A gördülő háborús időablak

Az elmúlt évek nyugati biztonságpolitikai kommunikációjában visszatérő mintázat figyelhető meg. Oroszország és a NATO közvetlen konfliktusának lehetőségét időről időre néhány évvel későbbre teszik. Nem holnapra, de nem is a távoli jövőbe. Többnyire 3–5, esetenként 6–10 éves időablakról beszélnek. Ez első ránézésre úgy hat, mintha a veszély mindig éppen annyira lenne közel, hogy indokolja a fegyverkezést, de annyira távol, hogy ne lehessen azonnal számon kérni a médián és a politikusokon. Vajon ez valós katonai előrejelzés, vagy politikai mozgósító eszköz, esetleg mindkettő egyszerre? Hiperrealista módon talán mindkettő.

Zemplényi Kovács Zoltán írása a #moszkvater.com számára

A világháborús kockázat ma nem egy nagy döntésből, elhatározásból alakul ki, hanem abból, hogy túl sok helyen kerülnek egymáshoz túl közel azok az erők, amelyek egy rossz pillanatban már nem biztos, hogy vissza tudják húzni a folyamatot.
Fotó:EUROPRESS/JUSTIN TALLIS/AFP

A nyugati diskurzus 2022-ben még nem elsősorban 2027-ről vagy 2030-ról szólt. Akkor a félelem az volt, hogy az ukrajnai háború gyorsan közvetlen NATO-Oroszország összecsapássá, esetleg nukleáris válsággá szélesedik. A NATO 2022-es Stratégiai Koncepciója Oroszországot már a szövetség biztonságára leselkedő legjelentősebb és közvetlen fenyegetésként írta le. Ez nem időzített előrejelzés volt, hanem stratégiai állapotmegállapítás. Oroszország már nem partner, hanem a fő katonai fenyegetés.

„Aztán 2023-ban jelent meg erősebben az újjáépülési logika. Német és európai elemzői anyagok arról beszéltek, ha az intenzív harc Ukrajnában leáll, Moszkvának akár 6–10 év is elég lehet ahhoz, hogy újraépítse haderejét egy NATO elleni kockázatvállaláshoz”

Ez fontos feltételes mondat. Nem azt állította, hogy Oroszország biztosan támadni fog, hanem azt, hogy a háború befagyása után elindulhat egy orosz katonai regenerációs ciklus.

Ezután 2024-ben az ablak szűkült. Dán és német védelmi vezetők már 3–5, illetve 5–8 éves időtávról beszéltek. A hangsúly átkerült arra, hogy Oroszország gyorsabban állítja át gazdaságát és hadiiparát, mint azt Nyugaton sokan várták. A kérdés ettől kezdve már nemcsak az volt, hogy Oroszország mennyit vesztett Ukrajnában, hanem az is, milyen gyorsan képes pótolni a veszteségeit.

„Végül 2025-ben a 2030 körüli dátum lett a politikai kommunikáció egyik központi eleme”

A NATO vezetői és európai politikusok arról beszéltek, hogy Oroszország néhány éven belül képessé válhat a szövetség tesztelésére. Ez a narratíva jól illeszkedett a védelmi költségvetések emeléséhez, a hadiipari beruházásokhoz és az európai újrafegyverkezéshez.

„A kép és a kommunikáció 2026-ra kettévált”

A nagy, klasszikus orosz-NATO háború időablaka továbbra is több évre, nagyjából 2029–2030 környékére kerül. Közben a kisebb, hibrid vagy korlátozott műveletek kockázata már jelen idejű lett. Balti provokáció, árnyékflotta, tengeri incidens, drónos felderítés, kritikus infrastruktúra elleni szabotázs, kibertámadás, hadiipari célpontok elleni fedett művelet, ezekhez Oroszországnak nincs szüksége teljesen újjáépített szárazföldi hadseregre.

