövőjét jelentős mértékben meghatározza, hogy Európa az Egyesült Államok mögé felsorakozva akár a saját érdekeivel is szembe menve elfordul Kínától, avagy folytatja vele az együttműködést.
„Ezt a törekvést igyekszik keresztezni a kínai csúcstechnológia – mindenek előtt az IT szektor – globális terjeszkedésében ellenérdekelt Egyesült Államok”
Washington ezzel felrúgja a még Kissinger által Pekinggel kötött alkut is, hiszen már nem érdeke az, hogy Kína a világ összeszerelő üzeme legyen. Amerikában ma minden politikai erő egyetért abban, hogy Kína – egyébként az amerikai gazdaságpolitika által is segített – növekedése már átlépett egy az Egyesült Államok szemszögéből veszélyes határvonalat, és Peking további terjeszkedését fel kell tartóztatni.
„Ebből is láthatjuk tehát, hogy a <kínai béketerv> alapvetően Peking globális ambícióit, és nem Oroszországot hivatott megsegíteni”
Kína támogatja, hogy Moszkva az elcsatolt új régiók megtartásával zárja le, vagy fagyassza be a konfliktust. A szankciók óvatos megkerülésével, és az energia import mindenek előtt saját érdekeit követő felfuttatásával is segíti Vlagyimir Putyint. Kínának ugyanis nem érdeke az, hogy Oroszország túlságosan meggyengüljön, esetleg vereséget szenvedjen. Mint ahogy az sem, hogy gyors és elvitathatatlan győzelmet arasson. Pekingnek nagyon is megfelel, ha a háború még kicsit elhúzódik, hiszen az kiszolgáltatottá teszi irányában stratégiai partnerét, Oroszországot, de ennél is fontosabb, hogy Ukrajna támogatása leköti és gyengíti a Nyugatot, így az egyelőre nem tud a tajvani kérdéssel foglalkozni. Kína ezzel időt nyer, és ha elég erősnek érzi magát, akkor komolyabb lépéseket is tehet az európai kereskedelmet akadályozó, így hosszú távon Peking érdekei ellen ható ukrajnai háború lezárására. Akár a diplomácia további felpörgetésével, akár a Tajvan körüli helyzet élezésével. Addig is igyekszik minél több tanulságot levonni az ukrajnai konfliktusból. Erre szüksége is lehet, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy Tajvannal a Nyugat hasonló helyzetbe akarja hozni, mint Ukrajnával Oroszországot.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Rác Gábor says:
…”Washington ezzel felrúgja a még Kissinger által Pekinggel kötött alkut is”… A most 100. életévét betöltő külügyér és bajkeverő, két “mesterművének” kudarcával is kénytelen szembesülni. Az egyik a cikkből idézett amerikai-kínai alku, amelynek célja a szovjetek és kínaiak szembefordítása volt. A másik a petrodollár létrehozatala a szaudiakkal való külön megállapodás révén. Mint láthatjuk, a dollár dominanciája is lassan csökkenni kezd, és a folyamat csak most kezd majd igazán beindulni… Azt azért tudni kell, hogy Kína nem feltétlenül az igazság bajnoka… Céljai, azonosak a Nyugatéval, csak attól eltérően, ravasz “kereskedés”-nek nevezett újragyarmatosítási módszerével igyekszik céljait elérni. A kérdés az, hogy az oroszok mennyire képesek ezt átlátni, és gátolni. Egy lehetséges verzió lehet, hogy a most szembenálló Oroszország-USA-szembenállás megint szövetséggé alakulhat…
csakafidesz says:
Kína külföldön komoly háborút csak egyszer vívott, mikor a tatárok által trónra jutott Jüan dinasztia bukása után (1368) a tatárokat kiverték Kínából és lerombolták Karakorumot, a fővárosukat (1388), és Kínában megkezdődött a Ming dinasztia uralma. Marco Polo soha nem jutott volna be Kínába, ha az akkor nem állott volna mongol uralom alatt.
Szokták még említeni Tibet elfoglalását (1959) is, de az egy operett-hadjárat volt és a kínaiak jelentős ellenállás nélkül jutottak el Lhászáig. Tibet korábban is vazalusa volt Kínának, adót fizettek neki.
Kína a világ legrégebbi, legnagyobb lélekszámú, és a legbékésebb hatalma. Teilhard de Chardin ásatásai során megtalált sinathropus (Peking man), vagyis a kínai ősember már mongolid vonásokkal bírt. Illik tisztelni az ötezer éves kultúráját. Persze az amerikaiak nem nagyon tisztelik.