„A 3–5 éves ablak nem egy örök, vagy önbeteljestő jóslat. Inkább politikai-katonai mozgósítási határidő”

A Nyugat ezzel időt akar venni Ukrajnának, az európai hadiiparnak, a légvédelemnek, a lőszergyártásnak, a társadalmi felkészülésnek és az amerikai függés csökkentésének. A minta politikailag kényelmes. Egy 4-5 éves veszélyablak elég közeli ahhoz, hogy sürgősséget teremtsen, de elég távoli ahhoz, hogy a kormányok költségvetést, hadipari programokat és társadalmi alkalmazkodást indokoljanak vele. Ezt cinikusan is lehet nézni, de hiba lenne puszta propagandának tekinteni. A valós katonai hiányok léteznek. Lőszer, légvédelem, hadrafoghatóság, emberanyag, üzemanyag logisztika, drónvédelem, ipari kapacitás. S hogy mi történne, ha kialakulna egy nyugati-orosz háború? Nos – mondja sok szakértő -, az nagyon gyorsan véget érne. Mert nincs elég készlet, nem lenne mivel harcolni. Ezt az űrt a raktárakban lenne hivatott betölteni a 3-5 éves időablak.

„A gördülő időablak másik oldala, hogy a Nyugat sem tudja pontosan, mikor válna Oroszország valóban képessé és hajlandóvá egy NATO-tesztelésre”

Ez a képesség három tényezőtől függ. Mennyire köti le Ukrajna az orosz hadsereget, milyen gyorsan tud Moszkva hadianyagot és embert újratermelni, illetve mennyire látja megosztottnak a NATO-t.

Hiperrealista szempontból nézve a konklúzió az, hogy a 3–5 év nem naptári jóslat, hanem stratégiai nyomásgyakorló és felkészülési keret. A teljes orosz-NATO háború rövid távon továbbra sem alapeset. Nem kizárt, mert jelenleg egyik fél sem akarja, de a lehetőség adott.  A korlátozott balti, tengeri, hibrid vagy hadiipari provokáció viszont már most is a valós, és nagyon reális lehetőség.

Nem arra kell számítanunk, hogy holnap reggel orosz tankok indulnak Berlin felé.

„ Sokkal inkább arra, hogy egyre több kis, részben tagadható érintkezési pont jön létre: egy tanker, egy drón, egy kábel, egy határincidens, egy gyárrobbanás, egy kibertámadás”

A világháborús kockázat ma nem egy nagy döntésből, elhatározásból alakul ki, hanem abból, hogy túl sok helyen kerülnek egymáshoz túl közel azok az erők, amelyek egy rossz pillanatban már nem biztos, hogy vissza tudják húzni a folyamatot.

(A szerző KKV-stratégiai tanácsadó, szakíró és előadó, aki elsősorban kis- és középvállalkozások hatékonyságának növelésével, értékesítési rendszerek építésével és nemzetközi piacra lépéssel foglalkozik.)

Források:

NATO Strategic Concept 2022 – Oroszországot a NATO a szövetségesek biztonságára leselkedő „legjelentősebb és közvetlen fenyegetésként” azonosította.

DGAP, 2023 – Preventing the Next War – az elemzés szerint Moszkvának az intenzív ukrajnai harcok lezárulta után akár 6–10 év is elég lehet hadereje újraépítésére.

Reuters, 2024. február – a dán védelmi miniszter 3–5 éves orosz NATO-támadási lehetőségről beszélt új hírszerzési értékelések alapján.

Reuters, 2024. április – Carsten Breuer német főtiszt szerint Oroszország 5–8 éven belül lehet képes NATO-ország elleni katonai támadásra, ha így dönt.

Reuters, 2024. szeptember – Andrius Kubilius szerint Európának 6–8 éven belül fel kell készülnie Oroszország katonai feltartóztatására.

Reuters, 2026. június – európai katonai vezetők szerint a háború formája drónok, olcsó elfogórendszerek, precíziós csapások és elektronikai hadviselés felé tolódik.

Reuters, 2026. július – a NATO ankarai csúcstervezete megerősíti az 5. cikkelyt, Oroszországot tartós euroatlanti fenyegetésként nevezi meg, és jelentős Ukrajna-támogatást rögzít.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com